Kepes András (szerk.)

Könyvjelző ​– Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból 10 csillagozás

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból

E ​kötet szerzői évtizedekkel ezelőtt beköltöztek az életembe. Ők formálták értékrendemet és gondolkodásomat, a mai napig tanácsot adnak a döntéseimnél, meghatározzák cselekedeteimet, segítenek eligazodni az emberi kapcsolatok útvesztőiben. Kepes András A klasszikus magyar és a fiatal írók novelláiból készült válogatások után ezúttal a XX. század világirodalmából állítottam össze egy kötetre valót. Ez volt a legkönnyebb és egyben a legnehezebb feladat. A legkönnyebb: mert remek szerzők százaiból válogathattam, és a legnehezebb: mert nem tudtam, melyik ujjamat harapjam le, kit hagyjak ki az antológiából. A több tucatnyi ismert és kevésbé ismert író novelláinak újraolvasása közben végül ugyanazokat az önző szempontokat követtem, mint korábban: olyan, ma is élvezetes olvasmányokat gyűjtöttem össze, amelyek mély nyomot hagytak bennem az elmúlt negyvenöt esztendőben, amióta rendszeres olvasónak tekintem magam. Kepes András A kötetben szereplő szerzők: Anton Pavlovics Csehov, Mark Twain,… (tovább)

A művek szerzői: Anton Pavlovics Csehov, Mark Twain, Karen Blixen, Luigi Pirandello, William Somerset Maugham, Thomas Mann, William Faulkner, Virginia Woolf, Franz Kafka, Andrej Platonov, Jorge Luis Borges, Marcel Aymé, Dino Buzzati, Alejo Carpentier, Heinrich Böll, Isaac Bashevis Singer, Albert Camus, Julio Cortázar, Bohumil Hrabal, Gabriel García Márquez, Ludvík Aškenazy, Truman Capote, Camilo José Cela, Sławomir Mrożek, Mario Vargas Llosa

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2002
448 oldal · ISBN: 9635306644

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból

Szerettem olvasni, jó novellák voltak, és nekem tetszik az ötlet, hogy különböző híres emberek állítsanak össze egy kötetet a kedvenc novelláikból. Már aki szokott olvasni… hehe…

>!
spinakker
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból

Kepes Andrást abból a kevésből, melyet róla láttam, úgy ítélném meg, mint egy értelmes, de alapjában unalmas kérdezgetős ember. Csodálkoztam is, hogy mégis ki ő, hogy azt higgye, ha összegyűjti a kedvenc novelláit, azok bárkit is érdekelnének? Nem tudom, miből gondolta, de jól tette. Személye nem lényeges, nem magyarázza meg, mi miért tetszik neki, illetve arról se próbál meggyőzni, hogy ezek a novellák szépek és tetszeniük kéne (az előzőleg olvasott novellagyűjtemény ilyen dolgok miatt kiborított). Azt viszont nem tudom, hogy jó követendő példa, ha majd akárki kiadja az őneki tetsző írásokat egy kötetben.
Csak egy írás volt, amit unalmasnak találtam (Carpentier: A dolgok kezdete), bár a kissé Benjamin Buttonra emlékeztető ötlet tetszik. Voltak persze kevésbé tetszőek, és a kedvenc szerzőimet ez alapján a válogatás után nem szeretném meg újra (kivéve Camus-t). Van itt minden, népmesei elemek (Blixen: A hajósinas meséje), tanulságos történetek, abszurd meg groteszk (Aymé: A faljáró), megható emberi történet (Platonov: Visszatérés), kísérletező elbeszélő mód (Llosa: Kölykök). A szervező elvre nem jöttem rá, de úgy általában szentimentalizmus és didaktikusság nélküli emberségről, és az élet furcsaságai vagy csak szimplán furcsaságok iránti nyitottságról „szólnak”. Összességében tehát tetszett, pár új szerző iránt felkeltette a figyelmem, kár, hogy többet nem nagyon írhatok róla hely szűke miatt.


Népszerű idézetek

>!
spinakker

Minden életnek megvannak a maga hősei és statisztái. Nem adatott meg nekünk, hogy felismerjük igazi szerepüket a játékban. Akit hősnek hiszünk, gyakran csak statiszta; egy vakkantás néha sorsszerűvé válik az életünkben.

332., Aškenazy, Ludvík: A tojás (Park 2002)

>!
spinakker

Harry szinte megfiatalodott a közelében, s maga is fecsegős lett. Beszámolt a három feleségéről, a gyerekeit ért tragédiákról. Még azt is megemlítette, hogy az első felesége halála után volt egy szeretője.
– Nincs miért mentegetőznie – mondta az asszony. – A férfi az férfiból van.
– Megöregedtem.
– A férfiak nem öregszenek.

267., Singer, Isaac Bashevis: Örök szerelem (Park 2002)

2 hozzászólás
>!
spinakker

Zavarta az idegen jelenléte ebben a szobában, ahol már egy éve egyedül aludt. De azért is zavarta, mert valamiféle testvéri együttérzést ébresztett benne, ami ellen berzenkedett az adott körülmények között, noha jól ismerte: azok az emberek – katonák vagy foglyok –, akik megosztják egymással közös szobájukat, különös szövetségre lépnek egymással, úgy, mintha ruhájukkal védőpáncéljukat is levetve, különbözőségükön túl, az álom és a fáradtság ősi közösségében egyesülnének minden este. Ám Daru megrázkódott, nem szerette az efféle ostobaságokat, aludni akart.

289., Camus, A.: A vendég (Park 2002)

>!
spinakker

Néha a többiek is lezuhanyoztak, vau, de aznap, vau vau, amikor júdás megjelent az öltöző ajtajában, vau vau vau, csak Satya és Cuéllar fürdött: vau vau vau vau. Csutak, Daki és róka kiugrott az ablakon, Satya felvisított: oda nézz, öcsém, kiszabadult, és berántotta a zuhanyzó keskeny ajtaját, pont a dán dog orra előtt. Ahogy ott kuporgott reszketve a fehér kőpadló, csempe és a csordogáló víz szomszédságában, hallotta Júdás ugatását, Cuéllar jajveszékelését, sikoltozását, és hallotta a vonítást, a vad ugrándozást, a dulakodást, és hogy valaki megcsúszik, és aztán már csak az ugatást, és nagy sokára, esküszök (de milyen soká, mondta Daki, két perc múlva? később, bátyám, Csutak meg: öt múlva? később, sokkal később), Lucio atya dörgő hangját, Leoncio szitkozódását (spanyolul, Satya? igen, meg franciául is, megértetted? nem, de gondolhatta az ember, hogy szitkozódás volt az, te hülye, a dühös hangja elárulta), a fenébe is-eket, az Istenem-istenemeket, a sok mars, fogd meg, kifelé, kifelé-t, az atyák kétségbeesését, rettenetes ijedelmét.

404., Llosa, Mario Vargas: Kölykök (Park 2002)

>!
spinakker

– Ljuba – fordult feleségéhez –, miért nem mesélsz valamit? Hogyan éltél? Az egészséged? A gyárban mit dolgozol?
Ljubov Vasziljevna elszokott a férjétől, s most, hogy megint itt van a közelében, olyan furcsán érezte magát, mint régen, menyasszony korában. Elpirult, amikor a férje megszólította, ijedten össze is rezzent, s félénk kis mosoly bujkált a szája szélén, ami valamikor, fiatalkorukban annyira tetszett Ivanovnak.

169., Platonov, A.: Visszatérés (Park 2002)

>!
spinakker

Furcsának s kicsit érthetetlennek látszott Ivanov számára az itthoni világ. Pedig a felesége semmit sem változott, igaz, fáradtabb az arca, de kedves s szelíd most is; aztán itt vannak a gyerekei, akik tőle lettek, most is ugyanazok, de hogy megnőttek a háború alatt! Hát ez a világ rendje. Valami fogva tartotta Ivanov szívét, hazatérésének sem tudott igazából örülni; talán annyira elszokott ettől az élettől, hogy a hozzá legközelebb álló embereket sem érthette meg azonnal. Elnézte Petruskát, megnőtt elsőszülött gyereküket, hallgatta, mint parancsolgat az anyjának és a kishúgának, komoly, gondterhelt arcát is figyelte, s szégyenkezve ismerte fel, hogy alig köti már valami apai érzés ehhez a kamaszhoz. Aztán arra gondolt, hogy ez a sajnálni való gyerek most mindenkinél jobban vágyik a szeretetére, s bántotta már, hogy ilyen zárkózott vele szemben. Valójában nem tudhatta még, hogyan éltek itthon nélküle, azt sem láthatta hát világosan, miképpen alakulhatott ilyenné a fia.

171., Platonov, A.: Visszatérés (Park 2002)

>!
spinakker

A szükségből és a vágyakozásból keletkezik a szeretet, ha az ember semminek sem érezné szükségét és semmire sem vágyna a földön, sohasem szeretné meg az embertársát.

187., Platonov, A.: Visszatérés (Park 2002)

>!
spinakker

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Hogyhogy nem emlékszik az ember az álmára? A legapróbb részletekig fel tudja idézni a hetven vagy akár hetvenöt évvel ezelőtt történteket, de az előbbi álma szertefoszlott, akár a köd. Valamely erő tesz róla, hogy nyoma se maradjon. Életed egyharmada meghal, mielőtt a sírba térsz.

259., Singer, Isaac Bashevis: Örök szerelem (Park 2002)

>!
spinakker

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Hogyhogy nem emlékszik az ember az álmára? A legapróbb részletekig fel tudja idézni a hetven vagy akár hetvenöt évvel ezelőtt történteket, de az előbbi álma szertefoszlott, akár a köd. Valamely erő tesz róla, hogy nyoma se maradjon. Életed egyharmada meghal, mielőtt a sírba térsz.” (259.)
Ekkor találkozik új szomszédjával:
„Harry döbbenten meredt rá. A bal oldali szomszédja egyedül élő öregasszony volt. Még a nevére is emlékezett – Mrs. Halpertnek hívták. Meg is kérdezte: – Mi történt Mrs. Halperttel?
– Ami mindenkivel – felelte az asszony elégedetten.
– Mikor történt? Nem is tudtam róla.
– Több mint öt hónapja.

265-266., Singer, Isaac Bashevis: Örök szerelem (Park 2002)

>!
spinakker

– Nem, fiú. Ez a parancs.
– Parancs? Nem vagyok én…
Daru megakadt; nem akarta megbántani az öreg korzikait.
– Szóval, ez nem az én mesterségem.
– Ejnye! Miféle beszéd ez? Háborúban nem a mesterséget nézik.
– Akkor megvárom, míg kitör a háború!

282., Camus, A.: A vendég (Park 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1975
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve