Istenek ​és emberek 125 csillagozás

Kepes András: Istenek és emberek

Három ​magyar házaspár egy svájci luxusvillában reked. A természet fenyegető árnyékában, a válogatott gasztronómia finomságok mellett terítékre kerül a múltjuk és a jelenük, miközben konfliktusaikban felsejlik napjaink emberének drámája az erkölcsi és szellemi kapaszkodóit vesztett világban. Nem csak az emberek esnek csapdába, hanem kelepcébe kerül a szerelem és a szexualitás, a barátság és a gyanakvás, a bírvágy és a hatalom, s talán még a párbeszéd esélye is…
Kepes András új regénye a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása.

„Minden megváltozik, minden másról szól már ma is, mint amiről a politikusok papolnak és amitől az emberek szoronganak, vélte Ézsiás Benedek. Szétfeszítette a tudat, hogy már soha senkit nem tud meggyőzni semmiről, mert megtagadták őt a szavak. Persze, gondolta, lehet, akkor se tudná megértetni magát, ha megmaradt volna a beszéde, hiszen hány ékesszóló, okos ember figyelmezteti az emberiséget, hogy mi vár rá, ahogy a próféták is hiába… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2018
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634335061
>!
Libri, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634335405

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 19

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
diamondfox P
Kepes András: Istenek és emberek

Csatlakozom @gumicukor értékeléséhez, ez annyira szépirodalom akart lenni, hogy csak valami lett, ami semmiképp sem az, csak papír és tinta – ja meg persze időpocsékolás.

Ajándék könyv, ne nézd a fogát. Konkrétan még örültem is, amikor megláttam, hogy végül ezt kaptam, de rájöttem, hogy megint abba a hibába estek a vásárlásnál, hogy nem kérdeztek semmit, csak bementek a Libribe, megnézték a sikerlistát/az első stócot és onnan elhozták, hogy belefér.

Tavaly is megszívtam, most is megszívtam. A két csillag arra jár, hogy gyorsan olvastatta magát és hogy igényes a kivitelezés, szép ez a kemény kötés meg a borító, de hogy egyébként semmi, de semmi köze a történethez… és ez eléggé nagy csalódás. Hozzátenném, hogy nem is olcsó ez a könyv, de ez a történet egy nesze-semmi-fogd-meg-jól. De tényleg! Vannak itt gazdagok, nagy svájci villák, egy cuki kutya és öröm boldogság. Egyik szereplő hülyébb, mint a másik és konkrétan a legérdekesebb karakter az ex-pornószínésznő volt, és kb. neki volt a legtöbb esze.

Ez a könyv arról szól, hogy négy unatkozó felnőtt összeröffen, két öreg kiszolgálja őket, a férfiak valami kisstílű bűnözők lennének, aztán mindenki mindenkit átkúr és a végén mindenki meg akarja kúrni mindenkit, de közben a csajok meg sóhajtoznak, hogy deszarnekik. Aztán jön a nagy hó, meg a lavina és a vége egy akkora kérdőjel, hogy nem is értettem… úgy csuktam be, hogy mi az isten volt ez? MI EZ?

Elég volt, kösz. Hanyagoljátok.

>!
gumicukor
Kepes András: Istenek és emberek

Kepes Andrásról sokáig nem tudtam, hogy könyveket is ír. Aztán megvettem a Világkép c. könyvét főként dedikálási lehetőség miatt… És nem olvastam még el. De ezek után pár hónappal az Istenek és emberek c. új könyvének bemutatója is szembejött velem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek, és ha már ott vagyok megveszem a könyvet (persze a könyvbemutató előtt, hogy utána ne kelljen sorba állnom) és dedikáltatom. Az egész könyvbemutató bortány volt. Tátott szájjal bámultam arra a sok sületlenségre, amiket a könyvével kapcsolatban összehordott, a részletekre, amiket felolvasott (valaki) és amiktől kiakadtam, és arra a modern zenét játszó lányra, aki tuti zaccos volt. Ezek után a dedikáltatásra félkedvvel, ha már eljöttem/megvettem aláíratom alapon mentem, és végül nem is bírtam kivárni, mert kb. harmadikként 20 perc alatt nem kerültem sorra (az író nem sietett a dedikálásra és az első hölggyel rendkívül hosszú beszélgetésbe keveredett).

Ezek után nem nagy kedvvel kezdtem neki a könyvnek cirka 1-2 évvel később. És nem csalódtam! Mármint az előítéletem helyességében. A könyv egy puccos selyempapírba csomagolt semmi volt tulajdonképpen. Nulla. Értéktelen. Se sztori, se karakterek, semmi. Olyan volt, mintha valaki beszélne-beszélne hozzád, de nem mondana semmit. Amikor néha-néha felkapod a fejed, hogy uuu, ez lehet izgi lesz, aztán folytatódik a nagybetűs SEMMI. Csak gazdag szereplők, puccos környezet, fancy kaják, drága borok. Ennyi. Semmi több.

Maga a sztori minden realitást nélkülöz, semmi mélység, a karakterek irritáltak, mondjuk volt egy-egy monológ (?), ami felkeltette a kíváncsiságomat, de összességében egyáltalán nem értettem, hogy miért készült el ez a könyv. Rengeteg, érzésem szerint túl sok mostanság fancy témát említ, de egyiket sem fejti ki, csak a felszínét kapargatja. Ilyenek például a klímahelyzet, a migránsválság, a gender kérdésköre, az állatkínzás stb. És akkor még jöttek azok a témák, amik nem csak mostanában divatosak, hanem úgy általában megosztók, vitaindítók: pornó/szex, vegetarianizmus, maradandó egészségkárosodás, kannibalizmus.

A pornó/szex témára kitérnék egy fél pillanatra. Olyan érzésem volt, hogy egy impotens személy vágyainak kielégítése miatt pakolta bele a szexszel kapcsolatos jeleneteket és a pornó-vonalat a könyvbe teljesen indokolatlanul. Egyszerűen nem illett oda szerintem ez az egész, meg a székletürítés leírását kifejtő 1 oldal sem volt feltétlenül szükséges a csekélyke cselekmény megértéséhez vagy árnyalásához. Ki tudja, melyik volt a cél. Annyira szürreális volt például az a jelenet, melyben spoiler. Most nem azért, de ehhez mennyire kell betegnek lenni. Mármint ennek megírásához.

Ja, és a párbeszédek megjelenítése… Azt hiszem, én buta vagyok ahhoz, hogy megértsem, miért is jó, hogy nem tudom, hogy mikor beszél valaki és mit mond, mi az, amit csak gondol. Ilyen apróságok csak. Nagyon gáz volt ez a megoldás, de most komolyan. Ettől lesz valami szépirodalom? Már ha ez az. És amikor megláttam az imél szót így leírva, nem is hittem el. Volt még néhány ilyen szó, a másik azt hiszem a fék nyúz volt, először nem is tudtam értelmezni. Az agyam nem fogadta be a látványt. 10 oldallal később meg egy pontosan ugyanennyire külföldi szó rendesen, külföldiül volt leírva, szóval totál leestem a lóról.

Ami miatt megkapja a 2 csillagot, az az, hogy még így is nagyon olvastatta magát. Mondjuk olyan vastagok az oldalak és olyan kevés szöveg van rajtuk (2 ujjnyi margó), hogy magamhoz képest szupergyorsan végeztem a könyvvel. És még annyit pozitív dolgok közé írnék, hogy néha kicsit felkeltette az érdeklődésem egyes karakterek múltja iránt. Az más kérdés, hogy gyorsan el is múlt.

A végét semmilyen szinten nem értettem, ha valaki érti, hogy spoiler, akkor légyszi magyarázza már el. Összességében nem kifejezetten ajánlom senkinek a könyvet, halál gyenge.

>!
Kabódi_Ella P
Kepes András: Istenek és emberek

Sokan leszólták ezt a regényt, de szerintem egészen fantasztikus elgondolás. Igaz, hogy nem sok akció történik benne, de aki akcióért olvas könyvet, ne egy Kepes Andrást vegyen le a polcról. Ennek a történetnek nagyon mély lélektani mondanivalója volt, ráadásul érthető, emészthető köntösbe csomagolva, és nagyon tiszta szimbolikával érzékeltetve. Még a „hülye” is megérti. Ha valaki mégsem, az igen szomorú. Kell, hogy valaki elmondja ezt is, így, ahogy van. Nem volt fennkölt, nem volt zavaros, de nagyon szép mondatokkal, gondolatmenettel tarkította a Művész Úr. Amiről szól, az nagyon általános, nagyon igaz, és nagyon mai. A probléma mai, amivel küzdünk: a pénz, a hatalom, a felszínesség, a nagyzolás, a rongyrázás. Aztán, amikor beüt a ménkő, és nem marad semmi más, jó lesz a jégkunyhó is, az egyszerű szalonna hagymával, drága italok helyett ásványvíz, és egy jó beszélgetés értelmes dolgokról. Elhagyja az ember az értelmetlen flancot, a máz lepereg róla, nem marad semmije, így meztelen lesz, de már nem is érdekli, mert valamit felfog a világból. A szereplőkkel is így van ez, bár csak egy kis időre. Az egyedüli, aki valóban érti, mi volna a lényeg most is, a mai világunkban is, az Ézsiás. Nem volt más választása, úgy cselekedett, ahogy az erkölcsei, a szíve, a becsülete diktálta. Nem is tehetett volna mást, ennek így kellett lennie. Hogy végül vele mi lesz, igazából nem számít, mert nem erről szólt a regény. Hanem arról, hogy míg a legtöbben elveszünk, belefulladunk a rohanó életmódunk ordító hazugságaiba, csont nélkül vállaljuk a vért, verítéket, hazugságot, becstelenséget, áldozunk a modern kor lélektelen, erkölcstelen oltárán, addig akadnak emberek, akik meg tudnak maradni embernek ilyen körülmények között is. Bármi áron. Akár az életük árán is. És ez nagyon fontos. Erről szól az Istenek és emberek. Arról, hogy néha kicsit Isten az ember is, de nem olyan értelemben, ahogy mi azt általánosságban gondoljuk. Ézsiásból a legvégén válik Isten, amikor meghozza a maga döntését: kiáll a szeretet mellett. Gyönyörű történet, pofánvágós, őszinte, beszólogatós – talán ezért is utálják, szidják ennyien, tükörbe nézni eléggé nehéz, és Kepes András kristálytiszta tükröt tart elénk. Pedig még csak nem is brutálisan mond igazat, inkább amolyan tanítósan, megfáradt bölcsességgel, csendesen. Szeretem ezt a könyvet. Nagyon szeretem.

3 hozzászólás
>!
Linszyy P
Kepes András: Istenek és emberek

Azért olvastam el ezt a könyvet, mert ez volt a legrosszabb értékeléssel bíró várólistás könyvem, és egy kihívás miatt ilyet kellett választanom.
Ahhoz képest nekem tetszett. Szerintem érdekes, magvas gondolatok vannak benne, amiket egyedi úton fűz össze az író. Az ezekhez választott hasonlatok is tetszettek, úgy éreztem, hogy nem olvastam még hasonlót. Nem vártam nagy cselekményt, de ahhoz képest mégis magával ragadott a könyv. Engem egyébként is le tudnak kötni a háttérsztorik, a filozofálgatás, mindezt három házaspárral egy luxusvillában rekedve tálalni nagyon is jó ötlet volt.
Maga az üzlet – amit megvitatni kívántak a férfiak – is izgalmas volt, sajnáltam, hogy később már nem esik róla szó. Tetszett, hogy friss a könyv, ezért minket is foglalkoztató, mai helyzethez igazított módon kerül terítékre a környezetvédelem, a politika, a gazdaság, a transzszexualitás, az elit gazdag réteg gondolkodásmódja. A szex is központi téma volt, bár nem éreztem minden esetben indokoltnak. Szerintem legfőképp felrázás volt ez az író részéről, ahogyan trágár kifejezésekkel, megbotránkoztató részletességgel ecsetel egy-egy szexhez kapcsolódó dolgot.
A három férfi jól körvonalazott volt, mivel beleláthattunk a kiejtett szavaik mögötti gondolkodásmódjukba és a gyermekkorukba. Ez a női vonalnál hiányzott.
Benedek kettőssége rettentő izgalmas karakterré tette őt a szememben. Ellenpólusa volt az üzletembereknek, és testi okok miatt muszájból (duplán) cenzúrázta a szavait. És még így is ő ejtette ki a száján a legfontosabb gondolatokat. Ez nagyon tetszett nekem.
A vége is szuper volt, a legvégével viszont nem voltam teljesen elégedett, az már nekem kicsit túlzás volt. Örülök, hogy elolvastam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy Kepes András bármelyik története meg tudna engem szólítani, és mégis.
https://www.youtube.com/watch…

>!
egy_ember
Kepes András: Istenek és emberek

Nem voltak elvárásaim, úgyhogy nem csalódtam. Nem olvastam a Tövispusztát, nem tudom, hogyan viszonyul ez hozzá, de ez itt valahogy kevés volt.
Olvastatta magát, volt sodrása, de a szereplők, csak vázlatok voltak, néha már pamflet-szerűen klisések. És gyakran idegesítettek az izzadságszagú hasonlatai és erőszakosan előrángatott bölcselkedései.

3 hozzászólás
>!
fukszia
Kepes András: Istenek és emberek

Fantasztikus élmény volt! Mély, elgondolkodtató, és nagyon aktuális! Imádom!

>!
szigiri
Kepes András: Istenek és emberek

Igazából egy elég banális ok miatt olvastam el: egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ezzel a regényével nagyon elégedett, a Tövispusztát átírta, ezt nem kell. Nem olvastam a Tövispusztát, de ha kicsit is hitelesnek gondolom Kepes Andrást, akkor ezek után nem is fogom.

Annyira messze volt mindentől, amit vártam az eddigi dolgok alapján Kepestől, hogy az egészen ígéretes keretsztorit leszámítva szinte semmi értéket nem tudok benne visszaidézni, ezek a coelhos mondatok, a túl didaktikus jelenetek, a két aforizma közé becsusszant teljesen felesleges és indokolatlan klitorisz-szemle (istenek és emberek?), ezek a filmszerű snittek, ahol négy bekezdésben vágóképszerűen felvillant egy-egy okot az okozathoz, elnagyolt és sarkos karakterek, középszerű ételekből álló vacsorák mégközépszerűbb leírása. Mintha Thomas Mann Davosban dumaszínház haknizna egyet.

>!
Mariann_ P
Kepes András: Istenek és emberek

A könyvet még elfelejtettem bejelölni is, hogy olvasom, mindez utólag történt.
Hazahoztam, este belenéztem, hogy milyen, aztán addig le sem tettem, amíg éjszakába nyúlóan a végére nem értem.
Ez mindent elmond a könyvről.
Szeretem ezt a hangvételt, a dolgok megközelítését.
A hó fogságában rekedt 3 házaspár kapcsán sok mindenről szó esik.
Olyan emberrel / emberséggel kapcsolatos dolgok, amik időnként kibuknak mindenféle kontroll nélkül a maguk közönségességével.
Elgondolkodtató….. Az érettebb korosztálynak ajánlom.

>!
Szencsike MP
Kepes András: Istenek és emberek

Ha a Tövispuszta igazi magyaros történet volt, ez aztán bőven rátesz egy lapáttal, hiszen „mai magyaros” történet. Ízig-vérig 21. századi magyar történet a külhonba szakadt gazdag emberről, akinek végül is mindegy ki jár jól, ha neki is csurran-cseppen valami a pénzesbödönből, de ha nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok, máris mindenki más a hülye, csak ő nem. A hazai sumákolós gazdagról, aki a vezetők kedvence, de ki tudja, mit követett el és máris kiesett a pixisből. A bölcsről, aki megmaradt annak az egyszerű embernek ami volt, hiába lett pénze, kastélya, még akkor is ha csak gondnokként dolgozik ott, a két másik főember pedig észre se veszi igazán a bölcsességét… 21. századi problémák, fészbúk (boldog képek és a szomorú, kiüresedett valóság), LMBT (felvállajuk-e vagy sem), környezetvédelem (költséghatékony energia, ami romlásba döntene pár nagyhatalmat, így ez a megoldás, pusztítsuk el…), politika (egyszer fent, egyszer lent), mind-mind annyira mai, hogy az olvasó tud azonosulni a helyzettel. Jókat nevettem a feleségeken, elmondják egymásnak minden bánatukat, de amint Mimi másképp néz Benedekre, hirtelen ő lesz a „büdöskur..a”, annyira tipikus…
Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy nincs folytatva a hazatéréssel. Mi lesz Sárádyékkal, Füredivel, Benedekkel?

>!
sagittarius
Kepes András: Istenek és emberek

A három, különböző háttérrel rendelkező házaspár összezártsága módot ad a szerzőnek arra, hogy rajtuk keresztül kifejtse véleményét a társadalmat napjainkban izgató legfontosabb kérdésekről. Politika, társadalmi rendszer kérdései, környezetvédelem, klímíváltozás problémái, energiaeelátás, korrupció stb. mind – mind szóbakerülnek a társalgás során. Több téma kifejtése felér egy-egy komplett esszével.
Másik lehetőség, amivel a szerző ugyancsak élt a történetmesélés során; a szereplők személyiségjegyeiből adódik. Eredményeként megjeleníti napjaink irigyelt, egyben utált hősét az újgazdagot, akinek az első és egyetlen szempontja a biznisz. Megismerhetjük a pályát és hazát elhagyó értelmiség helyzetét. Szó esik szexualitásról, a másságról, láthatunk példákat az emberiességre, önfeláldozásra, bajtársiasságra, hazaszeretetre, kapzsiságra, aljasságra egyaránt.
Újab közérthető, gondolatgazdag, élvezetes, helyenként izgalmas könyv született Kepes András tollából.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sophie P

A macska: nő, mondta aztán Benedek. Aki nem érti a nőket, gyakorolhat macskán.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
5 hozzászólás
>!
Kabódi_Ella P

A napos, csillogó felszín alatt mindig ott van egy láthatatlan, gyenge réteg, amiről többnyire nem vesznek tudomást, aztán ha váratlanul megsértik, megindul, és pusztít, amerre jár.

111. oldal (Libri, 2018)

>!
Almost_Zed

[…] a férfiak a házasság előtt abban reménykednek, hogy a nő sosem változik meg, a nők meg abban, hogy a férfi majd megváltozik.

>!
sophie P

Végül is negyven év házasság után nincs semmi, ami jobban összekötne két embert, mint egy közös, érzéki horkolás.

