Sötét ​fény (Fénynél sebesebben-trilógia 2.) 13 csillagozás

Ken MacLeod: Sötét fény

Az ​egykori elméletek a gyakorlatban is igazolást nyertek: az értelmes élet ritka dolog a világegyetemben – mármint a bolygófelszínekhez kötött értelmes élet. Mert máskülönben mindenütt csak úgy hemzseg, az égitestek belsejétől a csillagközi porfelhőkig.
Az emberiség is a ritka kivétel-fajok közé tartozott, egészen a 21. századig, amikor önerőből jutott el az űrbe. Aztán felfedezte, hogy idegen lények évmilliókon keresztül rabolták és telepítették szét az univerzum távoli világaira a földi életet. Így jött létre a Második Szféra, egy olyan világ, ahol emberek és értelmes dinoszauruszok együtt léteznek.
A Mingulayról, a halhatatlan kozmonauták bolygójáról most expedíció indul, hogy kiderítse, kik azok, akik a távolból mozgatják a szálakat, kik azok, akik még az embereket elrabló idegeneket is marionettként mozgatják. Kik a világegyetem titokzatos istenei.

Az új űroperák skót sztárszerzője, a számos nyelvre lefordított és több díjjal kitüntetett Ken MacLeod a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
332 oldal · ISBN: 9789639828391 · Fordította: Tamás Gábor

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Ken MacLeod: Sötét fény

Korábban azt halottam Ken MacLeod művéről, hogy a Sötét Fény, amely egy sorozat második része, jobban sikerült, mint az első, a Kozmonauták vára. Az elsőt kölcsön kaptam @Ákos¬¬_Tóth olvtársamtól, de viszonylag rövid belenézés után visszaadtam, nem nyert meg magának. A második kötettel is küzdöttem.
A regényben emberek és értelmes szauruszok élnek együtt, szétszórva az univerzumban és épp az isteneket keresik, hogy választ kapjanak az élet értelmét firtató kérdéseikre.
Talán nem ez az első ilyen témával foglalkozó mű, kíváncsi voltam, mi kerekedik ki belőle.
Nem segített az elfogadásban, hogy azt sem tudtam elképzelni, milyen is egy humanoid szaurusz.
Mindezek ellenére a történet végül nem okozott csalódást, az alap elgondolás eléggé egyedi, ahogy a kivitelezése is rendhagyó.
Összességében a regény tudományos bőven tartogat meglepetéseket, fordulatokat és némi az elképzelt új világot illető magyarázatot is, ami miatt tán érdemes elolvasni.

2 hozzászólás
Noro P>!
Ken MacLeod: Sötét fény

Az író erőssége még mindig a világteremtés (amit továbbra is a maga furán adagoló módján ad elő), de a sztori is kezd felpörögni: végre megtudjuk, miért is gyűjtöttek egybe az „istenek” egy csomó különböző földi népet a Második szférában. Két gondom volt vele: egyrészt nem folytatta a földi történetszálat, ami pedig szerintem az első rész végén nem zárult le, másrészt a fordító nem állt egészen a helyzet magaslatán, és a többszörösen összetett mondatokat gyakran kissé döcögősre hozta össze.
Az első rész jobb volt, de azért én még így is várom a harmadikat

mantin>!
Ken MacLeod: Sötét fény

Jó hosszúnak tűnt, pedig a könyv terjedelme csak átlagos valójában. Ez azért lehet, mert kicsit vontatottan halad a második rész története. Igazából elég sok mindent akart a szerző beleírni a könyvbe, lehet ennek nem is csak egy történetnek kéne lennie, hanem inkább két-három különállónak. De hiába a sok felvett szál a történetben, mégsem lett túl izgalmas vagy sodró lendületű, sőt. Az olvasó inkább elveszik abban a sok mindenben, amit az író bele akart gyömöszölni a történetbe: csillagközi utazás, párhuzamosan létező értelmes fajok versengése, együttélése, vallási kérdések, idegen bolygók gyarmatosítása, politikai krimi, szerelmi történetek, családok versengése, korábbi személyes ellentétek kivetülése mindezekre stb. stb… És nagyon sok személyes szál van belefonva. Túl sok. Úgy érzem egy idő után maga a szerző is elvész benne, nem találja az egyensúlyt, csapong ezek között. Ami éppen az eszébe jutott, azt beleszőtte valahogy.
Vannak a könyvben érdekes gondolatok, de nem sikerült őket kellően kidomborítani a sok téma között. Míg az első résznek a második fele felpörgött, és határozottan izgalmas lett, addig a másodikban egyre érdektelenebb dolgok pörögnek csak. Az is úgy, hogy nem tudtam mindig követni, hogy mi mért történik pl. a politikai vonalon, ahogy, így aztán a furcsa felemás végkifejletet sem tudom igazán értékelni, igazából nincs is. Persze lehet itt ágyaz meg az író a harmadik résznek, de ez így akkor sem adja ki. Mindezek miatt csak egy jóindulatú 3 csillagot tudok adni, de még lehet meggondolom magam, és csak kettő lesz.

Rénszarv>!
Ken MacLeod: Sötét fény

az első rész után többet vártam volna, sajnos néha követhetetlen – pár mondattal az elején helyére lehetett volna tenni dolgokat, így gyakran az ember nem tudja miről is van szó, pl ki az égi nép, ki milyen nemű, stb. úgy tűnt gyakran, hogy a fordító nem mindig tudott magyarul, vagy egy alapos átolvasás hiányzott volna


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Peter F. Hamilton: Fejlődő Üresség
Alastair Reynolds: Acélszellő nyergében
Ian McDonald: Luna – Újhold
China Miéville: Konzulváros
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók
Frank Herbert: A Dűne
Markovics Botond: Felfalt kozmosz