Szűcs Gyula (szerk.)

Képtelen ​történetek, másvilági mesék 31 csillagozás

Képtelen történetek, másvilági mesék

A kutya, aki egyedül védelmezi a világot a mélységlakó, csápos szörnyetegtől. Az okkult nyomozó, aki évezredes mítoszok nyomába ered London utcáin. A bürokrata, aki nem fél szembeszállni a túlvilági hatalmakkal. A fiatal rabló, aki nem is sejti, miféle entitás vár rá a sikátorok sötétjében. A kiégett zsaru, aki próbál emberséges maradni az állatok bűntől fuldokló városában. A rendőr, aki ördögűzésre vállalkozik az Osztrák-Magyar Monarchia babonás végein. És a barbár, akinek az Apokalipszis után a budai vár romjai közt kell meglelnie a hírhedt Necronomicont. Hét főhős – hét történet. Mindegyik egy-egy olyan magyar képregényszerző műve, akitől nem áll távol a kép nélküli mesélés sem. De a kötet nemcsak novellákat tartalmaz: egy izgalmas sci-fi képregény köti össze a krimi és a horror határmezsgyéjén lebegő írásokat. Reméljük, e különleges műfaji elegy a kedves olvasó tetszését is elnyeri!

A művek szerzői: Szűcs Gyula, Lakatos István, Wajzer Csaba, Tálosi András, Varga Bálint Bánk, Varga Péter, Németh Áron, Békefi Ákos

Tartalomjegyzék

>!
214 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150035000 · Illusztrálta: Békefi Ákos, Békefi Tamás

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

phetei>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Figyelemreméltó kísérlet, mely úgy vet hullámokat, hogy arra mind a képregény-, mind az SFF-rajongók felfigyelhetnek. A dolog persze csak akkor működik, ha a kiadvánnyal nem csak az ínyencségeket keresők, de a bővebb közönség is megtalálja a számítását. Azt hiszem, mindannyiunk nagy szerencséje, hogy a kötet meg tudja ugrani azt a minőségi szintet, ami az élvezhető fogyasztáshoz szükséges. A történetek változatosak, egyenletes színvonalúak, főként horror- és fantasy-témájúak és becsülettel megfelelnek a jó értelemben vett ponyva kívánalmainak.

Bővebben a @Spekulatív_Zóna-n

https://spekulativzona.blog.hu/2019/03/28/keptelen_tort…

2 hozzászólás
fekiyeti79>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Úgy érzem egy ilyen új, (hazánkban mindenképp) egyedi kezdeményezés kapcsán említést kell tenni a kiadvány hibáiról, mindenekelőtt azért, hogy a készítők okulhassanak belőle, tisztában legyenek azzal, hogy a lelkesedésen kívül mire figyeljenek a későbbiekben… De tudjátok mit? Pont le…. teszek rá!

Tinédzserként szinte zsákszámra hordtam haza a (többnyire horror és sci-fi) filmeket tékából. Minden sz.rt megnéztem, aminek kicsit is megfogott a borítója, rengeteg B-, C-, D-, Zs-, meg „mittoménmilyen” kategóriás rettenet megfordult a lejátszómban, amik között azért elvétve akadtak „gyöngyszemek” is.
Számomra ezt a korszakomat idézte fel ez a kötet, azzal a különbséggel, hogy mindegyik történetet élveztem, vagyis egy olyan kupacba sikerült most belenyúlnom, ami csak „gyöngyszemeket” tartalmazott.
A rövidebb-hosszabb képtelen történetek-, a keretként szolgáló-, illetve a kötetet záró képregény egyikébe sem tudnék, és nem is akarok belekötni. Majd megteszik helyettem mások… Három novellát szeretnék kiemelni néhány gondolat erejéig.
Az egyik rögtön az első, a Buta kis kövér kutya, amin baromira beidegeltem magam. Két kutyánk is van, mindkettő befogadott, az egyik ráadásul tél közepén lett kirakva a házunk elé, mert gazdája már lusta volt még cca. 500 méter menni a közeli menhelyig. Szóval ez a történet egy kicsit érzékenyebben érintett.
A másik kettő a Vérvörös szilveszter és a Pokol a tanyán. Ezek egy nagyobb világ kiragadott részei és szívesen olvasnék még a szereplők további „kalandjairól”!

Egyébként nem tudnék kiemelkedő alkotást mondani a kötetből, mindegyik egy kicsit más, mind más miatt, de – mint említettem volt – nekem az összes tetszett!
Így tovább! Részemről jöhet a következő!

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Srácok ezt remekül összeraktátok! Rögtön az első két novella, aztán az átvezető képregény (A vég), majd a ChickenPolice játék világára írt tie-in történet (Vérvörös szilveszter) és Szűcs Gyula CaféPostnuclear(?) novellája (Sarló, kalapács, boszorkányság) viszi a prímet! Nem az irodalmiságuk, zsáner-díjakat érdemlő kidolgozottságuk, hanem a soraikból sütő szenvedély és a nosztalgikus hangulatuk, valamint a képzeletgazdag stílusuk okán nyerték el tetszésemet. A borító- és címfelirat választás pedig bámulatos: pillanatok alatt felébreszti a Weird Tales ponyváinak rejtélyes kozmikus-horror hangulatát.

Odavagyok a mitológiai urban fantasyért, így a londoni éjszakában Ganésha kereséséről szóló Az Elefántember legendája lett számomra a kedvenc, tetszettek a bevetett fortélyok és a fordulatok, az egészet átlengő misztikum. Kiváló! Ráadásul a szerző ez előtt teljesen ismeretlen volt számomra.

A Lakatos-kutyus szomorkás meséjének depresszív, nyomasztó hangulata a lovecrafti elemek megjelenésénél oldódott fel számomra, de irodalmi kapcsolódása is szép szövés a végén – bár a befejezésen még lehetett volna dolgozni, mert úgy érzem, suta lett.

A Bürokrata ördögi mókája a rövid, csattanós jelleg miatt tetszett, de egyébként nem nagyon volt cselekménye, szóval gyorsan jött és ment.

Számomra a kötet mélypontja volt A pofon, sehogyan se tudtam hozzá kapcsolódni. Szóval ezt ugorjuk.

Nehezen találtam meg a Pokol a tanyán kisregénnyel is a kapcsolatot (a fejezetborító elrettentett), de a terjedelme teret engedett a szereplők, a történet, a közeg érdemi kibontakozásának, így végül egész tartalmas élmény kerekedett ki belőle. Többrétegű történelmi talányfejtés természetfölötti terítékkel.

Pompás záróképregény lett A katlan: csak pár oldal, jobbára szöveg nélküli, de szürreális rémképpel jól megragadta a háború szellemiségét.

_Nikki>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

„(…) A stílusbeli változatosság a Képtelen történetek esetében amúgy egyenesen gyönyörködtet! Nem hiába a sokszínűség, a kötetben található novellák a néhány gyengeség ellenére is egy abszolút magas színvonalú és minőségi gyűjteménnyé álltak össze. Tekintsük is meg ezeket, hogy lássátok, miről beszélek!”

Itt tekintheted meg »https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/07/szucs…

;)

2 hozzászólás
Dávidmoly>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Egyszer vissza fognak térni, jegyezte meg szárazon az egyik patkány.
*
Az ilyen pokolravalókat mi katolikusok nem temetjük.
*
A pokol pont azért rémisztő, mert bárki bejuthat. Nincs férőhelyhiány.

