Az ​élet vize (Victor Frankenstein tanulóévei 1.) 83% 47 csillagozás

Ez a könyv egyértelműen nem a „hopp észrevettem” könyvtári szerzemények kategóriájába tartozik, ugyanis már nagyon sokszor levettem a polcról, elolvastam a fülszöveget, majd utána visszaraktam. De nemrég, az egyik könyvtárlátogatásunk után már nem tudtam otthagyni, egy jelnek vettem, hogy annyiszor vissza raktam már a polcra, mondjuk nem mintha szükségem lett volna ilyesféle jelekre, mert már így is tele volt mind a két kezem könyvekkel… :)
De még milyen jó, hogy hallgatok az ilyen magam által kreált jelekre!
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/03/kenneth-oppel-az-e…

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehetett a híres Victor Frankenstein, hogy mi vezette rá a szörny megalkotásának útjára. Nagyon elégedett vagyok ezzel a kamasz Victor verzióval, pontosan ilyen vakmerőnek, olykor felelőtlennek és szenvedélyesnek képzeltem. Azt hittem, hogy majd valami bentlakásos iskolai falain belül fog játszódni a történet, azonban hamar kiderült, hogy az egész Frankenstein családról olvashatok és persze a család barátjáról Henry-ről, valamint Elisabeth-ről, aki családtag és a kor szokásainak megfelelően még közelebbi is lehet. Bővelkedett izgalmakban a történet, az alkímia mindig is olyan ködös volt, hogy még inkább érdekel. Nem tudom, hogy az Élet vizének megalkotását képes lesz felülmúlni a második rész, remélem az is hasonló jókat tartogat.

Határozottan izgalmas egy könyv. Legjobban a pincében zajló részek tetszettek és Krake :))
Egy igazán modern mese .Olyan sötét, borzongós,félelmetes (mert azért nem kis áldozatot hoz meg Victor),és helyenként annyira belefeledkeztem,hogy szorítottam a könyvet,és magamban: ááá gyerünk fussatok,meneküljetek:)))Kíváncsian várom a sorozat többi részét!

Már olvastam korábban, és most is ugyanolyan kiemelkedő olvasásélményt nyújtott, mint angolul. Nagyon örülök, hogy megjelent, és hamarosan jön a második rész is.
Azzal kell kezdenem, amivel a szerző kezd: egy olyan ütős első fejezettel, ami azonnal beszippantott, és én máris elvesztem. Oppel stílusa nagyon magával ragadó, csodálatosan szövi a mondatokat. Már az első fejezettől kialakul egy olyan feszültség, ami végig MAGASAN kitart, és azt vettem észre, nincsenek körmeim.
A regény – már a nevekből is kitalálható – a klasszikus Mary Shelley féle Frankenstein ifjú éveiben játszódik, elhelyezve őt a Genfi-tó mellé, egy csodás ódon kastélyba, korban a francia forradalom idejében járunk. A szerző remekül építette fel a világot és a cselekményt, amely magyarázatot adhat a felnőtt Frankenstein tetteire. Itt Victor meséli el a történetet, remekül beleláthatunk a gondolataiba, és bizony számomra nagyon nehéz eldönteni, hogyan ítéljem meg őt. Victor rendkívül jó karakter, sokrétű, van amiért imádtam, van amiért megijedtem tőle. Kétségtelen, hogy rajongásig szereti az ikertestvérét, bármit megtenne érte, és meg is tesz. A titkos könyvtár felfedezésével kialakul benne az alkímia iránti szenvedélyes érdeklődés. Sokszor éreztem a történetben, hogy pengeélen táncol, hol rögeszmés, hol szeretni való srác, aki képes óriási áldozatokat hozni. Victort mindig is zavarta, hogy a 2 perccel idősebb bátyja ügyesebb, intelligensebb nála, még ha egy hajszálnyival is. Az Élet Elixír felfedezése viszont előtérbe helyezné őt, hőssé válhatna. Az olvasó drukkol neki, ugyanakkor tudjuk, az alkímia a sötét oldalon áll, Victort előbb utóbb beszippantja ez a szenvedély.
Konradból az elsőszülöttekre jellemző nyugodtság árad, de ez nem tudatos, sosem éreztem, hogy megjátszaná magát. Victor sokkal zárkózottabb, minden apró elismerésért keményen meg kell dolgoznia, hogy Konrad nyomában maradjon.
És ott a szerelmi szál! Van akinek sajnos, nekem viszont nem, itt különleges szerelmi háromszög alakul ki, hiszen adott egy tök egyforma ikerpár, akik ugyanabba a lányba, Elizabeth-be szerelmesek. Ő egy távoli unokatestvér, aki 6 évesen került hozzájuk, tehát együtt nőttek fel. Szimpatikus a karaktere, energikus, intelligens fiatal lány, akinek az adott pillanatban vág az esze és a fizikai megpróbáltatásokat is sikeresen megoldja. Konrádot szereti, de Victor sem közömbös számára, hiába próbálja tagadni. Nos, a hasonlóságból lesznek is problémák, vicces is meg nem is.
Henry a szomszéd jó barát srác, aki gyerekkora óta szintén sokat van a kastélyban, édes pofa, vicces, ugyanakkor költői lélek. Persze a küldetésből is kiveszi a részét, de Elizabet-et nem tudja lepipálni, aki abszolút versenyképes a fiúkkal értelem és merészség tekintetében egyaránt.
Nagyon tetszett a szülők liberális gondolkodása, a taníttatás, a szolgálókhoz való hozzáállás terén.
Muszáj megemlítenem a bukott alkimista Polidorit és az ő hiúzát Krake-t, nagyon izgalmas volt minden jelenet velük, igazából azt vártam, Krake átalakul majd emberré.
Összességében remekül szórakoztam, borzongtam a könyv olvasása alatt, többször is lesokkoltak az események, már-már horrorba csapó jelenetekkel, ami azért elég ritka egy ya könyvben. Nagyon feldobott a hír, hogy hamarosan megfilmesítik a történetet, méghozzá Matt Reeves fogja rendezni, aki a számomra az egyik legborzongatóbb filmet rendezte, az Engedj be! amerikai változatát.

