Lélekharang 22 csillagozás

Kerstin Ekman: Lélekharang

Véletlen baleset történt vagy szándékos gyilkosság a világtól elzárt svéd tanyavilágban? A kérdésre csak a regény utolsó oldalain kap választ az olvasó, s addig alaposan megismerheti a feltételezett bűntény valamennyi gyanúsítottját, egy vadásztársaság furcsa jellemű, komor lelkű és zárkózott tagjait, akik éppen szokásos évi jávorszarvas-vadászatukra készülnek. A vadászatot meg is tartják, s a ködös, őszi táj, a sejtelmes mocsárvilág kitűnő terep a bűntény (vagy baleset) elkövetéséhez. A megtöltött, állandóan lövésre készen tartott vadászfegyverek pedig szinte csábítanak, hogy ne szarvasra, hanem emberre lőjenek velük…

Eredeti cím: Dödsklockan

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1982
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630727560 · Fordította: Révai Gábor

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

Egy még a 80-as évek elején megjelent svéd bűnügyi regény, amely az Európa Fekete-könyvek sorozatában jelent meg, s egy csoport véletlen tragédia nyomán viselt felelősségének pszichikai terheit és következményeit bogozgatja. Borongós hangulatú, északi vadonban, sajátos atmoszférában játszódó történet – de azóta sokat fejlődtek a skandináv krimiírók…

vargajudit P>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

A fülszöveg szerint: „Véletlen baleset történt vagy szándékos gyilkosság a világtól elzárt svéd tanyavilágban? A kérdésre csak a regény utolsó oldalain kap választ az olvasó”. A valóság ezzel szemben az, hogy azokig a bizonyos utolsó oldalakig a kedves olvasóban fel sem merül ez a kérdés.
Lélektani krimi ez, amelyben inkább az a kérdés, hogy elkövetődik-e egyáltalán az a bizonyos gyilkosság. És hogy végülis ki lesz az áldozat.
(Az egy csillag levonás a fordításnak szól, ilyen mondatok bukkantak fel például:
Az átnedvesedett kecskebőrzokniba bújtatott lábának még egy tenyérnyi száraz helyet is talált maga mellett. (a kecskebőrzokni egyébként a későbbiekben kecskeszőr zoknivá lényegül, de ettől nem oldódik meg a rejtély, hogy miért kell annak a lábnak az illető mellett külön helyet biztosítani).
A hideg ételeket régi szokás szerint a konyhában készítette el. (…és vajon mi lehet az új szokás?)
A nyírfa egy bekezdésen belül nyárfává változik, majd megint vissza.
Emellett a borító – a brokkoli mögül kitekintő trófea, mellette Károly bácsi lábai bukkannak elő egy vascső társaságában, a háttérben a varázslatos iskolabusz első kerekéből épp előmászik egy kísértet – rondaságát már nem is említem, a fekete könyvek sorozatnál váratlan volna egy ízléses, de legalábbis elfogadható borítókép.)

1 hozzászólás
Csabi P>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

A legrégebbi skandináv krimi, amit fel tudtam hajtani, ’63-ból.
Igaz, a fogalom mindkét tagjával van egy kis baj(om). Skandinávnak skandináv, de egyáltalán nem úgy, ahogy a mai skandináv krimik. Valami isten háta mögötti tájon járunk, ahol a városba be kell menni, az emberek a vadon szélén élnek, egymástól kilométerekre, nem csak a várostól távol, de néha úgy éreztem a törvényektől is. Persze ne gondoljon senki bőrzekés, bárddal hadonászó vikingekre, keményen dolgozó parasztok, vállalkozók zömében az itteniek, és unalmas hétköznapjaikba csak a minden ősszel eljövő jávorszarvas vadászat hoz izgalmat. 8 férfi a főszereplője ennek a történetnek, akik elkövetnek egy bűnt (na jó, igazából csak hatan), és a regény a továbbiakban arról szól, hogy birkóznak meg ennek a súlyával.
És itt jön a problémám a második taggal, a krimivel. Nem annyira krimi ez a könyv, mint inkább bűnregény. Egész a végéig még abban sem lehetünk biztosak, hogy történt-e egyáltalán gyilkosság a sztoriban. Klasszikus nyomozás sincs, a vége felé feltűnő két rendőr pillanatok alatt felderíti a történteket. Inkább a 8 szereplő körül zajlanak az események (költői túlzás), megismerjük az életüket, a közöttük húzódó viszonyokat, és azt, hogyan dolgozik bennük a lelkiismeret, ki hogy próbálja menteni a bőrét. Mondhatnám, hogy lélektani krimi (de nem mondom).
A vadászatok leírásából viszont kapunk épp eleget.
Szóval, mint krimi nem tartogat izgalmakat, de aki kedveli a borongós északi hangulatot, és szereti beszívni az őszi avar fűszeresen rothadó illatát, annak tudom ajánlani.

Szédültnapraforgó>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

Első olvasásom az írónőtől…1963-as kiadású könyv, a történeten is látszik. Mennyivel egyszerűbbek voltak a körülmények, az emberek gondolkodásmódja, stílusa.
Az egész történet tulajdonképpen egy vadásztársaság 8 fő körül történik. Márd Pelle a buszvezető, elindul a vasútállomásra a barátaival (Máns Westling, Flod Anders, Rickárd Turesson, Erik Emilsson, Georg Márd), hogy a vonatról leszálló Klas Bodint elhozzák. De elkésnek, így Bodin másként oldja meg a hazajutást, ők viszont hazafelé bajba kerülnek spoiler. Indul a vadászat a nagy szarvas után, amit Gustaf Ákerman szeretne lelőni. De őt mindig kizárja Bodin a vadászatból :( Talán igazán ez vezet a tragédiához spoiler.
Eléggé lassú cselekményű, de azért egyszer olvasható regény.

Mileva>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

Hiteles lélekábrázolás, kemény szavú északi férfiak. Végig fenntartott, vibráló feszültség. Nagyon tetszett.
(Szerintem a legjobb ezeket ködös, borús időben olvasni :)

ChEebor>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

Tulajdonképp egyszerű könyv, de a nyomasztó hangulat, a jó jellemábrázolások miatt mindig várjuk, mi történik a következő oldalon. A vadászat leírásai részletesek és jók, és a történet gerincét alkotó krimi is érdekes.

Szilágyi_Zsolt_Imre>!
Kerstin Ekman: Lélekharang

Meglehetősen csalódást keltő könyv volt. Ígéretesnek indult (egy távoli európai ország, fenn a magas Északon: más tájak, más kultúra, más emberek, egy titokzatos, balsejtelmes felütés stb.), majd egy vontatott lélektani kötélhúzássá silányul, unalmas, logikátlan és – számomra mint magyar ember számára – rendkívül idegen gondolkodásmódú jelenetekkel megtűzdelve. A hátlapi ajánlóval ellentétben semmiféle klasszikus értelemben vett gyilkosság nem történik, egy beszeszelt állapotban előidézett véletlen balesetre, az általa kiváltott pánikreakciókra és annak utóhatásaira épül fel az egész történet. Ráadásul bár minden pillanatban azt várnánk, hogy valaki előbb-utóbb nem bírja tovább nyomást, és a könyvet végigkísérő szarvasvadásztéma valahol esztelen emberirtásba torkollik, ez elmarad, és a pszichikai kötélhúzás vége is csupán egy banális baleset lesz, amelyre nem lehet rábizonyítani a szándékosságot. Az előkészítés még csak hagyján, de a bonyodalom zagyva (a kacifántos svéd tulajdonnevekbe is igen gyorsan bele lehet zavarodni), a kibontakozás még zagyvább, tetőpont gyakorlatilag nincs, a megoldás pedig érdeklődés hiányában elmarad. Amit kapunk, az elégtelen. A karakterek, még a legfontosabbak is, kidolgozatlanok, a háttérszereplők meg különösen. A fordítással sem voltam megelégedve, sok benne a zagyvaság.
Azonkívül – legyen szíves, aki ért svédül, magyarázza ezt meg nekem – rendkívül idegesítő volt, hogy a főszereplő, Måns nevét miért magas hangrenddel toldalékolták, holott tudomásom szerint az å betűt a svéd o-nak ejti, eszerint tehát a név ejtése kb. Monsz lenne, ehhez képest rendre ilyenek voltak a könyvben, hogy Måns-szel, Måns-nek stb., ami „Mensz” kiejtést feltételez. Nekem ez magas.
Egyszóval: egyszer el lehetett olvasni, de még egyszer nem veszem a kezembe, az fix. Meglehetősen gyenge darab az általam egyébként nagyon kedvelt Fekete könyvek-sorozaton belül.


Népszerű idézetek

ilu_milu>!

Október 14. hétfő

Odakint alig világosodott. Mégis levette a fogasról a rövid csövű puskát, és a vállára akasztotta. A nappaliban négyet ütött az óra, a konyha felől a kutyák várakozásteli vinnyogása hallatszott.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: A tanítvány
Johan Theorin: A falon túl
Håkan Nesser: Nő anyajeggyel
Kristina Ohlsson: Mostohák
Camilla Läckberg: A kőfejtő
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
David Lagercrantz: Ami nem öl meg
Camilla Grebe – Åsa Träff: A terapeuta
Kristina Ohlsson: Lotus blues