178. oldal

>!
Gy_János

Nyilván a szoba is be van kamerázva, vágta rá gyorsan István, mintegy jelezve, ő is éber ám, nehogy Mimi fejébe szálljon a dicsőség a szaladgáló hangyáival. Valaki mindig figyel minket, hozzá kell szoknunk, hogy mindig szem előtt vagyunk, hogy nincs már magány, csak magányosság, tűnődött Sárády. Próbált ellazulni a medencében. A télikert mennyezetének hajlatait, a sarkokat és a világítótestek környékét vizsgálta, felfedezi-e a kamerákat, de tisztában volt vele, azok ma már olyan aprók, hogy egy légypiszok mögé is el lehet rejteni őket. Különös masinák ezek, gondolta, a képüknek még a színe is földöntúli, mintha szellemek lebegnének a képernyőn, szenvtelenül, tárgyszerűen fogalmaznak, mindig jelen időben, nem finomkodnak, nem érdekli őket fény, árnyék, hangulat, nem hangsúlyoznak, nincs bennük költőiség, mint büszke filmes rokonaikban. Sárády István néha arra gondolt, jó volna így látni a világot: pontosan, szikáran, tárgyilagosan, csak a lényegre összpontosítva, akkor alighanem jobban eligazodna a zavaró részletek között, mert néha az az érzése, hogy az érzelmek, mint az ablaküvegre mászó meztelen csigák, benyálazzák, elhomályosítják a tisztánlátást. Mennyivel praktikusabb lenne, játszott a gondolattal, ha a hétköznapokban is ő keverhetné az érzelmeket a látványhoz, ahogy régebben a reklámok és a politikai kampányok tervezésénél az üzenetekhez válogatta a képet és a hangot, grammra kimérve az arányokat; ide kellene még egy csipetnyi humor, oda egy geg vagy egy ütős mondat, amoda meg egy zenei felütés, egy kutya vagy egy gyerek. De, végtére is, gondolta, mások megfigyeléséhez ma már nem is szükséges poloskákat meg kamerákat szerelni a lakásokba és a hivatalokba, vagy perverz szoftverekkel behatolni az okostelefonokba és számítógépekbe, hiszen a közösségi médiában való kéjelgés során mindenki önként szétdobja a lábát, és várja, hogy a többiek az ő privát életére élvezzenek. Az emberek mutogatják a fotóikat, videóikat, kacéran kivillantják érzelmeiket, elárulják családjukat, ismerőseiket, kéjesen kipakolják politikai ellenszenvüket, anyagi helyzetüket és szexuális irányultságukat, de még a személyiségjegyeiket, sőt a betegségeiket is. István megfigyelte, hogy a mániás-depressziós nagynénje bejegyzéseiből a fészbuk már jóval a mániás szakasz beindulása előtt érzékelte, hogy most érdemes üzleti reklámokkal bombázni, mert ilyenkor ész nélküli vásárlásba kezd. Az algoritmus felismeri és megtanulja félelmeinket, vágyainkat, sebezhetőségünket, elemzi, milyen témákat követünk, mit lájkolunk, kiderül belőle, milyen üzleti vagy politikai reklámokra, hírekre, álhírekre vagyunk fogékonyak. A politika már nem is vesződik a befagyott szavazókkal, az ő oldalaikat legfeljebb kiképzett trolljaik veszik kartácstűz alá féknyúzokkal és zavarkeltő bejegyzésekkel. Az isteni nézőpont már régóta az üzleti és politikai megfigyelés, az információgyűjtés, a lehallgatás, a kutakodás mások múltjában és magánéletében, gondolta Sárády István. Egy világot behálózó valóságshow szereplői lettünk, ahol a díszlet minden zugába kamerákat építettek, még éjszaka is figyelnek bennünket infrával, a láthatatlan Nagy Testvér rendszeresen vallomásra kényszerít bennünket, és a bulvárlapok az életünk legszégyenteljesebb részleteit is felkutatják és kiteregetik, ha ez valakinek az érdekében áll. A nézők pedig élvezettel bámulják táplálkozásunkat, harcainkat, párzásunkat, mint a trágyaszagú kifutóknál az állatkerti látogatók az egzotikus vadakat, hogy aztán holnap ők kerüljenek a ketrecen belülre, és mi bámuljuk őket hasonló szenvedéllyel. Lehunyta a szemét, és megpróbálta átadni magát a jacuzzi bugyborékoló kényeztetésének.

>!
Gábor_Angyal

Arra gondolt, milyen érdekes, hogy az ókori Egyiptomban a macskák nemcsak egeret fogtak a kamrában, hanem istenként tisztelték őket és velük temetkeztek. A macskaistenek nők voltak. A macska: nő, mondta aztán Benedek. Aki nem érti a nőket, gyakorolhat macskán. Lehet tőlük rejtőzködő függetlenséget és szemérmes ragaszkodást tanulni, fűzte hozzá gondolatban.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
szabreni

A hatalom nemcsak azt keríti hatalmába, akit elnyom, hanem azt is, aki hajszolja, mert előbb-utóbb rettegni kezd és mindenkit elpusztít maga körül. Így járt Sztálin, így járt Hitler, Rákosi, és így járt Pártos elvtárs is, a gyárigazgatónk. Igen, pontosan így járt ő is, mondta az öreg Füredi elgondolkodva. Nagyon utáltuk a Pártost, tette hozzá. A pénz meg hiába ígér szabadságot, folytatta, legfeljebb a szerzés, a birtoklás szabadságát adja meg, az meg nem szabadság, hanem függőség; mert minél több van, annál több kell, mondta.

>!
Kabódi_Ella P

Az ilyen emberszépítő gondolatok között olvastam azt is, hogy akit igazán szeretsz, azt elengeded. Mint Humphrey Bogart Ingrid Bergmant a Casablanca végén, mi? Hát egy frászt! Akkor engedsz el valakit, ha nem fontos neked. Ami valóban fontos, azért foggal-körömmel harcol az ember, mondta.

172-173. oldal, 5. (Libri, 2018)

>!
Zsófia_Derts

Az emberek a sikereiket mindig önmaguknak, a kudarcaikat meg másoknak tulajdonítják.

223. oldal

>!
Gy_János

Nem is tudom, mondta Mimi, mostanában úgy érzem, mintha egy idegennel élnék. Nem is értem, hogy ez korábban miért nem tűnt fel… Ő változott ekkorát?, vagy István?, tűnődött. Különösen mióta István sikeres üzletember és politikus lett, mintha kifordult volna magából; lubickol a hatalmában, elvárja, hogy istenítsék, élvezi, hogy függnek és félnek tőle, hogy egy telefonnal bármit elintézhet, egy tollvonással bárkit tönkretehet, mindenkit lenéz és megaláz, egyre cinikusabb, mondta Mimi. Esténként kimarad; tudod, a networking, magyarázta, néha elutazik napokra, azt állítja, üzleti útra megy, aztán kiderül, hogy Mauritiuson és Ibizán járt; ezek hiteles üzleti útnak hangzanak, ugye? Gúnyos volt a hangja. És tolja a haverokkal a kokaint, nekem meg a másnapi depressziója jut. Ez az egész annyira emlékeztet engem a pornós világra, pedig azt reméltem, hogy éppen István fog megszabadítani tőle. A barátok feleségei is hasonlókról panaszkodnak, folytatta, fulladoznak a milliárdokban, egymást marják, és közben pakolják a Facebookra a képeket a családi idillről. Persze, én is ezt csinálom, tette hozzá elgondolkodva. Mintha két világban élnénk egyszerre: egy boldogban, a Facebookon , és egy valódiban, ahol magunkban viaskodunk.
Olvastam egyszer egy jót, mondta Etelka: a férfiak a házasság előtt abban reménykednek, hogy a nő sosem változik meg, a nők meg abban, hogy a férfi majd megváltozik. Nem lehet, kérdezte Etelka, hogy István régen is ilyen volt, csak nem vetted észre? Mert másra figyeltél, a sikereire, a szép kék szemére meg a muszklijára?…


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Viktória: A főnök
Baráth Viktória: A főnök 2.
C.S. Lazzar: Víz alatt
Sue Dylen: A római szerető
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Robin O'Wrightly: Testcserés számadás
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Spiró György: Tavaszi Tárlat