Halottak, ​akik köztünk élnek 2 csillagozás

Na, lássuk csak, hogyan szedjek össze erről a tartalmas könyvről egy röpke, de velős értékelést. Nem tudom, mennyire fog menni. Inkább csak megemlítenék pár olyan dolgot, ami számomra érdekes vagy meglepő volt.
A könyv több fejezetre oszlik. Az ember nem is gondolná, hogy a halál ill. a holttest körül ennyi minden van. Volt olyan téma, ami túlságosan jogi útra terelődött, így azzal nagyon nehezen haladtam. Aztán a halottkémlelés is kemény dió volt. Mivel ezek mindjárt a könyv első harmadában voltak, meg is ijedtem. Majd következtek az érdekesebbnél érdekesebb témák. Nos, lássuk ezeket!
A halálnemek nem voltak különösen érdekesek számomra, tele is volt jogi részekkel. Viszont a régi idők halottszemlélete igen.Talán nem oly meglepő, hogy az élve eltemetést büntetésként használták valamikor. Nos, ezeknél a soroknál eszembe jutott egy évekkel ezelőtti szörnyű bűntett, ami SZ.B. nevéhez kapcsolódik. Nekem örökre az agyamba vésődött. Felettébb meglepő, hogy fakírként valaki képes volt hat hétig tetszhalál állapotában tartani magát. Az eljárás, ill. az előkészület már önmagában is megdöbbentő. Nem vagyok biztos benne, hogy mindezt el is kell hinnie az olvasónak. Érdekes volt az un. biztonsági koporsóban való eltemetés, hogy ha esetleg mégsem halt meg az illető, ki tudjon kelni belőle. A megfigyelő hullaházak is megleptek. Bár ez szolidabb dolog, mint az előbbi. Itt legalább csak egy idő után, a halál teljes bizonyosságának tudatában temették el az embert.
A boncolásról szóló részbe kíváncsian, és érdeklődve kezdtem bele. A boncolás fejlődése, változásai érdekesek voltak. Először látványosságként szerepelt, sőt, még boncszínházakat is tartottak fenn. Ez megdöbbentő. Képesek voltak az emberek boncolásokat nézni szórakozásból. Amúgy boncolni csak a rabokat lehetett. Kezdetben a boncolás csupán a tanulást szolgálta. Későbbiekben vált informatívvá más dolgok tekintetében is.
Az anatómiai célra való testfelajánlás elgondolkodtató rész volt. Itt is sok volt a jogi háttér, de ezúttal nem zavart. Bevallom, ilyenen már jómagam is gondolkodtam évekkel ezelőtt. Mármint, hogy felajánlanám a testem halálom után. Csak az ember elgondolkodik azon, hogy a hozzátartozóinál normál gyászfolyamat zajlana-e ezután.
Egyszer egy tudós a saját gyermekén figyelte meg a test bomlási folyamatát. Na, ezt brutál volt olvasni, pedig csak egy-két mondat szólt erről, um. megemlítés gyanánt. De kirázott tőle a hideg. Elég erős idegzet kellett hozzá azt gondolom.
A szervátültetés mindig érdekes téma, és itt is sok jogi és etikai kérdés merül fel. Sose gondoltam volna, hogy a szervpótlás már az ősi Egyiptomban létezett. A szervátültetés persze magával hozta a szervkereskedelmet is. Én a szervadományozás híve vagyok. Ha az ember megmenthet valakit a hozzátartozója, vagy a saját halálával, miért ne tenné? Volt egy mondat a szövegben, mely szerint felmerült emberekben, hogy aki a szervadományozás ellen van, az szervet se kaphasson, ha szüksége lenne rá. Szerintem ez elgondolkodtató, annak ellenére, hogy felvet jogi kérdéseket. Kíváncsi lennék, hogy minden magyar állampolgár tisztában van-e azzal, hogy hazánkban a NEM nyilatkozás van érvényben. Azaz, aki nem nyilatkozik arról, hogy nem akar szervdonor lenni halála után, az elvileg azzá válhat. Persze a végső döntés mindig a hozzátartozóké.
Szintén nagyon érdekes fejezet volt a halottgyalázásokról szóló. A nekrofília, a halottal való szexuális kapcsolat létesítése, nagyon megdöbbentett. Ugyanilyen meglepő és viszolygást keltő volt a halál utáni kivégzés. Ennek a lényegét nem is értettem, de akik ilyeneket vittek véghez, biztos tudták mit miért csinálnak. Max. nem voltak ép elméjűek.
A kannibalizmus sem egy kedves dolog. Anya, aki megeszi az első újszülöttjét, hogy a következő gyerekek erősebbek legyenek. Aztán a meghalt gyermek húsából való testvéretetés, szintén az erőért. Étterem, ahol elvetélt magzatok is szerepelnek az étlapon. Valami borzalom volt ezeket olvasni.
S végül, amit még nagy érdeklődéssel olvastam, az a temetési szokások, ill. a hamvasztás folyamata. Erről valamikor láttam egy filmet is.
Kemény volt ez a könyv, mert nem egy egyszerű témát dolgoz fel. Ennek ellenére azt kell mondjam jó volt, és legfőképpen tartalmas. Most ennyit sikerült felvázolnom értékelés gyanánt. Akit érdekelnek a halott test körüli dolgok, az vágjon bele bátran!
A szöveget végigkísérték a festmények, rajzok, szobrok, ábrák. Hihetetlen, hogy mennyi művészt megihletett az elmúlás, a halál. A múzeumokban és anatómiai intézetekben készült felvételeket nézve, van egy-két hely, ahová szívesen elmennék szemlélődni. Álom…