Istenek ​és emberek 26 csillagozás

Kepes András: Istenek és emberek

Három ​magyar házaspár egy svájci luxusvillában reked. A természet fenyegető árnyékában, a válogatott gasztronómia finomságok mellett terítékre kerül a múltjuk és a jelenük, miközben konfliktusaikban felsejlik napjaink emberének drámája az erkölcsi és szellemi kapaszkodóit vesztett világban. Nem csak az emberek esnek csapdába, hanem kelepcébe kerül a szerelem és a szexualitás, a barátság és a gyanakvás, a bírvágy és a hatalom, s talán még a párbeszéd esélye is…
Kepes András új regénye a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása.

„Minden megváltozik, minden másról szól már ma is, mint amiről a politikusok papolnak és amitől az emberek szoronganak, vélte Ézsiás Benedek. Szétfeszítette a tudat, hogy már soha senkit nem tud meggyőzni semmiről, mert megtagadták őt a szavak. Persze, gondolta, lehet, akkor se tudná megértetni magát, ha megmaradt volna a beszéde, hiszen hány ékesszóló, okos ember figyelmezteti az emberiséget, hogy mi vár rá, ahogy a próféták is hiába… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2018
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634335061
>!
Libri, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634335405

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Kepes András: Istenek és emberek

Nem voltak elvárásaim, úgyhogy nem csalódtam. Nem olvastam a Tövispusztát, nem tudom, hogyan viszonyul ez hozzá, de ez itt valahogy kevés volt.
Olvastatta magát, volt sodrása, de a szereplők, csak vázlatok voltak, néha már pamflet-szerűen klisések. És gyakran idegesítettek az izzadságszagú hasonlatai és erőszakosan előrángatott bölcselkedései.

3 hozzászólás
>!
fukszia
Kepes András: Istenek és emberek

Fantasztikus élmény volt! Mély, elgondolkodtató, és nagyon aktuális! Imádom!

>!
Mariann_ P
Kepes András: Istenek és emberek

A könyvet még elfelejtettem bejelölni is, hogy olvasom, mindez utólag történt.
Hazahoztam, este belenéztem, hogy milyen, aztán addig le sem tettem, amíg éjszakába nyúlóan a végére nem értem.
Ez mindent elmond a könyvről.
Szeretem ezt a hangvételt, a dolgok megközelítését.
A hó fogságában rekedt 3 házaspár kapcsán sok mindenről szó esik.
Olyan emberrel / emberséggel kapcsolatos dolgok, amik időnként kibuknak mindenféle kontroll nélkül a maguk közönségességével.
Elgondolkodtató….. Az érettebb korosztálynak ajánlom.

>!
sagittarius
Kepes András: Istenek és emberek

A három, különböző háttérrel rendelkező házaspár összezártsága módot ad a szerzőnek arra, hogy rajtuk keresztül kifejtse véleményét a társadalmat napjainkban izgató legfontosabb kérdésekről. Politika, társadalmi rendszer kérdései, környezetvédelem, klímíváltozás problémái, energiaeelátás, korrupció stb. mind – mind szóbakerülnek a társalgás során. Több téma kifejtése felér egy-egy komplett esszével.
Másik lehetőség, amivel a szerző ugyancsak élt a történetmesélés során; a szereplők személyiségjegyeiből adódik. Eredményeként megjeleníti napjaink irigyelt, egyben utált hősét az újgazdagot, akinek az első és egyetlen szempontja a biznisz. Megismerhetjük a pályát és hazát elhagyó értelmiség helyzetét. Szó esik szexualitásról, a másságról, láthatunk példákat az emberiességre, önfeláldozásra, bajtársiasságra, hazaszeretetre, kapzsiságra, aljasságra egyaránt.
Újab közérthető, gondolatgazdag, élvezetes, helyenként izgalmas könyv született Kepes András tollából.

1 hozzászólás
>!
Krumplicsku
Kepes András: Istenek és emberek

Kicsit a kályhától kezdem.
Előzetesen nem hallottam Kepes új könyvéről, megláttam, el sem olvastam fülszöveget, semmit, csak zsákoltam. Kicsit később olvastam vele egy interjút (talán a libri blogján), amiben mondott pár szót a könyvről (hegy, három férfi-három világ), de ezt, mire az olvasáshoz jutottam, el is felejtettem. Így az első fejezet olvasásakor kicsit tanácstalanul próbáltam rájönni, mit is olvasok. Oké, tövispusztai kötődés itt-ott, azaz a Tövispuszta folytatása? Nem, mert ezek a szereplők bárkik lehetnének, bárhonnan, Tövispuszta felemlegetése inkább kameó, mint valós funkcióval járó körülmény.
Akkor valamiféle ősi kínai (zsidó?) példabeszéd a bölcstől és a bölcsről, akit már nem hall meg senki valamint a hatalom viszonyáról az értelmiséggel? Hát, annak elég elcsépelt, banális.
A Világkép valamiféle dramatizált változata? Talán még leginkább ez….
A Világképről anno az volt a véleményem, hogy igazi Kepes könyv, okos, tanulságos, amit sajnálatos módon pont azok nem fognak elolvasni (és tanulni belőle) akiknek kellene. No, mintha az Istenek és emberek pont erre készült volna: fogyaszthatóra, kvázi hülyebiztosra fazonírozni Kepes kétségkívül figyelemre méltó és megfontolandó gondolatait a világról.
Csak hogy ezzel a lépéssel kvázi elvesztette azokat (vagy ne beszéljek más nevében), szóval engem biztosan, akik már korábban értették őt, és akik igenis nem a faék egyszerűségű üzenetet akarnak, hanem együtt gondolkodni Kepessel.
Sajnos, én Kepestől idegennek érzem a két milliomos karakterét, egyrészt, mert annyira konkrétan napi események formálták őket (ugye a kormány tanácsadó egyszerre Habony és Spéder, de még tán Simicska is, és van migránsozás meg nem épp szalonképes előéletű feleség is), hogy egyszerűen túl szűkek ahhoz, hogy igazán elgondolkodtatóak legyenek. Másrészt, mert a karakterek ezzel együtt felületesek: különösen a női szakasznak nincs semmi szerepe, még akkor sem, ha a könyv utolsó harmadában ők is mesélhetnek egy kicsit magukról.
A szereplők szájából Kepes okos, de ehhez a szcénához egyszerűsített gondolatai (röviden, pár mondatban, ami ugye nem az együtt gondolkodást szolgálja, mint a Világkép, hanem gyakorlatilag tanári -úgy értem poroszos tanári- módon kijelentő, elfogadandó, nem megkérdőjelezhető szentenciák) egyszerűen érdektelenek, felszínesek.
Mindehhez ráadásul egy nagyon gyenge kerettörténet társul (ukrán kutató felfedezése, ami megoldaná a világ energia ellátási gondjait, ezzel a klíma katasztrófa is elkerülhetővé válna), ami végül is elfogadható, ha csak egyszerű ürügyként tekintünk ahhoz, hogy miért is találkozik ez a két ember, de leginkább akkor is max. egy gyengébb akciókrimi alapja lehetne, Kepestől egyszerűen nem ezt várja az ember. Másik oldalról meg annyi kidolgozatlan szál van, hogy ennél talán még az sem lett volna rosszabb, ha nem derül ki találkozó konkrét oka, valami üzlet (bár, akkor értelemszerűen más formában kellett volna beleszuszakolni a sok, szerteágazó értekezésbe az emberiség energia problémáit és a klíma katasztrófa közelségét.
De mindezt még meg is bocsátanám a könyvnek, ha ezzel elérné, amit akar (na bumm, nekem nem lesz kedvencem, de ez van): hogy több emberhez eljut, akik általa majd jól elgondolkodnak az ott olvasottakon…. csak félek, hogy eleve nem (Kepes neve nekik nem hívószó), másrészt, ha mégis valahogy átesnek a könyvön, ki fog merülni az együtt gondolkodás abban, hogy rájöjjenek, kik a valóságban a regénybeli karakterek, és ha felfedezik mondjuk Habony alakját (mint legkönnyebben megfeleltethetőt… de pont ezért baj a túl konkrét megfeleltethetőség), az olyan elégedettséggel tölti el őket, hogy itt meg is állnak, nem is próbálják még ezt sem tovább gondolni sem a többi szereplőre (Ézsaiás, úgy is, mint próféta, meg mint maga Kepes, akit immár nem, vagy alig hallgatnak meg az emberek és aki spoiler), sem, ami még fontosabb lenne, az elhangzott szentenciákat illetően (amiből meg egyszerűen túl sok van, amitől az egész olyan lesz, mint a napközis, mindent bele leves)
És nem, nekem ez a könyv egyáltalán nem optimista: a két üzletember, a régi és a mostani elit képviselője, bár egy-egy területen értékelve épp jobb, mint a másik, de összpontszámban ugyanaz, és ami a legfontosabb, az egészből nem tanul semmit spoiler, a bölcs pedig visszavonul az Aventinusra/Olümposzra/Fujira és elengedi az emberek kezét: nem tanítja őket, mert tényleg csak udvari bolondnak és nem valódi lelkiismeretként van rá szükség. Én legalább is így látom, hogy spoiler
A könyvnek annyi előnyét láttam, hogy tényleg rövid volt, két szolid esti olvasással abszolváltam, és gondolom, azoknak sem baj ez a rövidség, akik pont nem a mélységet hiányolják a könyvből, hanem csak azért olvasták el a könyvet, hogy mint is írt Kepes "Habony"ról. Én viszont vagy a szofisztikáltabb tanítás híve vagyok (legyen makróbb a látószög), ha dramatizált a dolog, ha mikroszintet akarok, arra elég lett volna egy interjú Kepes saját szavaival.

>!
hannazsi
Kepes András: Istenek és emberek

Az elején nehezen tudtam követni a szereplőket, de a karakterek felismerhetők a közéletből, így hamar belejöttem. Kepes elkeserít, de a végén hagy egy pici reményt az EMBER-nek is.

>!
siors
Kepes András: Istenek és emberek

Nagyon vártam már, hogy a Tövispuszta valamilyen formában folytatódjon. Szinte a megjelenést követően azonnal megvettem az új regényt, az istenek és emberek kötetet és nagy várakozással kezdtem el az olvasást.
Sajnos, nagyot kellett csalódnom. Egy nap alatt elolvastam a könyvet, de nem sokat adott. Szinte kamaradráma is lehetne, adott hozzá egy zárt helyszín, 6 magával küzdő felnőtt – 3 férfi és 3 nő. De a felszínen marad és nagyon távol a könyv címétől. Sem az istenek, sem az emberek nem jelennek meg igazán a történetben, mely olyan, mintha előszó lenne csupán egy regényhez.
Nem részletezem, sajnos, csalódás volt.

>!
bgea
Kepes András: Istenek és emberek

Számomra nagy csalódás ez a könyv :(
A Tövispuszta az egyik kedvencem, de a folytatás messze alulmúlja.
Az érdeklődés középpontjában álló témák – pénz, hatalom, korrupció, morál, értékrend, környezet – izgalmas olvasmányt ígérnek. De döcögő, erőltetett mondatokkal telik a regény első harmada. A karakterek elnagyoltak, sok a klisé. Mimi és Benedek története a háttérben lappang, de nincs kifejtve, ezzel a befejezés is veszít erejéből. Olyan érzésem van, mintha egy félbemaradt vázlatot olvasnék.
A pornó nem kell, hervasztó!


Népszerű idézetek

>!
sophie P

A macska: nő, mondta aztán Benedek. Aki nem érti a nőket, gyakorolhat macskán.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
5 hozzászólás
>!
sophie P

Végül is negyven év házasság után nincs semmi, ami jobban összekötne két embert, mint egy közös, érzéki horkolás.

178. oldal

>!
Gábor_Angyal

Arra gondolt, milyen érdekes, hogy az ókori Egyiptomban a macskák nemcsak egeret fogtak a kamrában, hanem istenként tisztelték őket és velük temetkeztek. A macskaistenek nők voltak. A macska: nő, mondta aztán Benedek. Aki nem érti a nőket, gyakorolhat macskán. Lehet tőlük rejtőzködő függetlenséget és szemérmes ragaszkodást tanulni, fűzte hozzá gondolatban.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
János_GY

Nyilván a szoba is be van kamerázva, vágta rá gyorsan István, mintegy jelezve, ő is éber ám, nehogy Mimi fejébe szálljon a dicsőség a szaladgáló hangyáival. Valaki mindig figyel minket, hozzá kell szoknunk, hogy mindig szem előtt vagyunk, hogy nincs már magány, csak magányosság, tűnődött Sárády. Próbált ellazulni a medencében. A télikert mennyezetének hajlatait, a sarkokat és a világítótestek környékét vizsgálta, felfedezi-e a kamerákat, de tisztában volt vele, azok ma már olyan aprók, hogy egy légypiszok mögé is el lehet rejteni őket. Különös masinák ezek, gondolta, a képüknek még a színe is földöntúli, mintha szellemek lebegnének a képernyőn, szenvtelenül, tárgyszerűen fogalmaznak, mindig jelen időben, nem finomkodnak, nem érdekli őket fény, árnyék, hangulat, nem hangsúlyoznak, nincs bennük költőiség, mint büszke filmes rokonaikban. Sárády István néha arra gondolt, jó volna így látni a világot: pontosan, szikáran, tárgyilagosan, csak a lényegre összpontosítva, akkor alighanem jobban eligazodna a zavaró részletek között, mert néha az az érzése, hogy az érzelmek, mint az ablaküvegre mászó meztelen csigák, benyálazzák, elhomályosítják a tisztánlátást. Mennyivel praktikusabb lenne, játszott a gondolattal, ha a hétköznapokban is ő keverhetné az érzelmeket a látványhoz, ahogy régebben a reklámok és a politikai kampányok tervezésénél az üzenetekhez válogatta a képet és a hangot, grammra kimérve az arányokat; ide kellene még egy csipetnyi humor, oda egy geg vagy egy ütős mondat, amoda meg egy zenei felütés, egy kutya vagy egy gyerek. De, végtére is, gondolta, mások megfigyeléséhez ma már nem is szükséges poloskákat meg kamerákat szerelni a lakásokba és a hivatalokba, vagy perverz szoftverekkel behatolni az okostelefonokba és számítógépekbe, hiszen a közösségi médiában való kéjelgés során mindenki önként szétdobja a lábát, és várja, hogy a többiek az ő privát életére élvezzenek. Az emberek mutogatják a fotóikat, videóikat, kacéran kivillantják érzelmeiket, elárulják családjukat, ismerőseiket, kéjesen kipakolják politikai ellenszenvüket, anyagi helyzetüket és szexuális irányultságukat, de még a személyiségjegyeiket, sőt a betegségeiket is. István megfigyelte, hogy a mániás-depressziós nagynénje bejegyzéseiből a fészbuk már jóval a mániás szakasz beindulása előtt érzékelte, hogy most érdemes üzleti reklámokkal bombázni, mert ilyenkor ész nélküli vásárlásba kezd. Az algoritmus felismeri és megtanulja félelmeinket, vágyainkat, sebezhetőségünket, elemzi, milyen témákat követünk, mit lájkolunk, kiderül belőle, milyen üzleti vagy politikai reklámokra, hírekre, álhírekre vagyunk fogékonyak. A politika már nem is vesződik a befagyott szavazókkal, az ő oldalaikat legfeljebb kiképzett trolljaik veszik kartácstűz alá féknyúzokkal és zavarkeltő bejegyzésekkel. Az isteni nézőpont már régóta az üzleti és politikai megfigyelés, az információgyűjtés, a lehallgatás, a kutakodás mások múltjában és magánéletében, gondolta Sárády István. Egy világot behálózó valóságshow szereplői lettünk, ahol a díszlet minden zugába kamerákat építettek, még éjszaka is figyelnek bennünket infrával, a láthatatlan Nagy Testvér rendszeresen vallomásra kényszerít bennünket, és a bulvárlapok az életünk legszégyenteljesebb részleteit is felkutatják és kiteregetik, ha ez valakinek az érdekében áll. A nézők pedig élvezettel bámulják táplálkozásunkat, harcainkat, párzásunkat, mint a trágyaszagú kifutóknál az állatkerti látogatók az egzotikus vadakat, hogy aztán holnap ők kerüljenek a ketrecen belülre, és mi bámuljuk őket hasonló szenvedéllyel. Lehunyta a szemét, és megpróbálta átadni magát a jacuzzi bugyborékoló kényeztetésének.

