Fellegszálló 86% 984 csillagozás

Ez a könyv valami hihetetlen felüdülés volt most.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem is nagyon tudtam, mit várjak tőle. A borító gyönyörű, a fülszöveg viszont unalmas, a vélemények vegyesek, így fogalmam sem volt, mire számítsak. Viszont amint el kezdtem olvasni, a stílus, a helyszín azonnal magával ragadott. Fanny egy nagyon eredeti karakter, tetszett, hogy az írónő nem akarja tökéletesnek ábrázolni. Ehelyett kaptunk egy kissé esetlen, de ugyanakkor bátor és hatalmas szívű lányt. Bent és Tristant is kedveltem spoiler, de nálam a gyerekek lettek a legnagyobb kedvencek. Ifjabb Don egy zseniális karakter, egyedi stílusa és csínytevései nagyon feldobták a könyvet, ahogy Gracie, Madison és Amy is.
Mire kezdett összeállni a kép, már sejtettem, hogy ki spoiler áll az egész dolog hátterében, de amilyen alaposan kigondolta a krimi szál hátterét, az feledtette velem az érzést. Amit még szerintem jobban ki lehetett volna dolgozni, az Fanny és spoiler kapcsolata, egy picit túl hirtelen és semmilyen lett, de még ez sem hagyott komoly hiányérzetet.
Összességében nagyon tetszett, új kedvencet avattam. :)

Teljesen másra számítottam. Átvertek a címkék, illetve Kerstin Gier is.
A könyv hangulata remek, ez a karácsonyi szállodai légkör fantasztikus. A főszereplő nem lett szimpatikus, eléggé nyavalygós. Sőt, így belegondolva senkit sem kedveltem meg.
A legnagyobb hibája, hogy a könyv felében minimum nem történik semmi. Nagyon unalmas egy idő után ugyanazt a napi rutint olvasni a munkában. Aztán végre valahára eljött a krimi szál, ami miatt kezembe vettem a történetet. Elég hamar vége is lett, ugyan itt volt már egy kis izgalom, akció, de az olvasási élményemnek már addigra lőttek.
Hiába lett volna jó a hangulata, ha a történettel egyszerűen nem tudok megbékélni. Olvastatta magát, de a feléig sokat unatkoztam.

Átverve érzem magam hogy egyáltalán időt pazaroltam erre a könyvre. A borító és a fülszöveg miatt totálisan másra számítottam arról nem is beszélve hogy krimi címke is van rajta. Ez egy nagy semmi, halálra untam magam a krimi szál se nyűgözött le, teljesen feleslegesen olvastam el és csalódott vagyok. Senkit se kedveltem meg, és szó szerint ebben semmi nem történik majdnem elaludtam rajta. ( jó nem ennyire drámai a helyzetem de azért már majdnem )
Egyedül a szálloda tetszett és a karácsonyi hangulat „téma”. Talán megpróbálom majd újra kicsit később hátha akkor jobban beránt a sztori de egyenlőre a kiakadás határán vagyok…

Nagyszerű könyv. Érzelmes, kalandos és bohókás… igazi Kerstin Gier remekmű. :)
A borítót valami isteni, beszédes, mint mindig. Jó volt rajta keresgélni a szereplőket. A történetet igazából elég közel éreztem magamhoz, mivel én is dolgoztam szállodában, így eléggé ismerős volt ez a pedantéria és nyüzsgés. :D
Fanny, az a már írőnőtől megszokott, kedves és jóhumorú főszereplő. Könnyű a bőrébe képzelni magunkat. Nem csodálom, hogy ennyire a szívéhez nőtt a szálloda, nem lehet ott unalmas az élet.
Ben és Tristan szintén nagyon megfogott, habár bevallom én Tristant sokkal érdekesebbnek találtam, mint Bent, így biztos más döntést hoztam volna a fiúk kapcsán.
A Hugók voltak a kedvenceim, de természetesen a Barnbrooke családból Amy és Gracie is ide sorolható, valamint a kis Don.
Engem sikerült meglepnie a könyvnek, mert bevallom, egyáltalán nem számítottam arra, amit végül kaptam. Ez nem egy detektívtörténet, így én az elejétől a végéig nagyon élveztem, jókat nevettem, szórakoztam rajta. Viszont ennek hála, lehet előrébb hozok pár detektív sztorit, amit már régóta tervezgetek olvasni.
Kerstin Gier írói stílusát olyan megközelíthetőnek érzem, ezért is szeretem annyira.
Remélem a KMK még sok jó könyvét elhozza nekünk. <3

Nagyon kis könnyed olvasmányrá számítottam, és az elején annak is tűnt. Ha bárkinek mesélni szerettem volna, hogy miről is szól igazabol nem tudtam mit mondani, mert tényleg, a főszereplők Fanny Funke a Bréma melletti Achimból (kihagyhatatlan), aki egy szállodában dolgozik, mert ott hagyta a sulit, és az események folyamatosan csak történnek és fordulatok is jönnek mennek..
Letehetetlen olvasmány volt számomra, és egy újabb kedvencet avattam! Kerstin Giertől ez volt az első olvasásom, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó! Nagyon boldog vagyok, hogy el olvasgattam ezt a csodás történetet! Remélem egyszer én is eljuthatok a Fellegszállóba, ahol várni fog rám az én Ben-em.♥

Karácsonykor és szilveszterkor játszódik egy hotelben a cselekmény, én pedig a két ünnep között kezdtem el a szállodában, úgyhogy keresve se találhattam volna aktuálisabb olvasmányt. Én egyébként is imádom a békebeli hangulatú, hegyi luxus szállókban játszódó történeteket, egyik kedvencem a Három ember a hóban, Kerstin Gier pedig amellett, hogy remek helyszínt választott, nagyon jó stílusban, fordulatosan, szerethetően írta meg ezt a regényt. Olyan, mint egy habos-babos karácsonyi film, kellemes, szórakoztató, illik az ünnepek alatti teljes ellazuláshoz.

Nagyon vártam már, hogy megjelenjen ez a könyv.
Karácsonyi ajándék volt saját magamnak, viszont az az igazság, hogy annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint amennyire számítottam rá.
Hosszú ideig olvastam, még magamhoz képest is. Nem igazán haladtam vele, halogattam az újbóli kézbevételt. Ennek biztos az is volt oka, hogy egy hete műtöttek, még lábadozok és nem igazán van kedvem olvasni, nem köt le semmi, de akkor is találtam benne bőven hibákat.
Az alapötlet maga nagyon jó, ez az elegáns szállodai légkör kifejezetten tetszett, ötletesnek és egyedinek tartottam. Már a Reszkessetek, betörők! 2. megnézése óta teljesen odavagyok az ilyen típusú történetekért és roppant érdekesnek találtam ezt is.
Számomra túlságosan is lassan indult be, az eleje egyáltalán nem volt érdekfeszítő, sokszor unatkoztam rajta.
Vártam, hogy történjen végre valami, de fejezeteken át csak az átlagos szállodai mindennapok nyüzsgő forgatagáról olvashattunk, ami egyébként nem baj, csak a könyv címkéi és fülszövege szerint, többek között fantasy és krimi szálak is vannak benne…
Azt viszont el kell ismernem, hogy ifjúsági regénynek kitűnő, az utolsó pár oldalra elég jól beindult, volt benne végül egy kis nyomozás és akció is, viszont a fantasy tényleg csak ilyen sejtelmesen, már – már tessék – lássék módon volt jelen és az írónő inkább ránk bízta, hogy mit is gondolunk róla igazából.
Nekem sajnos csalódás, pedig sokat vártam tőle, főleg, hogy Kerstin Gier eddigi regényeit kimondottan szerettem.
Véleményem szerint picit túl lett írva, ráadásul sokszor nagy hangsúly lett fektetve a felesleges dolgokra, még fontosnak tűnőekre már sokkal kevesebb.
Pozitívumként tudom megemlíteni a sokféle, különleges és bravúros karaktert, hiszen egyértelmű, hogy egy ilyen sztoriban nagyító alá kerülnek a vendégek, akiknek persze sötét a múltja és rengeteg a titkolnivalója.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/12/konyvkritik…

