A ​rémálmok lánya (Anna 2.) 82% 612 csillagozás

Nos, a végére értem. :(
Kicsivel jobban tetszett, mint az előző rész, mert nem volt benne annyi halál és öldöklés, de még így sem tudtam többet adni négy és fél csillagnál, mert a vége olyan felemás érzéseket keltett bennem.
spoiler
Sok helyen olvastam, hogy mások nem elégedettek a lezárással, de én végül teljes mértékben megbékültem vele. Nem bánom, hogy nincs folytatása, mert ez így nekem teljesen lezárt és kerek lett. Kicsit el lett kapkodva, az igaz, hiszen olvastam még volna a szereplők jövőjéről, de mindent összevetve nem volt rossz. :)

Nagyjából egészéből ez az értékelés mindkét résznek szól. Egyáltalán nem mondom azt, hogy tökéletes lenne, mert nem az. Látom a hibáit, nem is keveset. De én ezt egyszerűen imádtam!

Ötletem se volt, mit várjak tőle, azt se tudtam, miről szól. De ááá! Szellemek vannak benne és egy kicsit hasonlít az Odaátra. Hát, ezek után lehet nem szeretni? Azon különösen jót szórakoztam, hogy a főszereplő neve Cas. Pár oldal után tudtam, hogy én ezt szeretni fogom. Különösen, hogy nem fél trancsírozni az áldozatokat. Még, ha nem is viszi annyira túlzásba, mint várnám, tetszett.

Eleinte kissé bénának tartottam, hogy Casnek nincs semmi más fegyvere, csak az athame. Mármint… Hogy mehetsz úgy vadászni, hogy nincs nálad semmi más? Tök amatőr hatást keltett. Értem én, hogy ez van a szellemek ellen, de azért valami más gyengéjük is kell, hogy legyen. Olyannal is felszerelkezhet.

A másik, amiért végig szurkoltam, hogy ne az történjen meg, mert sikítok: a romantikus szál. Nem, nem és nem! Mármint eleinte, egy idő után fogjuk rá, hogy megbarátkoztam vele, de… Hát, egy kicsit azért húztam rajta a szám, mindenesetre tetszett, hogy a végére mi sült ki belőle.

A könyvnek nagyon nagy plusz pont, hogy egyszerűen a kezemhez tapadt (képletesen) és nem tudtam letenni. Tudnom kellett a végét, iszonyatosan megfogott. Mostanában ezt nem sok könyv éri el, hiába tetszenek. Az első rész befejezése után száguldottam a könyvtárba a következő részért és rögtön kezdtem is. Hiába, akkor íródott, amikor azok a YA könyvek, amik annó először megfogtak annyira, hogy napi szinten olvassak.

Az eszem négy csillagot mond, a szívem ötöt. Meghozta a kedvem egy kis horrorhoz, hiába volt csak enyhén az.

Goodreads: spoiler

Jobban tetszett, mint az első rész. Cas sokkal komolyabb, és kész bármire, hogy Annát kimenekítse, bárhová is került. Az athaméról is rengeteg minden kiderült, és végre olyan helyeken is jártunk, amik kifejezetten borongatóak voltak. Thomas kivette a részét Cas mellett, sokat segített és áldozott azért, hogy barátjának segítsen. Carmelnél szerintem lehett rá számítani, hogy előbb-utóbb spoiler, de akkor sem kellett volna így viselkednie. Szerencsére spoiler. Riika néninél tett látogatás egyben volt vicces és nagyon para, az Öngyilkosok Erdejéről nem is beszélve. Jestine, új karakterként nem igazán lopta be magát a szívembe, szándékai nyilvánvalóak voltak, még ha a végén meg is tudott lepni. A történet vége izgalmas volt, még ha voltak is benne logikai bukfencek, a befejezés pedig keserédes volt, de nem is lehetett volna másképp. Szívesen olvasnék még a kis csapatról.

Anna 2

Ez nagyon izgalmas befejező rész volt, nagyon tetszett.
Cas továbbra is hozta a formáját, önzetlenül ki akarta szabadítani Annát a pokolból, avagy abból a túlvilági dimenzióból, hogy úgy tűnt folyamatosan kínozza valaki. Időről időre megjelent Cas előtt a sebeivel, bár nem kommunikáltak egymással, szóval nem lehetett tudni ki és miért üldözi ébren és álmában Cas-t ezekkel a képekkel.
A fiú barátaival nyomozásba kezd, hogy hogyan segíthetnének Annán és előkerült egy titkos szövetség is, alattomos indokokkal.
Volt ebbe minden, boszorkányság, woodo varázslat, szellemirtás és elgondolkodó tartalom is, érdekes teória a szellemekről és a túlvilágról.
Agyon izgultam magam a szereplőkért és meg kell mondanom hogy nagyon frappáns és kielégítő befejezéssel lepett meg az alkotó.

Az írónő újra levett a lábamról. Kezdve azzal, hogy imádtam megint Cas szemszögéből olvasni a történetet. A srác különleges egyéniség, kicsit nagyképű, fanyar humorral, nagy bátorsággal megáldva. Nagyon tetszett, hogy a súlyos szívfájdalma ellenére helyes döntéseket hozott. Az első rész alapján is nagyszerű karakternek tartottam, ha lehet ez még csak fokozódott.
Maga a történet sokkal mélyebb és komorabb volt még az elsőnél is. Igazából Anna nem sokat szerepel benne, főleg az első felében, mégis nekem az első oldaltól az utolsóig gördülékeny volt a történet, egy percig sem unatkoztam. A szerző gondoskodik róla, hogy ne legyen hiány ijesztő részekből, különösen tetszett Riika nagynéninél tett látogatás és a végén az Öngyilkosok Erdeje. A Pokol leírása különösen tetszett, talán eddig ez volt az egyik legjobb, amit olvastam, ehhez Kendare tolla kellett, nagyon grafikus leírásokat kapunk egyébként minden téren. A történet bonyolódik Cas athame tőrjének eredetének boncolgatásával és a fekete mágia használatával is.
Egyszerűen imádtam a történet fordulatait, a kutatásokat, az akciókat és a végső jeleneteket. A többi karakter is kellemes fejlődést mutatott, Thomas és Carmel között az alakuló szerelem édes volt, és barátság tekintetében a végére példás lett a viszonyuk Cas felé. Ez a szál is szépen ívelt végig a történeten. Bekerült a könyv második részébe egy vadi új karakter Jestine, aki olyan hatást váltott ki belőlem, mint Cas az első részben, csak női változatban. Kemény csaj, és hiperaktív, nincs rá jobb szó.
A megoldás a végén bizony nem mindenkinek fog tetszeni, főleg azoknak, akik a szirupos happy endeket kedvelik. Úgy érzem, az én ízlésemnek megfelelő volt a lezárás, bár nagyon szívesen olvasnék még Cas további sorsáról, az Anna szál lezárása tökéletes. Egy egészen apró szemforgatás volt azért részemről a végső csatánál, volt egy pillanat, amikor nem értettem miért nem mozdul meg Cas. Szerencsére nem vert gyökeret a lába. Remek, öt csillagos sorozat.

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot fiúknak-lányoknak egyaránt, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól és bírják a rázósabb részeket, nekem nagy élmény volt.

Az első kötet óta alig pár hónap telt el, Cas még mindig nem tette túl magát Annán, aki mindennek tetejében még üldözni is kezdi. A történet eleje megint beszippantott, Cas komor, borús világa, ahogy szinte csak lebegve, mint egy külső szemlélő tengeti a napjait a való világban, egyszerre szomorú és csodálatos. Vártam, hogy elinduljanak a nagy kalandra, hogy elkezdjék megoldani a lehetetlent.
Carmenről sejthető volt, hogy előbb-utóbb sok(k)nak találja a helyzetet, de azt is elkönyvelhettem, hogy nem egy könnyen lerázható személy. Édesek voltak Thomasszal.
Thomas hozta a formáját, humort csempészet a sztoriba, de közben meg is erősödött. Nem csak barátja, társa, hanem védelmezője is lett Casnak. Nélküle tényleg nem jutottak volna el oda, ahova kell.
A könyv felétől a cselekmény bepörög, sok szálat mozgat, némelyiknél több magyarázatot vártam volna, de ettől függetlenül nagyon élveztem.
A vége keserédes, mégis így tökéletes.
Szívesen olvasnék még Casről, Thomasról, Carmenről és Jastineről, sajnálom, hogy nincs több kötet.

Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nincs túl sok értelme ennek a könyvnek. Az előző nekem teljesen befejezett volt, szépen lezárt történet és kész. Ez a kis rész inkább kiegészítő novellának menne el, mint a sorozat egy szép, kerek és befejező részének. Egyáltalán nem is értem: ki az manapság aki két kötetes sorozatot ír? spoiler
Az új karakterek túlságosan is a végén kerülnek a képbe, nem ad időt rá az írónő, hogy jobban megismerjük őket. Ahogyan a kötet közben felmerülő kérdésekre sem kapunk rendes választ. Cas, a főszereplőnk ugyanolyan értetlen, mint mi olvasók és szerintem Ő sem fogja fel, hogy hogyan működnek a dolgok. Viszont látszik, hogy Kendare mégis törődött a szereplőkkel: a korábban megismerek közül szinte mindegyik valamilyen személyiség fejlődésen megy át vagy új, izgalmas dolgok derülnek ki róluk.
Az események olyan lassan indulnak be, hogy az olvasó szörnyen unatkozik míg a könyv feléhez nem ér. Aztán kapunk egy gyors eszmefuttatást mindenféléről, majd újra belassul a folyamat. Majd végre az utolsó 50 oldalnál, amiért végül is elszenvedtem oda magamat egy gyors és összecsapott befejezést sikerült olvasnom.
KEDVES SZERKESZTŐSÉG! Komolyan senkinek sem tűnt fel, hogy amíg az egyik oldalon az van említve, hogy 3 hónap telt el az előző kötet vége óta, addig a következőben már 6 hónapról beszél? spoiler

Minden hiba ellenére én azt mondom, hogy tetszett a könyv.
Felesleges volt megvenni? Igen.
Elolvasni is? Talán.
Akkor meg miért adtam rá 4 csillagot? Mert szeretem ezt a történetet. A szereplők hozzám nőttek, és tudom, hogy erre évek múlva is emlékezni fogok, amikor már teljesen kimegy a fejemből, hogy miről is szólt az egész mellesleg ez nem fog megtörténni, érzem.
Ajánlom e bárkinek is? Nem. Még akkor sem, ha úgy érezte, hogy a Vérbe öltözött Anna befejezetlen volt. Higgyétek el! Nem éri meg, mert ez sem fog választ adni a kérdéseitekre.

Ez a kötet már annyira nem volt a kedvencem. Valahogy hiányzott belőle az, mint az elsőből. Meg volt ugyan a misztikum, jó is volt meg minden, és egy igazán szép befejezése lett végül Anna és Cas történetének. Ugyanakkor már egy kicsi erőltetettnek éreztem. Nekem az első rész egy kerek, lezárt sztori volt, s valahogy abban reménykedtem, hogy egy új sztoriról lesz szó. Már ami a borítót illette. Amikor elolvastam a könyv fülszövegét máris leesett, hogy ez egy folytatás.
Ami sajna nem azt az eredményt hozta, amit szerettem volna. Az írónő megmagyarázta a dolgokat, értelmet adott sok elvarratlan szálnak, de valahogy feleslegesnek éreztem ezt a magyarázást.
Maga a sztori ugyan jó, jó érzés volt, hogy ismét átélhettem a kalandjaikat, de az a gond, hogy ez ide már nem kellett volna. Lehet, hogy kiegészítette a történetet magát, de nem igazán éreztem szükségét.

Csodálatos történet szerelemről, fájdalomról, barátságról, pokoljárásról és elengedésről. Szép és szomorú. Gyönyörű és rettenetes.
Cas és Anna szerelmének története kitépte a szívemet. Most itt tartom a kezemben. És nem tudom mihez kezdjek vele.
Kiforrottabbnak éreztem az első kötetnél, mind a történet vezetést, mind a karaktereket. Cas kicsit túlzásba vitte az aggódást, de így is szívesebben voltam a fejében, mint a manapság divatos YA főszereplő srácokéban, akikből tizenkettő egy tucat.
Thomas és Carmel karaktere rengeteget finomodott, nagyon megszerettem őket, Thomas okos, hűséges és mindenre kész a barátjáért, megértem miért ő lett Cas horgonya a pokoljáráskor. Jestine-nel kapcsolatban végig vegyesek voltak az érzéseim, és bár tudom, hogy korrekten viselkedett, mikor szükség volt rá, mégse tudtam megszeretni.
Nagyon tetszett a látogatás a kísérteties Riika néninél és az Öngyilkosok erdeje is nagyon eltalált jelenet volt. És amitől a szívem szakadt meg: Anna látomása, a ház, a mező, a sosem volt napok emlékezete.
Tudom, hogy így a legjobb. Cas bölcsen döntött, hiszen az igaz szerelem nem önző, mindent felad a másikért. Még önmagát is.

Hát amennyire szerettem az első részt, ezzel annyira megszenvedtem. Eleve nem éreztem szükségét ennek a résznek, én lezártnak tekintettem. Carmel iszonyatosan idegesítő volt. Ha nem akart bizonyos dolgokban részt venni, akkor miért nem mondja meg? Senki sem kényszerítette semmire. Thomast most is imádtam, ő sokat fejlődött. Ami a történet lefolyását érinti, hát elég fura volt. Annyi előkészület, annyi utána járás, és aztán i lett a vége? Eléggé össze lett csapva. A végső dologban biztos voltam, hiszen más nem is lehet, de mégis annyira hirtelen lett vége. Most akkor mi is lesz velük?