A ​boldog hülye és az okos depressziós 130 csillagozás

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

„Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2020
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338086
>!
Libri, Budapest, 2020
248 oldal · ISBN: 9789634338499

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Hofi Géza


Kedvencelte 8

Most olvassa 64

Várólistára tette 233

Kívánságlistára tette 298

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

csillagka P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Szerettem Kepes műsorait. Karácsonyi időszak siker könyve engem se hagyhatott hidegen, és bizony kíváncsi lettem volna pár tanácsra, praktikára, hogyan is legyek szomorúbb, hiszen mindenki tudja én bizony hülye vagyok. Jelen pillanatban egy depressziós hülye. (tökéletes kombináció)
Három napja halogatom az értékelést, nagyon nehéz időszakból ébredezem, nem is nagyon mertem eddig elmondani, de sajnos a Covid Novemberben elvitte az emberemet, itt hagyott egyedül, én pedig mindennap harcolok a legkisebb sikerekért is amivel valami kis boldogságot lehetne csepegtetni az életembe, nem ez a könyv lett a megváltás. Nem lettem tőle boldogabb. Az egész egy önfényező maszlaggyűjtemény, amiben vannak pozitív, előremutató gondolatok, de a kevés oldal ellenére még így is túl bő lére eresztett körítésél tarkítva. Marad inkább a figyelem elterelés, az jobban működik.
Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, sajnos nem sikerült.

32 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

A kötet címéül a neves, sokunk által kedvelt pszichológus, Popper Péter keserű iróniával átszőtt kijelentése szolgált: Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye. Elég sarkos megfogalmazás, de jelentése sokak közérzetét tükrözi.

Ebben a könyvében ennek elemzésébe fogott Kepes András, méghozzá kitűnően, a tőle megszokott intelligens, laza stílusban, nagy összeszedettséggel és háttérmunkával. Élmény volt olvasni! Minta egy desszert mellett üldögélve mesélte volna el a sok – sok történetét, melyeket a fenti megállapítás felidéztek benne.

Mit is jelent a boldogság, meg lehet-e határozni, ki tekinthető boldognak? És ki hivatott ezt bárkiről is kijelenteni? És az okos eleve nem is lehet boldog? És a hülye depressziós? :)
Mind a tizenhárom fejezetben más-más aspektusból veszi górcső alá a témát, különböző, mégis idevágó bölcsességek szolgálnak támpontként.

Ebben a műben is megcsillan nagy lexikális tudása, de családjáról is sokat mesél, sikerekről, kudarcokról egyaránt.

És hogyan is kezeljük a sikert és kudarcot? A szerencsés hozzáállás az, ha képesek vagyunk a világot – amiben egyre nagyobb kihívást jelent eligazodnunk – a maga teljességében érzékelni és feldolgozni, megtalálni azt, ami minket kiegyensúlyozottá, boldoggá, vagy elégedetté tehet, és mindez egyéni. Mindenkinek mást jelent a boldogság, és mindenki másként sikeres. Siker az, amit annak tartunk, érzünk.

Szimpatikus hozzáállás az, hogy Kepes maga is kételkedve szemléli a körülöttünk zajló világot, és nem kíván konkrét megoldást adni a hogyanra, választ a miértre, csupán irányt, tájékozódási pontokat igyekszik mutatni! És nem is akárhogyan!
Szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány volt!

IrodalMacska P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

A Kepes András iránti rokonszenvem nem új keletű. Idén januárban az egyik pénzintézet szokásos évköszöntő ügyféltalálkozójának a „sztárvendége” volt off és egy nagyjából egyórás előadást tartott; akkor még nem tudtam, hogy a könyvből hangzottak el részletek. Szájtátva hallgattam a nyugtató hangját, a családi történeteit és a megannyi magvas gondolatot, amit elhatároztam, hogy magammal viszek mindaddig, amíg a memóriám engedelmeskedik.

Hogy miről szól ez a könyv? Mindenről: az életről. Kepes András családjáról, szerelmeiről, gyermekeiről. Arról, hogy mi tesz minket boldoggá: pillanatok, érzések. Vagy éppen a pénz, a siker? Netán az igények és elvárások nélküli nyugodt élet? A szerelem, a család, a kötődés? Mindenki számára ugyanazt jelenti a boldogság? És aki buta, az tényleg boldog, aki pedig okos, az szükségképpen szorong és depressziós? Tudjuk mi egyáltalán, hogy mi az a depresszió vagy a modern ember (ne adj' Isten az unatkozó tinédzserek/háziasszonyok) sztárallűrjeinek a szinonimájává vált ez a fogalom?

A szerző csak mesél és mesél… Olyan, mintha egy hideg téli estén egy bögre forró teával a kezünkben leülnénk a kandalló elé és órák hosszat beszélgetnénk.

A fenti est során is elhangzott, illetve a könyvben is helyet kapott Platón elmélete az elszakított párokról; a „rosszul születés” problémája; az író harmadik feleségével való megismerkedésének a története és a halállal, öregedéssel kapcsolatos gondolatok.

Az egész könyv rendkívül olvasmányos és érdekes, mégis két dolgot emelnék ki, ami szinte minden nap eszembe jut. Az egyik egy Albert Einstein idézet: „Ahol akarat van, ott út is van.” A másik pedig valami, amit Kepes egyik lánya mondott neki annak apropóján, hogy a szerző túl elnéző, túlságosan engedékeny szülő volt: „Papa, ugye tudod, hogy ha néha nemet mondtál volna, mi akkor is ugyanúgy szerettünk volna!”

Tiszta szívből kívánom, hogy jusson el minél több emberhez ez a kötet, mert minden szava egy csoda! Az a könyv, amit nemhogy elolvasni kötelező, de sokszor újra kell olvasni, mert minden élethelyzetben, minden korban képes újat adni.

>!
Libri, Budapest, 2020
248 oldal · ISBN: 9789634338499
4 hozzászólás
pjutko>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Mindig is szerettem Kepes Andrást, a Desszertet is sokat néztem és a műsoraiból is az jött át, hogy őszinte és egyenes ember, és máig az is maradt.
Az új könyvében sem csalódtam, szinte egyszerre faltam fel…szegény, pedig milyen soká írhatta! Ilyenkor mindig ez jut eszembe.

Egy csomó mindenről szól a könyve, nem is tudom felsorolni, de az erkölcsi értékek és normák vezetnek. Hatalmas a nyitottsága Kepes Andrásnak és a tudása, empátiája is. Az író magánéleti tapasztalatai benne a legjobbak, amelyeket igyekszik átadni! A legnagyobb élmény pedig az volt a könyvben, hogy a gondolatait mind magaméinak érzem, én is úgy gondolom.

Olvassátok el, mert nagyon hasznos.

3 hozzászólás
vtkati P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Nagyon tetszett! Olyan a könyv mint egy jóízű beszélgetés a világ problémáiról, az életről. Egy kis filozófia, egy csöpp pszichológia, maréknyi vélemény, fizika és emlékek és kész egy hihetetlenül jó és egyedi könyv. Visszatükrözi az írás a szerző élettapasztalatait, gazdag ismereteit, nagyon jó látásmódját. Kepes Andrást egyébként is szerettem műsorvezetőként is, mert nagyon jól tud kérdezni, figyelni. A cím Popper Pétert idézi – aki egyébként szintén nagy kedvencem –, és hasonló bölcsességgel bizonyítja a mondatban megfogalmazott tételt, vagy hipotézist. Örülök, hogy elolvastam.

cintiatekla P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Ez a könyv egy nagy meglepetés volt számomra, ugyanis valamiféle tudományos írásra számítottam, ám inkább egy filozófiai, sokkal inkább beszélgetőkönyvet kaptam. Pozitív csalódás volt, alig bírtam letenni.

A cím, A boldog hülye és az okos depressziós egy remek gondolatmenetet indított el arról, hogy mi is az élet, hogyan tudjuk a maximumot kihozni belőle, és a mindennapjainkat hogyan tudjuk mi magunk jobbá tenni. Vagy hogy hogyan lehetséges kis gondolkodásbéli különbségekkel jobb életminőséget biztosítani saját magunknak.

Kepes nem akarja megmondani, hogy hogy csináld, szimplán csak mesél és elmélkedik, mindezt pedig olyan stílusban, hogy egy ponton azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem olvastam még tőle? Nos, eme kötet után azt hiszem, hogy ezt orvosolni fogom.

Rövidke könyv, szóval mindenkinek ajánlom, aki akár általánosságban, akár most a korona alatt szeretne változtatni, vagy fejlődni.

vargajudit P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András számomra a tökéletes riporter és beszélgetősműsor-vezető volt. Udvarias, tapintatos, valóban érdeklődő, és mindig azokat a kérdéseket tette fel a meghívottaknak vagy a riportalanyoknak, amik tényleg érdekeltek. Keveset beszélt, hagyta a másikat kibontakozni.
Ez a könyv is érdekes, de szerintem eléggé felszínes, sok mindenről szól, de csak olyan bevezetőszinten. Gyorsan olvasható, szórakoztató, inspiráló is némiképp, de nagy gondolatokat ne várjunk tőle. Ebben a műfajban viszont remek.

K >!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

    Karácsonyra kaptam a könyvet, aminek nagyon örültem, mert nem hiába volt a lista elején: már maga a cím megvett kilóra. Alapvetően Popper Péter idézetét boncolja, miszerint a tudatlanság boldogság, a tudás pedig boldogtalanság. Mélyebbre ásva azért kiderül, hogy vannak ám tudatlan boldogtalanok, és hogy az intelligencia sem garantált forrása a neurózisnak. Nagyjából meghatározásra kerül, hogy mit lehet boldogságnak nevezni, kinek mi okozhatja, ki számít hülyének és okosnak, illetve hogy a depresszió korántsem azt jelenti, amikor valaki bal lábbal kel fel. Ezeken belül generációs, globális, aktuális témák is felmerülnek. Informatív, olvasmányos, a sok személyes, családi történettel pedig még emberibb és közvetlenebb.

gabona P>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kellemes csalódás volt ez a könyv, ugyanis halvány gőzöm sem volt arról, mire számíthatok. Kepest csak a médiában elfoglalt helyéből kiindulva ismerem, habár évek óta aktív szépíróként is, nem tartottam különösebben igényt egyik művére sem. off A cím alapján első blikkre, bármiféle mankó keresése nélkül valami két ember (az okos depressziós és a boldog hülye) szellemi párharcát fanyar-ironikusan bemutató regényre tippeltem volna, aztán amikor kicsit belementem a leírásba, kikristályosodott, hogy ismét mellélőttem. Nagy szerencse, hogy nem rossz irányba, azazhogy de, hiszen nem azt kaptam, amit elsőre vártam volna, de legnagyobb örömömre sokkal többet. A stílusa fergeteges, egyáltalán nem nagyképűsködő (van egyáltalán ilyen szó?) vagy műmájer, sokkal inkább az a lélek- és szellemsimogató, amit egy ilyen könyvtől és sokat látott, megélt embertől el is várok. Gyorsan olvasható és sokszor elolvasandó, aprólékosan megrágcsálandó (ezt sem húzta alá a Word) kötet ez, tényleg használható és megszívlelendő tanácsokkal Kepes András szemüvegén keresztül. (A sztorijai meg óriásiak, kicsit előrébb is vettem a többi könyvét, noha legfeljebb csak a Világkép tűnik teljesen hasonlónak. Mindegy, a próbát megéri.)

Mondjuk azon a bizonyos kvízen a vége felé szépen elhasaltam, de ember legyen a talpán, aki maxosra kitölti, szóval… Azt pedig, hogy milyen szinten, nem tudom, de szerintem sokat elmond, hogy Kepes hatására hosszú évek után a múlt héten vettem egy Best magazint. Igen. Teljesen magamtól. (És jellemzően ebből tudtam meg, mekkora családja van, látszik is, mennyire nem vagyok bulvár-éhes. Hmm…) Köszönöm a figyelmet és minden eddigi, itteni munkásságomba vetett hitet, reményt, tiszteletet. Most az a maradék kicsi is elpárolgott, ugye?

>!
Libri, Budapest, 2020
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338086
tizkicsikonyv>!
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

„Léteznék-e, pontosabban: én volnék-e azok nélkül a találkozások és kapcsolatok nélkül, aki most vagyok?” – teszi fel a – költői (?) – kérdést Kepes András. Én pedig csatlakozván ehhez a gondolatmenethez, azt mondom: ez a könyv bizony hatással volt rám, formálta azt, hogy ki is vagyok én.

Nagy élmény volt aktív részesévé válni a könyvnek, egyfajta párbeszédet folytatni vele. Sok gondolatot viszek belőle magammal.


Népszerű idézetek

CaptainV IP>!

A kutatások szerint az emberek 94%-a magasabbra taksálja az értelmi képességét a valódi szintjénél. Teller Ede, a nagyszerű atomfizikus viszont, amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy ő hogyan lett zseni, azt felelte: „én nem vagyok zseni, csak az emberiség 98 százaléka idióta, és azért azt a 2 százalékot, aki normális, kikiáltják zseninek”.

IrodalMacska P>!

Papa, ugye tudod, hogy ha néha nemet mondtál volna, mi akkor is ugyanúgy szerettünk volna!

robinson P>!

Az IQ velünk született, és a kamaszkor után már alig változik, jó hír viszont, hogy az érzelmi intelligencia állítólag fejleszthető.

pjutko >!

Szerencsére, mert micsoda megalkuvó, szar ember lehet az, akit mindenki szeret!

pjutko>!

„Mindegy mi leszel, az a fontos, hogy élvezd a munkádat! És nem baj, ha hibázol, csak ismerd fel és tanulj belőle!”

Rea P>!

Hosszú távon nem lehet megváltoztatni valakinek a gondolkodását és a viselkedését anélkül, hogy ne változtatnánk meg a körülményeit.

26.

tizkicsikonyv>!

(…) valódi tekintélyt nem lehet kikövetelni, csak kiérdemelni.

41. oldal

pjutko>!

Bizonyos értelemben egyetértek TENDZIN Gyacóval, a XIV. dalai lámával, amikor azt mondta: „A bolygónak nincs szüksége több sikeres emberre, a bolygónak békét hozó, gyógyító, újító, mesélő és szerető emberekre van sürgősen szüksége.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Schäffer Erzsébet: A temesvári lány
Jókai Anna: Ne féljetek!
Endrei Judit: Korhatártalanul
Nagy Bandó András: Nagyon fájl
Farkas Péter: Nyolc perc
Budai István: Sugarak az őszből
Oravecz Imre: Távozó fa
Bertók László: Hangyák vonulnak
Lángh Júlia: Macskák és férfiak