Világkép 131 csillagozás

Kepes András: Világkép Kepes András: Világkép Kepes András: Világkép

Mi ​végre vagyunk a Földön? Miért szeret és miért gyűlöl az ember? Megérthetjük-e egymást valaha? Mi jön a halál után? Mi a jó és mi a rossz? Mit jelent a szabadság? És a szerelem? A család? Ezekre a kérdésekre megannyi jó választ adhatunk, de csak az igazán jó kérdések maradnak meg örökre. Néha egy rosszul feltett kérdésre is van okos válasz, ha sikerül elhajolni a kérdés elől.
Ebben a könyvben életem, találkozásaim, olvasmányaim apró darabkáiból próbálom összeilleszteni magamnak azt a lélekvesztőt, amin mint Afrika partjairól a fuldokló menekültek átvergődünk a 21. századba.
Valami ilyesmi, azt hiszem, a világkép. Mindenkinek van világképe, legfeljebb még nem rakta össze tudatosan az ismereteiből, félelmeiből és a reményeiből. Meg mások világképeiből, amelyek halomban hevernek bennünk, és irányítanak anélkül, hogy tudnánk.
Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Libri, Budapest, 2017
376 oldal · ISBN: 9789634332350
>!
Libri, Budapest, 2017
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634332008
>!
Libri, Budapest, 2016
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106709

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 10

Most olvassa 61

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Kepes András: Világkép

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy kellemes, kiadós, mélyreható beszélgetés Kepes Andrással, mert miközben olvastam a gondolatait, véleményét, megfogalmaztam a saját magamét is. Ámulatba ejtett a Kepes András által elém tárt emberek, a világ sokszínűsége és sokszor bizony a rózsaszín szemüveget is hajlandó voltam levenni, hogy megvizsgáljak alaposan, másik oldalról, elfogulatlanul egy adott szituációt. Kicsit tanított engem, kicsit kikapcsolt, kicsit szórakoztatott, kicsit elgondolkodtatott.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2016/12/kepes-andras-vila…

>!
Timcsibaba77
Kepes András: Világkép

„Ha neked van egy almád, és nekem is van egy almám, és elcseréljük őket, mindkettőnknek egy-egy almája marad. De ha neked van egy ötleted, és nekem is van egy ötletem, és elcseréljük őket, mindkettőnknek két ötlete lesz.” Egyre rohanó világunkban talán ez a könyv kultúr sokként érheti az olvasót, első nekifutásra. Mi számít igazi értéknek, mi célból vagyunk itt a földön, társadalmilag, erkölcsileg külön darabokra forgácsolódik szét az emberiség, attól függően, hová született, hol él. Adott társadalom normái, hagyományai szerint élünk.
Érdekfeszítő, színes könyv lett Kepes Andrástól a Világkép című írása. Pár száz oldalba bezsúfolni azonban szinte lehetetlen az emberiség történelmét, viselkedését.
Érdekes volt olvasni, a Föld sokszínűségéről, migrációs hullámról, annak mögöttes tartamáról, lényegét tekintve ez a könyv egyfajta világkép is egyben, mely segít megérteni más szemszögből tekintve a mai társadalmi problémákat. A belénk nevelt hitrendszer, ami egyben néha vetekszik a gyűlölettel, nagyon érdekes könyv volt. Betekintést nyertem a csodás közel kelet birodalmába. Japántól egészen Törökországig. És, hogy miért nem értjük meg egymást? A sok technikai vívmánynak hála az emberek egymás mellett élnek, bogarászva a különféle elektronikai kütyüket, már nem kommunikálunk, csak belesüllyedünk saját magányunkba. Jobban belegondolva nem nagy igazságokat fed fel írásával Kepes András, mégis célba talál, mert egyszerűségével rávilágít orbitrálisan egyszerű, kézenfekvő dolgokra, melyekről mi magunk tehetünk. Az előítéleteinkkel, gyűlölközésünkkel, félelmeinkkel megbéklyózzuk nemcsak magunkat, de embertársainkat, és tesszük élhetetlenné ezt a bolygót.
„A legszörnyűbb dolog, amire emlékezhetünk, amit nem tettünk meg „ Mark Twain aranyköpése nyomán, és valóban, a sok előítéletünk miatt egyet elfelejtünk, élni, tapasztalni. Valahol saját ellensége is az ember, amikor vakon előítéletek szerint él.
Mindenkiben épül és pusztul egyfajta világkép, külső társadalmi hatások alapján amik érik az embert napi szinten. Egyfajta néma párbeszéd író és olvasó között, mely megdönteni látszik saját eddig felépített világról alkotott képünket.
Nagyon kellemes olvasmány volt, és egyben elgondolkodtató is.

>!
robinson P
Kepes András: Világkép

Mesélős stílusban elmondott, észérvekkel alátámasztott véleménye ez a kötet. Kepes András mai, modern világpolgár gondolatait, meglátásait érdemes nem csak olvasni, figyelni rá. Ő most ilyennek látja világunkat… van igaza.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/vilagkep.html

>!
Nikymeria P
Kepes András: Világkép

Szándékosan olvastam sokáig. Beosztottam.
Élet, halál, szokások, tradíciók, hiedelmek, rituálék, emberek, elfogadás, tolerancia, empátia, türelem, kíváncsiság, béke, háború, modernizáció, elmaradottság, szegénység, gazdagság…
Sokmindent sorolhatnék még, amiről olvastam. Fogom még. Mert akaratlanul is elfogadóbb leszek. Legalábbis igyekszem.

>!
Libri, Budapest, 2016
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106709
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Kepes András: Világkép

Kevés a hiteles ember mostanában, Kepes András azonban közéjük tartozik. Sok évtizedes munkája során sikerült kialakítania magáról egy olyan képet, amely szerint ő egy intelligens és művelt ember, aki nem a konfliktust és a gyors sikert keresi, hanem őszinte kíváncsisággal közelít minden témához és emberhez. Nem vagyok a rajongója, de nagyon szerettem a tévés sorozatait, és a vele készült interjúkból egy jó értelemben vett egyetemi professzor alakja bontakozott ki számomra, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. Éppen ezért nagyon vártam már ezt a könyvet, amelyben azt a nem kis feladatot vállalta magára az író, hogy közérthető, de magas színvonalon beszéljen nekünk az oldalakon arról, hogy mit is gondol a kultúrák összeütközésével kapcsolatban, amely mostanában a migránsválság miatt nyilván sokunkat foglalkoztat. Ne várjunk hatalmas bölcsességeket, és mindent elsöprő érvelést akármilyen vélemény mellett, Kepes András „csupán” annyit tett, hogy papírra vetette azokat a gondolatokat, amelyeket a téma kapcsán eszébe jutottak, sok mindent érintve, talán kicsit rapszódikusan, de mégis teljes képet adva a világról, amelyben élünk. Nem erőlteti ránk a véleményét, csak csendesen eltöpreng a felmerült témákon, elmeséli, milyen tapasztalatokat szerzett sok évtizedes utazásai során ezzel kapcsolatban, nem válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, hanem arra biztat bennünket, hogy gondolkodjunk el rajtuk. Ebben a könyvben bebizonyítja nekünk, hogy a kevesebb néha több, nem kell óriási csinnadrattával folyamatosan jelen lenni mindenhol, ha hitelesen szól az író az olvasóhoz, el fog jutni hozzá a mondanivalója.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/11/14/konyvkritika_k…

>!
Bazil P
Kepes András: Világkép

Légy nyitott, humánus, toleráns, elfogadó és befogadó a másik – tőled bármily távol álló – kultúrával, vallással, világszemlélettel, életfelfogással szemben. (Vagy ezek mellett?) Ezt tanítja, javasolja, sugalmazza nekünk Kepes András. Könnyű neki – olyan starttal, ami neki megadatott – három kontinens, sok ország, még több iskola, és ki tudja hány nyelven. Mi – itt a kis közép (kelet) –európai bunkerünkben, csak kapkodjuk a levegőt a multikulturális hatásoktól, és a rendkívül gyorsan végbemenő változásoktól. Én azért igyekszem nagy levegőket venni és tájékozódni, mielőtt elborult aggyal és lila ködben véleményt nyilvánítok.
Sokan persze nem így tesznek (én se mindig), és sajnos az a gyanúm Kepes könyvét sem az veszi kézbe, aki gyökeresen más világképpel bír, hanem az, akinek szimpatikus a szerző, és ismeri tévés pályafutását, esetleg olvasta régebbi könyveit.
Pedig lenne mit megfogadni tőle. Én tulajdonképpen a nagy részével egyetértek, sok mindent én is úgy látok, ahogy ő. Kepes nem akarja meggyőzni a világot vélt vagy valós igazáról, csak bemutatja a világ ezer arcát, a kultúrák sokszínűségét, a különbségeket: mi az, ami összeköt és mi az, ami elválaszt bennünket?
A könyvet olvasva azonban egy ponton egyszer csak gyanússá vált, hogy ezt már láttam, olvastam valahol. Persze: a szerző 2005-ös Világfalu című sorozatában. Aztán, ahogy haladtam a könyvvel, rájöttem, hogy ez a sorozat kibővített verziója, egyfajta rendezői, vagy inkább szerzői változat. Kicsit komolyabb, részletesebb, moralizálósabb, de egyértelműen: a sorozatra épül. Amit – mivel annak idején csak részleteket láttam, és már csak pár momentumra emlékeztem – most végignéztem.
Így a könyv és a sorozat elolvasása/megnézése után kettős érzésem van. A sorozat, ki merem jelenteni – és nem szoktam csak úgy odadobálni ezt a jelzőt, de: zseniális. A könyv pedig pont ezért – de hát mégis csak a sorozat volt előbb – egyfajta ismétlés, bármennyi új gondolatot, kutatás-eredményt, összefüggést is tartalmazzon.
A szerző, mintha fogta volna a régi forgatókönyvet, bedobta volna egy random generátorba, ami jól összekeverte az akkori anyagot, és kiköpte egy új sorrendben, azt már csak ki kellett egészíteni némi aktualitással – nyári foci-EB, amerikai elnökválasztás, migrációs válság –, és már kész is.
Így – bár kimondottan élveztem ezt a kettős kulturális utazást – könyv és film egyben – a könyvre mégsem tudok ötöst adni. De ez mindegy is. Örülök, hogy ismét egy régi ismerős, egy hiteles és tehetséges ember társaságát élvezhettem, még ha csak így könyv és film útján is.
Hol vannak ezek a régi vágású úriemberek, hová lettek ezek a tartalmas, érdekes, színvonalas és szórakoztató műsorok? A kérdés persze – költői.

>!
Anó P
Kepes András: Világkép

Egy humànus, ragyogóan intelligens, művelt, széles làtókörű, jó humorral és öniróniàval megàldott embertàrsunk könyvét olvasni mindig öröm. Nem véletlen, hogy ez a „karàcsonyi szerzemény” szinte a kezemhez ragadt az utóbbi napokban, mindig velem volt, hacsak kis időm is akadt, beleolvastam, mint ahogy a finom italba kortyint bele az ember újra meg újra, ha szerét ejtheti. És valóban, fokozatosan kirajzolódott előttem a szerző vilàgképe. Sok mindenről „beszélt” okosan, logikusan, megàllapítottam, hogy jó előadó lehet ( màr tudom, hogy egyetemi tanàr is). Az életről és halâlról, vallàsokról, szokàsokról, hogy csak néhàny témàt említsek. A Vilàgfalu néhàny szereplője is megjelent újra. Legnagyobb örömömre, mert imàdtam azt a sorozatot. Kepes Andràst pedig, ezt a különleges, nyitott gondolkodàsú embert pedig még inkàbb megkedveltem, mint eddig.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kepes András: Világkép

A maga nemében remek könyv. Egy világlátott, értelmes fickó, aki nem mellékesen írni is tud, osztja meg velünk tapasztalatait az élet nagy kérdéseit illetően. Ez alapján a könyv lehetne akár közhelygyűjtemény is, de még véletlenül sem az: érdekes, informatív, elgondolkodtató, sokszor magunkba nézésre késztető „emlékkönyv”. Eddig is kedveltem Kepes Andrást, a világlátását, intelligenciáját, és ez most csak megerősödött bennem.

>!
Marcsi P
Kepes András: Világkép

Mert van olyan, hogy egyszerűen senkinek sincs igaza… de az is lehet talán mindenkinek a saját nézőpontjából. Hátra kell lépni, onnan újra végigmérni és a legfontosabb meghallgatni az ellentétes érveket. Nem lehet és szabad Mindenkit egy kalap alá venni, ember és pont. Oly sok és színes kultúra létezik, amit el sem tudunk képzeni. És ennek a rengeteg kultúrának annyi szépsége van… A fülünkön folyik ki, hogy minden, ami nem olyan, mint mi itt Európában, bűnös-rossz-integrálhatatlan. Lehet akkor nem is integrálni kellene?! Hívjuk együtt élésnek, és talán elfogadásnak.

Így a Nagy nap spoiler előtt kötelezővé tenném, mert sokan sosem kérdeznek, csak elfogadnak és ez nem csak az Ő hibájuk… Nincs kitől, nincs honnan. :( Hát tessék akkor Kepest olvasni! Ő mesél, nem ítél meg, nem ítél el, nem áll melléd és nem is uszít! Mesél, és teszi ezt igazi profi módjára. Rávilágít a legfontosabb dolgokra, amiket nem veszünk észre, mert rohanunk, megosztunk, like-olunk…, hogy sosem tájékozódunk! Ez a könyv tájékoztat és segít a racionális véleményformálásban. Nem kell egyetérteni vele, sose kéri, de tudd mi is vesz körül, ne hidd el, hogy tényleg ennyire szűk a keresztmetszet!

De túllépve a mai közéleti dolgokon, kaptam egy kifejezetten humoros irónikus nagyon jól elmesélt kis életszeletet. És mi a tanulság? Szeretnék Kepest élőben hallgatni! :)


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

A drót nélküli távíró feltalálásakor megkérdezték Freudot, mit szól a korszakalkotó találmányhoz. A pszichiáter állítólag azt felelte: „Nagy dolog a távíró, még nagyobb a drót nélküli távíró, de a legnagyobb csoda mégis az, ha két ember, dróttal vagy drót nélkül, egyáltalán szót tud érteni egymással.!”

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sigmund Freud
>!
vargajudit P

A propaganda lényege azonban mindig ugyanaz: „Ők” mások, mint „Mi”. El akarják pusztítani a hazánkat, kultúránkat, hitünket, értékrendünket, elveszik a munkánkat, meggyalázzák asszonyainkat. Majd „Mi” megvédünk tőlük titeket. Nektek nincs más dolgotok, csak gyűlölködjetek, bízzatok bennünk, és tartsátok szárazon a puskaport!

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: propaganda
>!
vargajudit P

De ha az ember elkezdi érezni a felelősséget, és azt mondja: most már a saját lábamra állok, ha orra esem, fölkelek, és nem várok arra, hogy bárki fölsegítsen, önálló leszek, és ha fáj, hát azt mondom, fáj, igen, ez is része a dolognak, akkor elmondhatja magáról, hogy felnőtté vált.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt
>!
robinson P

Amolyan vénasszonyos kérdés, hogy merre tart a világ – néha mégis érdemes feltenni.

14. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

A szovjet pártfőtitkárról, Brezsnyevről az a vicc járta, hogy már csak két kitüntetés hiányzik neki: a Hős anya és a Hős város.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brezsnyev
>!
Zsófi_és_Bea P

De egyáltalán mi a tisztaság? A vaj a kenyéren étel, a ruhán piszok. Piszok tehát az, ami nincs a helyén? Aki úgy érzi, hogy rajta a helyén van a piszok, azt nem is zavarja. Nálunk a tehén ürüléke: piszok. Indiában, minthogy a tehén szent állat, az ürüléke sem számít tisztátalannak. Annak számít viszont az alkohol, amit meg mi használunk időnként tisztításra, fertőtlenítésre. Egy hindu szemében az alkohol olyan piszkosnak számít, hogy azt még a tehénszar se tudná feledtetni.

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · tisztaság
>!
Zsófi_és_Bea P

Tosi télen-nyáron gyalog megy az iskolába. Így követeli meg a japán falusi iskola. A gyerekeket szülő nem viheti, nem mehetnek közlekedési eszközön, még biciklivel sem, nehogy elkényelmesedjenek. A tanterem előtt cipőhalmaz, mert ahogy a japán lakásokba, úgy a tanterembe sem lehet cipővel belépni. A gyerekek kék egyenmelegítőben, zokniban. Az énekórán egy Elvis Presley-dalt furulyáznak, és a falról a nagy zeneszerzők között Liszt Ferenc is lenéz ránk….
…Az iskolába nem lehet uzsonnát vinni. Mindenki ott ebédel, ugyanazt eszi, és a gyerekek tálalnak. A naposok fehér köpenyben, fehér sapkában, szájuk előtt fehér maszkkal osztják az ételt. Az iskolában nincs takarító személyzet, a folyosót és a vécét is a gyerekek takarítják. A japán iskolában minden munkát egy kis csoport végez. Nincs egyéni siker, és nincs egyéni kudarc.

178. oldal

>!
Baráth_Zsuzsanna P

A hétköznapok spiritualitás és érzelmi töltés nélkül, a szellem pedig a hétköznapok gyakorlati tapasztalatai nélkül olyan laposak lennének, mintha a világot fél szemmel néznénk.

1 hozzászólás
>!
robinson P

A különböző kultúrák értékrendjének egyik legárulkodóbb rítusa az esküvői szertartás.

100. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

A 80-as években lehetőségem volt találkozni Woody Allennel. S amikor kiderült, hogy kedvenc filmszínésze Marlon Brando volt, megkérdeztem, mi az oka, hogy sosem forgatott vele. Allen azt felelte: egy időben sikerült közel kerülnie gyerekkora eszményképéhez, Groucho Marxhoz, akit a modern kor egyik legnagyobb komikusának tartott. De ahogy közelebbről megismerte, eltűnt a varázs. Olyan lett számára, mint egy nagybácsi a családból. Ezért nem akarta megismerni Brandót. Nem akarta, hogy szertefoszoljon a varázslat.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marlon Brando · Woody Allen

Hasonló könyvek címkék alapján

Bogár László: Globalobüntiben
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Kosztolányi Dezső: Bölcsőtől a koporsóig
Schäffer Erzsébet: Bodobács
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv
Kosztolányi Dezső: Alakok
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim