Szél ​lengeti a fűzfákat 24 csillagozás

Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​szép napon a magányosan éldegélő Vakond, életörömtől, a tavasz gyönyörűségeitől megszállottan, társra és barátra vágyva otthagy csapot-papot, meszelést és nagytakarítást, s elindul világot látni. Kíváncsiság és kalandvágy hajtja egyre messzebb az otthonától. Így érkezik a folyó partjára, a Vízipatkány világába. A tovarohanó folyóvíz csobogásától-csacsogásától elbűvölten veti magát a part menti élet örömeibe – kirándul és csónakázik új barátja társaságában, megtanul úszni és evezni. A folyó mögött ott a Vadon, azon túl pedig a Nagyvilág. S a Vakond, erejét és képességeit túlbecsülve, botorul nekivág újra az ismeretlennek. Merészségéért majdnem életével fizet, akárcsak a nagyzoló és öntelt Béka, aki a világot akarja megmutatni barátainak, mígnem felelőtlensége börtönbe juttatja. A kalandos lét csábításának mindhárman nehezen állnak ellen, ám az édes otthon hívogatása végül erősebbnek bizonyul. Vakond, Patkány, Béka – mind a vén folyó partján maradnak, mindennapi életük apró… (tovább)

Békavári uraság és barátai címmel is megjelent.

Eredeti mű: Kenneth Grahame: The Wind in the Willows

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Gulliver, Budapest, 1998
46 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638466812 · Fordította: Polgár Anita · Illusztrálta: Gil Guile
>!
Móra, Budapest, 1988
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631155811 · Fordította: Szemlér Ferenc · Illusztrálta: Horváth Mária
>!
Ion Creangă, Bukarest, 1979
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 0489002195400 · Fordította: Szemlér Ferenc

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Micimackó vagy Békavár egyenlőre nem tudok dönteni, Róbert gida kalandjait Karinthyért szeretem, Békaváron sokkal összetetted a történet de nekem hiányzott a szerencsétlen szamár :) vagy egy hasonló karakter. ( Micimackóban messze ő a kedvenc)
Aranyos, tanulságokban bővelkedő mese, nem csak gyerekeknek.Patkány lett a kedvencem, szeretem a hiperaktív (hiperintelligens) szereplőket.
Ugyanannyi pontot kap, mint a másik angol állatmese.

>!
Móra, Budapest, 1988
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631155811 · Fordította: Szemlér Ferenc · Illusztrálta: Horváth Mária
>!
Katherine_Grey
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Amikor először olvastam ezt a könyvet, mindenkinek mondogattam, hogy ez egy „másik Micimackó”. Annyira ritka volt számomra, hogy egy meseregény ennyire önmaga legyen: saját, fanyar humorral, érdekes világgal, amiben nincs didaktika, kibeszélés és direkt hivatkozás a valóságos világra. Ahányszor csak azóta is újraolvasom, mindig találok benne valami újat. Szeretem Vakondot a maga földhözragadt mindennapiságában és kedvességében: magamra emlékeztet. (Amikor elkezd takarítani…) Patkány pajtit, mert nagyon okos (nekem kicsit Nyuszis), de közben rugalmas gondolkodású, intelligens, megfontolt: szeretnénk ilyenek lenni. Borz okos és kedves, de kicsit anekdotikus alak, amilyennek az igazi, nagy szakállú öregurakat képzelnénk, akik a szeretteikért mindenre képesek, de hamar elfutja őket a pulykaméreg. Végül ott a Béka, aki egy kicsit olyan, mint a század eleji angol aranyifjúság. De nagyon szeretem: mert nemcsak felelőtlen, kicsit ostoba és idegesítően nagyképű ő, hanem önmagát is keresi, meg legalább mer – naivan és könnyelműen ugyan, de szabadon – álmodozni. Egyébként ebből a regényből tanultam a villásreggeli szót, amiről azóta is mindig ez a könyv jut az eszembe. Egyet sajnálok, hogy szokás szerint e könyvnek is két fordítása van, hála annak, hogy mindig a tévét-mozit kell utánozni. De hogy hogyan lett Békából Varangy – ezt sosem fogom kiheverni. Ki az, aki nem érezte, hogy egy gyerekkel leginkább úgy lehet megutáltatni egy könyvszereplőt, aki szeretetre méltó lenne, hogy sokakban undort keltő nevet adunk neki…

3 hozzászólás
>!
padamak
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Aranyos mese az otthon elengedhetetlenségéről, a folytonos honvágyról. Olyan állatszereplőkkel, amilyen típusú embereket bőven lehet találni a környezetünkben, olykor a tükrünkben. Még ha túlzó módon bohém, vagy bölcs, vagy ügyes, vagy megbízható is az illető.
Kellemes kikapcsolódás és hazavágyódtatás.

