Mi végre vagyunk a Földön? Miért szeret és miért gyűlöl az ember? Megérthetjük-e egymást valaha? Mi jön a halál után? Mi a jó és mi a rossz? Mit jelent a szabadság? És a szerelem? A család? Ezekre a kérdésekre megannyi jó választ adhatunk, de csak az igazán jó kérdések maradnak meg örökre. Néha egy rosszul feltett kérdésre is van okos válasz, ha sikerül elhajolni a kérdés elől.
Ebben a könyvben életem, találkozásaim, olvasmányaim apró darabkáiból próbálom összeilleszteni magamnak azt a lélekvesztőt, amin mint Afrika partjairól a fuldokló menekültek átvergődünk a 21. századba.
Valami ilyesmi, azt hiszem, a világkép. Mindenkinek van világképe, legfeljebb még nem rakta össze tudatosan az ismereteiből, félelmeiből és a reményeiből. Meg mások világképeiből, amelyek halomban hevernek bennünk, és irányítanak anélkül, hogy tudnánk.
Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és… (tovább)
Világkép 228 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2016
Enciklopédia 91
Szereplők népszerűség szerint
I. Ferenc József · Groucho Marx
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 17
Most olvassa 40
Várólistára tette 174
Kívánságlistára tette 117
Kölcsönkérné 5

Kiemelt értékelések


Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy kellemes, kiadós, mélyreható beszélgetés Kepes Andrással, mert miközben olvastam a gondolatait, véleményét, megfogalmaztam a saját magamét is. Ámulatba ejtett a Kepes András által elém tárt emberek, a világ sokszínűsége és sokszor bizony a rózsaszín szemüveget is hajlandó voltam levenni, hogy megvizsgáljak alaposan, másik oldalról, elfogulatlanul egy adott szituációt. Kicsit tanított engem, kicsit kikapcsolt, kicsit szórakoztatott, kicsit elgondolkodtatott.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2016/12/kepes-andras-vila…


„Ha neked van egy almád, és nekem is van egy almám, és elcseréljük őket, mindkettőnknek egy-egy almája marad. De ha neked van egy ötleted, és nekem is van egy ötletem, és elcseréljük őket, mindkettőnknek két ötlete lesz.” Egyre rohanó világunkban talán ez a könyv kultúr sokként érheti az olvasót, első nekifutásra. Mi számít igazi értéknek, mi célból vagyunk itt a földön, társadalmilag, erkölcsileg külön darabokra forgácsolódik szét az emberiség, attól függően, hová született, hol él. Adott társadalom normái, hagyományai szerint élünk.
Érdekfeszítő, színes könyv lett Kepes Andrástól a Világkép című írása. Pár száz oldalba bezsúfolni azonban szinte lehetetlen az emberiség történelmét, viselkedését.
Érdekes volt olvasni, a Föld sokszínűségéről, migrációs hullámról, annak mögöttes tartamáról, lényegét tekintve ez a könyv egyfajta világkép is egyben, mely segít megérteni más szemszögből tekintve a mai társadalmi problémákat. A belénk nevelt hitrendszer, ami egyben néha vetekszik a gyűlölettel, nagyon érdekes könyv volt. Betekintést nyertem a csodás közel kelet birodalmába. Japántól egészen Törökországig. És, hogy miért nem értjük meg egymást? A sok technikai vívmánynak hála az emberek egymás mellett élnek, bogarászva a különféle elektronikai kütyüket, már nem kommunikálunk, csak belesüllyedünk saját magányunkba. Jobban belegondolva nem nagy igazságokat fed fel írásával Kepes András, mégis célba talál, mert egyszerűségével rávilágít orbitrálisan egyszerű, kézenfekvő dolgokra, melyekről mi magunk tehetünk. Az előítéleteinkkel, gyűlölközésünkkel, félelmeinkkel megbéklyózzuk nemcsak magunkat, de embertársainkat, és tesszük élhetetlenné ezt a bolygót.
„A legszörnyűbb dolog, amire emlékezhetünk, amit nem tettünk meg „ Mark Twain aranyköpése nyomán, és valóban, a sok előítéletünk miatt egyet elfelejtünk, élni, tapasztalni. Valahol saját ellensége is az ember, amikor vakon előítéletek szerint él.
Mindenkiben épül és pusztul egyfajta világkép, külső társadalmi hatások alapján amik érik az embert napi szinten. Egyfajta néma párbeszéd író és olvasó között, mely megdönteni látszik saját eddig felépített világról alkotott képünket.
Nagyon kellemes olvasmány volt, és egyben elgondolkodtató is.


Nem tudom eldönteni ez a könyv mi is akar lenni, mert nem életrajz, de nagyon sok van belőle, nem is pszichológia, mert nem az de mégis…… Volt benne több érdekes dolog és leírás, rengeteg más kultúra és ország, egymás elfogadása volt nekem a legkiemelkedőbb benne.
Kedvenc nem lett, de sokszor elgondolkodtatott…..


Mesélős stílusban elmondott, észérvekkel alátámasztott véleménye ez a kötet. Kepes András mai, modern világpolgár gondolatait, meglátásait érdemes nem csak olvasni, figyelni rá. Ő most ilyennek látja világunkat… van igaza.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/vilagkep.html


Kevés a hiteles ember mostanában, Kepes András azonban közéjük tartozik. Sok évtizedes munkája során sikerült kialakítania magáról egy olyan képet, amely szerint ő egy intelligens és művelt ember, aki nem a konfliktust és a gyors sikert keresi, hanem őszinte kíváncsisággal közelít minden témához és emberhez. Nem vagyok a rajongója, de nagyon szerettem a tévés sorozatait, és a vele készült interjúkból egy jó értelemben vett egyetemi professzor alakja bontakozott ki számomra, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. Éppen ezért nagyon vártam már ezt a könyvet, amelyben azt a nem kis feladatot vállalta magára az író, hogy közérthető, de magas színvonalon beszéljen nekünk az oldalakon arról, hogy mit is gondol a kultúrák összeütközésével kapcsolatban, amely mostanában a migránsválság miatt nyilván sokunkat foglalkoztat. Ne várjunk hatalmas bölcsességeket, és mindent elsöprő érvelést akármilyen vélemény mellett, Kepes András „csupán” annyit tett, hogy papírra vetette azokat a gondolatokat, amelyeket a téma kapcsán eszébe jutottak, sok mindent érintve, talán kicsit rapszódikusan, de mégis teljes képet adva a világról, amelyben élünk. Nem erőlteti ránk a véleményét, csak csendesen eltöpreng a felmerült témákon, elmeséli, milyen tapasztalatokat szerzett sok évtizedes utazásai során ezzel kapcsolatban, nem válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, hanem arra biztat bennünket, hogy gondolkodjunk el rajtuk. Ebben a könyvben bebizonyítja nekünk, hogy a kevesebb néha több, nem kell óriási csinnadrattával folyamatosan jelen lenni mindenhol, ha hitelesen szól az író az olvasóhoz, el fog jutni hozzá a mondanivalója.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/11/14/konyvkritika_k…


Szándékosan olvastam sokáig. Beosztottam.
Élet, halál, szokások, tradíciók, hiedelmek, rituálék, emberek, elfogadás, tolerancia, empátia, türelem, kíváncsiság, béke, háború, modernizáció, elmaradottság, szegénység, gazdagság…
Sokmindent sorolhatnék még, amiről olvastam. Fogom még. Mert akaratlanul is elfogadóbb leszek. Legalábbis igyekszem.


Egy humànus, ragyogóan intelligens, művelt, széles làtókörű, jó humorral és öniróniàval megàldott embertàrsunk könyvét olvasni mindig öröm. Nem véletlen, hogy ez a „karàcsonyi szerzemény” szinte a kezemhez ragadt az utóbbi napokban, mindig velem volt, hacsak kis időm is akadt, beleolvastam, mint ahogy a finom italba kortyint bele az ember újra meg újra, ha szerét ejtheti. És valóban, fokozatosan kirajzolódott előttem a szerző vilàgképe. Sok mindenről „beszélt” okosan, logikusan, megàllapítottam, hogy jó előadó lehet ( màr tudom, hogy egyetemi tanàr is). Az életről és halâlról, vallàsokról, szokàsokról, hogy csak néhàny témàt említsek. A Vilàgfalu néhàny szereplője is megjelent újra. Legnagyobb örömömre, mert imàdtam azt a sorozatot. Kepes Andràst pedig, ezt a különleges, nyitott gondolkodàsú embert pedig még inkàbb megkedveltem, mint eddig.


A maga nemében remek könyv. Egy világlátott, értelmes fickó, aki nem mellékesen írni is tud, osztja meg velünk tapasztalatait az élet nagy kérdéseit illetően. Ez alapján a könyv lehetne akár közhelygyűjtemény is, de még véletlenül sem az: érdekes, informatív, elgondolkodtató, sokszor magunkba nézésre késztető „emlékkönyv”. Eddig is kedveltem Kepes Andrást, a világlátását, intelligenciáját, és ez most csak megerősödött bennem.


Mert van olyan, hogy egyszerűen senkinek sincs igaza… de az is lehet talán mindenkinek a saját nézőpontjából. Hátra kell lépni, onnan újra végigmérni és a legfontosabb meghallgatni az ellentétes érveket. Nem lehet és szabad Mindenkit egy kalap alá venni, ember és pont. Oly sok és színes kultúra létezik, amit el sem tudunk képzeni. És ennek a rengeteg kultúrának annyi szépsége van… A fülünkön folyik ki, hogy minden, ami nem olyan, mint mi itt Európában, bűnös-rossz-integrálhatatlan. Lehet akkor nem is integrálni kellene?! Hívjuk együtt élésnek, és talán elfogadásnak.
Így a Nagy nap spoiler előtt kötelezővé tenném, mert sokan sosem kérdeznek, csak elfogadnak és ez nem csak az Ő hibájuk… Nincs kitől, nincs honnan. :( Hát tessék akkor Kepest olvasni! Ő mesél, nem ítél meg, nem ítél el, nem áll melléd és nem is uszít! Mesél, és teszi ezt igazi profi módjára. Rávilágít a legfontosabb dolgokra, amiket nem veszünk észre, mert rohanunk, megosztunk, like-olunk…, hogy sosem tájékozódunk! Ez a könyv tájékoztat és segít a racionális véleményformálásban. Nem kell egyetérteni vele, sose kéri, de tudd mi is vesz körül, ne hidd el, hogy tényleg ennyire szűk a keresztmetszet!
De túllépve a mai közéleti dolgokon, kaptam egy kifejezetten humoros irónikus nagyon jól elmesélt kis életszeletet. És mi a tanulság? Szeretnék Kepest élőben hallgatni! :)
Népszerű idézetek




A drót nélküli távíró feltalálásakor megkérdezték Freudot, mit szól a korszakalkotó találmányhoz. A pszichiáter állítólag azt felelte: „Nagy dolog a távíró, még nagyobb a drót nélküli távíró, de a legnagyobb csoda mégis az, ha két ember, dróttal vagy drót nélkül, egyáltalán szót tud érteni egymással.!”
30. oldal




Apám ötéves volt, amikor levegőbe emelkedett a Wright testvérek első repülőgépe, és fiatalabb, mint most én, amikor tévén nézte, ahogy ember sétál a holdon. Gyerekkorában mindössze párszáz embernek volt kurblis telefonja, amit csak központon keresztül, kézzel lehetett kapcsolni, idős korában pedig már létezett a mobil. Apám élete során találták fel a számítógépet, a magnót, a videót, a televíziót, megélt két világháborút, fél tucat rendszerváltást, a királyságtól a diktatúrákon át a köztársaságig, miközben egyharmadára zsugorott a hazája. Mi ehhez képest, amit a mai fiatal vagy középgeneráció társadalmi traumákban és technikai ugrásban átél?
337. oldal




A propaganda lényege azonban mindig ugyanaz: „Ők” mások, mint „Mi”. El akarják pusztítani a hazánkat, kultúránkat, hitünket, értékrendünket, elveszik a munkánkat, meggyalázzák asszonyainkat. Majd „Mi” megvédünk tőlük titeket. Nektek nincs más dolgotok, csak gyűlölködjetek, bízzatok bennünk, és tartsátok szárazon a puskaport!
58. oldal




De ha az ember elkezdi érezni a felelősséget, és azt mondja: most már a saját lábamra állok, ha orra esem, fölkelek, és nem várok arra, hogy bárki fölsegítsen, önálló leszek, és ha fáj, hát azt mondom, fáj, igen, ez is része a dolognak, akkor elmondhatja magáról, hogy felnőtté vált.
308. oldal




De egyáltalán mi a tisztaság? A vaj a kenyéren étel, a ruhán piszok. Piszok tehát az, ami nincs a helyén? Aki úgy érzi, hogy rajta a helyén van a piszok, azt nem is zavarja. Nálunk a tehén ürüléke: piszok. Indiában, minthogy a tehén szent állat, az ürüléke sem számít tisztátalannak. Annak számít viszont az alkohol, amit meg mi használunk időnként tisztításra, fertőtlenítésre. Egy hindu szemében az alkohol olyan piszkosnak számít, hogy azt még a tehénszar se tudná feledtetni.
196. oldal




Ahogy a kegyetlen humorú író, a bájos apró termetű Királyhegyi Pali bácsi mondta nekem a Kádár-kor alkonyán: „Tudod, fiam, a szocializmus nagyon szép, csak kár, hogy megvalósítható.” Na így van ez az ember gyártotta eszmékkel; amint megvalósították ezeket, rögtön szörnyűséggé váltak.
20. oldal




…, Popper Péter meggyőzően és szellemesen fejtegette, hogy manapság az embernek két lehetősége van: intelligens és depressziós lesz, vagy boldog és hülye.
348. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed! 89% ·
Összehasonlítás - Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? 92% ·
Összehasonlítás - Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv 90% ·
Összehasonlítás - Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 87% ·
Összehasonlítás - Pándy Mária – Ranschburg Jenő – Popper Péter: Láthatatlan ellenségek 81% ·
Összehasonlítás - Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai 83% ·
Összehasonlítás - Fiáth Titanilla – Heller Ágnes – Popper Péter – Réz András: Hová tűnt a nyugalom? 73% ·
Összehasonlítás - Giulia Enders: Bélügyek 93% ·
Összehasonlítás - James Clear: Atomi szokások 93% ·
Összehasonlítás - Meik Wiking: Lykke 88% ·
Összehasonlítás