Fagyos ​szenvedély (Fagyos szenvedély 1.) 76% 197 csillagozás

Ashlyn szimpatikus,okos de elég félénk volt,bár a döntései teljesen ellent mondtak a félénk oldalával. Viszont kicsit kiborít, hogy folyamatosan azon jár az esze, hogy hogy csalja az ágyába Logant/Aident. Ez annyira szakmaiatlan. Aiden karakterét szerettem, de úgy éreztem a könyv végére mintha két külön ember lett volna.
A kémia az tagadhatatlanul működött közöttük.
Az erotikus részek igencsak izgalmasra sikeredtek.

Kendall Ryan.. mi történt Veled? A Szeress és hazudj c. sorozattal annyira jól kezdett, imádtam. Azóta szoktam olvasni tőle ezt-azt, de már egyik sem az igazi.
Nem volt ez annyira rossz, de az amnézia szálból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Tulajdonképpen a szereplőkkel semmi baj nincs, maga a történet az, ami elég lapos. Nem izgultam értük, illetve néhány rész elég monotonra sikeredett. Körülbelül 230 oldal kellett, hogy az amnéziás Logan/Aiden végre megtudjon magáról pár apróságot. Szerintem jobb lett volna, ha viszonylag hamarabb visszatérnek az emlékei.

Azért nem adom fel ezt a Kendall Ryan dolgot.. :D

Darálom a könyveket azt veszem észre. Kendall Ryan-hez még nem volt szerencsém eddig. Tudom, hogy pár könyve már megjelent itthon, de eddig elvoltam nélküle is (ezután is elleszek). Nem hiszem, hogy olyan nagy károm lenne ebből a hiányból. Kedvencem igaz nem lett, de sokkal rosszabb könyveket is olvastam már. Igaz rosszul hangzik ez a pár mondat, de nem sértésnek szántam.
Most a fülszöveget csak 2 fejezet után kezdetem elolvasni. Ilyen se sokszor történik meg velem. De most nem akartam, hogy megvegyen és utána meg teljesen mást kapjak mint amit vártam.
Az alaptörténet elég jó és végre valami újszerűt kaptam. Mondanám, hogy a kidolgozása gáz volt, de szerintem nem, csak éppen nem nekem való. Szürreális az egész szitu. Értelmetlen a karakterek „viszonya”.
Viszont gyorsan lehet haladni vele, olvastatja magát és amit az elején írtam, hogy legalább valami új alaptörténetet kaptam az jó.
Ez a borító valami borzalom. Abszolút nem illik ide.

Imádom Kendall Ryan könyveit.
Viszont itt is eljutottam oda hogy nem mondhatnám hogy tetszik a borító,de már letettem arról a szokásomról hogy borító alapján ítélek meg egy könyvet vagy egyáltalán azt hogy elolvassam e.

Ashlyn
Szimpatikus,okos de elég félénk volt,bár a döntései teljesen ellent mondtak a félénk oldalával,viszont Aiden kibűvölte a csigaházából.
Kíváncsi lettem volna a múltjára és a gyerekkorára részletesebben.

Aiden
Imádtam a karakterét,de úgy éreztem a könyv végére mintha két külön ember lett volna.
Tudom hogy ez az amnéziájának is köszönhető.
Bár az „új” Aiden sokkal szimpatikusabb mint a „régi”.

A kémia az tagadhatatlanul működött közöttük.
Az erotikus részek igencsak izgalmasra sikeredtek.

Kendall eddig olvasott könyvei szinte mind kedvenc lett,itt valami mégis hiányzott nekem.
Gyorsan lehet haladni vele,olvastatja magát,teljesen lekötött.
Szeretem ahogyan ír,szeretem hogy nincs túl bonyolítva a sztori,bár itt lehet jobb lett volna ha valami nagyobb „galiba” lett volna.
Biztos újraolvasós lesz.
Várom a folytatást.☺️❤

Nem egyszerű véleményt alkotni erről a könyvről, ugyanis az első 100 oldal nagyon kecsegtetően indult. A doktorandusz hallgató Ashlyn a disszertációjához keres alanyt, hogy ki tudja ezt egészíteni a kért feltételeknek megfelelően. Már nagyon rég olvastam olyan könyvet, amiben megjelenik az amnézia, így nagyon megörültem hogy pont egy ilyenbe futottam bele.
Logan, aki teljes amnéziát szenvedett, tökéletes alanynak biztosult Ash disszertációjához, így kapva az alkalmon, el is fogadta az ajánlatot. Bár eleinte feszélyezte mindkettejüket a kialakult helyzet, de később kezdtek feloldódni egymással szemben. Ash igyekezett minél többet segíteni Logannek, hogy vissza tudjon emlékezni … bármire. De ez a doktor – páciens szerű állapot nem igazán volt fenntartható kettejük közt, mert izzott körülöttük a levegő és érezhető volt valamiféle kapocs köztük.

Eddig nagyon is tetszett a történet, mert igen, kialakulhat ilyen esetekben is vonzódás, kötődés a két fél között. De azután hogy jobban megismerték egymást, és összecsiszolódtak csak is kizárólag a testiség érdekelte őket, semmi más.
„Vágyom rád, de nem szabad.”
„A páciensem vagy, tehát bármennyire is szeretnék többet, nem lehet.”
És sorolhatnám.

Ez sajnos elvette az élményt, mert az elején annyira jónak, logikusnak láttam, hogy ez a lebutított ősemberi vágyas történetszál bekapcsolódása totál elrontotta a dolgot. Nem azt mondom, hogy nem kell lennie testi vonzódásnak, hiszen de lehet. Hanem arra akarok rávilágítani, hogy minden egyes rossz álomra, rossz érzésre nem AZ a megoldás. De itt, Logan és Ash között a testi érintkezés mindent megoldott, még olyanokat is, amin én totál fennakadtam volna. spoiler Majd a vége….
Mégis mi a fene volt?!?!
Gondoltam hogy hasonló fordulat lesz hisz Logannek ez volt a kedvenc megoldása, elfutni a dolgok elől… spoiler Majd az örökös kifogások, azok a tipikusak : „Meg kellett keresnem önmagam.”
Oké barátom, de telefon, sms nem létezik?? Szegény lányt meg megette a fene, azt se tudta mi történt veled.

A lezárása tényleg egy nagy 0 volt. Összecsapott, nem jól lezárt történetté lett, ami hatalmas nagy kérdőjeleket hagyott maga után.
Sajnos összességében nem nyerte el a tetszésemet, bár lehet Liz történetét elolvasom, mert az övé jónak ígérkezik. Remélem abban nem csalódok ekkorát.

A legelső, amit kiemelnék, az a borzalmas tördelés. Tudom, hogy nagyon illetlen egy értékelést negatívummal kezdeni, de ez annyira szembetűnő volt, hogy szabályosan marta a szemem. Borzasztó, hogy erre nem lehet figyelni…

Ettől eltekintve egyébként nem csalódtam a könyvben. Azt kaptam, amit vártam egy ilyesmi sztoritól. Néhol humoros, de kellően komoly, néhol vidám, de kellően tragikus ahhoz, hogy olvasás közben izgulni kelljen, hogy mi sül ki a belőle a végén. Egészen üdítő kis limonádé volt.

A romantikus részek és ebből kifolyólag a két szereplő közötti kémia igényelt volna még némi munkát, de ha az embernek nem túl nagyok az elvárásai a könyv felé (például CoHo műveihez mérve), akkor nem fog csalódni.

Vannak hiányosságai a történetnek, de alapjában véve az alapsztori nem rossz.
Jobban tetszett volna, ha váltott szemszögben íródik a könyv. Kíváncsi lettem volna Aiden nézeteire is, érzéseire is. Csak a végén kaphatunk egy kicsit belőle.
A szereplők kicsit semlegesre sikeredtek.
A könyv nagyon haladós és olvasmányos, igazi kis limonádé.
De, kicsit lezáratlannak érzem.
A borító egyáltalán nem illik a történethez.

Oh, boy!
Gyanús volt, h miért van ilyen alacsony százalékon, sajnos elég hamar megértettem.
Amíg el nem felejtem; kezd az agyamra menni az Álomgyár, h a borító, és a könyv között semmi kapcsolat nincs. A könyvben minimum ötször elhangzik, h a csávónak barna szeme van, ennyiből akár én is lehetnék a borítón, vagy egy hóvirág.
Szóval az alaptörténet lehetne jó is, itt úsznak be a fantasy elemek, amikor a csávónak amnéziája van, a rendőrök gyilkossággal gyanúsítják, de a lány belül érzi, h Ő jó.
Aztán kirakják a kórházból, a lány meg hazaviszi.
Pfff
Jó, hagyjuk is.
Ha nem pont ma döntöttem volna el, h be fogom fejezni az elkezdett sorozatokat, tuti nem folytatnám.
De!!! A kisördög dolgozik bennem most, h láttam, annak barna szemű faszi van a borítóján. Tudnom kell, h kék szemű-e a főhős.

Imádom ennek a könyvnek a színvilágát, bár a cselekményről kissé vegyes véleménnyel vagyok.
Nagyon ütősen indít, mert engem irtóra megfogott az első találkozásuk, sőt igazán ötletesnek találtam. A karakterek bármennyire klisések és sablonosak voltak, nekem nagyon tetszettek. Ashlyn számomra nagyon idegesítően viselkedett, sőt többször kiverte nálam a biztosítékot a viselkedésével. Egyszerűen nem tudtam megkedvelni, bármennyire is akartam, és nekem nagyon furcsa volt, hogy ennyire tomboltak benne a hormonok. Még csak azt sem tudta, hogy kicsoda vagy micsoda a férfi, de már leteperte volna, és egyetlen normális gondolata sem volt. Én értem, hogy ez egy erotikus-romantikus könyv, de azért elvárható egy nőtől, hogy ne a hormonjai irányítsák, mert amúgy igaz a fülszövegbe, hogy úgy vonzotta, mint lepkét a fény. Sokkal jobb lett volna, ha kettejük kapcsolatára is hangsúlyt fektetett volna az író, vagy arra, hogy bebizonyítsa a csajszi tényleg olyan okos, mint amilyennek be lett állítva, mert nekem nem igazán jött le.
Az amnéziás férfi esete lerágott csont, de nem igazán tudtam megérteni az elválásukat, és az azt körülölelő időszakot, mert szerintem nagyon felesleges volt bele. Szerintem, sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni, és emiatt egy picit fáj a szívem, mert erre a szálra nem igazán épített Kendall semmit.
A vége nagyon tetszett, bár eléggé rózsaszínre sikeredett.

Kendall Ryan neve nem ismeretlen számomra, és az eddig olvasott könyvei után tudtam, mire számítsak. Nem volt ez annyira rossz, de egy ilyen alapötlettel sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből.
Adott egy pszichológia hallgató csaj, akinek a tanára hívja fel a figyelmét, hogy van egy gyilkossággal megvádolt pasas a kórházban, akinél amnéziát diagnosztizáltak. Ashlyn, a főszereplő kapva kap az alkalmon és azonnal rohan is a kórházba, hogy lecsekkolja szó szerint is a férfit. Értem én, hogy erotikus könyv, de nekem egy csöppet ízléstelen volt, hogy ott fekszik a pasi egy kórházi ágyon, és a csaj máris szexuális töltetű fantáziálást indít el róla. Megismerkednek – vagyis Ashlyn elmondja, hogy kicsoda –, és pár hétig minden nap a lány meglátogatja az alanyát a disszertációjához. De nagy áttörés nem történik. Az akkor még Logannek nevezett férfinak semmi sem jut eszébe az életéről.
És itt jött az a pont a könyvben, ami nekem a józan ész teljes hiányát mutatta a főszereplőnél. Próbáltam nem elfelejteni, hogy egy fikcióról olvasok. A pasas az orvosi tanáccsal ellentmondva elhagyja a kórházat, és belefut Ashlynbe, aki meghívja magához, hogy lakjon vele?! Szeretnék találkozni egy ennyire rendes, udvarias és jól kinéző férfival, akiről egy szempillantás alatt elfelejtem, hogy gyilkossággal vádolták meg, és csak úgy beengedem a magánéletembe. Aztán elkezdik egymás mellett élni az életüket. Együtt laknak, együtt vacsoráznak, a férfi dolgozik, a nő a disszertációját írja. De emlékek sehol sincsenek. Közben természetesen vannak jelek, amik majd a végkifejlethez vezetnek…
Aiden (ahogy később kiderül, ez a neve), szimpatikus volt. Talán miatta volt élvezhető is a regény. Kár, hogy nem volt váltott szemszög, mert szívesen olvastam volna az ő érzéseiről, hogy ő hogyan élte meg ezt a pár hetet/hónapot.
Ashlynt pedig a legérthetetlenebb karakternek mondanám. A cselekedetei szembementek a józan ésszel.
Nagyon örülök, hogy a következő rész Lizről fog szólni, mert ő – a főszereplőnővel ellentétben – aggódott Aiden beköltözése miatt, és ő volt a legracionálisabb szereplő a történetben.
Kíváncsi voltam, milyen is Aiden múltja, de nekem egy valami nem lett teljesen világos, de lehet, hogy csak figyelmetlen voltam: spoiler
Összességében gyorsan olvasható, nem éppen életszerű, de nem mindennapi történetet kaptam a könyv elolvasása által.