Kende István (szerk.)

Karunga, ​a holtak ura 9 csillagozás

Néger legendák
Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura

Afrikai néger legendákat, énekeket és meséket fordított le Radnóti Miklós ebben a kötetben. A tűzbe bámuló néger mesemondó szavában a mítoszok világa villan fel, sokszor vad, nyers, kegyetlen realizmussal, az az ősi Afrika, amely egyre jobban elmerül a múltban, egy másik, fölébe kerekedő világ szorításában vergődve. Megismerkedünk a messzi őserdők mélyén élő kis néger törzsek hétköznapjaival és az állatokkal, amelyek körülveszik őket és majdnem minden történet szereplői is.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1970
166 oldal · keménytáblás · Fordította: Radnóti Miklós
>!
Európa, Budapest, 1957
166 oldal · Fordította: Radnóti Miklós
>!
Pharos, Budapest, 1944
262 oldal · puhatáblás · Fordította: Radnóti Miklós

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura

Olvasván @Timár_Krisztina értékelését, és megbízom fenntartás nélkül az ítéletében, én nem vártam sokat és nagyot ettől a könyvtől. És kellemesen csalódtam, mert olyan gyönyörűséges, vad és kegyetlen mítoszokat kaptam, hogy csuda. Nem volt mindegyik az elragadtatásom tárgya, főleg a versek nem jöttek be, de a többi, igazi mítikus történet kárpótolt a nehezebben érthető, vagy gyatra stílusban interpretált kisszámú maradékért.

Furcsa volt látni, hogy egyes mesei motívumok, gondolatok és eszmék hogy vándorolnak időn és távolságon át, és változik meg a jelentésük és jelentőségük, amikor egy másfajta környezetbe kerülnek. De sokuk így is felismerhető marad. Ki tudná ma már megmondani, honnan jutottak el ezek a motívumok, hova, és mikor? De voltaképpen ez nem is lényeges, fő az az öröm, amit bármilyen köntösbe öltöztetve okoznak ezek a mesék az olvasónak.

3 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!
Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura

Jóval többet vártam ettől a kötettől, mint amennyit kaptam.
Azért kaptam tőle valamit. :) De távolról sem eleget.
Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy amikor a saját kultúrámtól idegen vonásokat találtam, az tetszett – amikor a sajátomra hasonlító vonásokat, az nem. Nagyon nem. Éppen fordítva várná az ember, mégis így történt.
Az alcímben a „legendák” szó eleinte furcsán csengett (miért nem „mesék”?), aztán megértettem: ezek között sokkal több a mítosz, mint a mese, így aztán el tudom fogadni a vallásos tartalmú „legendák” megjelölést. A mítoszok között akadnak teremtéstörténetek és társadalmi viszonyok magyarázatai, ahogy már a mítoszok működni szoktak. A mesék között akadnak vadak és vidámak, olykor a kettő együtt jelentkezik.
Egy percig se hittem el a fülszövegnek, hogy valami, a sajátomnál „ősibb”, „nyersebb”, egyszerre alsóbb- és felsőbbrendű kultúrával fogok találkozni. Az alapján, amit az utóbbi két évben Afrikáról és afrikai íróktól olvastam, tudtam, hogy semmivel se fogok többet vagy kevesebbet látni, mint amit bármelyik európai népmesében láthatnék. Legfeljebb mást.
Hát nem láttam mást. Ugyanazokat a buktatókat láttam, mint amelyeket az európai népmesék hősei is megtalálnak – és ugyanúgy el is bukott rajtuk a legtöbb afrikai hős.
A mélypont: Nguranguráne mint tisztességes kultúrhérosz elkábítja a szörnyeteget, hogy megölje – eddig jó –, majd semmiféle fegyverrel nem tudja megölni – még mindig jó –, majd jön a hős anyja, megöli a szörnyeteget – nocsak –, majd a hős mindenkit összehív, és bejelenti, hogy ő, egyedül, legyőzte a szörnyeteget…
Jól nevelt falusi gyerek vagyok, nem fogom kimondani, hogy erre mit gondoltam magamban.

Némi átgondolás után: No jó, igazságtalanul ítéltem, hiszen igenis volt, ami tetszett: a sírból feltámadt ember meséje (alvilágjárás) meg a csúf kis szellem-fiú mulatságos hőstettei. De a csillagozásomat fenntartom.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura

Bár szuper alapanyagból dolgozik, nem különösebben tetszett, hogy alig hagy teret egy-egy népcsoport karakterének kidomborításához. Inkább egy mondatabló, Radnóti műfordítás-könyv, mint egy tipikus rész a Népek Meséi sorozatból. Persze a téma egzotikuma miatt ez a szétszórtság valószínű kevés embert fog zavarni. Ami viszont különösen tetszett, azok az el-elrejtett vers, azaz énekfoszlányok. Ki hitte volna, a lineáris beszéd is lehet poliritmikus?

Fehérló_Filozó_Fia >!
Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura

Elég részletesek a leírások. Az összegyűjtött közmondások pedig különösen tetszettek.


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

– Íme – így szólt –, a jövőre törvényt adok nektek. Engedelmeskedjetek neki:
„Ne lopj a saját törzsedben.”
„Ne ölj meg senkit, aki nem ártott neked.”
„Ne egyél meg senkit éjszaka.”

LEGENDA A VILÁG KEZDETÉRŐL Fang

8 hozzászólás
Arianrhod P>!

A Teremtő így szólt az emberekhez:
– Vége. Többet nem törődöm veletek.

AZ EMBEREK SZÉTSZÉLEDÉSE Fang

Arianrhod P>!

Nem is maradt a földön csak egyetlenegy asszony, aki megmenekült Kammapa borzalmai elől. Gondosan elrejtőzködött. Egyszer csak teherbe esett, és egy düledező marhaistállóban egy fiút szült. Nagyon meglepődött, mikor közelebbről megnézte, és a nyakán csodálatos, isteni jeleket talált.

KAMMAPA ÉS LITAOLANÉ Baszuto

2 hozzászólás
Arianrhod P>!

Ott álltak hát az emberek az atyaelefánt előtt, és az emberek főnökének szíve telve volt halálfélelemmel. Fázott a haláltól, mert hát ki látott már a halál mögé? A halál olyan, mint a hold. Ki látta már a hold túloldalát?

AZ ELEFÁNT LEGENDÁJA Fang

Arianrhod P>!

Nzamé, Mebere és Nkva tanácsot tartottak, és nekifogtak: a fekete szénnel borított földre újabb földréteget raktak; és kinőtt egy fa, és nőtt, nőtt, és mikor egy magja a földre hullott, abból új fa nőtt, és mikor egy levele hullott le, az nőni és járni kezdett, és állattá változott: elefánttá, tigrissé, vagy éppen antilop lett belőle vagy teknősbéka, avagy másféle, mindenféle állat.

LEGENDA A VILÁG KEZDETÉRŐL Fang

Arianrhod P>!

Egy napon egy fiatal asszony elment az erdőbe, obagyümölcsöt szedett, hogy olajat készíthessen belőle. Mikor telt kosarával visszament a faluba, Otutumával, az Erdők Szellemével találkozott az úton. Mikor visszatért a kunyhójába, világra hozta első gyermekét. Férje egy banánfa levelére ültette a csecsemőt, saját gyermekének ismerte el, és az Akulenzáme nevet adta néki, ami azt jelenti, hogy: a bolond. Így született Akulenzáme.

AKULENZÁME, A BATYUS EMBER Fang

Arianrhod P>!

Egy öreg főnök mesélte ezt Kukigában:

Kabezia-Mpungu, a legfelsőbb lény, megteremtette az Eget, a Földet és két értelmes lényt, a férfit és az asszonyt. Ez a két élőlény ismerte Kabezia-Mpungut, de nem volt bennük Mutima, a lélek, s nem tudtak utódot nemzeni.

Kabezia-Mpungunak négy gyermeke volt: a Nap, a Hold, a Sötétség és az Eső. Mikor a teremtés befejeződött, Kabezia-Mpungu magához hívta négy gyermekét, és így szólt nekik:
– Nem akarom, hogy az emberek továbbra is lássanak engem. Visszatérek önmagamba, s magam helyett Mutimát küldöm a földre.

A VILÁG TEREMTÉSE Luba

Arianrhod P>!

Ez az ember volt az első igazi ember, mindnyájunk atyja, és Nzamé elnevezte Szekuménak. De Isten nem akarta magára hagyni. Így szólott hozzá: „Végy egy fát, és csinálj belőle asszonyt magadnak.” Szekumé így is tett, és az asszonyt Mbongvénak nevezte el.

LEGENDA A VILÁG KEZDETÉRŐL Fang

Arianrhod P>!

Szekumé és Mbongvé boldogan éltek idelent, és három fiuk született, az első Nkur, a buta, a rossz, a második Bekalé, aki semmire sem gondol, és ez hordta hátán a harmadikat, Méfert, aki ügyes volt és jó. Leányaik is voltak – de mit tudom én, hány volt, és a három fiúnak is születtek gyermekei és azoknak is. Méfer a mi törzsünk atyja. A többi a többi törzseké.

LEGENDA A VILÁG KEZDETÉRŐL Fang

3 hozzászólás
Arianrhod P>!

Ha valahol útközben elmentek egy hely mellett, ahol halott nyugszik, dobjatok oda egy követ, vagy egy ágat, vagy egy levelet; így fogtok cselekedni.

AZ EMBEREK SZÉTSZÉLEDÉSE Fang


Hasonló könyvek címkék alapján

Danny Bain: Ez nem az apu hangja!
Szegő István (szerk.): A réti varázsló
Leo Frobenius (szerk.): Fekete Dekameron
Afrikai mesék
Jékely Endre (szerk.): Hogyan győzte le a jaguárt a teknős?
Páskándi Géza (szerk.): A legkisebb óriás
Augusta Gregory: Istenek és harcosok
Jozef Genzor (szerk.): A csodálatos fa
Varga Imre: Szitakéreg, rostakéreg
George Grey: Maorik