Ezt ​nem lehet leírni! 36 csillagozás

Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Kern ​András a legnépszerűbb magyar színészek, rendezők, kabarészerzők egyike. Dalszövegíró, énekes, filmes, mulattató.
Kern András a legnépszerűbb magyarok egyike. Bárdos András végig élte, végig beszélgette vele az elmúlt fél évet, betegségétől gyógyulásán át magára találásáig.
Szenvedélyek, lemondások, depresszió, kilábalás és öröm – Kern zavarba ejtő őszinteséggel mesél életéről, kollégáiról, a magyar színházi életről, filmezésről, tévézésről, sikerekről és bukásokról, karakteres politikai álláspontjáról, a Heti hetesről, általában erről a mi huszadik-huszonegyedik századi életünkről.
Élete korrajz: ráismerünk benne a sajátunkra, az elmúlt ötven év történelmére. Mert ő egyszerre Shakespeare III. Richárdja és Weiner elvtárs a kabaréból, a Bűn és bűnhődésből Raszkolnyikov és Kardos doktor a Bujtor-filmekből.
Ő énekli, hogy „Lövölde tér, ott mindig hideg van”, és ő fog el hétről hétre egy-egy levelet – új műfajt teremtve a kabaréban. És miközben a Halló,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
XXI. Század, Budapest, 2012
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155247033
>!
288 oldal · ISBN: 9786155247101

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Baba082>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Leszögezném az elején, hogy olvastam már jobb életrajzi írást is…nem az alannyal vannak bajok, inkább sótlanul van leírva. De szerencsére imádom Kernt, így hallottam rekedt hangját ahogy olvastam anekdotáit, láttam magam előtt gyűrött arcának mimikáját, ahogy mesél Bárdosnak. A könyv nem jó, erről nem lehet értékelést sem írni.
De Kernről lehet! Ez a csúnya, fiatalon is kissé esetlen, ám kisugárzása miatt roppant sármos, okos, tragikusan vidám, gúnyosan tisztelettudó színész fenomén – kövezzetek meg, de nekem az! – ha mesél, akkor az embernek röhögni kell. Aztán hirtelen elszomorodni, mert gondolatokat is ébreszt. Igazi pesti zsivány, történetei kivisznek a pesti éjszakába, ami hol fényes, hol árnyakkal teli, de mindig élettel teli, pezsgő. Amikor Bujtorról mesél, az valami elementáris melankóliát okoz, pedig nem használ nagy szavakat, de talán jól tudja kimutatni azon érzelmeit, amikről egy Férfi nem beszél, csak utal rá.
Mégis jó könyv ez, de nyilván elfogult vagyok Kern miatt…

1 hozzászólás
Bazil P>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Az a baj ezzel a, hmmm, írással(?), hogy ebből nem könyvet kellett volna írni, hanem egy ötven perces riportfilmet kellett volna összeállítani a beszélgetésekből. Az biztos érdekes lett volna. Mert – és a könyv vége fele Bárdos meg is jegyzi, hogy fogja ő ezt a kabarétréfát, Kern magánszámát írásban visszaadni, – szóval, mert ezek nézve, hallgatva működnek. Írva nem nagyon. Mert amint belekezd egy témába, három-négy oldal után végez is vele, mindenbe csak belekóstol, és amint kezdene érdekes lenni, már vége is. Csak úgy mint az egész könyvnek.
Hogy mi a véleményem erről az egész, mai magyar könyvkiadásos témáról – tisztelet a kivételnek – na, azt tényleg nem lehet leírni!

1 hozzászólás
latinta P>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Miközben olvastam, hallottam is. Szóval a betűk „hangoskönyvvé” álltak össze.
Szeretem Kern Andrást.

2 hozzászólás
SzVera>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

A könyv egy idősődő ember adomázásai, gondolati csapongásai.
„… ez a nagy nosztalgiázás nem visz sehova. És nem is ér semmit. Hiszen minden megváltozik…aki nem őrzi meg a tanulás, az újratanulás képességét, az mehet a sunyiba…Szóval nem biztos, hogy mindenhez annyira kell ragaszkodni, amiről valaha azt gondoltuk, hogy igaz vagy jó. Előre kell nézni, ismerni és tisztelni a múltat, de előrenézni.”
Néhol csibészes, másol melankólikus, vagy éppen tisztelettudó. Az olvasó pedig hol mosolyog mindezen, hol pedig depresszióba merülve elmereng…"régen olyan volt, most meg másmilyen".

Virginia_Kubiczki>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Nekem kicsit olyan volt, mintha sok kicsi újságsztorit olvasnék. Nem állt össze egy egész könyvé. Szeretem Kern Andrást mint színészt, ahogy a könyvben is van egy tökéletesen ide illő szöveg.
„Nagyon szerettem Robert De Nirot és Al Pacinót is, de szerintem a legnagyobb Marlo Brando volt. Szerettem csak úgy, színésznek, és egyáltalán nem akartam róla tudni semmit….Ha valakit csodálok, nem akarom tudni, hogy egy smucig disznó volt és utálja a gyerekeket.”
Én is csodálom Kern Andrást, mint színész nagyon mulatságot és tehetséges. Ez a könyv nem adta át azt amit megszoktam tőle.

EszgéGabi>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Érdekes, Kernre jellemzően fanyar humorú riportkönyv. Őszintén bújócskázós válaszai az élet dolgait mélyen átérző, érzékeny embert mutatnak, aki mesterien forgatja a humor fegyver arzenálját, megvédve ezzel a saját és a mi lelkünket is. Jó volt őt olvasni, közben szinte hallottam azt a karcos, anekdótázós hangját, amivel újfent bevisz minket az erdőbe, de csak azért, hogy jobban lássuk a dolgok fonákságát, nevetség pitiánerségünket, és próbáljuk meg nem túl komolyan venni a világot és főképp önmagunkat.

moszat>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Bárdos remekül adja vissza Kern stílusát írásban. De ez a szűkre szabott, még anekdoták szintjén is karcsú Kern életérzés, avagy keserédesen boldog magyar valóság… elmúlt. És a minden humor ellenére kihallatszó öregember panaszáradata után azt gontolom, hogy ez nem is akkora baj.

grus>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Nem az a ’12 egy tucat' típus, amiből már olvastál többet is, csak mások voltak benne a nevek. Egyedi, nosztalgiázós, olyan „Kernes”. Szomorú és mégis vicces is egyben.
Nagyon olvastatja magát a könyv.

elkesetthusvetinyul>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

olyan…olyan sótlan, sokkal többet vártam. mint a lézer, úgy csaponganak a gondolatai. nem újraolvasós :(

MiklósEmese>!
Kern András – Bárdos András: Ezt nem lehet leírni!

Nem olvastam. Hangoskönyvként végighallgattam. Imádni való volt. És magam előtt láttam Kern Andrást, ahogy mindezt előadja. Közben pedig végig irigyeltem Bárdos Andrást, hogy hónapokig tartó stand up comedyt-t élvezhette egyszemélyes nézőként.


Népszerű idézetek

Dora >!

Hofi szelep volt vagy ellenálló? Mindegy. Zseni

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hofi Géza
psn>!

Általában két véleményem van, de egyikkel sem értek igazán egyet.

79. oldal

Dora >!

„Egyszer a Lukács uszodában ültem a gőzben, amikor egy öreg néni hozzám fordult, és azt mondta: – Nahát, maga élőben még randább, mint a tévében!”

203. oldal

Dora >!

Álltam sorba a csirkés szendvicsért, csak várni kellett, mert éppen nem volt csirke, szóval álltam sorban, amikor pár méterrel mögöttem mondja egy férfi a feleségének, hogy figyelj már, ott a kedvenced! És mutat felém! Kicsit kihúztam magam, miközben az asszony kérdezte, hogy hol. Hát ott megy, folytatta az ura, nem látod? És múlmutatott rajtam ugyanabba az irányba. Ott, a Szente Vajk!

206. oldal

moszat>!

– … itt az űrhajó, kezdheted a holdra szállást. Ott az a kar, … , azt kell meghúzni, ha indulni akarsz, ezt állítsd be egy-három-tizenkettőre, a négyes csatorna öt-kettőn, oxigén-visszacsatolás: Oké, modulok harmincöt-négy-kettő, mehetsz! (…)
– Na, ilyen nekem a számítógép.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: űrhajó
latinta P>!

– Éppen ma hallottam a rádióban – folytatja –, hogy a gazdaságban minden szaktudás két-három évig érvényes, azután megváltozik minden, és újra kell tanulni. Tehát aki nem őrzi meg a tanulás, az újratanulás képességét, az mehet a sunyiba. Szóval nem biztos, hogy mindenhez annyira kell ragaszkodni, amiről valaha azt gondoltuk, hogy igaz vagy jó. Előre kell nézni, ismerni és tisztelni a múltat, de előrenézni. Hülyék is lennénk, ha ezt nem csinálnánk.

159. oldal

latinta P>!

– A fiatalok mit gondolnak rólad? Boldogok, hogy veled játszhatnak? Vagy összeszarják magukat?
– Ezt nem tudom. Tőlük kellene megkérdezni.
– Nem érzed?
– Nem, egyáltalán nem érzem. Tudod, a színházban nincs az a nagyon nagy őszinteség. A színház azért kicsit hazudós hely. Az egész világ az, de a színház különösen. Olyan nagyon nem mondjuk meg egymásnak, hogy mi a véleményünk. Kicsit néha megmondjuk, de többnyire abból is baj lesz. Sértődés, ha valamennyire rosszat mondunk. A színház az igazságot mondja, legalábbis ezt akarja: de belül azért kis hazugságokra épül, ezt tudod, úgyhogy fogalmam nincs, mit mondanak rólam a fiatalok.

171. oldal

Dora >!

Egy finom Dosztojevszkijen felnőtt professzor világlátása feleljen meg a kiskunfélegyházi néninek, nehogy unatkozzon, miközben a néni Mary Zsuszi dalait szeretné látni minden műsorban. A híradóban meg a Heti Hetesben is. Éjjel-nappal. Mary Zsuzsit, szegényt. És ezt kellene összerakni, és így csinálni televíziót meg művészetet, és ez nem könnyű, már látom.

109. oldal

Dora >!

De hogy Kosztolányi Dezső tér, azt nem lehet dalban leírni. November hetedike tér, azt sem. Akkor legyen Lövölde tér. Életemben nem jártam ott, kétszer talán átmentem rajta.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lövölde tér

Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Nánay István: Profán szentély
Diószeghy Marietta (szerk.): Mesterek és tanítványok
Verrasztó Gábor: Bogáthy Mihály
Vas Gereben: A nemzet napszámosai
Nánay István: Tanodától – egyetemig
Molnár Gál Péter: A Latabárok
Tóth László: …nagy haszna a Teátromnak
Szigethy Gábor: Dallamok szavakra, színészre és politikára