>!
Doria09
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Aranyos, tanulságos mese, szerethető szereplőkkel. A leíró részek bár szépek, kicsit hosszúak, néhol unalmasak, kisebb gyerekek biztos belebonyolódnak, nekem is néha elkalandozott a figyelmem és újra kellett kezdenem egy-egy bekezdést :D
Az illusztrációk pedig gyönyörűek, mindig mosolyogtam, mikor egy aranyos rajzhoz értem :)

>!
Gabriella_Balkó
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Aranyos történet, de engem valahogy nem nagyon fogott meg (talán nem jó időben olvastam). Inkább a Micimackó vagy Fekete István.

>!
Móra, Budapest, 1988
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631155811 · Fordította: Szemlér Ferenc · Illusztrálta: Horváth Mária
>!
ppeva P
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Nagyon angol. Vicces, hogy az állatok mennyire angolként viselkednek. Gyerekként ezt a részét nem is értettem volna, de akkor nem is került elém ez a könyv.
Talán csak az zavart, hogy nemrégiben olvastam Fekete István Lutrá-ját. Lutra nekem sokkal jobban tetszett, a megszemélyesített állatságában.
De tudom, az egy másik műfaj.

>!
Tiger205
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

„Békavári uraság és barátai ” címen is megjelent. Akkor most melyik az igazi???

1 hozzászólás
>!
nakomiyu
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Aranyos, kedves könyv, gyerekként nagyon szerettem volna. Hallottam, hogy a Micimackóhoz hasonlítják, értékét tekintve igen, de nekem ebből hiányzik az arra jellemző játékos humor, ez inkább vérigangol tanmese.


Népszerű idézetek

>!
nakomiyu

Végül is az ünnepben nem az a legjobb, ha valaki pihen, hanem ha a többieket szorgosan munkálkodni látja.

7. oldal, 1. fejezet - A folyópart

>!
padamak

[…] kérdezősködés nélkül hagyta, hadd pihenjen az utas. Megsejtett valamit a másik gondolataiból. Azt is jól tudta, mennyire értékelik néha az állatok pusztán a néma együttlétet, amikor a fáradt izmok elernyednek, és az elme pihen.

133. oldal - 9. Mindenki útra kel (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988)

>!
ppeva P

Eközben a Patkány szorgosan vizsgálgatta az egyik sörösüveg címkéjét.
– Úgy veszem észre – jegyezte meg jóváhagyólag –, hogy Old Burton-féle. Ért hozzá a Vakond! Ez az igazi! Így hát forralhatunk egy kis söritalt. Készíts elő mindent, Vakond, amíg kihúzom a dugót!
Nem kellett hozzá sok idő, s az italkeverék elkészült. Beleöntötték a bádog forralóedénybe, majd az izzó parázs kellős közepébe állították. Nemsokára mindenik egérke szürcsölgetett, köhécselt és tikkadozott – mert a forralt sör mindig cigányútra tévedt –, a szemét törölgette, nevetgélt, és azt is elfelejtette, hogy életében valaha fázott.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
8 hozzászólás
>!
padamak

Nyüzsögj, öregem!

76. oldal - 5. Dulce domum (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988)

>!
eeszter P

Újabb erőfeszítését is siker koronázta, mert egy igen kopott lábszőnyeg került a szemük elé.
– Nos, hát mit mondtam? – diadalmaskodott a Patkány.
– Egyáltalán semmit – válaszolta a Vakond az igazsághoz híven.

49. oldal

>!
Ronald

Ha valakinek könnyű a szíve, tiszta a lelkiismerete, a zsebe pedig tele pénzzel, […] arra indul, amerre az út int és hívogatja, s azzal sem törődik, merrefelé.

147. oldal - 10. A Béka további kalandjai (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988)

>!
Katherine_Grey

A lámpást tartó idősebb egér éppen akkor mondta:
– Rajta! Egy, kettő, három! – amikor az ajtó kinyílt, s erre éles hangon rázendítettek. Egy régi-régi dalt énekeltek azokból, melyeket még őseik szereztek fagyos, kopár tarlóikon vagy havazáskor a kályhazugban, s amelyek örökül maradtak rájuk, hogy karácsonytájt a sáros utcák kivilágított ablakai előtt énekeljék.

79. oldal

>!
eeszter P

A kívülről betekintő úgy látta, hogy a teázóasztal köré gyűlt, a kézimunkába mélyedt és a nevetve és hadonászva társalgó emberek mindenikén az a boldog fesztelenség tükröződik, amelyet a tapasztalt színész is csak legutoljára sajátít el: a természetes báj, amelyből tökéletesen hiányzik a megfigyeltség érzékelése.

68. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Julia Boehme: Tafiti
Rudyard Kipling: Hogyvolt-mesék
Rudyard Kipling: Mesék
Rudyard Kipling: Gyermekmesék
Walt Disney – Macskarisztokraták
Rigó Béla: Vuk
Walt Disney – Bernard és Bianka
Walt Disney – Az Oroszlánkirály 3.
Walt Disney – Simba büszkesége
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása