85. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​papírsereglet és más történetek 175 csillagozás

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A ​kínai származású Ken Liu a generációjának az egyik legeredetibb, legkülönlegesebb és legelgondolkodtatóbb novellistája. Az írásai rendre rámutatnak a varázslatosra a hétköznapi dolgokban. A papírsereglet és más történetek e kivételes tehetségű szerző legjobb műveit gyűjti össze az évtizedből.

Egy fiatal férfi a távoli jövőben a kultúrája és múltja végső megsemmisülése ellen küzd a Mono no aware című történetben, amiért 2013-ban odaítélték Liunak a Hugo-díjat. A papírseregletben egy varázslatos origami tigris döbbenti rá a főszereplőt, hogy a szeretet nem ismer határokat. Ez a novella volt az első az irodalmi díjak történetében, ami egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjakat, és mindmáig sokan hivatkoznak rá, hogy szívszaggató végkifejlete a fantasztikumot egészen új módon ábrázolja. A Jó vadászatot! című ázsiai steampunk történetben az olvasó végigkísérheti a mágia különböző korokhoz való csodálatos alkalmazkodását. A kötet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194279 · Fordította: Juhász Viktor, Benkő Ferenc, Ballai Mária, Török Krisztina, Bosnyák Edit, Beke Zsolt, Rácz Péter, Molnár Berta Eleonóra

Enciklopédia 26

Helyszínek népszerűség szerint

Kína · Dárfúr


Kedvencelte 31

Most olvassa 31

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A gyomrom ökölbe szorul, ha belegondolok, hogy több mint 1 hónapon keresztül csócsáltam ezt a tizenöt elbeszélést. S most úgy érzem, hogy mégis végig rohantam minden leírt betűn, elkapkodtam a szavak és mondatok habzsolását. Képtelenségnek tartom, hogy ennyi fantasztikus ötletet, ennyi csodálatosan mély, vagy csak sziporkázóan kreatív gondolatot ilyen rövid idő alatt befogadhassak. Nem lehet, hogy minden jelkép, utalás, emlékeztető máris összeálljon azzá a kellemes agytörzsi simogatássá, amely végső soron a megértésben inkarnálódik.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a kötet 2018 egyik meghatározó olvasmánya volt számomra és még sokáig, sokszor kell kézbe vegyem, hogy azt állíthassam, hogy olvastam az elbeszéléseit. Meggyőződésem, hogy mindegyik írásnak van még számos olvasata, amelyekre hetek-hónapok múlva élvezettel rácsodálkozhatok majd. Ken Liu személyében pedig egy olyan szerzőt ismertem meg, akit képtelen vagyok zsáneríróként emlegetni. A papírsereglet novellái, választott témájuktól függetlenül, egytől egyig a szépirodalom magasiskolájának darabjai.
A novellákról külön-külön nem emlékezem most meg, arra van itt az olvasónaplóm:
https://moly.hu/olvasasok/6586511
Az önálló elbeszéléseket szándékosan nem pontoztam, mert az első néhány oldal után értelmetlennek tartottam tizedesjegyekkel különbséget tenni kisebb-nagyobb remekművek között.

Ezt a kötetet irodalmi ízléstől és elköteleződéstől függetlenül mindenkinek könnyedén ajánlhatom.

