Az ​elcserélt asszonyok 2 csillagozás

Lengyel népmesék
Kerényi Grácia (szerk.): Az elcserélt asszonyok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi

>!
Európa, Budapest, 1962
194 oldal · Fordította: Kerényi Grácia · Illusztrálta: Loránt Péterné

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Amethyst>!
Kerényi Grácia (szerk.): Az elcserélt asszonyok

Kissé ellentmondásos lett a végére ez a válogatás. Meglepett például, hogy az összegyűjtött lengyel népmesék döntő többsége bővelkedik olyan női karakterekben, akik kifejezetten bugyuták, részegesek, akiket a környezetük vagy a férjük obszcén szavakkal illet. Egy dél-európai népcsoportnál nem csodálkoztam volna, így viszont, hogy Lengyelországról, illetve tág értelemben vett területéről van szó, kissé meglepett. Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis az északibb területeken élő szláv közösségek – saját tapasztalatok és látottak/olvasottak alapján – úgy tűnt, jóval hamarabb tekintettek egyenjogú emberként a nőkre. Vagyis, a kötetben olvasottak kissé kizökkentettek az eddig kialakított „idilli” képből.
Igaz, voltak a kötetben belevaló női karakterek is, megtalálható itt például a szépség és a szörnyeteg egy hosszabb verziója, ahol a szörny jóval több varázslatos tulajdonsággal bír, mint például a később készült rajzfilmek szörnyetegei. Vagy ott volt a tehénbőrbe varázsolt királyfi esete, akiért a főszereplő leány tűvé tette a világot, mígnem elkoptatta vascipellőjét és vasból készült vándorbotját. – ez utóbbi mese kifejezetten tetszett.
Ha kedvencet kéne választanom az összegyűjtött mesék közül, egyértelműen a gonosz testvérről szóló lenne az. A szerencsésebb testvér koldusbotra juttatja fivérét, ki egy akasztófa alatt telepedik le, ahol kihallgatja három varjú társalgását. Aztán kiderül, hogy a három varjú valójában ördögök, és az elkotyogott információk alapján hősünk képessé válik a szegények és elesettek segítségére sietni, míg a szívtelen testvérpár a végén alaposan pórul jár – naturalista módon éri utol a végzet.
Nem érzem ugyan kimagasló válogatásnak az utóbbi időben elolvasott Népek meséi kötetek közül, a közepesnél valamivel jobb volt. Hosszához mérten kifejezetten gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, arányosan oszlottak el a rövidebb-hosszabb művek, az ember és állatközpontúak. Igaz, a leggyakoribb motívumok talán a részegeskedések és az ördöggel való küzdelmek voltak, melyekkel sok más helyütt is találkozhattunk már, s e tekintetben nem nyújtott túl sok újdonságot. Mégis összességében elnyerte tetszésemet a lengyel népmesék válogatása, nem mondanám, hogy vérben fürdött, de nem is váltott virágnyelvbe, ha az adott mese a halál vagy elhalálozás köré szövődött, sőt, kifejezetten tetszett pár helyütt maga a „kaszás” megszemélyesítése. Hogy a papokat lejárató kritikákat már ne is említsem, gyakran megmosolyogtatott. Szóval, ezt egy józanul egyensúlyozó, harmonikus kötetnek tartom, melyet idősebb, a népmesék iránt érdeklődő olvasóknak bármikor tudnék ajánlani.


Népszerű idézetek

Amethyst>!

– Miért sírsz gyermekem?
– Az apám el akar venni feleségül.

167. oldal

Amethyst>!

Vascipőmet mind lejártam, vasbotomat elkoptattam, fazekamat telesírtam, nem akadtam rád mégse.

Amethyst>!

Ne légy olyan okos, mert megárt a szépségednek.

43. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról
T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Világszép Vaszilisza
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Benedek Elek: A vitéz szabólegény
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek