Tündérsíp 1 csillagozás

Weöres Sándorról
Kenyeres Zoltán: Tündérsíp

Kenyeres ​Zoltán könyve a Pesti hírlap híres 1929-es felfedező cikkéből vett idézettel kezdődik és a Psyché elemzésével fejeződik be. Weöres Sándor életét és költői pályáját első megjelent verseitől az 1970-es évek fordulójáig kíséri nyomon. Elvezet Csöngére, megismertet a költő családjával, első olvasmányaival, a szellemi hatásokkal, melyek érték, elkalauzol Pécsre, bemutatja az akkori egyetem körül kibontakozó irodalmi életet és diákmozgalmakat, levelek, dokumentumok alapján világítja meg a harmadik nemzedék indulásának és szerveződésének eddig ismeretlen eseményeit.

Életrajz? Tudományos monográfia? Esztétikai és költészetfilozófiai értekezés? A könyvet a vizsgálódás egységes szelleme összefüggő egésszé szervezi, noha formailag három tanulmányból áll. Az első a gyermekkor és a pályakezdés éveit tárja föl, a második az 1940-es évek közepétől az 1960-as évek közepéig terjedő nagy alkotói korszakot elemzi részletekbe menően, a harmadik pedig összegzés gyanánt a Psyché költői… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
356 oldal · ISBN: 9631524698

Enciklopédia 1


Most olvassa 1


Kiemelt értékelések

mosolytó>!
Kenyeres Zoltán: Tündérsíp

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Jó kis életrajz. Visszaemlékezős, sokat idézős, és persze Weöresnek sem volt egy hétköznapi élete, nem lehet hétköznapian tálalni. Plusz, ha hozzáképzelem Tanár úr előadásmódját… :)


Népszerű idézetek

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Olvasom a verseket, s olyan érzés fog el, mint amikor a sivatagi homokból belemeríti az ember magát a forró napon a friss, hűvös, tiszta, csobogó vízbe. Megborzong az agyam, a nyakam, a gerincem. Mintha pőrén állnék egy elhagyatott sivatagban, és valami csodálatos szél simogatna végig. Fuvalom, amely a művészet rejtelmeiből fakad.

Ezeket a verseket egy gyermek írja? Egy serdülő fiú? Nem, nem, én tévedek, elolvasom újból a levelet, elolvasom újból a verseket.

A versek szépek, nagyon szépek. Oly zengő és hibátlan és tiszta és gyönyörű a zenéjük, mint amikor az orgonán a vox humana futamai repkednek.

A kézben, amely ezeken a hangokon játszik, igaz, még néhol idegen gesztusokra ismerni, nagy költők, ismert költők gesztusaira, de a hang, amely szól, tiszta: a csengés hibátlan, a futamok tökéletesek, ahogyan mondanivalóit értelmezi, egyéni és elragadó…"

CSÖNGÉTŐL PÉCSIG I AZ ELSŐ VERSESKÖNYVIG 1. A FELFEDEZÉS PILLANATA

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Úgy tűnt fel, egyszerre és tiszta fénnyel, áthatóan, ragyogva, a frisseség nagy magányával, mint amikor a derengő esti égen kitűzi fényes fejét az első csillag.

CSÖNGÉTŐL PÉCSIG I AZ ELSŐ VERSESKÖNYVIG 1. A FELFEDEZÉS PILLANATA

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Nevess világ, nevess,
A napsugár heves,
A föld kacagva zöld
Bársonykabátot ölt.

CSÖNGÉTŐL PÉCSIG I AZ ELSŐ VERSESKÖNYVIG 1. A FELFEDEZÉS PILLANATA

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Két élet-vert, árva testvér,
Csönderdőben éldegélt.
Künn nagy éj volt, hófúvásos –
Néma éj volt és sötét.

CSÖNGÉTŐL PÉCSIG I AZ ELSŐ VERSESKÖNYVIG 1. A FELFEDEZÉS PILLANATA

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Oly árvák ők mind, az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek
hazafelé –
vagy tikkadt nyárban a verandán
hogy üldögélnek a napsugárban –
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóizüen –
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jónapot bácsi.”

A nyári Nap
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincs szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvű, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata –
Hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
„No gyere, tedd le.”

Idegenek ők már a nagy világon.
Ki leste már el,
mikor a kályhás, sötét sarokban
a téli estén
árván lehajtják
a fejüket?

Ki leste már el,
hogy lóg az őszi levél a fán,
hogy libben egyet, ha jön a szél
és csöndesen, zavartalan,
halottan, búsan, érdektelen
hogyan pereg le
a sárga porba,
hogyan hagyja el
az ős világot,
akinek nincsen szüksége rá?

3. ELSŐ VERSEK, ELSŐ ÍRÁSOK

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Gyermek, aki minden nap megszületik,
aggastyán, akit a korlátos idő körülölel,
aki az örökkévalóság hídján átlépeget,
esztendőknek fejedelme.

4. VONZÁSOK ÉS VONZÓDÁSOK

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Neked mi fáj? Halál? vagy élet?
az őszi méla alkonyat,
vagy a nyomor? – Énnékem az fáj,
hogyha húzzák a fogamat.

2. "HIDEG VAN"

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Puha pára
borul rá a hegyekre,
hegyek közti zöldes-borzas
kacskaringós tengerre.
Esik eső,
száll a szürke sziklára,
száll a fehér faházra.
Csillog-villog
a leányok csuklyája.

Szálldogál a halszagú szél,
könnyű ködök szitálnak.
Kikötőben, szürke ködben
szines csuklyák vibrálnak.
A Balholm-i leányok,
leányok mind
párosával, hármasával
karonfogva sétálnak.

(Norvég leányok)

3. "A KŐ ÉS AZ EMBER"

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Kapcsolódó szócikkek: halszag
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Piros selyem ernyőről énekem
egyetlen páromnak daloltam;
tiszta forrás az igaz szerelem,
elsimult tükrére hajoltam,
kettőnket láttam, titkát ismerem:
eggyé fogunk porladni holtan.
Most már ujjongva töltöm életem,
mint sárgarigó az erdei lombban:
míg le nem hull egy vén fatörzs elé,
harsányan énekel, majd megszakad belé!

2. A VERSSÉ VÁLT SZEMLÉLET

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A tiszta változatlan messzeségben
ki mindég szív-közelnek áldozik,
világ-omlásként, mégis észrevétlen,
ime az Eszme majdnem változik,

ráhajló szomszéd fények szőttesében
előrehorgad, mint égi ladik,
örök-derűs szerelme ünnepében
a kívűle forrongó szomjakig;

idegen zűr cikáz domboru héján
mely mindent elfogad és visszaver,
érintetlen szül a homoru belső,

a nála pompázóbb vágyak karéján
szinte hozzájuk-durvultan hever,
de nem ő lett más, csak leple, a rejtő.

4. A DERŰ MEGTEREMTETT HARMÓNIÁJA

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp Weöres Sándorról


Hasonló könyvek címkék alapján

Vasy Géza (szerk.): Sánta Ferenc
Kurcz Ádám István – Horváth Futó Hargita (szerk.): Gion Nándor-album
Thomka Beáta: Mészöly Miklós
Csokonai-Illés Sándor: Babits Mihály és Fogaras
Tarján Tamás (szerk.): Virgonc szavak virgonc királya
Laczkó András: Fekete Gyula
Tüskés Tibor: Nagy László
Nagy Andor (szerk.): Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára
Rába György: Babits Mihály
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.