Nem könnyű ezt a könyvet értékelni, mert a rettentően unalmas és a hangulatosan cuki között csapongtam végig olvasás közben. Teljesen megértem azt, ha valaki ezt a könyvet nem szereti, mert nagyon nehéz ráhangolódni, és még nehezebb abban a hangulatban maradni (legalábbis számomra ez mindenképpen nehézség volt), mégis a végső kicsengése összevetve mindennel, pozitív lett.
A történet a Fellegszállóban játszódik, ami egy hotel Svájcban, és ahol egy karácsonyi és újévi időszakot tölthetünk el a gazdag vendégekkel, és Fannyval, a szobalánnyal, aki gyerekekre vigyáz, wellnes részlegen segít, havasi csókákat etet, és mindig bajba keveredik, meg egy szerelmi háromszögbe is.
A történet nekem nagyon gyerekes volt. Vagy inkább olyan egyértelmű, túlságosan sima, túlságosan kis buta. Főleg a szerelmi történet volt ilyen, amit igazán nem is érttem, hogyan alakultak ezek a szálak, csak azt vettem észre, hogy hűha, már két pasitól is várja a csókot, most mi lesz. ÍEgyszerűen nem volt (túlságosan) megalapozva, nem volt idő hagyva, hogy ténylegesen valami kialakuljon, és így nekem ez a rész nagyon kevés volt. spoiler
Alapvetően a kötet lassan építekezett, és az elkerülhetetlen utolsó nagyjából hatvan oldalra rakta be a nagy fordulatot spoiler ami nekem kevés volt. Értem, a lassú építkezést, hiszen minden szereplőt meg kell ismerni, minden karakterrel kell egy pici mélyülés, de ez így nekem nagyon furcsa volt. Főleg, hogy onnantól spoiler
A legpozitívabb része az egész könyvnek a Fellegszálló. Valójában erről szólt a könyv, hogy a szálló mennyire misztikus, a rengeteg ajtóval, lépcsővel, gardróbbal, és a fényes, luxustermekkel. Az ember ha belemerül a történetbe, biztosan azt fogja érezni, hogy mennyire szívesen csatangolna ő is a Fellegszállóban, még ha szobalányként is, és fedezné fel azt. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Harry Potter könyveket olvastam, és én is fel akartam fedezni Roxfortot. Pont olyan misztikus ez a hatalmas Fellegszálló is, hiszen olyan részei vannak, amit az átlag ember nem nagyon ismerhet (bálterem. Volt valaki olyan helyen nyaralni, ahol volt bálterem? És ahol újévkor a Dunakeringőre táncolhattak? Megdobbant romantikus szívem, hogy én is ezt akarom)
A karácsony és újév nagyon kettősen volt benne. Egyrészről a főszereplő nem nagyon élvezi eme dolgokat túlzottan, másrészről viszont minden „romantikus” klisét olvashatunk az ünnepekkel kapcsolatban. Mint fő történetszál, nem jelenik meg igazán, de dísletként, a sorok között azért elkapja az embert ez az ünnepi forgatag.
Nem rossz könyv, de nem is túlzottan jó. Olyan oké könyv, amit az ember elolvas, kicsit beleéli magát, majd lerakva bólogat, hogy szép volt, jó volt, karácsonyi volt. Nem kell tőle sokat várni, egyáltalán nem tökéletes könyv (sőt, néha borzasztóan unalmas), de egyszer érdemes lehet elolvasni.

Gondban vagyok… és ezt nagyon sajnálom!
Még kamasz koromban olvastam az írónő Időtlen szerelem trilógiáját és nagyon jó érzések maradtak bennem általa. Főleg egy kellemesen melengető érzésre asszociálok, amitől az ember szívesen keresi elő a polcáról a köteteket csak, hogy belepillantson a gyönyörű színes betűkkel írt történetbe. Nos ezzel a nosztalgikus érzéssel fogtam neki ennek a műnek is… ez az én „hibám” volt.
Lehet, hogy én támasztottam nagy elvárásokat, lehet, hogy az én ízlésem változott azzal, hogy felnőttem, lehet hogy csak tényleg nem úgy sikerült ez az alkotás, amilyen történetet ki lehetett volna hozni belőle. De visszagondolva leginkább annak az esetnek az áldozata lettem, mikor mind a három perspektíva találkozott.
Az izgalmas elő bepillantás még kecsegtetett az első fejezetben egy feszült, pörgős történettel. Ez a feszültség végül semmitmondó párbeszédekhez és cselekményszálakhoz vezetett, amik még át se adták számomra a mű téli, karácsonyközeli hangulatát (pedig rengeteg hóesés volt… tényleg rengeteg!). Egyedül a Fellegszálló ódon falainak a káprázatossága volt jól érzékeltetve. A főszereplő, Fanny több tíz oldalon kergetett néhány gyermeket mondhatni feleslegesen, mert a többi fontosabb szereplőt csak ezután ismertem meg. Fanny nem volt unszimpatikus, de néha rezgett a léc, főleg mikor arról beszélt egy ifjúsági irodalomban, hogy a tanulás mennyire utálatos dolog és jobban járt az életében, hogy elment egy szállodába dolgozni, mint nem is szobalány hanem „csak” gyakornok. Itt jön képbe az, hogy a német helyzetet nem tudom felmérni ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat a német politikai, életviteli sajátosságoknak véljem vagy csak az író saját gondolatainak, DE szerintem ez a magyar olvasóközönségnek nem mutat teljesen jó irányt, talán egy kicsivel küzdőbb, tenniakaróbb, ambíciózusabb főszereplőt is elbírt volna a történet.
Ben és Tristan karaktere, megmozdulásaik keltették fel a legjobban a figyelmem. Én csak annyit mondok spoiler nélkül, hogy Tristan százszor jobban megfogott a szellemes dialógusaival, mint Ben, aki csak úgy lézengett egyik oldalról a másikra. Tristanban volt tűz, élet a munkája nélkül is, de Ben egy fejes helyes, dolgozó fia volt, aki olykor még Fanny érzéseit sem vette figyelembe egy-egy kijelentésével.
A mellékszereplők viszont nagyon is érdekesek voltak! Emberiek, közeliek, egyediek voltak mindannyian.
A végkifejlet lett IGAZÁN feszült! 250 oldalnak kellett eltelnie, hogy a fordulatok után csak kapkodjam a fejem és itt újraéledt bennem az írónő munkásságáról előzetesen alkotott képem! Ez feltornázta az első sok-sok fejezet semmitmondóságát…
Ajánlom a kötet olvasását, mert hiába a negatívumoknak, egy olvasmányos cselekményleírást kaptam egy mesebeli szálloda képének lefestésével, ami néhol varázslatos volt.

Adott egy lehetséges kedvenc könyves helyszín, egy ódon és titokzatos szálloda, ahol bármi megeshet, de semmi baj nem érhet. A szándék legalább is ez, de a titokzatosság nem mindig jött át, a bajnak meg az minősül, ami a tűrőképességünk határán kívül esik és nem bírjuk tovább tolerálni. Fanny igazából szimpatikus karakter, nekem mindig tetszenek Kerstin agyament, két ballábas főhősnői, könnyű velük azonosulni, bár lassan unalmas lesz ez a sztereotípia is, szeretnék valami mást is látni tőle.

Adott két kedvenc könyves pasi jelölt is a regényben, bár a történet utolsó negyedéig nem éreztem a karakterüket és még így sem vagyok elégedett a kidolgozottságukkal, de a fiatal lányok megkapják ettől a könyvtől azt, amire vágynak: lehet álmodozni. Tristan karakterét izgalmasabbnak találtam, mint Ben-t, aki túlontúl jófiú.

A humor ezúttal gyengébbre sikerült, a koncepció érdekes, tulajdonképen, minden benne a van a könyvben, ami kell egy YA-hoz, de valahogy nem állt össze. Nem ez a legjobb könyve Kerstinnek, de szerethető, egyszer olvasós regény.