Eddig ez lett a kedvenc részem a sorozatból, de mégis csalódtam kicsit, mert lehetett volna még ennél is jobb! Legnagyobb probléma a végével van. Olyan összecsapott, hogy ihajj! A folyamatos veszekedések után szükségem lett volna, valami tisztázó beszélgetésre! Nem csak arra, hogy hopp megjelenik és minden jó, mert miért? Most akkor kihallgatta? Vagy nem is akart elmenni? Vagy mi van? Az a szerencséje a könyvnek, hogy mire befejeztem, már kint volt az első fejezete a következő résznek, ami meg tele van awww pillanatokkal, teljesen elolvadtam a rajta *_* Így megbocsátottam ennek a résznek az egyáltalán nem kielégítő végét.
Most, hogy a rossz dolgon túl vagyunk, jöjjenek azok a dolgok, amiért imádtam ezt a könyvet.
A borító *_* Te jó ég, de gyönyörű! A kedvenc színeim, a kártya pakli, a hajó, az a ruha! <3
Cressworth <3333 Nagyon imádom őket! Ebben a részben minden eddiginél több romantikus pillanatot kaptunk(ha nem is eleget) és én mindegyiknél örömtáncot jártam. Annyira összeillenek!
„“Have you heard anything I’ve said?” Thomas waved a hand in front of my face, one corner of his mouth quirked up. “It’s truly fascinating when you do that.”
“Do what? Think?” I batted his hand away. “Pardon me.”
“No need.” He grinned. “You know I don’t mind when you daydream about me.”
Uncle glanced over his shoulder. “Might the two of you act properly for five minutes?””
Audrey Rose. Már az elején bemutatta, hogy miért is bírom őt. Gondolkodik. Mérlegel. Ugyan biztos rosszul fog kijönni ebből az alkuból, de ő mindent megtett, hogy ne így legyen. Nem éreztem úgy, hogy hülyeségből vagy hősködésből direkt kerülne egy olyan helyzetbe, ami káros hatással van a kapcsolatára. Persze követett el hibákat főleg a vége fele, de azt most megbocsátom neki, egy figyelmeztetéssel, hogy többet ne kövesse el ugyanezeket. Vaaagy. Jájj, minél inkább felidézem a könyvet, annál dühösebb vagyok rá. A vége felé azoknál a beszélgetésknél mégis mit gondolt?? Hogy tehette?? Bántotta Thomast és az annyira fájt! Ezt most hagyjuk szerintem ennyiben :D.
Thomas. *_* Láttatok már nála fantasztikusabb álompasit? Persze, egy egész listám van róluk, de ő is ott van köztük, az a lényeg! Udvarias, figyelmes, zsivány, bízik Audrey Roseban, tiszteli őt, nem akarja a kor elvárásainak megfelelően kezelni(ha ezt a lány nem is fogja fel teljesen), okos, jóképű, ravasz, jószívű, humoros és ezt még folytathatnám egy darabig, de az túl sokáig tartana, összefoglalva Thomas imádnivaló! <333 És én imádom is rendesen! *_*
„“I love when you look at me that way.”
I searched his eyes. “How?”
“Like you might possibly love me in the same extraordinary way that I love you.””
Lány legyen a talpán, aki ilyenektől nem olvad el teljesen.
Mephistophelesnek átkozott legyen a neve. Jó, most teljesen irracionális vagyok, mert igazából ő annyira nem tehet róla, de Audrey Roset bírom, így nem hibáztathatom őt teljesen. A férfi viszont tökéletes alanya a hibáztatásnak, így őt most utálom :D. Ha ő nincs ez egy sokkal jobb könyv lett volna.
A történet most is izgalmas, tele rejtéllyel. Nem tudtam kitalálni a gyilkosni kilétét. A leleplező jelenet… na ezért érzem úgy, hogy talán megbocsáthatok Audrey Rosenak.
A helyszín remekül felépített. A hajó, a karnevál, nagyon szeretem a cirkuszos helyszíneket.
A stílus, a mondanivaló még mindig nagyon szép.
Összességében párszor jól feldühített ez a rész, mínusz pont a Thomas-Audrey Rose-Mephistophele hülyeségért és a hirtelen végéért, de ezen kívül imádtam. Alig várom a következő részt!