Az erdei óvodásokkal mindig történik valami érdekes – Gida Gedeon rosszalkodik, új sünilány érkezik a csoportba, az óvó néni beteg lesz, a kis állatok izgalmas nyaraláson vesznek részt. Kepes Ágnes meséi a négy-hat éves korosztály életének történéseit, örömeit és bánatait ültetik az erdei állatok világába. A rövid, kedves meséket Oszter Alexandra bájos illusztrációi teszik teljessé.
Sün Peti és barátai (Kalandok az erdei óvodában 1.) 28 csillagozás
Tagok ajánlása: 3 éves kortól
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Nem a bejelölt időben olvastam, hanem hetekkel ezelőtt – tettem ezt @Hintafa emlékének adózva, mert Ő várólistázta. Nem tudom neki, hogy tetszett volna, én nem voltam elájulva tőle. Az előszó tetszett: valós, bölcsis események ihlették a meséket. Ehhez képest nem mindnek volt valóságíze. Persze egy mesében erre nincs is feltétlenül szükség. Voltak köztük kedves történetek, de olyan is amit nem kedveltem meg. Sok izgalom nem volt egyikben sem. Amolyan kicsiknek való, könnyen követhető egyestés mesék. A hasfájós mesénél cuki volt ez a sündisznó szúr belülről szöveg. Az illusztrációknál nem értettem, hogy miért nem az összes színes.
Eszternek tetszett, nekem kevésbé.
Azzal kezdeném, hogy a nevekbe többször majdnem beletörött a nyelvem olvasás közben. Most komoly a Csigabiga Béláné vagy a Sün Saci? Vidra Vazulkán, Valin és Veronkán már csak mosolyogtam, addigra szerintem immunis lettem rájuk.
A történetek aranyosak voltak, de semmi különös. Mivel vizuális típus vagyok, megpróbáltam elképzelni, hogy játszik együtt egy mókus és egy sün, de nem sikerült. Mert a könyvben csak annyi állt, hogy a mókus a fákon ugrándozott, a sünik a fa alatt követték, Ez nem együtt játék, ez egymás mellett játék.
A másik nagyobb gondom, hogy a sün ragadozó (!), nem kellene minden mesében gombát meg almát ennie. Ez nagyon félrevezeti a gyerekeket. Pontosan tudom, van itthon egy sünim és egy két évesem, aki a mese után almát akart adni az állatnak. Mondtam neki, hogy jobban örül egy kis csirkehúsnak helyette. Almát azért tettünk bele mértékkel.
A képek nekem nem annyira tetszettek. Valamivel színesebb, meseszerűbb talán jobban illett volna a történethez, plusz az, ha minden oldalon lett volna kép. Így többször volt, hogy a lányom előbb elveszítette a türelmét és lapozni akart, mint, hogy végigértem volna a két oldal szövegen.
Az utolsó két történetet pedig igazán nem tudtam hova tenni. A fesztiválosnak nem volt sok értelme, a rókás pedig szimplán nem illett a többi közé.
Hogy pozitív dolgot is mondja azért, nagyon igényes, szép a könyv (ezért is hoztam haza a könyvtárból). A borítójának direkt kellemes a tapintása, jó volt kézbe venni.
A történetek pedig megfelelő hosszúak voltak délutáni alvás előtti mesének.
A rajzok szépek is, meg nem is. Kicsit fura felnőttesek néha, némelyik meg aranyos gyermekkönyvbe illő, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy igazándiból tetszettek-e vagy sem, olyan semlegesek.
A történetek: értem, hogy ezek úgy születtek (az elején leírják), hogy nagymama mesélt az unokának, hogy el tudjon aludni, és random kitalált dolgokat, és mivel jó dolognak találták, hát jött az ötlet adják ki. Nincs is ezzel gond, nagyon pofás kis könyvecske lett. De ebből adódóan a történetek olyanok, amiket már olvastál, hallottál, ismertél. Az elején a neveknél erősen Beatrix Potter beütése volt a dolognak, főleg amikor kihangsúlyozta, hogy ezeket ő találta ki (még nem a meséknél, hanem a „miért adtuk ki” résznél), ez kicsit nekem visszás volt. De a történetek aranyosak, de újat nem nyújtanak. Valami miatt szegény vakbélgyulladásos mókust nem tudtam komolyan venni, olyan abszurd, amikor ennyire emberien akarnak egy állatot ábrázolni…
A borítója ragadott meg, elhoztuk a könyvtárból. A 4 éves kisfiamnak annyira tetszett, hogy a ma délutáni és az esti olvasással végig is értünk a meséken (délután el sem aludt, annyira érdekelte). Amikor vége volt az utolsónak is, azt mondta, hogy olvassam még tovább… Tetszett, hogy azért odafigyelt a részletekre, pl. a téli álomnál. A színes illusztrációk kifejezetten szépek, a fekete-fehérek kicsit furcsák.
De végülis 5 csillag, mert szerethető az egész.
És nagyon örülök, mert mostanában mesekönyv nem kötötte le így, mert ugye a dínók a legérdekesebbek, állandóan azokról olvasunk…
A borítója tetszett meg a boltban és az, hogy olyan kis egyszerű, kedves történetek vannak benne.
2,5 évesem lelkesen végig hallgatta (bár nem hiszem, h meg is értett mindent, szerintem nagyobbaknak valók), a képek pedig nagyon tetszettek neki (nekem egy kicsit „nagyosak” voltak, valahogy nem éreztem úgy, hogy annak a korosztálynak szólnak amelyiknek a mesék.)
Nagyon szép, igényes könyv, egyszerű, kedves mesékkel az ovis korosztálynak. Újra fogjuk olvasni, talán egyszer itthonra is megszerzem.
Népszerű idézetek
A sorozat következő kötete
Kalandok az erdei óvodában sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska 89% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Sári és a sün 90% ·
Összehasonlítás - Kricskovics Zsuzsanna: Süni vendégségben ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc – Gárdonyi Géza: Sündisznócska lovagol ·
Összehasonlítás - Szabó Bogár Erzsébet: A repülő sün ·
Összehasonlítás - Zelk Zoltán: A három nyúl 98% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Mazsola 97% ·
Összehasonlítás - Fésűs Éva: Az ezüst hegedű 97% ·
Összehasonlítás - Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni 95% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Sün Balázs 95% ·
Összehasonlítás