Tokyo ​Revengers 4. (Tokyo Revengers 4.) 8 csillagozás

Bár a második és harmadik kötetet még nem értékeltem, ezt muszáj előbb megírnom. Szóval itt áll össze a történet, hogy mi is fog ebből kisülni. A történet innentől kezdve felveszi a spoiler Úgy érzem az eddigi 4 kötet csak a bevezető volt, most már, hogy felvettük a történet vezetés ritmusát, megismertük a gangek világát elkezdődik a történet írása. És pont ezért továbbra is úgy gondolom nem éppen tizenéveseknek van, sokkal mélyebb tartalma van, mint a „hihi embereket verünk össze, hihi törvényen kívüliek vagyunk”. Plusz ugye egyre több és több ember észleli Takamichi ugrásait, és egyre többen értik meg, hogy a fiú többet tud annál, mint amit elmond, és többet is tud majd tenni, mint amit most megtesz. Bár nekem furcsa ez a koncepció, hogy mindig ugyanarra a napra ugrik vissza, ahol a jelenben is van, de az ugrásai hasonlóak a fentebb is említett filmben látottakhoz.
A panelek még mindig nagyon jók, és bár a múlt 2005, annyira erős 80-90-es hangulata van, főleg a hajak és a ruhák tekintetében.

Őszintén szólva nem terveztem, hogy rögtön a harmadik kötet után előveszem a negyediket – szerettem volna, ha kicsit leülepedik, hogy normális értékelést írhassak, de a sztori eseményei ezt nem engedték, szóval… folytatnom kellett. off És így, a negyediket már befejezve, fogalmam sincs, mit írjak majd a harmadikhoz, mert az ebben történtek teljes erővel lesöpörték az előző rész szinte összes jelenetét. Kétségkívül az eddigi legjobb kötet volt.
Igazság szerint sokáig tudnám ecsetelni egy-egy oldallal vagy jelenettel kapcsolatos érzéseimet, spoiler de nem teszem, mert nem szívesen írnék olyan hosszú értékelést. Viszont mindenképp meg kell említenem azt a folytonos félelmet, ami végig bennem volt a két banda közti harc után. Ez a manga fogja a vesztemet okozni, komolyan, hát néha már azt hiszem, a szívbaj visz el. Féltem, hogy honnan és miképp jön majd a katasztrófa – abban a hitben voltam, hogy majd valamit ismét meg kell változtatni a múltban, mert ez így túl egyszerű volt. És ami történt? Hát arra egyáltalán nem számítottam. És aki mindazt végrehajtotta? A második sokk volt. Érezhetően most indul be a velősebb sztori, hiszen felbukkant egy – vélhetően –, nagyágyú alak a 12 évvel ezelőtti múltból. És amennyire félek az ezt követő eseményektől jobban mondva az ötödik kötet utáni eseményektől, mert valójában már azt is kiolvastam, izgatottan várom, Ken Wakui milyen sokkos helyzetekben részesít majd. :Đ
Ja, és Hina amúgy egy igazi sweetheart.

Ott folytatódik a történet, ahol az előző kötetben abbamaradt, még mindig a harc közepén tartunk.
Ez a kötet szépen felveszi a fonalat és le is zárja az első igazi történetszálat.
Hina és Takemichi jelenetétől a végén mindig könnyek szöknek a szemembe.