Kingdom ​of the Cursed (Kingdom of the Wicked 2.) 84% 60 csillagozás

„And there is nothing more dangerous than love, is there? People fight for it. They die for it. They commit acts of war and treason and all manner of sin in its name.”

Mivel idén olvastam az első részt, nem kellett sokáig várnom a folytatással és feleleveníteni a részleteket. Hiszen tudjuk, az ördög mindig a részletekben rejlik.
Az előző részt is nagyon szerettem, de ezt egyenesen imádtam. Nem akartam, hogy véget érjen. Ez a könyv már kevésbé olyan, mint egy olasz gasztronómiai olvasmány és a könyv első fele főleg Emilia és Wrath párosáról szól, vagyis inkább egymásnak feszüléséről. Nagyon sok aranyos, gyengéd, vagy éppen humoros közös pillanatuk volt. Wrath-ot képtelenség nem szeretni. Ő a szexi, sötét, arrogáns fickó, aki ha kell, gyengéd szívű. Emiliára sok esetben haragudtam. Nagyon szép gesztus a nővére iránti szeretete, de ha egyszer minden terve és tette logikátlan…..?!
Nem lehet mindig mindent a szerencsére bízni meg a véletlenekre támaszkodni! Ha nem lenne Wrath, lőttek volna a szerencséjének és a sok véletlennek.
A gyilkos személye pedig annyira egyértelmű. Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne látná át a helyzetet. A könyv vége mégis meglepett. Nem semmi húzás volt az írónőtől. Lesz miért várnom a folytatást.

Jaj, de nagyon jó volt visszacsöppenni ebbe a világba! Csak tudnám, miért ilyen rövid ez a kötet, és miért a legjobb résznél lett vége…
Maniscalco most már hivatalosan is a kedvenc íróim közé került. Erős a karakter- és világépítése, nem mellesleg a karakterek közötti feszültség megragadásához is nagyon ért. Tény, hogy ezt a részt kicsit gyengébbnek éreztem az elsőnél, sokszor untattak a végtelenül (és feleslegesen) aprólékos leírások, illetve néha Emilia logikáját sem tudtam követni, de bizakodó vagyok a befejezést illetően, ezért ezektől a botlásoktól most kegyesen eltekintek. :D
Lehetne már szeptember.

Ebben a részben még inkább csalódtam, és ha nem lenne Wrath az, aki, akkor még a 4 csillagot is sokallanám. Szerencséje az írónőnek, hogy kitalált egy ilyen figurát, aki ellensúlyozni tudja a női főszereplőt…
Szeretni akartam, már csak a helyszín miatt is, azonban valakinek sikerült teljesen elrontani a világ kínálta összes érdekességet és lehetőséget – Emilia jött, látott és rombolt. Attól függetlenül, hogy mennyire idegesített az önhittsége, illetve az, hogy elhitte mennyire okos, azt sikerült értékelnem nála, hogy sosem állt meg, így a történet mindig haladt előre. De összességében a falra másztam volna tőle, a gondolataitól, a „nagy” terveitől, az ostoba döntéseitől. Rég fordult elő ilyen, mégsem szabadulok az érzéstől, hogy ez a lány nem való ebbe a sorozatba. Vagy ha ez túlzásnak tűnik, akkor minimum az volt óriási baklövés, hogy őt tette meg a szerző elbeszélőnek.
Wrath viszont már másik lapra tartozik. Az, hogy mennyire nem könnyen megszerethető, sokkal inkább megszólít olvasás közben, és a kiismerhetetlensége felüdülés Emilia mellett. Lassan mindegyik oldalát megkedvelem, abból pedig továbbra sem engedek, hogy neki kellene az E/1-es szemszöggel rendelkeznie, ha már egyszer ő viszi a hátán a sztorit.
Már nem igazán remélek semmit a befejező résztől – csak ne legyen orbitálisan rossz, és még egy újabb 4 csillaggal is kiegyezem.

A konyv elejen Emilia es Harag megerkezik a Pokolba, am mint kiderul, semmi sem olyan egyszeruen mint hosnonk gondolta.
Az elozo reszben megdicsertem a karakterfejlodest amit Emilia mutatott, itt szeretnem visszavonni. A lany a tortenet nagy reszeben semmi mast nem csinalt, mint azt ismetelgette, hogy fogja megbosszulni az ikertestvere halalat. „All bark, no bite”
Ismeretlen terepen jar es ahelyett, hogy megfontoltan cselekedne, sokszor ovatlanul, a pillanat heveben dont, ami altalaban negativ kovetkezmenyekkel jar. spoiler
De legalabb mindig csinosan oltozik es lelegzetelallito ruhakkal van tele a szekrenye…
A konyv vegere, mint egy varazsutesre Emilia hirtelen oszzerakja a darabokat es magabiztossagat spoiler visszanyerve megint badass boszinak mutatja magat.

Ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző, ettől a résztől inkább azt kaptam, amire vágytam, vagyis eljutottunk a pokolba. Én erre már az első részben is vártam, így nagyon örültem, hogy a kötet teljes mértékben itt játszódott, és megismerhetjük több részét is Wrath területén kívül. A fél csillagot két dolog miatt vontam le. Annak ellenére, hogy a főszereplőnk egy boszorkány, valahogy hiányoltam a mágia használatát. Kíváncsi vagyok, ez a harmadik részben változik-e. A másik, hogy a könyv elején is van egész sok megválaszolásra váró kérdés, de valahogy úgy érzem, mint a Lost c. sorozat esetében, vagyis kapunk pár választ, és még egy rakás másik kérdést. Remélhetőleg mindet megválaszolja a záró kötet. Minden mással elégedett voltam, a pokol felépítésén, a hercegekkel, na és persze a főszereplő párosunk kémiájával. Emilia kicsit szimpatikusabb lett, itt már sokkal összeszedettebb, persze még így is hibázik, bár az ő helyében valószínűleg mi sem kerülnénk ezt el. Wrath kedvenc karakterem lett, pláne hogy a sejtésem róla beigazolódott, és ez még inkább érdekessé tette számomra őt. Rám lehet számítani a harmadik kötetet illetően. ;)

Emilia nem egy szimpatikus szereplő arra jutottam. Az események csavarosak, titokzatosak és egyre szenvedélyesebbek, de Emilia önző, öntelt, egyfolytában rágódó karaktere eléggé visszafogja a történet sodrását. Nagy szerencse, hogy a végére meghozta a jó döntést! Azért megnézem mi lesz a végkifejlet :)