Az igyekvés dicséretes, az eredmény kétes.
A Buta kis kövér kutya spoiler crossovere érdekes ötlet, meg a szöveg stílusa se rossz, de valami spoiler azért nem ártott volna bele. (3,5/5)
Az Elefántember legendája egy dagályosan előadott és mérsékelten izgalmas spoiler történet, érdektelen szereplőkkel és darabos stílussal, amire ráfért volna még némi csiszolás meg egy-két jobban kidolgozott ötlet. (2/5)
A bürokrata ötlete spoiler nem rossz, a kivitelezés viszont rettenetes: a szöveg stílusa egyszerűen fájdalmas, ráadásul röpke nyolc oldallal is erősen túlírt spoiler. (1,5/5)
A pofon egy tipikus ezmiez spoiler, nem is tudok róla többet mondani. (0,5/5)
A vérvörös szilveszter rohadt fárasztó volt teljesen elment mellettem, miközben kérdés sorjázott kérdés hátán*. Hogy a szereplők állatfejűsége mit tett hozzá a történethez, azt nem tudom (ha ez egy vicc akart lenni, akkor nem jött át). (1/5)
Itt már komolyan kezdtem kétségbeesni spoiler, de aztán szerencsére jött a Pokol a tanyán – és ez végre jó! Szereplők, történet, hangulat, stílus mind rendben volt: ez akár egy rendes novelláskötetben is elfért volna. (4,5/5)
A Sarló, kalapács, boszorkányság egy kedves, kissé bárdolatlan, de (ellentétben a korábbiakkal) szerethető marhaság, ami megpendített bennem egy-két nosztalgikus szálat a kilencvenes évekből. Nem mondom, hogy az alapötletből nem lehetett volna többet kihozni, de néhányszor azért elmosolyodtam rajta. (3,5/5)
A katlan (a ráadás-képregény) egy kellemesen korrekt ujjgyakorlat, nekem kifejezetten tetszett. (4/5)
Összességében a kötet nagyon hullámzó, és igazából csak a Pokol a tanyán (illetve bizonyos megszorításokkal a Buta kis kövér kutya és a Sarló, kalapács, boszorkányság ) az, amit ajánlani tudok. (Azon mondjuk mosolyogtam egy sort, hogy A végben (az átkötő képregényben) a futónő kutyáját Eibonnak hívják spoiler.) Oldalszámra a jobb történetek valamivel nagyobb részét adják a kötetnek, ez felfelé kerekíti a végső értékelést.
Három buta kis kövér kutya az ötből.

3 hozzászólás
Csöre>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Mostanában kaptam csak rá a novellákra, korábban nem annyira kedveltem. Ráadásul ennek a kötetnek a hangulata a komfortzónám határát súrolja…
Először a borító fogott meg. Remek választás volt ez a kép.
A kötetről: mint a novelláskötetek többsége, ez is vegyesvágott, de sem kiemelkedően jó, sem extrém rossz történt nem volt benne. Az összekötő képregény monoton, megbízható háttér volt, a végén a könyv szellemiségét tükröző csattanóval.
Nem szeretném egyenként értékelni a műveket, csak egyet-kettőt kiemelni.
A bürokrata rövid, csattanós történet, de igazán a hangulata tetszett.
Pokol a tanyán hangulata szintén erős, a sztori is érdekes, bár kicsit kiszámítható.
Sarló, kalapács, boszorkányság: koromnál fogva a hangulata leginkább ennek húzott be, a sztori is kellőképpen bizarr, izgalmas. Szelekció, hah…
A képregény a végén hátborzongató.

1 hozzászólás
Lianeko>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Soha nem voltam nagy képregény olvasó. Iskolás koromban, mint majdnem minden korombéli lánynak, nekem is csak Garfield macska kalandjai és a Salior Moon tudták megragadni a figyelmemet képregény fronton. 8-10 éves lányként szinte kötelező volt bénának tartani, a fiúk által olyannyira kedvelt szuperhősös történeteket, így még távolabb sodródtam a képregények színes világától.

Csak nem rég döntöttem úgy, hogy leszámolok korábbi előítéleteimmel, és megkezdem az ismerkedést a képregények világával, ehhez pedig elsőként egy magyar kiadványt választottam: ezt a Szűcs Gyula által szerkesztett novelláskötetet.

Ez a 7 történetet tartalmazó antológia egy jó ugródeszka azoknak, akik még csak ismerkednek a képregények világával, hiszen túlnyomó része próza, de a képek nem csak mellékes csemegeként vannak jelen a történetek között, vagy éppen a történetekben, hanem a könyv gerincét képezik. Az antológia jópár műfajba betekintést enged a horrortól a sci-fiig, így segítve az olvasók ismerkedését a képregények műfaji sokszínűségével. A hard-core képregényrajongóknak sem kell aggódniuk, még laikusként is érezhető volt némelyik történet erősen „fan service” mellékíze.

Külön kiemelendő a történeteket összekötő történet, ami adott egy plusz mítikus jelleget az egész könyvnek. (Amúgy is odavagyok az ilyen „könyv a könyvben” típusú megoldásokért)

A próza itt-ott még hagy maga után kívánnivalót. A Pokol a tanyán című novella például szerintem elég sablonosra – és itt-ott picit lyukasra – sikeredett, függetlenül attól, hogy a hangulata nagyon rendben volt. A 19. századi vidéki Magyarország, mint helyszín kifejezetten kreatív, és az „ez eddig miért nem jutott senki eszébe?” kérdés gyakran felmerült bennem, de a stílus még kicsit kiforratlan volt. Inkább a hangulat vitte el a hátán ezt a novellát semmint a sztori. És nagyon szigorúan nézve, ez igaz az egész kötetre: a novellák jócskák, de irodalmilag ne várjunk tőlük felhőkarcolást, bár gondolom nem is ez volt a cél. A hangulat azonban pont tökéletes – sötét, fenyegető, néhol mégis megjelenik egy szikrányi humor, így a kötet nem lesz túl nyomasztó. A hazai vonatkozás pedig még átérezhetőbbé teszi a borzongást.

Borongós, hűvös estékre remek választás…

1 hozzászólás
MortuusEst>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Mit kezdjek ezzel a könyvvel? Nagyon lehúzni nem akarom, mert a szerzőit nagyra tartom. Jónak hazudni sem akarom. Igazából egy régi társalgás jutott róla eszembe, ami arról folyt, hogy miért van olyan kevés jó magyar képregény. Az egyik ismerősöm azt fejtette ki nagy vehemenciával, hogy hiába vannak jó rajzolók, ha nincsenek jó írók hozzá. Valami ilyesmi a bajom itt. A kötet szerzői kétségtelenül tehetségesek. Képregényes berkekben ismertek is .Jó írók is? Hát ha csak ezt a kötetet nézem, akkor erre nem merek igennel felelni. Nincs ezekkel az írásokkal semmi baj, nem rosszak, de igazán nem emelkednek ki semmivel. Ami tetszik a kötetben, az meg képregényes elem.

1 hozzászólás
peterszebeni I>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Nagyon változatos és minőségi kötet lett, nagyon gyorsan tudtam olvasni, a kötet borítója pedig gyönyörű.
Lakatost István története jó nyitás, letargikus kis mese. A Cthulhu párhuzam miatt, érdemes is volt az elejére tenni, mert így a borítóképhez is jól kapcsolódik.
Számomra a kötet két legerősebb darabja Tálosi András kisregény hosszúságú írása a Pokol a tanyán, valamint Békefi Ákos záró képregénye.
Bátran ajánlom mindenkinek, akár a képregényes életben egyáltalán nem aktív olvasóknak is.

1 hozzászólás
Daniel_Cserhalmi IP>!
Képtelen történetek, másvilági mesék

Elég vegyes írásokat tartalmaz a kötet, de jól lehet haladni az olvasásukkal. Sajnos sokszor eszembe jutott, hogy ezt bizony már olvastam egy kicsit másképp, máshol, de kezdjük az elején. Nyilván a borító mindent visz. Az írásokat összekötő képregényi is zseniális, mint ahogy a Lovecraftot idéző nyitó darab is. Az Elefántemberről viszont már azt éreztem, hogy ez az Amerikai istenek világát utánozza le egy kicsit, mint ahogy A bürokrata pedig az Elveszett próféciákat idézi, csak nem olyan jól. A pofon nem rossz, de a Vérvörös szilveszter nekem Tim Davys plüssállatos regényeit juttatta eszembe. A pokol a tanyán a legerősebb írása a kötetnek, ez tényleg zseniális. Az utolsó írás, a Sarló, kalapács, boszorkányság meg nem annyira kiemelkedő, mégis az én generációmnak, akik szintén a szerepjátékok és a Rúna magazin idejében nőttünk fel, nos nekünk minden sora egy nosztalgikus emlék. A záró képregény szintén elég jó, így összességében érdemes elolvasni, még a fenti fanyalgás ellenére is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

_Nikki>!

Nem hitt ugyan a világ jóságában, de azt tudta: bármi történjék is, valami végül mégsem engedi, hogy minden rosszra forduljon. Csak türelmesnek kell lenni.

17. oldal, Lakatos István: Buta kis kövér kutya

lzoltán IP>!

     – Az ilyen pokolravalókat mi katolikusok nem temetjük. A falusiak is olyan mérgesek voltak arra a senkiházira, amiért ilyen csúnyán elbánt szegény Zsuzsával, hogy nem engedték, hogy a temetőben helyet kapjon. Pedig kopjafa nélküli sírt még azok is kaptak ott, akik a Habsburgok oldalán harcoltak a háborúban. De a Bocskai Janit végül titokban temették el.

140. oldal, Pokol a tanyán

1 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] A szőre formára volt nyírva […]

80. oldal, Vérvörös szilveszter

2 hozzászólás
Lianeko>!

Élet, öntudat, születés, halál, az univerzum keletkezése! Mindenki számára misztérium. Csak sokan azt hiszik, ha egyszerűen csak nem foglalkoznak vele, az ugyanaz, mintha megfejtették volna.

31. oldal, Varga Péter: Az Elefántember legendája

Dávidmoly>!

Az embereket igyekezett messzire elkerülni, jobb híján visszahúzódott a kanálisba, ahol a patkányok ismerősként köszöntötték. Megnevezték a veszélyes járatokat, ahol szörnyetegek éltek. Homályosan arra is utaltak, hogy a csatornarendszer alatt, a földmélyi sötétben még azoknál is gonoszabb, gigászi lények motoznak, amelyek az űrön át érkeztek réges-rég, és valaha, jóval az ember előtt a felszínen uralkodtak. Egyszer vissza fognak térni, jegyezte meg szárazon az egyik patkány.

15. oldal, Lakatos István: Buta kis kövér kutya

Dávidmoly>!

– Ha van hozzá könyve, miért nem ő csinálja?
– Maga aztán tényleg nem tud semmit – korholta le az öreg. – Nem csak a szavak számítanak, hanem a hatalom. Ha Sándor úr mondaná, az olyan lenne, mintha maga vagy én mondanánk. Semmit sem érne. De egy felszentelt pap? Na, attól reszketnek csak igazán a gonosz lelkek. Jegyezze meg! Ilyenkor mindig első dolga legyen papot szerezni. Az már fél siker.

128. oldal, Tálosi András: Pokol a tanyán

Dávidmoly>!

Kálmán elkerekedett szemekkel kapta fel a fejét a neve hallatán, és tiltakozott volna, de a plébános olyan magától értetődően, megnyugodva mosolyodott el, hogy azonnal megérezte, itt neki most respektusa van. Az meg többet ér, holmi halálfélelemnél.

131. oldal, Tálosi András: Pokol a tanyán

Kapcsolódó szócikkek: félelem · tisztelet
Dávidmoly>!

– A pokol pont azért rémisztő, mert bárki bejuthat. Nincs férőhelyhiány. Az nem egy átkozott vonatvagon, hogy vagy felfér az ember, vagy nem.

154. oldal, Tálosi András: Pokol a tanyán

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Dávidmoly>!

A Halálosztó rosszul tudta. Nem 1997. augusztus 29-én jött el az Ítélet napja, hanem öt évvel korábban. És még csak öntudatra ébredt robotok sem kellettek hozzá. Elég volt néhány hasisszívó tádzsik kecskepásztor, akik felváltva hajlongtak hol Mekka, hol a Lenin-szobor felé, hogy aztán a Szovjetunió széthullása utáni zűrzavaros években kifosszanak minden katonai bázist a kazah pusztaságban.

173. oldal, Szűcs Gyula: Sarló, kalapács, boszorkányság

Kapcsolódó szócikkek: 1997
Dávidmoly>!

Abban, hogy a Várban van a Necronomicon, Csonti egészen biztos volt. Még egy égett szélű Rúna magazint is meglobogtatott, amiben személyesen a horror szakavatott magyarországi doktora írta le: az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában lapul a Necronomicon egyetlen hiteles arab nyelvű példánya, a Kitab al-Azif. Egy mindenhová fekete köntösben és ezüstvégű sétapálcával mászkáló, pentagrammákkal kitetovált, titokzatos fickó pedig igen szép summát ígért azért, ha elhozzuk neki a legendás grimoárt.

179–180. oldal, Szűcs Gyula: Sarló, kalapács, boszorkányság

Kapcsolódó szócikkek: Necronomicon

Hasonló könyvek címkék alapján

Jody Houser: Stranger Things 3. – Tűzben égve
Brian K. Vaughan – Garth Ennis – Jamie Delano: Vertigo 1. – Constantine / Y, az utolsó férfi / Prédikátor
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – A babaház
Mike Mignola: Hellboy 2.
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az élőholtak ébredése
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 45.
György Zoltán (szerk.): Alig használt képregények 4.
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 374 XL