Az ​istenekkel nem lehet végezni 62 csillagozás

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

A ​papírsereglet és más történetek című, több irodalmi díjjal kitüntetett gyűjtemény szerzőjének új novelláskötete.

Ken Liu a szépirodalom eszköztárát használó, modern science fiction egyik legnagyobb hatású alkotója. Művei számos nyelvre lettek lefordítva, és már több novelláját adaptálta Hollywood. Legújabb, Az istenekkel nem lehet végezni című kötetében tizennyolc lenyűgöző történet olvasható, melyek korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, legyen szó migrációról, klímaváltozásról vagy emberi mivoltunk megértéséről. Liu rendre elmélkedik a haza és otthon, a család és szeretet fogalmain, írásainak általános célja, hogy tőlünk távolinak, idegennek tűnő közegbe helyezzen nagyon is létező, jól ismert dilemmákat, kérdéseket. A novellák megjelenítik a 21. századi ember világát, mindennapjait, vágyait és küszködését, sokszor a technológiához való kapcsolatán keresztül. Noha sok történet a jövőben játszódik – vagy holnap, vagy évszázadokkal később –, az… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198383 · Fordította: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám

Enciklopédia 5


Kedvencelte 6

Most olvassa 16

Várólistára tette 161

Kívánságlistára tette 182

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

https://szeged.hu/hirek/38906/egy-atom-vilaghaboru-abra…

Bár sosem számítottam túl nagy sci-fi rajongónak, de mindig le lehetett venni a lábamról az olyan szépirodalmi igénnyel megírt és elgondolkodtató alkotásokkal, mint amiket például Ursula Le Guin, China Miéville, vagy éppen Ted Chiang szokott írni.

Ehhez a trióhoz csatlakozott 2018-ban az a Chianghoz hasonlóan szintén kínai–amerikai származású Ken Liu, akinek ebben az évben jelent meg az első novelláskötete, A papírsereglet és más történetek magyarul. Emlékszem, hogy azonnal lenyűgözött ennek a kötetnek a részletgazdagsága, a sokszínűsége, az érzelmessége és a roppant plasztikusan ábrázolt gondolatvilága egyaránt. És most elmondhatom, hogy pont ugyanennyire és ugyanúgy nyűgöz le Liu mindössze pár hete megjelent új kötete, Az istenekkel nem lehet végezni is.

Az idén 44 éves szerző ebben a könyvében is óriási távlatokat jár be minden téren – mind műfajait, mind az itt ábrázolt időt tekintve (járunk a pár száz évvel ezelőtti múltban, de a több millió évvel későbbi jövőben is) –, ám minden történetére jellemző a csendes melankólia és az ázsiai visszafogottság, a sci-fihez képest meglehetősen kevés akció (nem tudom, hogy egy atom-világháborút ábrázoltak-e már ennyire szolid egyszerűséggel), és egyfajta végtelen humanizmus.

Elmondható, hogy Liu gyakran keresi arra a választ az olyan kérdésekre, mint a kik vagyunk? Honnan jöttünk? Mi tesz minket azzá, akivé? Mit kezdünk saját, népünk, illetve fajunk múltjával és történetével? Közben nem győz csodálkozni, hogy a technika révén hová fejlődhet az ember, és novelláiban újabb és újabb távlatokat nyit a lehetséges jövők felé, de gyakran el is borzad, hogy ez az egész hová is vezethet, és azt sugallja, lehet sokkal jobb és emberibb lenne megállni és visszafordulni egy kevésbé fejlett világ és a lassabb, hagyományosabb életmód felé.

Az összes itt szereplő történet kimondottan elgondolkodtató, ám mindig máshol és máson van bennük a hangsúly. A „Maxwell-démon” – ami a II. világháború idején játszódik – az egyén személyes gyökereiről mesél: egy pusztán japán származása miatt táborba zárt seattle-i lány, Takako kénytelen beállni amerikai kémnek, és tudósítani az ellenséges Japán hadititkairól (a szigetországban egy furcsa kísérlet révén megpróbálnak egyfajta szellemhadsereget létrehozni, hogy általuk nyerjék meg a háborút és pusztítsák el az Egyesült Államokat), és közben nem csak azt kell feldolgoznia, hogy az ő személyes döntésén és áldozatvállalásán múlhat milliók sorsa, de azt is meg kell értenie, hogy amerikaiként túl japán, viszont japánként túl amerikai lesz örökké, bármi történjen is.

Aztán van számos olyan történet is, amiben Liu nagyon is mai problémákat veséz ki és fejleszt tovább, csak éppen már a jövőbe transzportálva. Ilyen például a „Nyugodjék békében”, amiben egy iskolai lövöldözés során elhunyt fiatal lány szülei tapasztalják meg, hogy milyen is a kőkemény netes zaklatás egy technikailag a miénknél sokkal fejlettebb világban, vagy a „Bizánci empátia”, ami a közvéleményre ható érzelmi/értelmi manipuláció hatásairól vet fel elgondolkodtató dolgokat.

A legjobban sikerült írások azonban nem csak fontos kérdéseket bontanak ki és gondolnak tovább, de tökéletesen játszanak az érzelmi húrokon is. Az egyik ilyen a nyúlfarknyi „Emlékek anyámról”, amelyben egy gyermekét épp csak világra hozó nő megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg és már csak körülbelül két éve van hátra, ám ő úgy dönt, hogy bármi történjen is, de látni akarja felnőni a lányát, így beáll asztronautának, hogy a galaxisok közötti hipersebességű űrutazás során megtapasztalt relatív időnek hála lehet, hogy neki mindössze két év telik el a több részletben megtett küldetés során, de közben a Földön több évtized, és így – időnként, néhány napra hazalátogatva – ha részletekben is, de láthatja felnőni, sőt megöregedni saját gyermekét…

A személyes kedvencem az „Akik maradtak” volt: fajunk rájön, hogy tölthető fel a tudatunk a végtelen lehetőségeket és utánozhatatlan élményeket nyújtó online térbe (apró „szépséghiba”, hogy ennek során a test elpusztul), és az így végleg kettéváló emberiség – a kibervilágban barangoló és különböző gépek formájában megjelenő, gyakorlatilag halhatatlan virtuális tudatok, akik folyton magukhoz akarják csalogatni a hagyományos hús-vér életformában hátramaradó embereket – két fele próbálja meggyőzni az ellenkező tábort a maga döntésének igazáról, és közben még egy megható családi dráma is kibontakozik előttünk.

A rengeteg sci-fi sztori mellett azonban még találunk ebben a kötetben néhány klasszikusabb hangvételű fantasy darabot is, amelyekben többek között például egy furcsa, dimenziók között is közlekedni képes orgyilkos klán belső világába is bepillanthatunk.

Azt hiszem, hogy nem is kell tovább ajánlgatnom Ken Liu legújabb kötetét, mert már rájöhettetek, hogy aki elgondolkodni, elmélyülni, megrendülni, vagy éppen szórakozni akar egy jó könyv olvasása során, annak a kínai–amerikai szerző műve tökéletes választás lehet.

Bea_Könyvutca P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Sokan nem rajonganak a novellákért, pedig megvannak a maga előnyei és szépségei, én kifejezetten szeretem őket. Sokféle témában olvastam már novellagyűjteményt, most egy igazi csemege került a kezeim közé.
Ken Liu nekem tudott újat mutatni. Jó, mondhatnám azt is, hogy nekem nem nehéz, mert nem vagyok egy nagy sci-fi olvasó, de mégis úgy érzem, hogy nem csak, hogy újat mutatott, egyszerűen lenyűgözött és elkápráztatott. Végig valami borzongató, hidegrázós érzés volt rajtam, ahányszor csak kézbe vettem a könyvet, annyira különleges és meglehetősen nyomasztó történetek voltak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/03/ken-liu-az-istene…

Noro >!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

A jó fantasztikus novellának nehéz dolga van: egyszerre kell új világot teremtenie, és megmutatnia ebben a fiktív környezetben az embert. Ken Liu ebben a válogatásban ritka jó munkát végzett, hirtelen nem is tudnék még egy olyan kötetet mondani, amelyben talán ha egy novella maradt csak el az elvárásaimtól, de az sem sokkal.

