Szép ​versek 2001 1 csillagozás

Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2001

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szép versek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2001
278 oldal · ISBN: 9631422593

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Petri György


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Piintyő>!
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2001

lassan kezdek megbarátkozni a kortárs írókkal és költőkkel – úgy látszik többször kell őket elolvasni, hogy megérintsen – de még mindig voltak benne olyanok, melyeket egyáltalán nem tudok értékelni, így összességében egy négyes.

a kötet felfedezettje számomra egyértelmüen Petri György volt…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Piintyő>!

PETRI GYÖRGY HALÁLÁRA

A makacs élő lassan elfogyott,
lerágta róla a húst a rák.
Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény
a csonttá soványodott, szakállas arát.

Csak csont és bőr és fájdalom,
mint Radnóti gyászversében Babits,
bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta
s a szívószálon át szürcsölt sör is.

Botrányos lázadó… Versei anyagává hódította
a német filozófiát s az ÁVÓ-t,
hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben
elérhessen egy napsütötte sávot.

Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,
ő nyújt kezet a kőszobornak,
és nagy lezseren vonogatja a vállát,
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap.

S testvérünk ő, a költő és a zord bohóc!
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,
s a kekeckedő gyertyaláng kialszik
a rá zúduló kozmikus hidegben.

2000. július 17.

149. oldal - Orbán Ottó · Orbán Ottó

Kapcsolódó szócikkek: Petri György
Piintyő>!

BÚCSÚ I

Késő. A fürdés most is elmarad.
Mi jő még? Új tapasz? Tapasztalat?
Hetvenkedik a talpalávaló?
Ez a szemérmetlen tányérnyaló?
Bár ez túlzás: tányért nem nyalt soha,
marad utána korsóknak soka.
Élt, amíg élt, dölyfös maradt és nyalka,
de senkinek a seggét ki nem nyalta.
Az életből lassan, tűnődve távozik,
nem érti, hogy mit is keresett itt.

2000. március 18.

168. oldal - Petri György · Petri György

Kapcsolódó szócikkek: tányérnyaló
Piintyő>!

Téli prézli
(Négy tétel Parti Nagy Lajosnak)

(Mákdara)

A költő tétlen mákdarál,
S diót, de néha rüfke prézlit
Teker le. Körmöt rágdal, áll,
S nyekerg, ha nem megy – úgy berézlik
A dúlt dalár!… S darál, darál,
Míg hóvirágul fölmerészlik
A vers – s tavaszra rátalál!
De már sumák: se mák, se prézlik.

(Zsemlesors)

Az ember annyiszor mereng
A szó szaftján, a szófajon
Heverve szófán, szoftveren –
Száll alá emberi fajom.
A szív is olykor elszorong –
Mind szűkösebb a szó, a szófa,
S a strófacsonk, mit elszarunk,
Akár aszályban szétaszó fa.
Recseg-ropog az elme torzsa,
Mint súly alatt a zsemlemorzsa.

(Hódara)

Ring az árva hódara,
Nem röpül ma lódara,
Nincs arám, csak pótara,
Pótmalacka sódara.
Hódra hull a hódara,
Lóból lesz a lódara,
Pótkávé s a pótara:
Lóvá tesz a sódara.
Holdra száll a hódara,
Lóra lódul lódara –
Holtra vált a pótara
Csókra sóvár sódara.
Lót darálta hódara,
Bo Dereknek lódara
Brókereknek pótara:
Sódereknek sódara.
Kár ma rám a hódara,
Dong a dundi lódara,
Vár arám, a pótara,
Ráng kitárva sódara.

(Elmemorzs)

A költő rímet rágdal, ál-
Talában fejben mákdarál,
De persze túl privát, ahogy
Egész énekhez részlik én –
S kirajzolódik, átragyog
A lét csikorgó prézlijén.

93-94. oldal - Kovács András Ferenc: Téli prézli · Kovács András Ferenc

Piintyő>!

Az első betörő.
Azért tudott olyan
rettenetes hatást elérni,
mert egy először föllépő járvány
fertőzőképességével hatolt be
egy mindaddig megkímélt testbe.
Hiába a kitűzött felségjelek,
azt az asszonyt megérintette egy idegen,
aztán egy másik, aztán egyre többen.
Mi más ez, ha nem a pestis országlása?
A lázlapot vizsgálva,
feltűnik a merész görbe,
az első betolakodó nyoma.
Nem állhat helyre többé az egészség,
ott a baktérium a csodaméhben,
mostantól akármi
fejlemény már istenes.

222. oldal - Térey János: Kockázatok & mellékhatások · Térey János

Piintyő>!

Szép magyar mulatságok
(Hommage à Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz)