Húúúú! :-)
(később bővebben …:-))
és később…:
mindig szerettem azokat a sztorikat, ahol egy negatív személyként köztudatba lépő karakter bőrébe bújva olvashatjuk a történéseket. Egy más nézőpontból, egy más szemszögből látva a világ egészét, ha nem is felmentve, de megértve, felismerve tettei mozgatórugóit, a miérteket, az okokat. Mert így, ebben a kettősségben egészen más megvilágítást nyer mindaz, amit korábban már tudtunk, vagy tudni véltünk, átértékelődik, emberibbé válik a gonosz és tisztességtelen negatív szereplő…és a tettei…

Így volt ez most is, különösen azért, mert Kenneth Oppel olyan nagy hozzáértéssel és természetességgel jeleníti meg egy évszázadokkal ezelőtt élt ifjú ember gondolatait, felhasználva hozzá minden pszichológiai szaktudását a kamaszok lelki világát és a szerelmes férfi érzéseit illetően, hogy teljesen el is felejtettem, hogy más az író és más a szereplő.

A cselekményvezetés tökéletesen logikus és lineáris, a kezdetektől fogva az érzelmek és az izgalmak tetőfokára hágva, hihetetlenül fantáziadús és ötletes kalandok sorával tarkítva. Nem lazulhatunk szinte egy pillanatra sem, végig egyenes derékkal, megfeszülve olvashatunk, s ha azt gondolnánk, hogy a vége talán egy kis lenyugvást hoz, hát jó ha tudod: ez nem az a könyv!

Tökéletesen észrevétlenül és magától értetődően keveredik a könyvben a tudomány és a mágia, a történelem és a romantika, a krimi és a kalandregény.

A hangulata éppen a megfelelő mértékben gótikus, a nyelvezete tökéletes megfelelője az adott kor nyelvezetének, Oppel stílusa és fogalmazásmódja pedig egyszerűen lenyűgöző!

Számomra óriási élményt nyújtott a könyv olvasása és megkockáztatom: az idei év egyik legnagyszerűbb olvasmánya volt!
Még bővebben a linkeknél!:-)

Mindenképpen egy megdöbbentő regény. Nagyon klassz volt a teremtett világ, jók voltak a szereplők és az események is. Victor mégis idegesített. Tudom, valószínű sosem fogom megérteni, mert ikrek, de ennyire csakazértis-megcsinálom-mindennek-az ellenkezőjét legyen…. Ennek ellenére tényleg tetszett. Szépek voltak a leírások, jó volt, ahogyan a szálakat csavarták, és igen, várom a folytatást :)

Szerintem sokkal-sokkal érdekesebben is meg lehetett volna írni ezt a történetet, mert az alapötlet egészen nagyszerű (mert hát ki ne lenne kíváncsi arra, hogy miből lett a cserebogár – azaz hogyan telt a szörny megalkotójának gyermekkora), és nagyon sajnálom, hogy kicsit laposra sikerült a megvalósítás. Tetszett az ikerség, a kettejük közötti érzelmi csatározások, de igazából azt kell mondanom, hogy a fülszöveg izgalmasabb mint maga a regény. Vagyis lehet, igazságosabb, ha azt írom: nem én vagyok a célközönség, hiszen egy tizenpáréves kamaszfiú szemszögéből biztosan izgalmas a sötét erdőben és pincében való bóklászás, tiltott könyvek olvasása és alkimista tudóssal való haverkodás.

Ezzel a könyvvel kiléptem az olvasós-komfortzónámból. Az író által teremtett világ szinte azonnal beszippantott, az elejétől a végéig magával ragadott Victorék története – az, hogy egy fiú mekkora áldozara képes, hogy megmentse a testvérét. Olvastam nem egy olyan regényt amit szinte letenni is kész művészet volt, mert annyira tetszett, de ilyen izgalmas történettel eddig még nem találkoztam. Az utolsó fejezetnél már a körmeimet rágtam olyan idegtépő volt – jó értelemben. :) Én csak ajánlani tudom.

Egész másra számítottam. Ami most pozitív, mert jobban megragadott, mint hittem. Olvasmányos, mozgalmas történet ez, érdekes az alapötlet, a kor, a kezdetleges megismerése az emberi test működésének, a még visszatérés a régi hiedelmekhez, a szereplők. Mindenki úgy hiszi, hogy ismeri Frankenstein nem túl pozitív karakterét, de ez a könyv egy egészen más szemszögből mutatja be őt, ráadásul a saját szemén át. Victor furcsa főhős, idő kell, hogy megkedveltesse magát, sőt, biztos nem is minden olvasóval sikerül. Van benne egyféle megszállottság, türelmetlenség, vadság, vonzódás a veszélyhez és a tiltott alkímiához. A másféle tanulással ellentétben ehhez van érzéke, ez foglalkoztatja. Persze, fontos része a természetének, hogy örökké bizonyítania kell. Úgy érzi, mindig csak második az ikerbátyja után, akit mindenki jobban kedvel, mert nyugodtabb természet, gyorsabb észjárású. Konrad is felemás, mert ő a „jó iker”, ugyanakkor valóban elég fontoskodó, és talán tényleg jobbnak hiszi magát. Nem kedveltem jobban, mint Victort, valahogy nem sikerült, hiába volt ő a józan hang. Bár együtt éreztem vele és sajnáltam a sorsa miatt.
Elisabeth ugyancsak megosztó, mint harmadik főhős, mert egyrészt a gyakorlatiassága, a nehéz helyzetben lévő higgadtsága, észszerűsége többször nagyszerűen jön, valahol elismerésre méltó a bátorsága és kitartása, másrészt néha olyan butácska, bár ő hívő katolikus, nem úgy, mint a család többi tagja, és a hevessége és fafejűsége már inkább idegesített sokszor. Érdekes, hogy Victor vad szenvedélyessége megijeszti a lányt, hiszen ő is pontosan ugyanolyan. Tulajdonképpen sokkal inkább illik hozzá, mint Konrad. Kalandvágyó, bátor, van benne vadság. Victor kibontakozni is sokkal inkább hagyja. Szóval a kialakuló szerelmi háromszögek legrosszabbika ez. Két testvér, ráadásul ikrek, és egy lány. Talán Elisabeth a biztonsághoz ragaszkodik jobban, azért Konrad a választottja, nem tudom. Az biztos, hogy sosem szerettem a szerelmi háromszögeket.
A Frankenstein család történelme, a testvérek, szülők, mind jól sikerültek, rengeteg pluszt hozzáadnak a későbbi legendás alak megismeréséhez és megértéséhez. Ahogy Victor viszonyul a kisebb testvéreihez, a barátsága Henryvel, aki nagyon aranyos, nem túl bátor, de támogató szereplő. Ahogy csalódik az apjában és elveszíti a bizalmát benne, ahogy feldolgozza az érzelmeit Elisabeth iránt, és végül döntésre jut, mikor tulajdonképpen ironikus módon késővé válik. Ahogy mindent megtesz Konradért annak ellenére, hogy sokszor verseng vele, mégis szó szerint magából is bármit feláldoz. Lehet itt mélázni azon, hogy valóban csak az ikertestvéréért teszi-e, vagy nagy szerepe van benne a várható dicsőségnek is, de ez pont a karakterének fontos része és kettőssége. Az viszont vitathatatlan, hogy nagyon szereti Konradot, szoros kapcsolat az övék, elmegy a végletekig, Krake, Polidori, senki sem állíthatja meg. Pont ez a szenvedélyessége viszi előre bármilyen helyzetben. És igen, Konrad, mint a józanság hangja végig ott van mellette, talán mindig is egymást egyengették, a mérleg két nyelve. Szóval, ha ez a mérleg végletesen kibillen, máris sokkal jobban értem, hogy lesz később Victor az, aki. Bármilyen forrófejű, bármilyen hibája van, elérte, hogy nagyon érdekeljen, és hogy megkedveljem, talán egyetlenként. Vicces körülmény.
A könyv felépítése jó, a fogalmazás szép, a leírások jól sikerültek, a jelenetek szerintem nagyon átélhetőek, a kalandoknál nem finomkodott a szerző, megvannak a hátborzongató elemek. Victor egyáltalán nem egysíkú főhős, még ha megosztó is. Előre félek, hogy a folytatásban mibe keveredik. Főleg a kudarca után.

Nagyon izgalmas, kalandokkal teli könyv volt, csipetnyi romantikával és misztikummal. Könnyen olvastatta magát a történet, még a fejezetek is pont jó helyen váltak el egymástól. Jól volt felépítve ez a mese, először kaptunk egy kis családi albumot, aztán egy kis romantikát és az ebből eredő testvérharcot, aztán persze emelődik a tét, jön a dráma, betegség képében, és akkor beindul a buli… Sok-sok kaland, útvesztők, ármánykodás, küzdelem, és az utolsó 10 oldalon az a szomorú vég, amit nem akartam, de mégis, mert tudom, így lesz következő rész :)