„ És azt mondják, az élet álom: nem az;
nem álom csupán. Az álom az élet része.
Egy zavaros rész, melyben az arc és a lét
összeakaszkodó, sűrű fonadék (…) ”
Még be sem fejeztem a könyvet, máris kedvencnek jelöltem. Hogy miért? Mert egyszerűen elképesztő ez a könyv. Olvastatja magát, az alaptörténet nagyon jó, az írónő mindent kihozott belőle, bár mégis maradtak számunkra titkok, én is alig várom, hogy Livvel együtt felfedezhessük őket.
Lendületes volt, izgalmas, és nagyon humoros, ahogy azt várhattuk. Nem bírtam letenni a könyvet, pár óra alatt kiolvastam, mert egyszerűen magával ragad ez a könyv, és olyannyira beszippant ebbe a csodálatos világba, hogy megfeledkezel a körülötted lévőről.
Liv egy szerethető női főszereplő. Vicces volt, nem nyafogott semmiért, és bár az elején megijesztett ezzel az anyámnak van egy pasija – aki nem mellesleg kedves –, és végre boldog, de ne jöjjünk ki vele dolgai, azért a végén ezt elhagyta. És igaz, hogy azt állította, hogy ha egyszer ő is „cicababa lesz, aki a fiúk miatt eldobja az agyát” akkor lőjék le, néha voltak ilyen pillanatai. De hát Henry mellett kinek ne lenne? Istenem, kell nekem egy Heeeenry! Annyira titokzatos, és ez az, ami megfogott benne. Nem a szokások álompasi, mert semmi különlegesség nincs benne, egy „átlagos pasi”, és bár irtó helyes, ennek ellenére az vonzott benne, hogy titokzatos volt.
Mia, Lottie – imádtam a fukrászt, a cogorvost és még hasonló nyelvbotlásait –, na és persze Grayson, egyszerűen… csodálatosak voltak. Igaz ott volt Liv anyja, Ernest és Florence, nekem semlegesek voltak a számomra, és bár Arthur és Jasper voltak a főbb szereplők, azért többet is megtudhattunk volna róluk.
Örülök hogy nem lett a befejezés befejezetlen értelmes, mi?, de azért már is olvasnám a folytatást. Kell, kell, kell. :(
Ui.: Miért hittem azt, hogy a szerelmi szál máshogy fog alakulni? Mindig tudom, hogy a főszereplő lány kivel fog összejönni, de most annyira összezavarodtam. De örülök a végkifejletnek, és nagyon remélem, hogy így is marad.