Erősen vitatnám a science fiction címkét a gyűjteménnyel kapcsolatban, a 13-ból legalább 6 történetnél legalábbis bele tudnék kötni abba, hogy ez akkor most sci-fi-e vagy sem, ami azért elég sok. Amivel alapvetően nincs baj, csak felesleges elvárásokat támasztott bennem a történetekkel szemben, és a háttérben az pörgött, hogy vajon mikor, hogyan megy át sci-fibe?, és emiatt azt hiszem voltak novellák, amiket kevésbé tudtam értékelni, főleg az elején. Simán a fiction, vagy ha mindenképp nagyon menőnek kell lenni, akkor a speculative fiction is bőven elég lenne rá.
A novellák színvonala eléggé hullámzó, szerencsére az elejére került az egyetlen, ami majdnem kifordult a kezemből a genetikailag módosított szuperpatkányokkal, meg a szájbarágósan rezignált „úgyis csak parasztok vagyunk a multik sakktábláján!”-felkiáltással együtt. A többi novella sem mind fogott meg, de úgy éreztem, hogy ez sokszor inkább a kulturális különbségeknek és a háttértudás hiányának köszönhető, mint annak, hogy valóban rossz irománnyal álltam szemben. A felvonultatott ötletek viszont kifejezetten tetszettek, még ha a megoldás nem is ragadott mindig magával, volt itt poszt-apokaliptikus világ (ahonnan már kipusztult az emberiség); egy lény, aki maga sem tudja, hogy robot-e vagy ember; játék a szubjektív és objektív idővel; 1984-remake modern technológiával (szigorúan Kínában); tündérmesébe oltott űrutazás; hazatérő Istenek, és azt is megtudhatjuk, hogy a Mennyek nyelve a matematika (https://moly.hu/idezetek/767330). Látszik rajtuk, hogy a sci-fi hagyományok teljesen másképp működnek, mint Nyugaton, ami néha kicsit zavarba ejtő, de a kötet végén olvasható esszék sok mindent megmagyaráznak, érdemes azokat is elolvasni.
Röviden a szerzőkről: Chen Qiufan nélkül remekül meglettem volna, nálam ő volt a kötet leggyengébb láncszeme. A második novellájának (The Fish of Lijiang) alapkoncepciója azért elgondolkodtatott elég rendesen, de a másik két novellát simán ki lehetett volna hagyni. Xia Jia három novelláját jó volt olvasni, tetszett a szerző stílusa is, az ötletek is megmozgatták a fantáziámat: az A Hundred Ghosts Parade Tonight és a Night Journey of the Dragon Horse egészen csodálatos módon egyensúlyoznak a sci-fi és a fantasy határán, a Tongtong's Summert pedig egyszerűen csak jól esett olvasni. Mindhárom történet első sorban az érzelmeket mozgatja meg, de azért ad bőven gondolkodnivalót is. Ma Boyong története is tetszett, de szívesen olvasnék tőle valami „saját alkotást” eredeti ötletet inkább. Hao Jingfang az Invisible Planets-el hosszabb távra belopta magát a szívembe, gyönyörűen ír, remélem előbb-utóbb valami hosszabbat is olvashatunk tőle angolul! Tang Fei novellája nélkül is remekül meglettem volna, nem volt rossz, csak éppen túlságosan emlékezetes sem. Cheng Jingbo tündérmesébe oltott űroperáját nagyon akartam volna szeretni, de valahogy túlságosan távolinak tűnt, túl kevés háttértudásom volt hozzá, ha kicsit jobban megismerkedem a kínai folklórral, biztosan újraolvasom. Cixin Liu pedig nem okozott csalódást, vagyis de, kellemes csalódást okozott, a tőle beválogatott két novella ugyanis majdnem hozta a Ted Chiang által írt novellák szintjét (gondolom, nem véletlen, hogy ez a két írás került a végére). A The Circle kifejezetten inkább a kocka informatikus(-matematikus) olvasóközönséget célozza meg (de én is élveztem, pedig egy bizonyos ponton egy kukkot nem értettem belőle!), a Taking Care of God pedig az Isten-ember-teremtés és a civilizációk életútjának kérdéskörét vizsgálja meg egy nekem meglehetősen újszerű (de amúgy nagyon kínai/taoista) szempontból. Mindkettő még sokáig velem lesz, és nem csak azért, mert ez volt az utolsó két történet a gyűjteményben.
Összességében bár elég változó színvonalúak voltak az írások (meg talán a hangulatom is), örülök, hogy elolvastam ezt a gyűjteményt, nem egy novella lesz belőle, amire még sokáig emlékezni fogok!
Olvasónapló (spoilermentes novella-értékelésekkel) itt: https://moly.hu/olvasasok/4851749
