Az egész ismerkedésem a könyvvel úgy kezdődött, hogy valaki, valahonnan azt mondta, létezik kínai sci-fi novella. Én meg örültem, mert hát nem mindennapi, hogy kínai, meg ugye sci-fi novellákat is nagyon szeretek olvasni. Ezek után még jó néhány hónapig hallgattam, Liu mennyire sci-fi, mennyire műfajteremtő, mennyire újító, mennyire jó, és legfőképpen még egyszer: mennyire sci-fi. Pedig Liu nem sci-fit ír, vagy inkább nem csak azt. Ez olyan, mintha a szivárványra azt mondanánk, hogy lila, vagy a magyar konyhára, hogy csípős. Van benne igazság, de az csak egy szelete, és sokkal több van benne igazából. Hiszen Liuz remeke novellákat ír, sci-fit, fantasyt, steampunkot, mágikus realizmust, krimit, disztópiát és igen, vannak csupasz szépirodalmi novellái is. És gyönyörűek. Mégis elszomorítóak, mivel nem erre készültem fel (az Agavenak rengeteg olyan könyve van, ahol a kiadói marketing valami olyan irányba megy el, hogy juszt se azt kapod, amire számítasz. Ez is ez az eset volt…)
A cím nagyon szép, rengeteg mindent rejt magában, de számomra a minimalista borító (nagyon sok mással ellentétben) nem ragadott el. Jó-jó, de ennél sokkal több ez a könyv és mintha igazán nem is akarná megmutatni, mit is rejt magában (megértem, ez a könyv amúgy piacilag nem eladható, ha úgy reklámoznák ahogy :D )
A novellák számomra nagyon érdekes voltak, hiszen Liu rengetegféleképpen fejezi ki ugyanazokat a dolgokat: az ázsiai (főleg kínai) történelmet, a politikai problémákat, a technológia fejlődésének problémáját, és a kínai (vagy általánosabb ázsiai) személyek egyszerű, de mégis életrevaló életét. Bár mindegyik szereplője valamilyen szinten sérült (értsd jól, lelkileg kikezdte az idő) mégis életrevalóak, élni akarnak, hogy valamit végrehajtsanak akár a halálukkal is. Ezek a novellák gyönyörűek, de mégis szomorúak, sokszor mocskosak, de mégis van bennük valami vonzó. Fájdalmasan vonzó.
Liu gyönyörűen ír, és még annál is szebben. Rengeteg eszköztára van, amit arra használ, hogy egy történetet minél erősebben át tudjon adni. Van, hogy hosszú, szépirodalmi mondataival veszi le az embert a lábáról, máskor az egyszerűség vagy tényszerűség az ő fegyvere, megint máskor belevisz olyan metaforákat, amiket felbontva az ember eldobja az agyát.
Az alábbiakban pedig egyenként is szeretnék néhány sort írni a novellákról:
Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai A kötet első novellája a kötet leggyengébb novellája is véleményem szerint. Amikor ezt a novellát olvastam, úgy éreztem, egy írástechnikai gyakorló novellát olvasok, aminek a lényege, hogy az író a karaktereket kitalálja, és teljesen tényszerűen leírja. Ezzel alapvetően nincs baj, mégis hogy kötetben szerepeljen, kicsit érdekesen mutat, főleg a többi novellához képest.
Szórakoztató, néhol ötletes idegenek tűntek fel bár az első fajt kb senki sem tudta felülmúlni, annyira fantáziadúsra sikerült, mégis ez nekem nem kiforrott novellának, csak gyakorlásnak tűnt, így megkérdőjelezném a helyét a kötetben is.
Állapotváltozás Szépirodalmi. Ez jut eszembe először a novelláról, és még nagyon sok majdnem első gondolatom is ez.Akármennyire is egy „fantasy” történetet olvasunk, mégis ez sokkal inkább szépirodalom, vagy talán mágikus realizmus. Talán az van legközelebb ehhez a furcsa, érzelmes, metaforákkal teli novellára. Olvasni nem volt túl élvezetes, ellenben egy idő után visszagondolni rá, gondolkozni a mondanivalóin mégis jó érzés. Van egy történet, rengeteg ki nem mondott érzéssel, egy jó csavarral, rengeteg gyönyörű költői képpel, és a legnyilvánvalóbb mondanivalón túl is rengeteg apró sugallata van.
Tökéletes párosítás Utálom az összeesküvés elméleteket, még akkor is, ha van valóságalapja. Szóval van egy történet, ami csak a neveket cseréli le a megszokott közösségi oldalainkról, majd ezt egy férfi szemszögén keresztül nézhetjük, mennyire jó az alkalmazás, mely mindenben segít, majd a bolond szomszéd által megtudjuk, hogy ez mennyire nem jó, és lehallgatnak meg követnek minket és jujj.