Hej, milliókat vertem el én, milliókat!
Törikszakadtig mekkorát mulattam!
Vigadni vont a lélek, csalt az álom –
Rohantam is, de rögvest cifra hintón,
Homokfutón, vén kóberes kocsin…
De volt, hogy vittek – szűk szekérderékben
Hevertem szalmán, máskor széna közt,
Hol részegen, hol épp halálra szántan,
De akkor is szétvágtatott szivem,
S nyargaltam úgy, mint büszke szél a pusztán,
Föl-fölsüvöltve, dühvel szétviharzón
Sok délibábos eszmekép nyomában,
A Hortobágytól zord kárpáti éjbe…
Hej, milliókat vertem el én, milliókat!
Törikszakadtig mekkorát mulattam!
Hogy vágtattam! Murizni vitt a virtus,
Vigadni hajszolt vérem, úri kedvem,
Bús vakmerőség, szép, nagy álmodások –
Kókadt akácok, lápok, nyíresek közt
Hajtattam, és feszt húzattam fülembe,
Tokaj hegyétől Somlóig suhogván,
Hős ámításul, gondfeledtetőül
Megkönnyezett meséket, mennyzenéket,
Cigányszirének megfáradt danáját…
Hej, milliókat vertem el én, milliókat!
Törikszakadtig, hej torokszakadtig
Elkurjogatván mekkorát mulattam –
Amíg tellett, betellett, s egyre táncolt
Törikszakadtig unt betyári csárdák,
Útszéli korcsmák síkos asztalán
A szomjúságban bujdosó pohár!
Hogy ropta ott! Beléroppant, ha kellett,
Hogy ropja még Rákóczi-indulókra…
Fenékig idd ki – vágd az ősi földhöz!
Ex! Légy magyar! Sej, Klapka, hajh, Kossuth.
Hej, milliókat vertem el én, milliókat!
Törikszakadtig mekkorát mulattam,
Miközben elfolyt annyi drága bor,
Ecetté lett a számban már a gőg,
S a zsupfödél fejem fölött kigyúlt!
De én húzattam, újra csak magamnak,
Mint árva árnyék holdvilágos erdőn,
Ezerszer elszállt, szent nótáidat,
Te tékozlásban koldus önmagad
Kárán tanulni nem tudó bolond
Nábobi nemzet – mekkorát mulattunk,
Törikszakad hon, kis törikszakad nép!

105-107. oldal - Kovács András Ferenc · Kovács András Ferenc

Piintyő>!

A frigid matematika-tanárnő
(férjéhez)

Ma négyzetes vagyok és nem köbös,
téres Uramra titkon köpdösök,
hogy lapos lesz mint síkbeli idom.
Most közelítem (+x) vonalon,
hogy lineáris lesz a fogsora,
mint pozitív Rac. számok pontsora.
Nincs testes úr, hát szűkül is a gond,
origó leszek én is: nullapont.

133. oldal - Marsall László · Marsall László

Piintyő>!

A GYEREKDAL

Boci, boci tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

HOMÉROSZOS VÁLTOZAT

    Borjuról énekelek most, Múzsa, ki sok füvet ízlelt,
zengem a hős Fülenincset e dalban, a messziremúzó,
hátán tarkálló pajzsot viselő bocihéroszt,
őt, ki farán fityegő, szépbojtu parittyavetőjét
szentfalu Trója alatt elhagyta a vad viadalban,
kedveli őt Árész, de mosolygó Aphrodité is,
fültöveit gyakran simogatták nimfaleányok
lombos völgyek ölén soha nem múló szerelemmel,
pillantását elkívánta tehénszemű Héra,
és csapodár Zeusz is, ha szívébe a vágy teje csurrant,
olykor bősz bikaborju alakját vette magára,
a szépnejű harcosaink füle mellé szarvat akasztott.
    Üdvözlégy, Boci, ígérem, sose lesz a halálod
véres ajándék, szép hekatomba az égilakóknak.

MACUÓ-BASÓ-S VÁLTOZAT

Kosztolányi Dezső fordításában

Lelkem fölszáll a mennybe,
s úgy járkál künn a nagy Tejúton eztán,
akár a téli pusztán
faroktalan bolyongó, bús tehenyke.

Illyés Gyula fordításában

Se-fül, se-farok
tehén kószál a réten.
Ma este meghalok.

Tandori Dezső fordításában

Sánta lovacskám
havas rizsföldre tévedt –
ó, múlandóság.

Faludy György fordításában

Haldoklom. Rizsszedő nők fehér fara virít.
A téli réten most követ el épp a
tehén harakirit.

250. oldal - Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra · Varró Dániel

Piintyő>!

Elkezdõdött a Teljes Élet –
ez történt kétezer nyarán.
Ki meccset véletlen se nézett,
most elmereng Vitor Baián.
Tekintetem már rávetõdve;
cselezhet, el nem engedem.
Itt a sors, hogy összekösse
a portugál kapust velem.

Baiám a pályán – mondd, mi ez…
Kivédhetetlen, mint az ihlet.
Hát mit nekem Figo, Gomez?!
Már van der Saar-ra is legyintek.
Szívnek, csapatnak egy a kincse.
Akkor mondj ellent, hogyha tudsz.
Képernyõ – álmaim vetítse:
engem s a portugál kapust.
Sápkóros költõk, prózaírók!
Minden bezárt elõttetek.
Ne halljak másik pályatársról –
négy év és bajnoknõ leszek.
Idõm már szinte félidõ,
a pálya szélénél megáll.
A számlapján ki véd s ki lõ?
Én s egy kapus, ki portugál.

Hosszabbítás:

Szerelmem öngól, jól tudom.
Lesbõl támadt, s véget nem ér.
(Szép)lelki bajnokságokon
a portugál kapus, meg én.

77. oldal - Karafiáth Orsolya: Futballada · Karafiáth Orsolya


Hasonló könyvek címkék alapján

Bozsik Péter (szerk.): Szárnyak
Ígéretek 4
Bence Lajos (szerk.): Igét őrizve
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2010
Kőrössi P. József (szerk.): Költők könyve
Szó-kincs 2022
Alexander Brody (szerk.): Véletlen
Szivárvány rímek
Komáromi János (szerk.): Verselő antológia 2014
Kisgyőry Szabó Zsolt (szerk.): Aranyló búzaszemek