>!
szadrienn P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Novelláskötet Ken Liutól, a betűmágustól két kultúra és több műfaj határán.
Hiszen jelen van itt Kína, ősi legendáival, démonvadászokkal, rókatündérekkel és a Majomkirállyal, a közelmúlt történelmének minden rettenetével és fájdalmával, és az itt élők és a távolba szakadtak szívós kitartásával és hihetetlen élni és túlélni akarásával. De éppúgy hitelesen képviselteti magát az Egyesült Államok a connecticuti kertvárossal, a tajvani katonai bázissal és Idaho aranylázban égő bányavárosaival. A fantasy novellákban az origami figurák varázslatos életre kelnek, törékeny jégkockába és illatos cigaretták dobozába rejtőzik reszketve a lélek, a sci-fi részek az űrbe, majd távoli civilizációkba vezetnek, és gőzgépektől egészen az ultramodern high-tech csodákig dübörög a steampunk. A hangvétel néha az egyszerű, letisztult keleti meséket idézi, majd egy dokumentumfilm forgatókönyvét, de a szépirodalmi mélység is felcsillanni látszik.
Több elbeszélésben is visszatérő motívum a szülő és a gyermek közötti fájdalmas érzelmi válság, a megbocsájtásra való képtelenség, a gyökereitől elvágott keleti ember útkeresése a nyugati civilizációban, és a modern technika uralma, amint manipulálja és kisajátítja érzéseinket és gondolatainkat, majd a testünket, amíg már egyetlen porcikánk sem maradhat igazán a miénk.
Rendkívül sokrétű és gazdag ez a válogatás, de a rengeteg egzotikus szín, illat, édes, csípős és keserű íz mellett a legmeghatározóbb vonása mégis az a megrázó keresztmetszet, amit Kína történelméről nyújt, több korszak traumáit és az áldozatok megrázó sorsát felidézve. Megrendítő emlékezésre és a múlttal való szembenézésre hív, de soha nem egyoldalúan, vádolva és ítélkezve, hanem mindig mély együttérzéssel, Kelet türelmével és bölcsességével.

16 hozzászólás
>!
pat P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Iszonyú kíváncsi vagyok, mi alapján ítélik oda például a Nebula- meg a World Fantasy-díjakat a vonatkozó bizottságok, úgy elolvasnám a Ken Liu novellák kapcsán született jegyzőkönyveket, az indoklásokat!
Mert, ahogy én látom ezeket a novellákat, nem feltétlenül a konkrét fantasztikum, mármint a technikai részletek, műfaji újítások, stb. miatt igazán erősek ezek a novellák. Persze, amelyik sci-fi, az többnyire nagyon és korrekten sci-fi (Hullámok! Mono no aware! Ahh!); amelyik fantasy vagy mágikus realizmus (vagy valami hasonló :), az meg nagyon szép, érdekes, ötletes; és az összes műfaj eszközeit hihetetlenül profin használja.

No és mire használja olyan profin őket? Ó, hát zseniális dolgokra, nézzétek csak!
Félelmetesen ír például a kínai-amerikai emberek sorsáról, életkérdéseiről, dilemmáiról, jellegzetes családon belüli, generációs problémáiról – azokat akár cyberpunk köntösbe bújtatva (A visszatérő vendég), akár cseppnyi mágiával megfűszerezve (A papírsereglet).
Aztán ír a kínai emberek sorsáról, történelméről, emlékművet állítva olyan nemzeti tragédiáknak, mint pl. a mandzsu császárok XVII. századi rémtettei (A permester és a Majomkirály), a XIX. századi kínai bevándorlókat ért elképesztő igazságtalanságok (A világ ízei – hallottatok ti már a Chinese Exclusion Act-ről? na ugye), vagy a harbingi haláltáborok a II. világháborúban (Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm).
Megismerteti velünk a távol-keleti filozófia, szellemiség bizonyos aspektusait – akár a távoli jövő apokaliptikus látomásai közé vetítve azokat (Mono no aware).
És mindeközben végtelenül személyes emlékek, érzések, talán már feldolgozott konfliktusok bomlanak ki a lapokon, nagyon bensőséges, időnként szívszorító, időnként felemelő érzés olvasni a kötetet – anélkül méghozzá, hogy a hatásvadászat legapróbb szikráját fel vélném fedezni, bárhol is. Érdekes, olvasás közben nem mindig voltam elragadtatva ettől az érzelmi aspektustól, de visszagondolva, hát igen. Benyomásos írások ezek, melyek sokáig rezonálnak még az olvasóban.Kaphatna még pár díjat, nem csak SFF kategóriában.

Jelentős kötet, olvassátok. Találja meg mindenki a hozzá közel álló írásokat, aztán meséljetek. :)

1 hozzászólás
>!
giggs85 P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Ken Liut Ted Chiang méltó párjának érzem, hisz mindkét kínai származású amerikai (elsősorban a sci-fi) novella mestere, és mindketten hihetetlenül színvonalasan írnak, bármi is legyen egyébként a téma.
Liu ezen könyvére fokozottan igaz, hogy számtalan témában és írásmóddal alkot, de mindig legalább egy jó, élvezetes színvonalon, ám többnyire inkább ennél is jobban, néhol a zsenialitás határát súrolva. Hihetetlenül jó és elgondolkodtató ötletei vannak, és közben nagyon jól játszik az érzelmi húrokon, de sosem billen át a giccshatáron.
Számomra ő tipikusan egy olyan író, aki tökéletesen megtanulta hogyan kell írni, és hogyan működik egy novella, és ezt a tudását gyakorlatban is tudja alkalmazni. Remélem jönnek még kötetei bőségesen…

>!
Annamarie P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A tizenhat novellát tartalmazó könyv mindegyik írásáról elmondható, hogy hihetetlen tökéletes a maga nemében. (Jó, egytől eltekintve, de arról később.)

Olvasás közben annyira sok új, eddig nem tapasztalt érzés és gondolat szakadt ki belőlem, hogy jegyzetelnem kellett, és azt gondolom, hogy ennek az egésznek ez volt a legnagyobb hozadéka, ez a friss, ámde kiforratlan gondolatvilág. Atipikus értékelés:

"Most még látszólag minden lehetséges. A jövő egy dúsan megpakolt lakomaasztal, amiről bármelyik ételt elveheted. Ken Liu novelláiban már a dolgok elvétettek az asztalról, a következmények idejében járunk, amikor a múlt roskadozó terítéke édes emlék csupán, a főszereplőkbe égett talizmán, melyet magukban hordanak. A nyelvüket, a kapcsolataikat vagy az identitásukat meghatározó apróságok: az illatok, a gesztusok, a vágyak, a tekintetek apró zöld csírája elkaszáltatott, jelentőséggel nem bír a jelenben, mert az emberiség egyetlen célja a túlélés.
Túlélni a szó organikus értelmében, melynek a technikai fejlődés a záloga. Az erkölcsileg holt pontra jutott ember miben is bízhatna? A fémben, a gázban, a molekulák erejében, mely kellően összesűrítve, erejét koncentrálva a jövőbe lőheti az embert?
De vajon, van-e értelme az életet megmenteni? Szükség lesz-e a jövőben arra, amit az ember összepofozott? Kell-e a nyelv, a tudás, az érzelmek?
A novellák egyesével bontják elemeire azokat a törvényeket, melyek bár dogmaként uralkodnak az emberiség tudatában, de nem biztos, hogy túlélésre hivatottak.
A „Visszatérő vendég” című műben az emberiség életében már jelen van a „Regulátor”, mely gombnyomásra képes kikapcsolni az érzelmeinket. A józan ész, a logika erejével lép egyről a kettőre az ember. Vajon járható ez az út? Elgondolkodtató, akárcsak az emléknélküliség kérdése. Kapaszkodókat keresünk a szerző szerint, ha nem ismerjük, akkor megalkotjuk a saját teremtéstörténetünket. A honnan vagyunk talán fontosabbá válik, mint a miért vagyunk.
A novellák nagy része a sci-fi köpönyegébe bújik, és nagynyomású kapszuláját leküldi az olvasó mélyébe. A gyomorban szétmaródik ez a köpeny, a hatóanyag pedig szétárad bennünk. Már nem választhatunk a pompásan feltálalt ételek közül, most már csak emészteni kell azt, ami vagy éltetni fog, vagy megöl".

Végül pedig itt van ez az utolsó novella, „Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm”. Kétszer tettem le, mert képtelen voltam olvasni. Technikailag, ötletileg teljesen tökéletes írás, a science fiction magasiskolája. A múlt és a jövő elegyedése, etikai problémafelvetéssel. Egy ékszerdoboz lehetne ez a novella. Sokak számára talán az is. De a szerző itt annyira túlzásba esett a borzalmak ábrázolásával, hogyan ez az olvasók egy részét lesokkolja, és már nem úgy jönnek a visszacsatolások, ahogy ezt remélte. Egész egyszerűen nem működik. Nekem kilőtte az agyamat. Viszont olyan élesen áll bele a kérdésbe, hogy az időutazás lehetőségével felébreszthetjük-e az emberiség lelkiismeretét, hogy mégis azt mondom, tegyetek vele egy próbát, hátha ti képesek vagytok átnézni a borzalmakon, és tovább tudjátok gondolni ezt a kérdést!

Amit mindenképp ki kell emelni, hogy bár a novellák tényleg tudományos fantasztikus kategóriába sorolhatóak, de csodaszépen megjelennek a keleti kultúrtörténet elemei, a rókatündér alakja, a kalligrafikus írásjegyek, a nevek jelentéstartalma, az origamik, és számos olyan apróság, melyek a kínai világban horgonyozzák le időutazó bárkánkat.

Nézem a novellák címét, és sorra jut eszembe az a rengeteg jó ötlet és gondolat, ami megelevenedik bennük. Jobb lett volna lassabban olvasni, több időt hagyni magamnak. Azt hiszem elő kell ezt még vennem!
Kedvencet is nehéz választanom, sok kiemelkedő volt benne, de ha mégis, akkor „Mono no aware”-t választom, ami minden kiábrándultságom ellenére behozza azt, amitől többek lehetünk, az önmagán túlmutató ember képét, és szövegét is jóval csiszoltabbnak éreztem.

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A címadó történet és a többi fikció nagyon tetszett, egészen imádtam volna, ha nincs ott a realisztikus sötét oldal spoiler, amelyekbe szereplőink keveredtek a többi novellában. Így sokkal keserédesebbre sikeredett az összkép, mint szerettem volna vagy elképzeltem a sok rajongói értékelést olvasgatva. Sajnálatos, hogy van ilyen része az emberi természetünnek, amelyre hallgatva az egyébként normálisan működő emberek parancsszóra képesek megkínozni, megölni más embereket, csak mert azt mondták neki. És csodálatos, hogy ez velünk (a közvetlen környezetemmel) nem történik meg itt és most, de olvasva is nagyon lehangoló és borzasztó volt, plána a nagy kontraszt miatt, ami a többi történetében dominál, miszerint képesek vagyunk mi csodákra is, miért hagyjuk magunkat lehúzni ilyen mélységekbe? Költői kérdés, sajnos, de próbálok a jóra koncentrálni így 4 csillag és mély hála az építeni és szeretni képes emberekért..

1 hozzászólás
>!
mate55
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Az év egyik legkülönösebb atmoszférájú könyve volt számomra. Talán azért is szerettem ennyire, mert másképp építkezik, más szituációkra fektet hangsúlyt, mint amit megszoktam. Üdítően más, mint amikor a műfajok metszéspontja keveredik. Ken Liu bebizonyította, hogy igazi művészi alkotás bármilyen fikcióban lehetséges. Egyszerű eszközökkel, letisztult hangon szóló novellái betekintést nyújtanak azokra a helyekre, ahol a „szokásos találkozik a nem mindennapival”. Nem olyan novellák gyűjteménye, amely visszafogná magát, ha egy kevésbé konvencionális útra kell lépnie. Érzékeny témák érintésére használja a fantasztikumot, de mindig képes megmutatni a tudomány és a bűn mögé settenkedő embert, megértetni velünk az ő kis világát, és amit nem annyira a szórakoztatás, mint inkább a sokatmondás igényével tölt meg. Legyen bármennyire is kiegyensúlyozatlan élmény, éppen ettől lesz egy jellegzetes és minden bizonnyal sokak számára emlékezetes darab. Ezen felül pedig talán egy olyan könyv is, amelyből mindenki mást (és mindenkit más) tud megragadni. Bizonyosan az egyik legsokszínűbb antológia, amit valaha is olvastam, ami segíthet abban, hogy tudatosabban és bölcsebben forgolódjunk a minket körülvevő világban.

>!
Molymacska P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Az egész ismerkedésem a könyvvel úgy kezdődött, hogy valaki, valahonnan azt mondta, létezik kínai sci-fi novella. Én meg örültem, mert hát nem mindennapi, hogy kínai, meg ugye sci-fi novellákat is nagyon szeretek olvasni. Ezek után még jó néhány hónapig hallgattam, Liu mennyire sci-fi, mennyire műfajteremtő, mennyire újító, mennyire jó, és legfőképpen még egyszer: mennyire sci-fi. Pedig Liu nem sci-fit ír, vagy inkább nem csak azt. Ez olyan, mintha a szivárványra azt mondanánk, hogy lila, vagy a magyar konyhára, hogy csípős. Van benne igazság, de az csak egy szelete, és sokkal több van benne igazából. Hiszen Liuz remeke novellákat ír, sci-fit, fantasyt, steampunkot, mágikus realizmust, krimit, disztópiát és igen, vannak csupasz szépirodalmi novellái is. És gyönyörűek. Mégis elszomorítóak, mivel nem erre készültem fel (az Agavenak rengeteg olyan könyve van, ahol a kiadói marketing valami olyan irányba megy el, hogy juszt se azt kapod, amire számítasz. Ez is ez az eset volt…)
A cím nagyon szép, rengeteg mindent rejt magában, de számomra a minimalista borító (nagyon sok mással ellentétben) nem ragadott el. Jó-jó, de ennél sokkal több ez a könyv és mintha igazán nem is akarná megmutatni, mit is rejt magában (megértem, ez a könyv amúgy piacilag nem eladható, ha úgy reklámoznák ahogy :D )
A novellák számomra nagyon érdekes voltak, hiszen Liu rengetegféleképpen fejezi ki ugyanazokat a dolgokat: az ázsiai (főleg kínai) történelmet, a politikai problémákat, a technológia fejlődésének problémáját, és a kínai (vagy általánosabb ázsiai) személyek egyszerű, de mégis életrevaló életét. Bár mindegyik szereplője valamilyen szinten sérült (értsd jól, lelkileg kikezdte az idő) mégis életrevalóak, élni akarnak, hogy valamit végrehajtsanak akár a halálukkal is. Ezek a novellák gyönyörűek, de mégis szomorúak, sokszor mocskosak, de mégis van bennük valami vonzó. Fájdalmasan vonzó.
Liu gyönyörűen ír, és még annál is szebben. Rengeteg eszköztára van, amit arra használ, hogy egy történetet minél erősebben át tudjon adni. Van, hogy hosszú, szépirodalmi mondataival veszi le az embert a lábáról, máskor az egyszerűség vagy tényszerűség az ő fegyvere, megint máskor belevisz olyan metaforákat, amiket felbontva az ember eldobja az agyát.
Az alábbiakban pedig egyenként is szeretnék néhány sort írni a novellákról:

Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai A kötet első novellája a kötet leggyengébb novellája is véleményem szerint. Amikor ezt a novellát olvastam, úgy éreztem, egy írástechnikai gyakorló novellát olvasok, aminek a lényege, hogy az író a karaktereket kitalálja, és teljesen tényszerűen leírja. Ezzel alapvetően nincs baj, mégis hogy kötetben szerepeljen, kicsit érdekesen mutat, főleg a többi novellához képest.
Szórakoztató, néhol ötletes idegenek tűntek fel bár az első fajt kb senki sem tudta felülmúlni, annyira fantáziadúsra sikerült, mégis ez nekem nem kiforrott novellának, csak gyakorlásnak tűnt, így megkérdőjelezném a helyét a kötetben is.

Állapotváltozás Szépirodalmi. Ez jut eszembe először a novelláról, és még nagyon sok majdnem első gondolatom is ez.Akármennyire is egy „fantasy” történetet olvasunk, mégis ez sokkal inkább szépirodalom, vagy talán mágikus realizmus. Talán az van legközelebb ehhez a furcsa, érzelmes, metaforákkal teli novellára. Olvasni nem volt túl élvezetes, ellenben egy idő után visszagondolni rá, gondolkozni a mondanivalóin mégis jó érzés. Van egy történet, rengeteg ki nem mondott érzéssel, egy jó csavarral, rengeteg gyönyörű költői képpel, és a legnyilvánvalóbb mondanivalón túl is rengeteg apró sugallata van.

Tökéletes párosítás Utálom az összeesküvés elméleteket, még akkor is, ha van valóságalapja. Szóval van egy történet, ami csak a neveket cseréli le a megszokott közösségi oldalainkról, majd ezt egy férfi szemszögén keresztül nézhetjük, mennyire jó az alkalmazás, mely mindenben segít, majd a bolond szomszéd által megtudjuk, hogy ez mennyire nem jó, és lehallgatnak meg követnek minket és jujj.
Én tényleg értem, mennyire fontos ez, de ebben a novellában inkább röhejes volt például amiatt hogy spoiler Lehet, van valóságalapja, de a novellában röhejes mint ahogy az a paranoia is, amit a másik fél gerjeszt. (még ha igaz is). Egyszerűen rossz volt olvasni, még akkor is, ha van valóságalapja (főleg Kínára tekintve), és akkor is, ha a vége érdekes(ebb) volt. spoiler

Jó vadászatot! Love, death & robots-ban láttam már, és akkor is elbűvölt a rengeteg mondanivalójával, vizualitásával, különleges hangulatával. Bár szebb szövegre számítottam, de mégis az író egyszerűsége (lehet ez abból fakad, hogy kínai?) a tradíciók és a tudomány közötti őrlődés, a misztikum valahogy mégis tetszett így leírva is. Ez a novella napokon át elemezhető, és közben annyira szép, hogy el se hiszem. Nagyon tetszett benne a nem mindennapi hozzáállás, nem csak az, hogy steampunk, hanem hogy a vége gyakorlatilag egy horrorisztikus jelent, amiben minden kiteljesedik. Egyrészről nagyon szomorú, másrészről véresen gyönyörű is. Nem véletlen, hogy ez került be a Love, death & robots-ba, az egyik legjobb novella a kötetből.

A betűmágus Gyönyörű és fájdalmas novella az emberi sorsokról. Maga a betűmágia nagyon izgalmas volt, főleg azért, mert japánt tanultam (a japán és kínai írásjegyek nem ugyanazok, de az alapjai, amire visszavezethető hasonló) így talán picit jobban megértettem, egy-egy írásjegyben lévő kisebb motívum, mennyire fontos a személyeknek, és hogy a varázslat, minden fantasztikum nélkül létezik.
A történelmi vonala nagyon erős. Egyrészről azért, mert Európában alig-alig tanuljuk, mi történt ott keleten, így számunkra ezek a helyzetek (szinte) teljesen újak. Másrészről, mint emberileg ahogy látjuk a történelmet, könnyfakasztó. Hiszen a történelmet ebben és a későbbi novellákban sem a számok oldalról nézzük, hanem szigorúan az emberek oldalról, az érzésekről, a titkolózásokról, a fájdalmakról. Nagyon szép, a maga borzalmában, ahol én legszívesebben megöltem volna az apukát…

Szimulákrum A technológia fejlődésének egy ágát mutatja meg, ahogy nem csak fénykép, videó, hanem egy (viszonylag) értelmes hologram marad meg az emberből. Egy lenyomat, mely sok tekintetben a Harry Potter falfestményeit juttatja az eszembe ÉS pontosan ugyanazok a problémák jönnek elő (na jó, egy picit több is, hiszen a festményeket nem lehet prostitúcióra használni). A két nézőpont merőben más volt, mindkettő a saját maga igazát akarta elmondani, és ha figyelmesen olvas az olvasó, igazából egyiknek se tud igazat adni. Mert a valóság valahol a kettő között van…

A visszatérő vendég Az első krimi a történetben, ami igazából nem is krimi, de nyomozás van benne, meg egy csöppnyi noir érzés is. Nagyon tetszett benne, hogy két szálon fut a történet, a nyomozásén, amikor próbáljuk mi is felfejteni, mi történt, és az elkövetőén, amikor próbáljuk megérteni a motivációit, és hogy mi okozta azt, hogy idáig jutott.
Mindezt olyan környezetben, ahol a testet segítő implantátumok terjednek, és ahol a technológia annyira fejlett, hogy még ráismerünk a mostani életünkre, de az újdonságok már meg tudnak rémíteni. Eközben pedig észreveszi magát is az ember,. hogy milyen változások jelentkeznek a személyeken a technológia miatt. Néha az embernek rossznak érzi, máskor jónak… Én még nem döntöttem el.
Érdekes tény a novelláról: soha nem hittem volna, hogy valaha is kelleni fog a doppler jelenség tudása az éltembe. Most kellett. Büszke vagyok magamra :)

A papírsereglet Be kell valljam, sírtam ezen a novellán. Nem csak a végén, amikor a szívem szakadt meg, hanem azon a változáson is, amit a novella leírt. Valószínűleg ennél szomorúbb novellát sosem olvastam még. Az állatok, amik megjelentek benne, egyszerűen elvarázsoltak a maguk bájával, miközben megismerhetjük az anya történetét. Belekóstolhatunk a újfent történelem egy szegletébe, miközben láthatjuk, mennyire fontos az anyanyelv, és maga a nyelv és kommunikáció változása egy idegen országban, a beilleszkedés, ami nem is olyan könnyű, a család, mely egy külső hatásra pillanatok alatt felszakadhat, és a túlélés. Mert mindent túl kell élni. Borzalmasan összetett novella, aminek minden szava gyönyörű és csodálatos

Hullámok Na ez már sci-fi a javából (ezeket a novellákat, melyek összetartoznak valamilyen szinten, nagyon szerettem olvasni). Ebben a történetben felmentünk az űrbe, de közben a technológia fejlődött, és kifejlesztette az örök élet elixírjét. Az elvi kérdések döntögetése közben a technológia még jobban fejlődik, még másabb életet nyújt, majd még jobban, amibe belegondolni is sok. Monumentális novella, melyben az örök élet határait feszegetjük. És öröm feszegetni.