Én tényleg értem, mennyire fontos ez, de ebben a novellában inkább röhejes volt például amiatt hogy spoiler Lehet, van valóságalapja, de a novellában röhejes mint ahogy az a paranoia is, amit a másik fél gerjeszt. (még ha igaz is). Egyszerűen rossz volt olvasni, még akkor is, ha van valóságalapja (főleg Kínára tekintve), és akkor is, ha a vége érdekes(ebb) volt. spoiler
Jó vadászatot! Love, death & robots-ban láttam már, és akkor is elbűvölt a rengeteg mondanivalójával, vizualitásával, különleges hangulatával. Bár szebb szövegre számítottam, de mégis az író egyszerűsége (lehet ez abból fakad, hogy kínai?) a tradíciók és a tudomány közötti őrlődés, a misztikum valahogy mégis tetszett így leírva is. Ez a novella napokon át elemezhető, és közben annyira szép, hogy el se hiszem. Nagyon tetszett benne a nem mindennapi hozzáállás, nem csak az, hogy steampunk, hanem hogy a vége gyakorlatilag egy horrorisztikus jelent, amiben minden kiteljesedik. Egyrészről nagyon szomorú, másrészről véresen gyönyörű is. Nem véletlen, hogy ez került be a Love, death & robots-ba, az egyik legjobb novella a kötetből.
A betűmágus Gyönyörű és fájdalmas novella az emberi sorsokról. Maga a betűmágia nagyon izgalmas volt, főleg azért, mert japánt tanultam (a japán és kínai írásjegyek nem ugyanazok, de az alapjai, amire visszavezethető hasonló) így talán picit jobban megértettem, egy-egy írásjegyben lévő kisebb motívum, mennyire fontos a személyeknek, és hogy a varázslat, minden fantasztikum nélkül létezik.
A történelmi vonala nagyon erős. Egyrészről azért, mert Európában alig-alig tanuljuk, mi történt ott keleten, így számunkra ezek a helyzetek (szinte) teljesen újak. Másrészről, mint emberileg ahogy látjuk a történelmet, könnyfakasztó. Hiszen a történelmet ebben és a későbbi novellákban sem a számok oldalról nézzük, hanem szigorúan az emberek oldalról, az érzésekről, a titkolózásokról, a fájdalmakról. Nagyon szép, a maga borzalmában, ahol én legszívesebben megöltem volna az apukát…
Szimulákrum A technológia fejlődésének egy ágát mutatja meg, ahogy nem csak fénykép, videó, hanem egy (viszonylag) értelmes hologram marad meg az emberből. Egy lenyomat, mely sok tekintetben a Harry Potter falfestményeit juttatja az eszembe ÉS pontosan ugyanazok a problémák jönnek elő (na jó, egy picit több is, hiszen a festményeket nem lehet prostitúcióra használni). A két nézőpont merőben más volt, mindkettő a saját maga igazát akarta elmondani, és ha figyelmesen olvas az olvasó, igazából egyiknek se tud igazat adni. Mert a valóság valahol a kettő között van…
A visszatérő vendég Az első krimi a történetben, ami igazából nem is krimi, de nyomozás van benne, meg egy csöppnyi noir érzés is. Nagyon tetszett benne, hogy két szálon fut a történet, a nyomozásén, amikor próbáljuk mi is felfejteni, mi történt, és az elkövetőén, amikor próbáljuk megérteni a motivációit, és hogy mi okozta azt, hogy idáig jutott.
Mindezt olyan környezetben, ahol a testet segítő implantátumok terjednek, és ahol a technológia annyira fejlett, hogy még ráismerünk a mostani életünkre, de az újdonságok már meg tudnak rémíteni. Eközben pedig észreveszi magát is az ember,. hogy milyen változások jelentkeznek a személyeken a technológia miatt. Néha az embernek rossznak érzi, máskor jónak… Én még nem döntöttem el.
Érdekes tény a novelláról: soha nem hittem volna, hogy valaha is kelleni fog a doppler jelenség tudása az éltembe. Most kellett. Büszke vagyok magamra :)
A papírsereglet Be kell valljam, sírtam ezen a novellán. Nem csak a végén, amikor a szívem szakadt meg, hanem azon a változáson is, amit a novella leírt. Valószínűleg ennél szomorúbb novellát sosem olvastam még. Az állatok, amik megjelentek benne, egyszerűen elvarázsoltak a maguk bájával, miközben megismerhetjük az anya történetét. Belekóstolhatunk a újfent történelem egy szegletébe, miközben láthatjuk, mennyire fontos az anyanyelv, és maga a nyelv és kommunikáció változása egy idegen országban, a beilleszkedés, ami nem is olyan könnyű, a család, mely egy külső hatásra pillanatok alatt felszakadhat, és a túlélés. Mert mindent túl kell élni. Borzalmasan összetett novella, aminek minden szava gyönyörű és csodálatos
Hullámok Na ez már sci-fi a javából (ezeket a novellákat, melyek összetartoznak valamilyen szinten, nagyon szerettem olvasni). Ebben a történetben felmentünk az űrbe, de közben a technológia fejlődött, és kifejlesztette az örök élet elixírjét. Az elvi kérdések döntögetése közben a technológia még jobban fejlődik, még másabb életet nyújt, majd még jobban, amibe belegondolni is sok. Monumentális novella, melyben az örök élet határait feszegetjük. És öröm feszegetni.
Mono no aware Két szálon futó történetben megismerhetjük a hajóra szállást, és a Földön levő gyarlóságot. Titkokat, ármánykodást, a túlélés elleni minden tettet, amivel néhány ember el tudja lehetetleníteni egy egész nép életét. Mégis Japán módra fogadják az emberek a hírt, és amit Liu leírt kulturális különbséget, valószínűleg mi, európaiak sose fogunk igazán megérteni.
A másik szál pedig a hajón lévő katasztrófa elhárítása, mely mostanság igazán divatos a sci-fi történetekben (csak tudnám miért?) ahol szintén egy igazán meg nem ismert kultúra leszármazottja viselkedik a kultúrának teljesen megfelelően. Szomorú a vége, de mégis szép. Megértem, hogy miért kapott érte Hugo-díjat. A Jó, vadászatot! mellett ez a másik nagyon erős novella a kötetben.
A világ ízeiÚjabb történelmi novella, de ez most kétszeres történelmi. Nagyon tetszett benne, hogy kifejtik az a fajta tehetetlenséget (mindkét oldalról) és azt a frusztráció miatti agressziót, amit az akkori kor emberei éltek át. Ez is egy kicsit sírós novella, kicsit pedig magunkba nézős, hiszen ez a novella aktuálisabb nem is lehetne.
A Csendes-óceáni-alagút rövid története Ilyen hosszú cím után el se hiszi az ember, hogy rövid, de tényleg az a többi novellához képest. Nekem nagyon tetszett újfent az, hogy két szálon informálódunk, egyrészt a „hivatalos” cikkekből, másrészt egy ember szemszögéből. Nagyon jó volt látni az alagút építésének problémáit, ahogyan az emberi életek megváltozását is, ahogyan alkalmazkodtak a lenti élethez. A vége nagyon erős fordulat volt, tipikus kínai, amit már megszokhattunk Liutól.
A permester és a Majomkirály Megint egy történelmi gyöngyszem, amelyben nem csak a történelem egy részét ismerhetjük meg a rá jellemző tiltásokkal, elhallgatásokkal, és szörnyű kínzásokkal (aki olvassa ezt a kötetet valószínűleg ez szűrődik le Kínáról), miközben a permester próbál ember lenni, vagy inkább hős ebben a forgatagban. Egy könyvet próbál megmenteni, átalakítani, átadni, hogy a tudása ne vesszen el belőle, hogy a történelem örökre fent maradjon. A vége itt is vértől iszamós, de könnyektől is sós, hiszen a végén mégis hőssé válik.
Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm Érdekes narratíva, hogy egy elképzelt dokumentumfilmet próbál leírni. Nem volt rossz, hiszen most Liu két kedvencét a történelmet és a sci-fit gyúrtuk egybe, és olvashattunk az időutazásról, vissza a történelemben. Nem volt rossz, bár már nagyon elfáradtam a kötetet végére.
Ha valaki úgy áll neki a kötetnek, hogy sci-fi lesz, el se kezdje. Ha valaki csak szépirodalmi novellákat akar olvasni ne vágjon bele. Ellenben ha szereti az ember a különféle zsánerekben való ugrálást, ha szívesen olvas az egyik oldalon krimit, a másik oldalon fantasyt, a harmadikon pedig szépirodalmat, akkor ajánlom ezt a kötetet. Nekem se jött be teljesen, nem is mindegyik novella lett a kedvencem, de amelyiket megszerettem, azt túlságosan is a szívembe zártam. Érdemes elolvasni,de csak akkor, ha az ember felkészül rá, mi fogadja.