A ​mágikus tolvaj (A tenger boszorkánya 2.) 11 csillagozás

Kendall Kulper: A mágikus tolvaj Kendall Kulper: A mágikus tolvaj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mal világában a varázslat jelent mindent. Azonban ő maga mentes a mágiától, és fajtáját mindenki féli – még maga Mal is.
Így hát inkább elrejti valódi énjét, kivéve Essie Roe, a legjobb barátja elől, amikor azonban a lány kiteregeti a titkát, és Malt kitiltják az egyetlen helyről, amit ismert, ami az otthona volt, megtudja, milyen keserű az árulás.
Így hát Mal útra kel, és ritka, illegális, mágikus relikviákat keresve bejárja a világot. Amikor hall valamit egy legendás tőrről, amivel el lehet lopni egy boszorka erejét, tudja, hogy megtalálta a bosszú megfelelő formáját. A keresés során azonban Mal olyan titkokra bukkan, amiket épphogy kezd megérteni – eközben pedig a benne lakozó szörnyeteg éledezik, és kiutat keres.

Eredeti mű: Kendall Kulper: Drift & Dagger

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618883 · Fordította: Vincze Judit Andrea

Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Essie Roe · Boone · Mal · Romesh Tagore

Helyszínek népszerűség szerint

London · New York · Budapest · vonat · Burma · Konstantinápoly · Osztrák-Magyar Monarchia · Prince-sziget


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Kendall Kulper: A mágikus tolvaj

Még 2016-ban olvastam az első részt, ami tulajdonképpen a második résznek felel meg, hiszen A mágikus tolvaj előzménye A tenger boszorkányának.
Az első kötet egy igazán különleges, egyedi hangvételű és kissé lassú folyású regény volt, ami az igazat megvallva, annyira nem nyerte el a tetszésemet.
Ám most ez a második rész, nagyon tetszett. :) Én magam is meglepődtem, hogy mennyire.
Arra számítottam, hogy majd kínlódni fogok, lassabban haladok vele és sokszor abbahagyom majd, hogy pár perc pihenőhöz jussak, főleg hogy az első kötettel teljesen így voltam, de ez most tényleg nem így történt.
Leültem, belekezdtem és egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragadott.
Izgalmas volt, különleges, mert egy olyan világot tárt elénk, amiben a mágia a mindennapi élet része, mégis mindenki fél tőle, ám használni akarja.
A tenger boszorkányában már megismerhettük a szereplőket és ezt a furcsa világot is, de most teljesen kitágult a látókörünk. Minden előzőleg felmerült kérdésre és titokra választ kaptunk.
Tanúi lehettünk Essie Roe – Avery anyukája – gyermekkorának és fiatal felnőtt korának, találkozhattunk a nagymamával, Jennie-vel, valamint Avery apjával is.
Visszatértünk a Prince-szigetre is, de az idő nagy részét mégis a világ körül kalandozva, Malcolm „Mal" társaságában tölthettük el.
Imádom az olyan könyveket, ahol a szereplőkkel együtt járhatjuk be a világot.
Mal ugyanis mágikus kincsekre vadászik, így amikor tudomást szerez egy olyan ősi tőrről, amivel bárkinek a varázserejét el lehet lopni, azon nyomban felkerekedik és eldönti, hogy megszerzi azt.
Boston, Párizs, Burma, Konstantinápoly, New York, az óceán és a Prince-sziget. Ezeken a helyeken folyik a kutatás, ami végül igencsak meglepő és sokkoló felfedezéssel zárul.
Mal elszánt és hajtja a bosszúvágy, hiszen évekkel ezelőtt Essie – a legjobb barátja – elárulta őt.
Ám ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban világossá válik, hogy talán nem is Essie az igazi ellenség…
Még soha nem olvastam olyan sztorit, amiben a kezdeti szeretet, ilyen hamar átcsapott izzó gyűlöletbe, hogy aztán az események drámai alakulása végett valami egészen mássá alakuljon át.
Az az igazság, hogy az első részben nem igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Addig itt Mal is szimpatikus volt és végül Essie karaktere is egészen érthető indokokkal állt elő, hogy mit és miért tett. Megértettem és megszerettem őket, a szívemhez nőttek és drukkoltam nekik, velük együtt éreztem.
Arra is rájöttem, hogy Kendall Kulper kimondottan szépen ír. Nagyon jól egyensúlyoz a lírai elemek és a varázslatos fantasy között.
A mágia egyedi, nem harcolni és uralkodni használják, hanem a mindennapi élet megkönnyítésére. Talizmánok, varázsitalok és ráolvasások formájában nyilvánul meg. Senki sem hadonászik pálcákkal, ami itt igazán jól vette ki magát.
Láthattunk rendhagyó varázslényeket, valamint megismerhettük a mágiával bíró emberek hierarchiáját, társadalmának felépítését is.
Sajnálom, hogy nincs hivatalos folytatása – habár van még egy 2,5 feledik rész – mert kíváncsi lettem erre a világra és szívesen olvasnék még róla.
A két könyvet külön-külön is simán el lehet olvasni, de ha én újra kezdhetném, akkor előbb ezt a kötetet olvasnám el és csak utána venném kezembe A tenger boszorkányát.
Szóval, akinek netán nem tetszett Avery Roe története az se adja fel és mindenképpen adjon egy esélyt Avery anyukájának és Malnak.
Amit még kiemelnék, az a természet és az állatok szeretete, ami csak úgy süt a lapokról, valamint mindenképpen ajánlom a hajózás és a tenger szerelmeseinek, mert végtelenül reális képet fest az ilyesfajta kóborló életről.

Ennél is bővebben pedig: http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/12/konyvkritika-…

>!
ggizi P
Kendall Kulper: A mágikus tolvaj

Ez a könyv egy Roe boszorkány és egy különleges fiú történetéről szól. Főleg Mal kalandjait ismerhetjük meg, aki egy árulás miatt kényszerül elmenekülni a sajátos hangulatú Prince-szigetről, ahol a Roe boszorkányok uralják a mágiát és bűbájaikkal segítik a tengerészeket. Most nem is a szigeten játszódott a történet (ami engem teljesen rabul ejtett az első kötetben), hanem Mallal és társával jártuk be a világot mágikus kincsek után kutatva. Mal mellett Essie Roe történetét is megismerhettük, hogy mitől is vált Avery anyukája olyanná amilyenné az első részben láthattuk. Nagyon érdekesek voltak Mal utazásai, de az a varázsos hangulat, amit az első könyvben éreztem a sziget, a tenger és a Roe boszorkányok együttes hatására, most nem jött elő.
Viszont ha egyszer újraolvasnám (amit nem tartok kizártnak), időrendben olvasnám, vagyis ezzel kezdeném és utána jönne Avery könyve…

>!
Gothic01
Kendall Kulper: A mágikus tolvaj

Kezd kialakulni bennem az a határozott meggyőződés, hogy Kendall Kulper hasonló mentalitással közelíti meg a könyvírás gondolatát, mint a jó öreg George R. R. Martin, azaz egy új könyv = egy új lehetőség a szadizmusom kiélésére a szereplőim társas kapcsolatainak a megteremtésében. Csak az ő személyes mágiája védi meg a YA-hősök érdekvédelmi szervezetének dühös lincselésétől, vagyis hogy ezt a bűnös késztetést egy körmönfont PR segédletével leplezi. A mágikus tolvajjal egy 19. századi világvárosokon átívelő kincsvadászatra csábít, melynek a legfőbb tétje talán nem is egy mágikus erejű ereklye megszerzése, hanem a főhős önmagának, a világon belüli helyének a megtalálása. Ami a társadalom kitaszítottjaként egy maradi közegben nem is sokkal kisebb kihívás, mint egy addig nagyrészt mesék táptalaját adó, csillogó holmi hajszolása…
Főként azzal a céllal kezdtem neki A mágikus tolvajnak, hogy majd letisztáz néhány homályban maradt pontot az előző rész kapcsán, érthetőbbé/megérthetőbbé varázsol egyes kialakult állapotokat, bizonyos szereplőknek a viselkedését, motivációit. Ezeket mind meg is adta, ám ennél sokkal-sokkal több írható a javára, még csak remélni sem mertem, hogy ennyire a rabjává fog tenni ez a vékony kis kötet, hogy ilyen talpraesetten megállja a helyét a cselekmény az első résztől eltekintve, önállóan is. A történet ugyan jóval A tenger boszorkánya előtt játszódik, elsősorban más karaktereket, más hangulatot, más eseményeket helyezve a fókuszba, de a Prince-sziget „jóravaló, ártatlan népe” változatlanul az a regényes közösség, amitől még diétás mennyiségben is olyan mértékben felfordul a gyomrom, hogy alig tudok szabadulni a zabolázhatatlan hányingertől. Nem szimpatizáltam Yagami Light túlságosan radikális szemléletmódjával a Death Note-ban, de ha a kezem ügyébe akadna egy a halállisták közül, ennek a csürhének a tagjainak a nevét hezitálás nélkül, vastag betűkkel bevésném az oldalakra… Konkrétan ők testesítenek meg mindent, ami miatt jó ideig idegenkedtem az évszázadokkal ezelőtt játszódó könyvek olvasásától, ez a kollektív intellektuális Szahara, ez a polgárpukkasztó begyöpösödöttség… valami megfogalmazhatatlanul dühítő. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen tömegek milyen könnyen, pusztán egy csettintéssel tönkretehetik a közéjük keveredő, elenyésző számú különb létformák életét is. Amennyire forr ettől az agyvizem, annyira szeretem is Kendall írásaiban ezt a fantasy szál ellenére is szembetűnő realitást, hogy ellentmondva a modern korban készült, régi idők síkjára helyezett alkotások néha már egészen kártékony léptékű túl romantizálásának, ő nem csak az előkelő és kellemes elemeit mutatja be a viktoriánus kornak, hanem a benne rejlő mocskot is; a betegségeket, a visszamaradott látásmódot, annak megsínylőit, a zárt közösségek brutalitását, az érdekek ütközését. Ez a különös, mégse összeférhetetlenül erős kontrasztú olvasztótégely-felépítés egy komplex, egyedi atmoszférájú világot eredményezett, amelyben állandó harcot vív egymással a varázslat és a technológia, a babona és a tudomány, a felvilágosultság és a röghöz kötöttség, miközben a háttérben mindenki feszülten várja, a feltartóztathatatlan változás küszöbén minek fog véglegesen ütni az órája, ennek következtében kik emelkedhetnek fel. Elképesztően tetszett a kincsvadászok rétegének a megjelenítése, – még úgy is, hogy „elmozdíthatatlan bútordarab” módjára otthon ülő típusként nem kimondottan vonznak az olyan sztorik, ahol folyamatosan ide-oda cikáznak a karakterek a nagyvilágban – a szakmához elengedhetetlenül járuló utazások felettébb élvezetesen lettek megírva. Ha a jelen kalandjaihoz szükséges körutakról, ha a múlt, anekdotaszerűen felbukkanó barangolásairól volt éppen szó, egyiket sem lehetett elhanyagolható lapkitöltésnek titulálni, amellett hogy kiszakítottak a Prince-sziget közegéből, rengeteget hozzátettek az alattuk keletkező kalandok, kalamajkák a karakterek jelleméhez, a köztük lévő kötelékekhez.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/08/kendall-kulp…


Népszerű idézetek

>!
Gothic01

A nap már magasan jár az égen, amikor Boone végre felébred, kezei közé szorítja a fejét és morgolódik a Codfish hölgyei miatt.
– Rám küldtek valami rontást – mondja az arcát dörzsölgetve.
– Szerintem csak alkoholt küldtek neked – felelem. – Te pedig mind megittad.

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · Boone · Mal
>!
Gothic01 

Mindez az ő hibájuk, ezé az átkozott szigeté, az igényeiké és az elvárásuké, mert mindannyian úgy tekintenek a lányra, mint a szerencsehozó talizmánjukra, a törött szárnyú madarukra, akinek muszáj énekelnie.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mal · Prince-sziget
>!
Gothic01 

– Visszatérek, Essie. Visszatérek. És pontosan olyan fájdalmat okozok neked, amilyet te okoztál nekem.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bosszú · Mal
>!
Gothic01

Londonban, eltérően az Államoktól, tilos az emberkereskedelem, ám a varázslónépek ezzel mit sem törődnek, ezért aztán a piac homályos sarkaiban lehet vásárolni kiképzett merénylőket, sütés-főzésben, avagy gyermekgondozásban járatos lánykákat, harcedzett katonákat és Suttogókat is, a zöld legelők, valamint a bőséges termés ígéretével. Láttam megvásárolható víziboszorkányokat és szélvarázslókat. Garantálják a pontos célba érést! – rikkantják a kikiáltók. – A petyhüdt vitorla már a múlté!

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: London
>!
Gothic01

Három hónapot töltöttünk Burmában, egy aranyszínű prémes majom nyomában: valódi arany volt a bundája, és ha beleharapott valamibe, az is arannyá változott.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arany · Burma · majom · Mal
>!
Gothic01 

A jó modor! Ó igen, szörnyeteg vagyok, de illedelmes szörnyeteg. Tudom, hogyan kell villával enni, megemelni a kalapomat a hölgyek előtt, és azt is, hogyan vágjam el valakinek a torkát. És mi van akkor, ha ellenállhatatlan vágyat érzek a gyilkolásra, rombolásra? Hát majd szépen letörlöm a kezemről a vért, miután végzek.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: illem · Mal
>!
Gothic01 

A dolgok, amiket hoztam vagy lopott holmik voltak, vagy a csatornából halásztam ki őket, esetleg megverekedtem értük a többi gyerekkel – máskülönben hogyan szerzett volna meg bármit is egy árva gyerek ezen a szigeten?

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mal · Prince-sziget
>!
Gothic01 

Mindegyik hajó árbócába bevéstek egy varázsigét. Mindegyik tengerésznek talizmán volt a csuklóján vagy a nyakában. Ha a Prince-sziget híres arról, hogy túlságosan is támaszkodik a mágiára, akkor arról is híres, hogy sohasem vesztette el a hajóit, amelyek rakodóterei zsúfolásig megteltek bálnaolajjal teli hordókkal, a sziget temetőjében pedig valódi sírok voltak – nem sorba rakott apró kövek, rájuk vésett felirattal: A TENGERBE VESZETT.

11-12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Prince-sziget
>!
Gothic01 

Valóban farkaskölyök vagyok, mert csendben és gyorsan tudok futni, nem ijedek meg egykönnyen, és mert egy nap felnövök, szörnnyé változom, karmokat és tépőfogakat növesztek, vad és kiszámíthatatlan leszek, talán még át is harapom valakinek a torkát.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mal
>!
Gothic01 

– És most, az est befejezéseként, felkérem Dr. Daltont, lépjen elő és mutassa be a magával hozott példányt.
Dr. Dalton lendületesen megy az emelvényig, nyomában két elegáns inassal, akik furcsa szerkezetet húznak maguk után. Úgy néz ki, mint valami túlméretezett verziója egy rúd kampójának, amire az összedrótozott csontvázakat szokták kiállítani az orvosi egyetemeken, ám ezen egy szörny lóg: méretes, püffedt, sárgásszürke húshegy, formátlan, mint egy leeresztett selyem léggömb, a vastag kötelek pedig, amik tartják, a rúddal együtt megfeszülnek, és kilengenek, jelezve, hogy a hatalmas teremtmény még él.
– Uraim! – szólal meg fennhangon dr. Dalton, mire a félig bóbiskoló közönség hirtelen felélénkül és figyelni kezd. – A mai estén a legritkább tengeri teremtmény egy eredeti példányával szolgálhatok önöknek: Íme, a legendás kraken!

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kraken

Hasonló könyvek címkék alapján

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Cassandra Clare: A hercegnő
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Margit Sandemo: Örvényben
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Benina: Milan könyve
Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Körömi Reni: Az elfeledett völgy