Mono no aware Két szálon futó történetben megismerhetjük a hajóra szállást, és a Földön levő gyarlóságot. Titkokat, ármánykodást, a túlélés elleni minden tettet, amivel néhány ember el tudja lehetetleníteni egy egész nép életét. Mégis Japán módra fogadják az emberek a hírt, és amit Liu leírt kulturális különbséget, valószínűleg mi, európaiak sose fogunk igazán megérteni.
A másik szál pedig a hajón lévő katasztrófa elhárítása, mely mostanság igazán divatos a sci-fi történetekben (csak tudnám miért?) ahol szintén egy igazán meg nem ismert kultúra leszármazottja viselkedik a kultúrának teljesen megfelelően. Szomorú a vége, de mégis szép. Megértem, hogy miért kapott érte Hugo-díjat. A Jó, vadászatot! mellett ez a másik nagyon erős novella a kötetben.

A világ ízeiÚjabb történelmi novella, de ez most kétszeres történelmi. Nagyon tetszett benne, hogy kifejtik az a fajta tehetetlenséget (mindkét oldalról) és azt a frusztráció miatti agressziót, amit az akkori kor emberei éltek át. Ez is egy kicsit sírós novella, kicsit pedig magunkba nézős, hiszen ez a novella aktuálisabb nem is lehetne.

A Csendes-óceáni-alagút rövid története Ilyen hosszú cím után el se hiszi az ember, hogy rövid, de tényleg az a többi novellához képest. Nekem nagyon tetszett újfent az, hogy két szálon informálódunk, egyrészt a „hivatalos” cikkekből, másrészt egy ember szemszögéből. Nagyon jó volt látni az alagút építésének problémáit, ahogyan az emberi életek megváltozását is, ahogyan alkalmazkodtak a lenti élethez. A vége nagyon erős fordulat volt, tipikus kínai, amit már megszokhattunk Liutól.

A permester és a Majomkirály Megint egy történelmi gyöngyszem, amelyben nem csak a történelem egy részét ismerhetjük meg a rá jellemző tiltásokkal, elhallgatásokkal, és szörnyű kínzásokkal (aki olvassa ezt a kötetet valószínűleg ez szűrődik le Kínáról), miközben a permester próbál ember lenni, vagy inkább hős ebben a forgatagban. Egy könyvet próbál megmenteni, átalakítani, átadni, hogy a tudása ne vesszen el belőle, hogy a történelem örökre fent maradjon. A vége itt is vértől iszamós, de könnyektől is sós, hiszen a végén mégis hőssé válik.

Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm Érdekes narratíva, hogy egy elképzelt dokumentumfilmet próbál leírni. Nem volt rossz, hiszen most Liu két kedvencét a történelmet és a sci-fit gyúrtuk egybe, és olvashattunk az időutazásról, vissza a történelemben. Nem volt rossz, bár már nagyon elfáradtam a kötetet végére.

Ha valaki úgy áll neki a kötetnek, hogy sci-fi lesz, el se kezdje. Ha valaki csak szépirodalmi novellákat akar olvasni ne vágjon bele. Ellenben ha szereti az ember a különféle zsánerekben való ugrálást, ha szívesen olvas az egyik oldalon krimit, a másik oldalon fantasyt, a harmadikon pedig szépirodalmat, akkor ajánlom ezt a kötetet. Nekem se jött be teljesen, nem is mindegyik novella lett a kedvencem, de amelyiket megszerettem, azt túlságosan is a szívembe zártam. Érdemes elolvasni,de csak akkor, ha az ember felkészül rá, mi fogadja.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Olvasson mindenki Ken Liu-t!
Liu egyszerre ír gyönyörűen, elgondolkodtatóan, változatosan és fantáziadúsan. Vannak persze visszatérő témái, ezek közül a változást, az alkalmazkodást és a történelem eltitkolt rémségeit emelném ki. Mindehhez az is hozzá tartozik, hogy a kötetben szereplő novellák nem éppen gyengéd darabok, de ha jobban belegondolunk, egyik téma sem lehet mentes a fájdalomtól, a vértől vagy éppen az áldozatoktól.
Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, ennek ellenére én ajánlom mindenkinek a kötetet, mint olvasni- és gondolkodnivalót.

Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/6041214

5 hozzászólás
>!
abstractelf
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket.

Ken Liu történetei azonban kényszerítettek, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, a múltunkkal és a jövőnkkel egyaránt. Megszoktam, hogy egy-egy novelláskötetben előfordulnak gyengébb novellák, itt azonban mindegyik történetet más és más okból találtam kiemelkedőnek.

Közös jellemzője mindegyiknek, hogy nagyon szépen, bár nem líraian, vannak megírva, és folyamatosan morális dilemmákkal, elgondolkodtató meglátásokkal és az emberiség tragédiáival szembesített. Nem lehetett úgy elolvasni a novellákat, hogy valamilyen módon ne kerüljek a hatásuk alá. (Innen született az a kommentem, hogy igazán mellékelhettek volna a könyv mellé pár papírzsebkendőt is.) Még azok a történetek is, amelyekről eleinte azt hittem, kicsit nyugodtabb hangvételű lesz, beférkőztek az agyamba és a szívembe.

A novellák mélységét mutatja, hogy mindegyikről lehetne külön tanulmányokat írni. Két olyan elem volt, ami az egész köteten végigfutott: a hosszú emlékezet és az egyén-közösség konfliktusa.

Nem tudom megmondani, miért is értékeltem leginkább a novellákat. Az viszont bizonyos, hogy az egyik legfontosabb üzenete, miszerint mind emberek vagyunk, felrakta az i-re a pontot.

Köszönöm az Agave kiadónak, hogy megjelentették ezt a könyvet, egy igazi kincset sikerült elhozniuk a magyar közönségnek.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chöpp

A kínai írást úgy alakították ki, hogy segítse a jövendőmondást, így a kínai karakterek mindig mélyebb, mágikus jelentéssel bírnak.

79. oldal A betűmágus

Kapcsolódó szócikkek: írás · jóslás · mágia
>!
Chöpp

… amikor ekkora különbség van két barát éveinek számában, a kínaiak azt mondják rá: vang nian cse csiao, azaz egy barátság, amelyik nem számolja az éveket.

82. oldal A betűmágus

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Annamarie P

Apa anyára nézett. Soha nem hallottam, hogy a szüleim szerelmet vallottak volna egymásnak, de vannak szavak, melyek anélkül is igazak, hogy kimondanák őket.

mono no aware

>!
abstractelf

Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket.

197. oldal, Hullámok

>!
Kkatja P

Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség.

54. oldal

>!
Chöpp

Tudod, mi a legszomorúbb érzés a világon a kínaiak szerint? Az, amikor egy gyerekben végül feltámad a vágy, hogy a szülei gondját viselje, ám ők már rég nincsenek.

173. oldal A papírsereglet

>!
Annamarie P

Ő tanította meg nekem, hogy a nyelvünk tele van finom árnyalatokkal, simulékony bájjal, – minden mondata költészet. Hogy a nyelv önmagában elveszik, és az elhallgatott szavak is olyan jelentősek, mint a kimondottak, kontextus a kontextusban, rétegek egymáson, mint a szamurájkardok acélja.

mono no aware

>!
Chöpp

Élvezi, ha előadást tarthat, és nem azért, mert szereti hallani a saját hangját, hanem mert úgy hiszi, ő maga is tanul, valahányszor megpróbál elmagyarázni valamit.

344. oldal Aki lezárta a történelmet: dokumentumfilm

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
Annamarie P

Minden elmúlik, Hiroto.
A szívedben ez az érzés: úgy hívják, „mono no aware”. A múlékonyság érzet, mely jelen van mindenhol az életben.

mono no aware


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Connie Willis: Ítélet könyve
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018
Marissa Meyer: Scarlet
Nnedi Okorafor: A halálmegvető