A Szellemnapok története izgalmas hard/társadalmi SF témát kapcsol össze a jelen és a múlt generációs problémáival. spoiler
Az Újjászületettekben egy olyan civilizációt ismerünk meg, amely szerint a bűnök elfelejtése egyenértékű az ártatlansággal. De mit gondol erről az áldozat? spoiler
Az előbbiekkel szemben a Nyugodjék békében, a Bizánci empátia és Az igazi művészet teljesen köznapi, valószerű és akár már holnap is megvalósulható történeteikkel tűnnek ki. Az internet adta lehetőségeket csak egy kicsivel gondolják tovább, de ezek révén hatalmas – és jobbára hátborzongató – társadalmi változásokat jósolnak.
Az Istenek… novellafüzér a tudatfeltöltés köré épít fel ötletes „mitológiát”, számos nézőpontból vizsgálja meg a kérdést, és felépít rájuk egy lehetséges jövőbeli történelmet. Ide tartoznak az Akik maradtak spoiler és a Teljesen máshol… spoiler c. történetek is, amelyet talán szerencsésebb lett volna kronológiai sorrendben elhelyezni a kötetben. Hasonló témát dolgoz fel a Hét születésnap is, de itt logaritmikus időskálán távolodunk a jelentől, miközben az emberiség egyre merészebb és változatosabb formákba alakulva valahogy mégis megőrzi a gyökereit.
Az Üzenet az öbölből… talán az a novella, amelynek értelmezése a legtöbb szabadságot hagyja meg az olvasónak. Bár Liutól eleve távol áll, hogy egyértelmű üzeneteket foglaljon írásaiba, itt még önmagához képest is feltűnően nyitva hagyja a témát. Egyszerűen elmeséli, milyen az élet azon az éghajlatilag teljesen átalakult Földön, amelyet az emberiség gazdagabbik része már régen elhagyott, és rád hagyja, hogy mit gondolj és mit érezz erről.
Végül Az Üzenet c. űropera volt az az egy sztori, amiből talán valamivel többet is ki lehetett volna hozni. Bár ez sem rossz, csak úgy érzem, hogy ezt más is meg tudta volna így írni.

Ami a fantasy oldalt illeti: A Maxwell-démon szokatlan hangvételű világában a fizika és a „parapszichológia” találkozik egy második világháborús japán projekt keretében, de a központi téma mégsem a terv sikere vagy kudarca, hanem az, hogy a háború résztvevői mennyit hajlandóak feladni saját emberségükből.
A hősies fantasy két novellában is megjelenik. A Szürke Nyúl… egy olyan világba vezet, ahol az uralkodók alkímiai módszerekkel gyártanak hősöket maguknak, A rejtett lány pedig a történelmi Kínában kalandozó misztikus szerzetesek életét mutatja be. Bár az első inkább népmesei elemekből táplálkozik, a második pedig modernebb felfogású, valahol mindkettő azt kutatja, hol a határ a szabályok elfogadása és új utak keresése között.

ViraMors P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Én leszek az első balerina, aki a Holdon táncol!

A világ őrült hely, tébolya egyszerre kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen.

Fényéveket szelt át, hogy velem lehessen, egy furnérajtó nem állíthatta meg.

Csodálatos.
Ken Liu ismét lenyűgözött. Időnként elkeserített, de első sorban elvarázsolt, és ezúttal megtette azt, amit nem sokan: kicsit megríkatott. Kedvencem egyértelműen az Emlékek anyámról. Rövidke és sok tekintetben nagyon egyszerű, mégis végtelenül érzékeny és megható darab. De nem lehet panaszom a többi novellára sem. Ken Liu okosan és hatásosan ír, anélkül, hogy hatásvadászatba, vagy túlírtságba fulladna. Az Üzenet az öbölből… volt az egyetlen, amit kicsit nehézkesnek éreztem, de azt hiszem, ennyi még bőven belefér. Különösen tetszettek az egymáshoz kapcsolódó írások, amik a végére egy összefüggő történetet adtak ki emberekről, istenekről, a világról és még sok minden másról.

4 hozzászólás
Amál P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liut nem lehet nem szeretni. A novellái rendkívül változatosak és elgondolkodtatók. Mindegyik történetnek mélyebb mondanivalója van. Van amelyik a múltban, van ami a jövőben játszódik. Szeretem olvasni őket, mert megérintik az ember szívét, mosolyt csalnak az arcomra vagy éppen könnyeket a szemembe. Mondhatom azt is, hogy miatta kedveltem meg ezeket a rövid kis olvasmányokat.

Morpheus>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Irodalmi igényességű sci-fi, ám időnként túlteng az irodalom, és akkor unalmassá, vagy erőltetetté válik. Ennek ellenére, vagy éppen ezért adtam meg neki a 4,5 csillagot. Nekem leginkább a poszthumán emberiségről szóló történetek tetszettek, innen, át és túl a szingularitáson. Azonban hiányérzetem is volt, mert ebben a világban nem voltak MI-k. Érdekes koncepció, technológiai szingularitás MI-k nélkül. A többi írásai elég változatosak, inkább mitikusak, fantasy jellegűek, szépek, igényesek, de ezek nem kerültek annyira közel hozzám.

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu művi gonddal fonja össze a múlt, jelen és jövő, mondavilág és valós történelmi esemény, tudomány és hagyomány szálait. A létrehozott tökéletes disszonancia bevont a bűvkörébe és nem engedett, oldalról-oldalra követelt meg egyre több és több figyelmet. A sci-fi történetek közé ékelődött fantasy novellák (Maxwell-démon; Szürke nyúl, bíbor kanca, szénfekete párduc; A rejtett lány) azonnal elragadják a képzeletet, bármelyikből készült regényt szívesen forgatnám, azt kívántam, bárcsak tovább olvashatnám még őket.

A fantázia világa csupán álca a valós problémák emészthetővé tételéhez, mint ahogy a A Maxwell-démon fizikus főszereplője esetében is. Amerikában túlzottan japán, Japánban túlzottan amerikai, és bár sosem járt Japánban, arra kényszerítik, hogy odautazva kémkedjen az amerikai kormánynak. A Szürke nyúl, bíbor kanca, szénfekete párduc egy testvéréért bármire képes nő története, aki erőn felül, váratlan útitársakkal indul öccse nyomába. A hatalom azonban nem feltétlenül hálás, a fellélegzés az utolsó pont után itt is elmarad. A rejtett lány morális kérdései elgondolkodtatóak: miután teljesen kiforgattak önmagadból, van-e még visszatérés a nosztalgikus múltba vagy az újonnan jött felelősség örökre távolt tart a régi életedtől?

De nem hiába a könyvön lévő science fiction cimke, a köteten végighúzódik a poszthumanizmus kérdéskörével foglalkozó novellafüzér, ebbe sorolható a címadó elbeszélés, Az istennekkel nem lehet végezni is. Minden egy vállalati megfontolással kezdődik, amikor a cég, csak mert megtehetei, egyik kiváló munkatársuk tudatát feltölti a szervereikre, hogy így megmaradhasson az álata képviselt hasznos tudás. A gépezetbe azonban hiba csúszik: túl sok marad a személyiségből is, nem csippentettek le eleget a családjáért, főleg lányáért rajongó apából, aki bármit megtesz azért, hogy felvegye a kapcsolatot gyermekével. A titok pedig, ahogy ez már csak lenni szokott, kitudódik.
Kellett egy kis idő, mire felfedeztem az összefüggéseket, hatalmas “aha-élmény” volt rájönni, hogy a visszatérő szereplők ugyannak a történetnek a részesei.

https://csakegypercre.hu/az-istenekkel-nem-lehet-vegezn…

Chöpp P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

              emlékezni              és felejteni…
❤❤❤

Abszolút kedvenceim a kötetből:
Az üzenet
Metszés
Szürke nyúl, bíbor kanca, szénfekete párduc

wzsuzsanna P>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

(…) A kötetben összesen tizennyolc novella található, a szerző pedig már az előszóban megemlíti, hogy ezen válogatás során sokkal nagyobb teret kapott az ő szubjektív ízlése és az őket foglalkoztató kérdések, így olyan darabok kerültek a gyűjteménybe, amik tényleg sokat jelentenek a számára. Ez a fajta személyesség már a kezdetektől érzékelhető, minden novellából visszaköszön, hogy az író komolyan veszi a saját maga által felvetett kérdéseket és témákat, ha kell, tudományos alapossággal és kutatómunkával támasztja alá mondanivalóját, ahol pedig annak van létjogosultsága, ott pedig teret enged az egészen bensőséges gondolatoknak és érzéseknek. Műfaji szempontból ugyebár a sci-fi a leginkább meghatározó, ráadásul az a fajta, amiben sokféle tudományos szakkifejezéssel, fizikai, informatikai és matematikai információk tömkelegével találkozunk, ez volt az az aspektus, amivel kapcsolatban a leginkább fel kellett kötnöm a gatyámat. Téma szempontjából nagyon változatos történetek ezek, de azért akadnak visszatérő elemek, amik sokféle variációban bukkannak fel, például az emberi létezés különféle minőségei, a halhatatlanság kérdése és az idő természete, a személyesebb, egyetemesebb témák közül pedig leginkább a családi kötelékek. Sajátos megoldás volt a kötetben, hogy bár a novellák többsége különálló, vannak benne folytatásos, illetve azonos jövőbeli világban játszódó darabok. Az istenek nem tűrik a béklyót, Az istenekkel nem lehet végezni és Az istenek nem haltak meg hiába című történetek egy olyan jövőbe kalauzolnak bennünket, ahol ugyan még csak eseti jelleggel, de előfordul, hogy emberi tudatot „töltenek fel” adatbázisokba, hogy testüket a pusztulásra hagyva a létezés egy egészen új síkját tapasztalják meg. A tudományos témát középpontba állító novellák magjában mégis egy személyes, családi történet húzódik meg: Maddie, aki már két éve azt hiszi, hogy szeretett édesapja meghalt, egyszer csak rádöbben, hogy a férfi tudata nagyon is élő, és képes vele a számítógépen keresztül kommunikálni. Ezek az ötletek nem újszerűek, számos más könyv és film felvetette már őket, Ken Liu novellái viszont számomra többet nyújtottak abból a szempontból, hogy térben és időben kiterjeszti ezeket a felvetéseket, egész pontosan végiggondolva és levezetve, hogy hová vezethetne egy ilyen lehetséges szituáció. A kötetben más novellák is voltak, amik erre a témára épülnek, csak már sokkal később játszódnak, egy olyan világban, ahol a legtöbb ember önként vállalja, hogy veszni hagyja földi életét – a pusztuló bolygóval együtt – és tudatával átlép ebbe a másfajta létezésbe. Az Akik maradtak című darab azt a gondolatkísérletet viszi végig, hogy egy ilyen világban hogyan élnek azok, akik ragaszkodnak a halandó, földi létezéshez, még akkor is, ha a körülmények miatt már csak kínkeservesen képesek a túlélésre, és milyen konfliktusok eredhetnek abból, ha mást gondolunk a lehető legjobb létezésről, mint a szeretteink. Bár ezek az összefüggő novellák nagyon érdekes kérdéseket vetettek fel, nekem mégsem ezek voltak a személyes kedvenceim. Black Mirror-rajongóként leginkább azok a történetek kerültek közel hozzám, amik éppen csak egy leheletnyit járnak előrébb a mai valóságunknál, és amik olyan témákra és problémákra reagálnak, melyek már most itt dörömbölnek az ajtónkon. Jó példa volt erre a Nyugodjék békében című darab, mely egy család kálváriáját meséli el, miután a szülők idősebbik lánya meghal. Miután az édesanya az internet segítségével kíván emléket állítani gyermekének, a világhálón jelenlévő trollok minden erejükkel azon fáradoznak, hogy ezt az emléket bemocskolják (egyébként nagyszerű módon ez sincs ennyiben hagyva, a szerző számukra is kidolgozza azt az ideológiát vagy erkölcsi szempontot, ami alapján ezt teszik), csak éppen a mainál sokkal fejlettebb technikai lehetőségekkel. Szerintem fontosak ezek a fajta emlékeztetők, amikor szembesülhetünk azzal, hogy az életünket megkönnyítő technikai vívmányok hogyan fordulhatnak ellenünk, ha nem jó szándékkal használják őket. De ugyanígy fontos témákat vetett fel a Bizánci empátia is, ahol a nem túl távoli jövőben az emberek virtuális szimulációk segítségével megtapasztalhatják a háborúk vagy éhínségek borzalmait, hogy utána könnyebben dönthessék el, kiknek kívánják adományozni a pénzüket. Szerettem, hogy a szerző sok oldalról megrágta ezeket a kérdéseket, és általában legalább kettő, különböző nézőpontot ütköztetett egymásnak. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/02/az-istenekkel-n…

abstractelf>!
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu legújabb novelláskötetével szemben hatalmas elvárásaim voltak: mivel A papírsereglet és más történetek lassan 3 évvel ezelőtt felejthetetlen élményt nyújtott, valami hasonló csodában szerettem volna részesülni ismételten.

Az Előszóban az író figyelmeztetett, hogy ez a kötet más lesz, mint az előző volt: személyesebb az olvasó számára. (Itt jegyezném meg, hogy nem szeretek előszavakat olvasni, de Neil Gaiman után Ken Liu is azon szerzők közé került, aki még egy előszót is varázslatosan tud megírni.) Nem vettem komolyan ezt a figyelmeztetést; még az olvasásom alatt külön értékeltem is az első történetet, s ezt terveztem tenni a többivel is.

Aztán következett a második novella, és én napokig nem dolgoztam fel. Harmadik novella, negyedik novella… tizennyolcadik novella, én pedig képtelen voltam bármit is írni róluk, mert igaza volt Ken Liu-nak: ezek a történeteket a saját személyem, a gondolataim, és a világnézetem tette egésszé, így bármit írnék róluk, sokkal többet árulna el rólam, mint magáról a történetről. Ezt szerettem bennük a legjobban.

Ezek a történetek nem olyan könnyen emészthetők. Az író mindegyikbe olyan gondolatokat szőtt, amelyek számomra nagy értékkel bírnak. Mindegyik történetnél azt vártam legjobban, hogy ezúttal milyen gyönyörűséges(en borzalmas) úton juttat el egy újabb felfedezéshez.

Ezt a novelláskötetet elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb folyású, különleges történeteket mondanivalóval. Legyen az akár a múltunkról, akár a jövőnkről.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

De a pulyka nem tud sasként szállni, és mi sem élhetünk akként, amik nem vagyunk.

243. oldal Szürke Nyúl, Bíbor Kanca, Szénfekete Párduc

Noro >!

Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa.

236. oldal (Üzenet az öbölből: Negyvennyolc óra a massachusettsi remetével)

Chöpp P>!

Mennyi adat, mégis milyen kevés információ!

74. oldal Nyugodjék békében

Bea_Könyvutca P>!

(…) néha akkor is harcolnunk kell, ha biztos a kudarc. Nem önmagunkért.

177. oldal, Az istenekkel nem lehet végezni

Chöpp P>!

– Nem befolyásolhatod, hogy mások mit gondolnak – folytatta Carrie. – De azt mindig te döntöd el, hogy közéjük tartozol-e.
A fiú nem válaszolt. Megpróbálta megérteni a saját haragját.
– Én nem vagyok az apám – folytatta a lány.- És te sem vagy a szüleid. A család csak valamiféle történet, elmesélik neked, de a legfontosabb történetet neked kell elmesélned magadnak.

26. oldal Szellemnapok

Chöpp P>!

Az emlékezés művészete nem más, mint rekonstruálás, melynek során kitöröljük és megváltoztatjuk az eredeti sablont.

338. oldal Metszés

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
Chöpp P>!

– Nem az emlékezésre, hanem a felejtésre törekszünk – mondta az Apát újabb szót vágva ki a Könyvből.

339. oldal Metszés

Bea_Könyvutca P>!

Egy jó történet nem működhet jogi okirat módjára, amelynek célja, hogy meggyőzze és az észszerűtlenség szakadéka fölött függő keskeny pallón vezesse az olvasót. Sokkal inkább olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történet
Chöpp P>!

Régen azt hittem, hogy a Szingularitás minden problémánkat megoldja majd. Kiderült, hogy csak egyszerű megoldás egy összetett problémára. Történetünk nem azonos; nem ugyanazokra a dolgokra vágyakozunk.

309. oldal Hét születésnap

Kapcsolódó szócikkek: technológiai szingularitás
Chöpp P>!

Az emberi természet valamiféle sötétséget hordoz magában, amely kibékíthetetlenné tesz bizonyos konfliktusokat.

313. oldal Hét születésnap

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Alexandra Bracken: Sötét idők
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra
George R. R. Martin: Álomdalok
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10