Block ​Shot – Blokkolt dobás (Dobd rá! 2.) 87% 198 csillagozás

Ha az előző rész a kedvencem lett, erre is rá kell nyomni a gombot.
Mondható erre a könyvre, hogy ez egy spoiler. Szerintem igen, de nekem ezzel itt most nem volt problémám, számomra szerethető volt az összes karakter.
Zo-ért iszonyatosan aggódtam, példaértékű volt, amit Banner tett érte.
Jó lenne Kenan és Lotus történetét is olvasni, szerintem ez is egy fergeteges páros :)

Kennedy Ryan felkerült a kedvenc írónőim listájára.
Igazi rubinpöttyös könyv, mégis annyival több annál!
Banner, Jared, Zo, annyira megszerettelek titeket! *-* spoiler

Két szív, ha összetartozik, sosem lesz képes végleg elválni egymástól.

A sorozat első kötetét követően egy percre sem volt kérdés, hogy el szeretném-e olvasni a folytatást, ugyanis az írónő stílusa elég additív tud lenni. Pluszban Jared karaktere már az első könyv során is felkeltette a figyelmemet és pokolian boldog lettem, hogy az írónő neki is szánt egy egész történetet, ráadásul nem is rövidet. A sorozat első része miatt viszont enyhe félelem is elfogott, hogy vajon mi is fog rám most várni. Jelen esetben se erre a történetre számítottam, viszont az írőnő most sem okozott csalódást. Na de mit is ad nekünk ez a történet?

Jared és Banner barátságra egészen régre nyúlik vissza, egészen pontosan még az egyetemre, ahol csoporttársak voltak. Viszont az idilli légkör egy igen kellemetlen szituáció miatt hamar feloszlik kettejük között és éveken át tartó mosolyszünetbe torkollik. Na, de várjunk csak egy percre, milyen kellemetlen szituációra is utalok én? És mégis milyen barátság az, ami egy kis veszekedést nem bír ki? Vajon az idő képes lesz begyógyítani a sebeket vagy azok örökre bennük maradnak?

Viszont annyi biztos, hogyha az ember egy aránylag zárt világban, mint például a sportmenedzsment dolgozik, akkor elkerülhetetlen, hogy ne találkozzanak és beszélgessenek. Így az ominózus eset után 10 évvel az élet újra dob Branner és Jared számára egy esélyt, hogy megbeszéljék azt, amit anno nem sikerült. Tudjuk nagyon jól, hogy ilyen sok idő alatt mennyit képes változni egy ember gondolkodása vagy akár az érzései is. Mindezeket figyelembevéve képesek lesznek kihasználni ezt a lehetőséget vagy ez is a kukában fog kikötni, mint oly sok előtte? Tiszta lapot tudnak kezdeni, vagy az a bizonyos lap már mással van teleírva? Egyáltalán meg akarják beszélni a problémáikat egymással, vagy mindketten elengedték már ezt?

Kennedy Ryan ebben a regényében a második esély rögös, buktatókkal tarkított útján vezet végig bennünket olvasókat. Igazán tanulságos volt olvasni ezt a történetet, főleg úgy, hogy én alapvetően nem hiszek a második esély intézményében. Persze mindig vannak kivételek, ahogy azt ez a könyv is hűen bemutatta. A sorozat ezen részét is csak imádni tudtam, viszont merőben más élményt nyújtott, mint az előző rész és még talán közelebb is állt hozzám ez a fajta történet. A sorozat második kötetét elsősorban azoknak ajánlom, akik nem hisznek a második esély létjogultságában, valamint persze azoknak is, akik egy jót akarnak szórakozni. Mindent figyelembevéve még tanított is a könyv nekem egy nagyon fontos dolgot: Az élet néha nehéz, viszont épp ezért olyan lenyűgöző, mint ahogy ez a történet is.

Nem csalódtam Kennedy Ryanben a Blokkolt dobást olvasva sem. Már az elején látszik, mi a történet lényegi kérdése, amit az írónő a regény folyamán kifejt, megmagyaráz, analizál úgy, hogy közben egy romantikus történet köntösében találja az olvasónak. Az önelfogadás nem könnyű téma, és ahány ember, annyiféle megoldás létezik rá. Viszont Kennedy Ryan nagyszerűen nyúl hozzá, és egy olyan szereplőpárost alkot meg, akikre akaratlanul is hasonlítani szeretnénk.
Imádtam a Blokkolt dobást, mert egyszerre szórakoztatott és gondolkodtatott el. Én hol állok az önelfogadás lépcsőjén? Mik a céljaim, amiért nekem küzdenem kell? Megannyi kérdést vet fel hangtalanul a regény, és ezért vált tökéletes évkezdő olvasmánnyá. Racionalizáltam és kivetítettem a saját életemre a tanulságait, hogy 2022-ben tudatosabban másszam meg az önelfogadás hosszú lépcsősorát.

Ajánlom mindenkinek, akik szeretnének egy nagyszerű regényt olvasni, ami nemcsak tökéletes kikapcsolódást nyújt a hideg délutánokra, de el is gondolkodtat kellőképpen.

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2022/01/kennedy-ry…

Az volt a legnagyobb problémám a könyvvel, hogy senki sem tudtam igazán megkedvelni belőle.
Adott egy kínos és félreértett szituáció két egyetemista között, akik egymásra vannak kattanva. Mindketten nagyon bírják a másikat, de egy elcseszett helyzet miatt 10 évig egy „csak akkor beszélek veled, ha muszáj, hiszen ugyanazokban a körökben mozgunk” kapcsolat lesz közöttük. Majd 10 év után megváltoznak a dolgok. A férfi lépni akar a nő fele spoiler, de a nő természetesen hárítja eleinte a közeledést. Ezerszer megírt történet, és reménykedtem benne, hogy lesz benne valami kicsi plusz.
A plusz dolog nálam annyiban kifújt, hogy a főszereplőnő nem a tipikus, 50 kilós, szép szőke hajú, kék szemű nő. Hanem Banner küzd a testével, küzd azzal, hogy nagyon sokáig nem bírja felfogni, hogyan lehet köze ilyen pasihoz… Ezt, főleg ahogy a végén felismeri, hogy igenis csak jól kell érezni magadat a testedben, és hogy igenis megérdemli azt a pasit, nagyon tetszett. Ez a karakterfejlődés volt talán az egyik legjobb dolog a történetben.
De ezen kívül nem kedveltem meg Banner karakterét. Sosem értettem meg azt a kapcsolattípust, ami közte és Zo között volt spoiler. És ennek a kapcsolatnak a megtörése pedig az egyik legutáltabb lépése lehet egy írónőnek, amit beletesz a történetbe.
Zon is csak azt éreztem, hogy ott volt a történetben és ennyi. Nem szerepelt valami sokat, de ha feltűnt akkor is inkább sajnáltam a helyzete miatt, minthogy megkedveltem volna.
Jaredet bírtam talán a legjobban. Tett néhány olyan dolgot, ami erkölcsileg megkérdőjelezhető, de ő legalább sosem rejtette véka alá a terveit és a vágyait. Lehet, hogy nem éppen a legjobb karakter volt, akivel szembekerültem, de legalább egyenes volt végig a regényben.
A legérdekesebb az, hogy amikor megjelent ez a rész, azt hittem, jobban fog tetszeni, mint az első, hát tévedtem. Egyébként gördülékeny volt, csak a szereplők közül nem igazán tudtam azonosulni senkivel. Várom Lotus és Kenan történetét.

Mind a három résszel a hátam mögött már nyugodtan leírhatom, hogy ez a kedvenc részem a trilógiából. Több véleményt is olvasva én szembe fogok menni az árral. Sokan unalmasabbnak tartották az első rész után. Én kifejezetten élveztem, hogy nincs benne annyi dráma.
Az első rész után már besokalltam egy kicsit, hogy egyre gyakoribb téma a fizikai bántalmazás, a nők bántalmazása, megerőszakolása. Ebben a sorozatban is a kis számú közösség ellenére magas az arány, nekem statisztikailag sem fér bele. Számomra ez így nem életszerű.
Élveztem Banner és Jared történetét, és örültem, hogy nincs benne brutalitás. A kapcsolatuk valóságos, földhözragadt volt.
Egyetemista korukban egy félreértés esélyt sem adott nekik. Mégis a kettejük közötti parázs megmaradt az évek alatt. Csak arra várt, hogy egy újbóli találkozásnál felizzon. Tetszettek a párbeszédek, ahogy egymásnak feszültek. Banner nagyon kitartóan próbált ellenállni Jarednek.
Banner nagyon szimpatikus volt számomra: okos, szorgalmas, kitartó, hűséges nő. Különösen tetszett, hogy nem egy újabb modellalkatú nő volt a főszereplő. Talán külsőleg hétköznapi lehetett, a belső tulajdonságai miatt azonban kiragyog a társai közül. Ezt pedig már Jared is észrevette egyetemista korukban.
Jared cinikus, arrogáns viselkedése lágy bensőt takar. Nagyon kitartóan próbálja visszakapni Bannert. Végül ez csak akkor vált lehetségessé, amikor Banner képes volt az önelfogadásra.
Tetszett, hogy az írónő ebben a részben az önelfogadásra, önmagunk megismerésére fókuszált. Ezt a részt szívesen el fogom olvasni újra a későbbiekben.

Mi volt ez kérem?!?
Az első rész után nem erre számítottam… :(
Jó, persze itt is volt mélyebb mondanivaló spoiler, de ez valahogy engem nem fogott meg… :(
Banner nagyon szimpatikus lány volt. Nem adta fel, küzdött a céljai megvalósításáért.
Nagyon tetszettek Jared és August közös jelenetei. Érződött rajtuk az egymás iránti tisztelet, testvéri szeretet.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a harmadik részre is.

Ez a rész nem tetszett annyira, mint az első.
Viszont az mindenképpen pozitívum, hogy nem egy modell alkatú lány volt a főszereplője a könyvnek. Banner szimpatikus volt, bár az érzelmességét néha túlzásba vitte (Zo-val kapcsolatban). Jared, néha seggfej volt, de mégis meglátta Bannerben a nőt, és kitartott mellette.
A könyv hosszú és a történet néhol kicsit langyos…Talán kevesebb oldallal is beértem volna.
Kettős szemszög jó.
A kivitelezés szép.

Azt kell írnom, hogy sem történetileg sem karakterileg nem volt jobb az 1. résznél.
Hozzám ez az alapszituáció nem áll közel. Sőt! :( Az biztos, hogy nem lett kedvencem.
Elég hosszú ez a rész is, nekem ez sem tetszett igazán. Rövidebben is meg lehet ezt a sablonosnak mondható történetet oldani. De ez csak az én véleményem. Kínosan érzem magam, hogy nekem a stílusa nem igazán vett meg az írónőnek.

Az első könyvet imádtam, de ez most nem ment könnyen. Az a része tetszett, hogy végre nem egy vékony lány volt a főszereplő, hanem egy teltebb lány. Banner küzd a kilóival, a csúfolódó szavakkal, a férfiakkal, akik nem bíznak egy nőben, hogy sikeres lehet a szakmájában, mint játékosügynökként. Zo és Jared pedig két alfahím, akik meg se hallgatják Bannert. Jarednél az elején még éreztem, hogy többet érez, mint csak szex, de a végére pont az ellenkezőjét kezdtem érezni. Ha választanom kellene a két fiú között, inkább Zo. Nála több érzelmet éreztem. Amikor végre befejeztem a könyvet, 3 csillagot szerettem volna adni a könyvnek. Viszont a mondanivaló miatt egy kicsit feljebb pontoztam. Akármennyire is nehéz, próbáljuk meg el fogadni magunkat, úgy ahogy vagyunk, mert egyszer jönni fog valaki aki önmagunkért szeret.