>!
János_GY

Sárády István nemcsak kézfogásból, hanem órákból, öltözködésből és cipőkből is messzemenő következtetéseket tudott levonni. Füredi például a praktikus emberekre jellemző, drága, kissé trampli cipőt hordott, amit megszépítő módon ő kényelmesnek nevezett, az órája viszont egy letisztult, fekete számlapos, régi Schaffhausen volt, amiről István úgy vélte, inkább a kifinomult emberek viselik. Ezek az ellentmondások zavarták Sárády Istvánt. Elbizonytalanították. Pontosan tudta, hogy a luxusórák árában valójában a márka mítoszát és az általuk képviselt státuszt kell megfizetni, máskülönben miért kerülne a Jaeger hárommillióba, a Patek meg tízszer annyiba, miközben a drága masinák kevesebbet tudnak, mint az az okosóra, amit ezek árának a töredékéért vásárolt. Vajon miért élünk és halunk tárgyakért, spekulált néha. Azon tűnődött, amit még annak idején Szentágostony Páltól hallott, hogy hiedelmek és történetek tartják össze a közösségeket, s hogy képesek vagyunk ölni és halni olyan fikciókért, amik a természetben nem is léteznek, csak az ember találta ki őket magának, mint vallás, haza, szabadság, becsület. Istvánt különösen a technikák izgatták, hogy ezekkel a mesterséges fogalmakkal hogyan tudnak forradalmak, vallásháborúk, elnyomó rendszerek évezredek óta embertömegeket az orruknál fogva vezetni? Igyekezett megérteni, eltanulni és alkalmazni a módszereket. Tanulságos, hogy miközben az ember azzal hitegeti magát, hogy racionális lény, és imád hivalkodni a tudományos ismereteivel, valójában csupán egy befolyásolható, érzelmes állat, mondogatta Sárády, mikor erről beszélt. Aztán nevetve mindig hozzátette: Hála istennek, különben miből élnénk, nem igaz?

>!
sophie P

(…) míg ma, ha lecsupaszítunk egy kortárs művet, lényegében arról szól, hogy Pista megbántotta Marcsát, és Marcsa duzzog. Esetleg fordítva. A történeteknek manapság nincs tétjük, állította, mert egy ember nyavalygása nem tét, s még ha beleszőnek is egy.két gyilkosságot, attól nem válik élet és halál kérdésévé; ami Szentágostony Pál szerint mindig is a művészet lényege volt.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kortárs irodalom
6 hozzászólás
>!
János_GY

Nem is tudom, mondta Mimi, mostanában úgy érzem, mintha egy idegennel élnék. Nem is értem, hogy ez korábban miért nem tűnt fel… Ő változott ekkorát?, vagy István?, tűnődött. Különösen mióta István sikeres üzletember és politikus lett, mintha kifordult volna magából; lubickol a hatalmában, elvárja, hogy istenítsék, élvezi, hogy függnek és félnek tőle, hogy egy telefonnal bármit elintézhet, egy tollvonással bárkit tönkretehet, mindenkit lenéz és megaláz, egyre cinikusabb, mondta Mimi. Esténként kimarad; tudod, a networking, magyarázta, néha elutazik napokra, azt állítja, üzleti útra megy, aztán kiderül, hogy Mauritiuson és Ibizán járt; ezek hiteles üzleti útnak hangzanak, ugye? Gúnyos volt a hangja. És tolja a haverokkal a kokaint, nekem meg a másnapi depressziója jut. Ez az egész annyira emlékeztet engem a pornós világra, pedig azt reméltem, hogy éppen István fog megszabadítani tőle. A barátok feleségei is hasonlókról panaszkodnak, folytatta, fulladoznak a milliárdokban, egymást marják, és közben pakolják a Facebookra a képeket a családi idillről. Persze, én is ezt csinálom, tette hozzá elgondolkodva. Mintha két világban élnénk egyszerre: egy boldogban, a Facebookon , és egy valódiban, ahol magunkban viaskodunk.
Olvastam egyszer egy jót, mondta Etelka: a férfiak a házasság előtt abban reménykednek, hogy a nő sosem változik meg, a nők meg abban, hogy a férfi majd megváltozik. Nem lehet, kérdezte Etelka, hogy István régen is ilyen volt, csak nem vetted észre? Mert másra figyeltél, a sikereire, a szép kék szemére meg a muszklijára?…

>!
János_GY

A felfedezések, a különböző kultúrák keveredése változatos fűszerekkel gazdagították az ízlelésünket is, és milyen érdekes, gondolta Benedek Sárády Istvánra nézve, hogy a táplálkozásban még az előítéletes emberek is sokkal nyitottabbak és engedékenyebbek, mint ahogy egyébként az idegenekkel viseltetnek; utálják az arabokat, de sorban állnak a kebabárus előtt, megvetik a kínaiakat, de ott tolonganak az olcsó kínai éttermekben, lenézik az indiaiakat, de azzal dicsekednek, hogy milyen jól ismerik az indiai fogásokat.
Ez a menü még utolsó vacsorának is elmenne, csettintett a nyelvével Füredi József. Mégiscsak jobb tele gyomorral meghalni, mint üressel, nem igaz? Ki tudja, milyen koszt vár ránk a túlvilágon?
Nyilván mennyei!, mondta István. Vagy pokoli, majd kiderül. Nevetett.
Ezzel nem kéne viccelni, mondta Etelka szorongva.
Tálalás közben Benedek azt figyelte, hogyan esznek Fürediék és Sárádyék. Mondják, hogy játék közben derül ki valakinek a jelleme, de szerinte evés közben még inkább. A finnyáskodó Etelka megcsappant életkedve például az étkekhez fűződő viszonyából is kitűnik, gondolta, Jóska ellenben evés közben is zsákmányol, felfalná a világot, Sárády ugyan ínyencnek tartja magát, valójában inkább féltékenyen habzsol, fél szemmel másokra pislogva, nehogy lemaradjon egy jobb falatról. Mimi pedig, nos, furcsamód Mimi étkezésében van valami veleszületett elegancia, Mimi érzékien eszik, gondolta Benedek, és eltelve nézte, ahogy a nő félig nyitott, nedves ajkához emelte a falatot.

>!
János_GY

Na, látod, ezért van mellettem Benedek, mondta Füredi. Ezért kértem, hogy legyen a lelkiismeretem, mondjon mindent a szemembe, mint egykor az udvari bolondok a királynak. Mert amelyik királynak nincs bolondja, az maga bolondul meg.
Csirkepörkölt nokedlivel és cukkinis lecsó, mondta Erzsi. Benedekkel az étkezőasztalhoz tolták zsúrkocsin az ételt, s közben szabadkoztak, hogy a hólapátolás és a pakolás miatt nem jutott idejük a konyhára, ez a két fogás tűnt a legegyszerűbbnek. Ézsiásék némi csalódást véltek felfedezni Füredi és Sárády arcán, nem tudhatták, hogy a borús tekintetek nem az ételnek, hanem az üzleti híreknek szóltak. A kudarc legyalulja a maszkot, s míg az ember kínlódva új álarcot épít magának, előbújik az esendő emberi ábrázat. Ahogy másként viselkedik valaki elegáns ruhában és másként laza öltözetben, az egyszerű ételtől is mintha felszabadultak volna, a lehangoló hírek pedig közelebb hozták egymáshoz a két férfit.

>!
sagittarius 

Én úgy emlékszem, (…) hogy többek között a kiváltságok megszüntetése, az egyén, a magántulajdon és a véleményszabadság tisztelete, a jogegyenlőség, vagyis amit liberalizmusnak nevezünk, ezek az eszmék emelték ki az emberiséget a középkorból.

74. oldal, 2. (Libri, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Mira Sabo: Amikor elszabadulnak az indulatok
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
A. O. Esther: Megbocsátás
Leiner Laura: Valahol
Szabó Magda: Tündér Lala
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó