Hurok 20 csillagozás

pénzmagyar
Kerékgyártó István: Hurok

Kerékgyártó új regénye, akár az előző, a Rükverc, mely színházi darabként is sikert aratott napjainkban játszódik. A szerző kegyetlenül éles reflektorfénnyel pásztázza a magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét, a minisztertől a drogos fiúig, a nagyvállalati vezérigazgatótól a bolti eladóig. A történet mintázata régről ismert, Arthur Schnitzler a huszadik század fordulóján írt Körtáncának szerkezetét eleveníti fel a szerző, de míg ott a történet továbblendítője az erotika, a szexuális aktus a társadalom különféle bugyraiból újabb és újabb csábítók és elcsábítottak tűnnek föl, addig a Hurokban napjaink emberének alávetettsége, kiszolgáltatottsága mozgatja a történetet.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Kalligram, Budapest, 2014
176 oldal · ISBN: 9786155454073
>!
Kalligram, Pozsony, 2014
ISBN: 9786155454325

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kovaxka P>!
Kerékgyártó István: Hurok

A szerző Puzzle címmel írt darabjából készült a Hurok című regény, amit Bagossy László a Jurányiban rendezett meg (Orlai/Füge Produkció). Nemrégiben láttuk, s mivel határozottan tetszett a színdarab, olvasásra csábított. Megmondom őszintén, az olvasott szöveg semmit nem tett hozzá a színházi élményhez, úgyhogy összességében pontozom a látottakkal.
A Schnitzler Körtánca és Korniss Mihály Körmagyar c. darabja inspirálta történetet az alávetettség, a kiszolgáltatottság mozgatja. Kicsiben benne van az egész élet, minden szereplő megszenvedi, majd eggyel lejjebb rúgja a problémát, míg vissza nem hull a kezdeményező fejére.
Kákonyi Árpád zenéje, a csembalójáték és a remek színészek a szöveg trágárságát is feledtetni tudják, ehelyett a komikumát, groteszkségét domborítják ki, míg az olvasott szöveget egyszerűen csak keserűnek éreztem. Regénynek rövid, darabnak épp elegendő és kerek. Ritkán mondok ilyet, de inkább az előadás megtekintését ajánlom.

iniesta>!
Kerékgyártó István: Hurok

A legnagyobb érdem, én bizony azt mondom, a szerkezet vala – erre még azért visszatérek –, az egymásba szőtt történeteken keresztüli látszólagos folyamatos alászállás, amelynek keretében a mögöttes szinteken valójában egy helyben toporgunk (író, szereplők, olvasó egyaránt). Mindennek a vezérlő elve, a lelki és fizikai kegyetlenség, „az embertelen szívtelenség”, a relatív hatalom érvényesítése nemcsak a mai magyar valóságra vonatkoztathatóan: jogos és jó és igaz.

A második legnagyobb érdem – és ez azért már finomítja, hogy ne mondjam: kontextusba helyezi a dolgokat – a biztos kézzel elénk tartott tuti; a tutifigurák* tablója és közhelyei, és ennek a tablónak a sajátságos kasztja, ami azért már inkább csak nemzeti, mint egyetemes. Tehát magyar, igen, nagyon, de mondjuk nem brit. Persze ez nem is kell, hogy cél legyen, sőt, lehet, hogy éppen ez a cél, és ez lehet nagyon dicséretes is. Itt: az.

Na, innen már érdemes átcaplatni arra, ami baj, mégpedig súlyosan nagy. Legalább kettő ilyen van, pontosabban úgy mondanám, hogy vala kettő olyan, hogy a többi nem is érdekes.

Egy. A közhelykelgyó egy idő után a saját farkába harap. Működik, működik egy ideig a saját kis gyarlóságaink elé tartott tükör, amely tényleg a maga valójában mutatja mondjuk a vállalatvezetőt, de aztán volt, nincs elmosódik az üveg két oldalának határa, és jelentkeznek a fájó, nem szándékolt banalitások, valahol a bolti eladónő és a drogos öcsi története között. Túlságosan érezhető, hogy Kerékgyártó – míg a high society-ben valóban otthonosan mozog – itt tanult, olvasott, de semmiképpen sem látott-hallott, homokos, szomorú, vizes síkra ér. Nem nézett elég jól szét merengve, csak remél. Na, ez viszont kevés. Nem azt mondom, hogy vissza kellett volna vonulnia két hónapra egy szál ópiumpipával a kezében vagy escortolni egy keveset, hogy hiteles legyen-maradjon – igyekszik ő azért becsülettel –, de a képességek, a valódi tudás határait finomabban kell – szerintem – kezelni**. Meg lehet ezt oldani – de ahhoz meg is kell ezt oldani; a huszárvágás: elégtelen.

Kettő. A regény a zárófejezettel egyszerűen el van írva. Nem igaz, ezért nem lehet jó. Irodalmilag azért nem, mert a hatásvadász tragédia ponyvaszintre húz valami addig felépített, lehetőségek garmadáját magában hordozó rendszert. A valóság lenyomatát tekintve pedig azért nem, mert hazug módon naiv. Az egyébként olvasói elégtételként szolgáló végső tragédiával ugyanis még csak nem is az van itt sugallva, hogy akiben jóérzés, szeretet és odaadás lakozik, az elnyer valamilyen feloldozást – ami ilyen formában egyébként egy hevenyészett keresztényi giccs lenne, de ugye, ez tárgytalan, hiszen Bea semmilyen feloldozást nem nyer, sőt! –, hanem – az előzőnél talán egy fokkal még súlyosabb is! – az, hogy még az abszolút elnyomás felett is lehet az abszolút elesettségnek hatalma, még ha csupán ezen abszolút elnyomás tudtával, még ha véletlenül is; ráadásul ez a hatalom nemcsak az elesettségben jelentkező holmi erkölcsi képletesség, hanem – kurzívval – fizikailag nagyon is konkrétan manifesztálható. Ez egy súlyos tévedés, ennyi fény a mi világunkban nem vagyon, és ezt nem a pesszimizmusom mondatja velem, hanem a világom. Lásd még: az Orbán-Ottó-mottó (milyen dallam!) utolsó sorát.

Jóindulatúan szintetizálva: a Hurok Kerékgyártó István egy kiváló szerkezetben, ötletes és mélyen igaz vezérlőelvvel, fokozatosan romló hitelességgel megírt rossz regénye (és egyébként: csak az. Egyesével nem igazán működnek a novellák. Ráadásul a nyolc novella külön-külön összesen kettő, lásd még: a metafizikai alászállás állandósága.)

Rosszindulatúan szintetizálva: a Hurok Kerékgyártó István egy kiváló szerkezetben, ötletes és mélyen igaz vezérlőelvvel, fokozatosan romló hitelességgel megírt rossz regénye, ahol a fokozatosan romló hitelesség és a rossz regény ízig-vérig Kerékgyártó magántulajdona, az ötletes és mélyen igaz vezérlőelv az urambátyám és az agresszív mutyi nagybetűs országában azért adja magát, de hát idáig nem nagyon jutott ez irodalmilag eszébe senkinek, úgyhogy tekinthető Kerékgyártó-sajátnak; a kiváló szerkezet – ismétlem: a regény csúcsa – viszont nem egyéni érdem (rappel: Schnitler, Korniss), ami nem lenne persze baj, ha nem ez lenne a regény csúcsa.

Összességében: olvasható. S ami olvasható, az ajánlható is. Én az előzőt megtettem, az utóbbi esetében pilátusi három ponttal élnék. Értelmezze – komolyan! – mindenki úgy, ahogy akarja.

* Mert a mi valóságunkban a minisztertől a vállalatvezetőn keresztül a bolti eladón át a kényszerkurváig mindenki toposz, tényleg, még ha most nem is tudnék kapásból rámutatni egyesével, hogy hol is vannak már oly klasszikusan megírva. De azért helyenként megvannak. Meg ahol biztos: az életben.

** Valamit, ami éppen a belső, releváns tudás miatt jól indul, nem szabad hazavágni azzal, hogy egyszer csak büszkén lengetni kezdem a nem-tudás zászlaját, ráadásul mindezt a tudás hitében.

fülcimpa>!
Kerékgyártó István: Hurok

Pofozkodnak a kis dominók… elkezdi az első, a második továbbadja és így a végtelenségig…
Először azt hittem, olyan, mint a Rükverc, ez is olvasható visszafelé. (Mekkora ötlet!) De nem, talán csak az első három történetet lehetne, utána már értelmetlenné válna. Szerencsére saját példány, örülök, hogy megajándékoztam magam vele, ha netán elkezdek hatalmaskodni mások fölött, kézbe veszem és belelapozok. Nagyon komoly témákat boncolgat, de édesen fanyar humorral, lehengerlő aprócska könyv.

zsoltika>!
Kerékgyártó István: Hurok

Tán még jobb volt, mint a szerző Rükverc című alapvetése, de azért másképp jobb. Látszólag egyszerű kis novellafüzér, jól kitalált szituációk sorozata, és az egész olyan – magyar – valós és (szinte) minden benne van, amit bele lehetett érdemes szőni. 5 / 5

murnus_durnus>!
Kerékgyártó István: Hurok

Hát ez a könyv nekem nem jött be. Mindannyian ismerjük és gyakoroljuk formálisan és informálisan azt a szabályt, hogy felfele nyalunk, lefelé taposunk, nincs is ezzel semmi gond, elég nagy baj lenne, ha nem így működne a társadalom, mert akkor mindenki mindenkivel egyenrangúnak érezné magát, az pedig maga lenne az anarchia. Hogy a fenti szabályhoz a hátteret egy hierarchia adja, vagy csak maga a pénz, az mindegy: egy dolog a fontos, hogy hatalmi tényező legyen. Kerékgyártó ebben a könyvében egyszerűen egy-egy bevezető novellaillusztrációt gyártott le a fenti tételhez, olyanokat, amelyek külön-külön is közhelyes szituációkat mutatnak be, minden eredetiség nélkül, a mű vége pedig egyszerűen egy giccses feloldásba fullad. A szereplők közömbösen vagy trágárul beszélnek, a leírások egyszerűek, ügyes gondolatmenetek helyett funkcionális párbeszédek uralják el a lapokat stb. Arról tételdarabot írni, hogy a pénz megrontja az embert, szerintem önmagában fölösleges, ennek szemléltetéséhez valami értelmezhetőbb történet is kellene, szálak, bonyodalmak, meg ilyenek. Az egyes elbeszélések azonban önmagukban semmitmondóak, csak folyamatukban értelmezhetőek, a s gondolatszegénységet az is hatásosan jelzi, hogy a mű zsebkönyvméretű, vagyis egy átlagos regény felénél-egymarmadánál fullad ki a szerző képzelete a témájáról.

sheni I>!
Kerékgyártó István: Hurok

A történet magával sodró lendületű, egy este elolvastam volna, de direkt meghagytam az utolsó fejezetet másnapra. Az egész regény, (?), novellafüzér (?) nagyon kerékgyártós, tulajdonképpen egy-egy fejezet megállna önállóan is. Bea alakja bármelyikünk lehetne, igazi nő, örök terézanyu, aki minden szörnyűség ellenére hisz a csodákban, és az utolsó garasát, az egyetlen értékét, a visszanyert önbecsülését és becsületét is odaadja, hogy megmentse a szerelmét. Persze átvágják és kihasználják. Mert csodák nincsenek, vagy mégis?
Miért adtam csak 4,5 pontot? Mert gyűlölöm a politikát, és a Hurokban számomra túl sok van belőle. Szerelmes vagyok a hedonista, szélhámos Trüffel Milánba, kérem végre a folytatást. Számomra Trüffel Milán az 5 pontos regény, minden más kevesebb lehet csupán.


Népszerű idézetek

sheni I>!

Kussoljál, mert téged is szétlapítalak.
– Szétlapítasz? – kérdezte csodálkozva a titkárnő.
– Mint egy békát a kamion.

31. oldal

sheni I>!

arra is rájött, hogy sokkal könnyebb úgy hazudnia, ha abban a pillanatban maga is elhiszi, amit mond. Mind egy kisgyerek, aki játék közben igazi karddal igazi sárkányok ellen küzd.

139. oldal

sheni I>!

A szobát amúgy szépnek találta a lány, barackszín falak és kárpitok, kék paszpartu keretezte japán metszetek, szilvaszín szőnyegpadló, cseresznyeszín bútorok, és ami a legjobban tetszett neki, az a hatalmas ablak, amin át a kivilágított Lánchíd és az ólomszürke Duna látszott, sárga fénytócsákkal pöttyözve, mivel a túlparton már fölkapcsolták a Vár díszvilágítását. Az ablakhoz lépett,és bámult kifelé.
– Na, mi van, szivi, turistáskodunk, élvezzük a kilátást?

151. oldal

sheni I>!

Most mindent beleadott, az összes kéjsóvár szemetet verte, nemcsak ezt a barmot. Egyre keményebben, egyre vadabbul. Ütötte a régi kuncsaftjait, ütötte Robit, aki ilyen helyzetbe kényszerítette, ütötte a halott szüleit, akik olyan fiatalon magára hagyták. Ütötte az egész rohadt világot.

159. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Árulás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Békés Pál: Csikágó
Raana Raas: Elágazó utak