A ​papírsereglet és más történetek 84 csillagozás

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A ​kínai származású Ken Liu a generációjának az egyik legeredetibb, legkülönlegesebb és legelgondolkodtatóbb novellistája. Az írásai rendre rámutatnak a varázslatosra a hétköznapi dolgokban. A papírsereglet és más történetek e kivételes tehetségű szerző legjobb műveit gyűjti össze az évtizedből.

Egy fiatal férfi a távoli jövőben a kultúrája és múltja végső megsemmisülése ellen küzd a Mono no aware című történetben, amiért 2013-ban odaítélték Liunak a Hugo-díjat. A papírseregletben egy varázslatos origami tigris döbbenti rá a főszereplőt, hogy a szeretet nem ismer határokat. Ez a novella volt az első az irodalmi díjak történetében, ami egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjakat, és mindmáig sokan hivatkoznak rá, hogy szívszaggató végkifejlete a fantasztikumot egészen új módon ábrázolja. A Jó vadászatot! című ázsiai steampunk történetben az olvasó végigkísérheti a mágia különböző korokhoz való csodálatos alkalmazkodását. A kötet… (tovább)

Eredeti mű: Ken Liu: The Paper Menagerie and Other Stories

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194279 · Fordította: Juhász Viktor, Benkő Ferenc, Ballai Mária, Török Krisztina, Bosnyák Edit, Beke Zsolt, Rácz Péter, Molnár Berta Eleonóra

Enciklopédia 23

Helyszínek népszerűség szerint

Kína


Kedvencelte 17

Most olvassa 27

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

A gyomrom ökölbe szorul, ha belegondolok, hogy több mint 1 hónapon keresztül csócsáltam ezt a tizenöt elbeszélést. S most úgy érzem, hogy mégis végig rohantam minden leírt betűn, elkapkodtam a szavak és mondatok habzsolását. Képtelenségnek tartom, hogy ennyi fantasztikus ötletet, ennyi csodálatosan mély, vagy csak sziporkázóan kreatív gondolatot ilyen rövid idő alatt befogadhassak. Nem lehet, hogy minden jelkép, utalás, emlékeztető máris összeálljon azzá a kellemes agytörzsi simogatássá, amely végső soron a megértésben inkarnálódik.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a kötet 2018 egyik meghatározó olvasmánya volt számomra és még sokáig, sokszor kell kézbe vegyem, hogy azt állíthassam, hogy olvastam az elbeszéléseit. Meggyőződésem, hogy mindegyik írásnak van még számos olvasata, amelyekre hetek-hónapok múlva élvezettel rácsodálkozhatok majd. Ken Liu személyében pedig egy olyan szerzőt ismertem meg, akit képtelen vagyok zsáneríróként emlegetni. A papírsereglet novellái, választott témájuktól függetlenül, egytől egyig a szépirodalom magasiskolájának darabjai.
A novellákról külön-külön nem emlékezem most meg, arra van itt az olvasónaplóm:
https://moly.hu/olvasasok/6586511
Az önálló elbeszéléseket szándékosan nem pontoztam, mert az első néhány oldal után értelmetlennek tartottam tizedesjegyekkel különbséget tenni kisebb-nagyobb remekművek között.

Ezt a kötetet irodalmi ízléstől és elköteleződéstől függetlenül mindenkinek könnyedén ajánlhatom.

>!
pat P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Iszonyú kíváncsi vagyok, mi alapján ítélik oda például a Nebula- meg a World Fantasy-díjakat a vonatkozó bizottságok, úgy elolvasnám a Ken Liu novellák kapcsán született jegyzőkönyveket, az indoklásokat!
Mert, ahogy én látom ezeket a novellákat, nem feltétlenül a konkrét fantasztikum, mármint a technikai részletek, műfaji újítások, stb. miatt igazán erősek ezek a novellák. Persze, amelyik sci-fi, az többnyire nagyon és korrekten sci-fi (Hullámok! Mono no aware! Ahh!); amelyik fantasy vagy mágikus realizmus (vagy valami hasonló :), az meg nagyon szép, érdekes, ötletes; és az összes műfaj eszközeit hihetetlenül profin használja.

No és mire használja olyan profin őket? Ó, hát zseniális dolgokra, nézzétek csak!
Félelmetesen ír például a kínai-amerikai emberek sorsáról, életkérdéseiről, dilemmáiról, jellegzetes családon belüli, generációs problémáiról – azokat akár cyberpunk köntösbe bújtatva (A visszatérő vendég), akár cseppnyi mágiával megfűszerezve (A papírsereglet).
Aztán ír a kínai emberek sorsáról, történelméről, emlékművet állítva olyan nemzeti tragédiáknak, mint pl. a mandzsu császárok XVII. századi rémtettei (A permester és a Majomkirály), a XIX. századi kínai bevándorlókat ért elképesztő igazságtalanságok (A világ ízei – hallottatok ti már a Chinese Exclusion Act-ről? na ugye), vagy a harbingi haláltáborok a II. világháborúban (Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm).
Megismerteti velünk a távol-keleti filozófia, szellemiség bizonyos aspektusait – akár a távoli jövő apokaliptikus látomásai közé vetítve azokat (Mono no aware).
És mindeközben végtelenül személyes emlékek, érzések, talán már feldolgozott konfliktusok bomlanak ki a lapokon, nagyon bensőséges, időnként szívszorító, időnként felemelő érzés olvasni a kötetet – anélkül méghozzá, hogy a hatásvadászat legapróbb szikráját fel vélném fedezni, bárhol is. Érdekes, olvasás közben nem mindig voltam elragadtatva ettől az érzelmi aspektustól, de visszagondolva, hát igen. Benyomásos írások ezek, melyek sokáig rezonálnak még az olvasóban.Kaphatna még pár díjat, nem csak SFF kategóriában.

Jelentős kötet, olvassátok. Találja meg mindenki a hozzá közel álló írásokat, aztán meséljetek. :)

1 hozzászólás
>!
giggs85 P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Ken Liut Ted Chiang méltó párjának érzem, hisz mindkét kínai származású amerikai (elsősorban a sci-fi) novella mestere, és mindketten hihetetlenül színvonalasan írnak, bármi is legyen egyébként a téma.
Liu ezen könyvére fokozottan igaz, hogy számtalan témában és írásmóddal alkot, de mindig legalább egy jó, élvezetes színvonalon, ám többnyire inkább ennél is jobban, néhol a zsenialitás határát súrolva. Hihetetlenül jó és elgondolkodtató ötletei vannak, és közben nagyon jól játszik az érzelmi húrokon, de sosem billen át a giccshatáron.
Számomra ő tipikusan egy olyan író, aki tökéletesen megtanulta hogyan kell írni, és hogyan működik egy novella, és ezt a tudását gyakorlatban is tudja alkalmazni. Remélem jönnek még kötetei bőségesen…

>!
ViraMors P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Olvasson mindenki Ken Liu-t!
Liu egyszerre ír gyönyörűen, elgondolkodtatóan, változatosan és fantáziadúsan. Vannak persze visszatérő témái, ezek közül a változást, az alkalmazkodást és a történelem eltitkolt rémségeit emelném ki. Mindehhez az is hozzá tartozik, hogy a kötetben szereplő novellák nem éppen gyengéd darabok, de ha jobban belegondolunk, egyik téma sem lehet mentes a fájdalomtól, a vértől vagy éppen az áldozatoktól.
Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, ennek ellenére én ajánlom mindenkinek a kötetet, mint olvasni- és gondolkodnivalót.

Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/6041214

5 hozzászólás
>!
abstractelf
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket.

Ken Liu történetei azonban kényszerítettek, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, a múltunkkal és a jövőnkkel egyaránt. Megszoktam, hogy egy-egy novelláskötetben előfordulnak gyengébb novellák, itt azonban mindegyik történetet más és más okból találtam kiemelkedőnek.

Közös jellemzője mindegyiknek, hogy nagyon szépen, bár nem líraian, vannak megírva, és folyamatosan morális dilemmákkal, elgondolkodtató meglátásokkal és az emberiség tragédiáival szembesített. Nem lehetett úgy elolvasni a novellákat, hogy valamilyen módon ne kerüljek a hatásuk alá. (Innen született az a kommentem, hogy igazán mellékelhettek volna a könyv mellé pár papírzsebkendőt is.) Még azok a történetek is, amelyekről eleinte azt hittem, kicsit nyugodtabb hangvételű lesz, beférkőztek az agyamba és a szívembe.

A novellák mélységét mutatja, hogy mindegyikről lehetne külön tanulmányokat írni. Két olyan elem volt, ami az egész köteten végigfutott: a hosszú emlékezet és az egyén-közösség konfliktusa.

Nem tudom megmondani, miért is értékeltem leginkább a novellákat. Az viszont bizonyos, hogy az egyik legfontosabb üzenete, miszerint mind emberek vagyunk, felrakta az i-re a pontot.

Köszönöm az Agave kiadónak, hogy megjelentették ezt a könyvet, egy igazi kincset sikerült elhozniuk a magyar közönségnek.

3 hozzászólás
>!
phetei P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Volt ugyan néhány emlékezetes gyöngyszem (Állapotváltozás, vagy pl a címadó novella), de a többség leginkább unalmas, klisés és érdektelen volt számomra. Mindezek ellenére egyátalán nem tartom hiábavalónak, hogy megismerkedtem a kötettel. Afféle átvezető kapocsként tekintek rá a szépirodalom és a sci-fi között, leginkább úgy, hogy ha valaki az előző felől jön és az utóbbival akar ismerkedni akkor ez egy kiváló kezdő lépés lehet a számára. Ilyen helyzetekre bátran tudom ajánlani.

>!
NewL P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Nagy általánosságban nem szeretem a novellákat, mert mindig túl rövidnek találtam őket ahhoz, hogy igazán el tudjanak mesélni egy történetet, és mire belemerültem a könyvbe, már véget is ért. De Ken Liu (és korábban Ursula K. Le Guin) novellái rávezettek arra, hogy egy jól megírt novella igenis tud helyettesíteni egy sok-sok oldalas könyvet, csak ezt más eszközökkel éri el. A kötet összes novellája zseniális, és nem igazán tudok kiemelni közülük egyet sem, ami ne adott volna valami csodálatosat az olvasása közben. Olvassátok, mert biztosra veszem, hogy mindenki fog találni hozzá illő történetet.

>!
Noro MP
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Ken Liu novellistának sokkal magabiztosabb, mint regényírónak. Ezt számomra mi sem bizonyítja jobban annál, mint ahogyan semmibe veszi a zsánerek és stílusirányzatok közötti határokat. Ebben a kötetben alig találunk olyan történetet, ami csak egyféleképpen lenne olvasható. A Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai valamint a Kognitív képességek breviáriuma például egyszerre elvont SF ötletgyűjtemények (némileg talán Borgesre emlékeztető stílusban), valamint az emberi lélek bizonyos alapjellemzőinek elemzései. A kínai történelembe és gondolkodásmódba betekintést engedő írások (A betűmágus, A világ ízei, A permester és a Majomkirály) bár hagyományos értelemben véve nem sorolhatóak a fantasztikus irodalomba, egyfajta metatextuális módon mégis megelevenítik a mondák világát.
Mesteri húzás volt egymás mellé tenni a Hullámok valamint a Mono no Aware című novellákat. Mindkettő egy magányos űrhajóra vezet, amely a fénynél lassabban utazik a Virginis 61 csillaga felé. De míg az elsőben a korlátlan lehetőségek és a választás szabadsága tárul fel, addig a második a “múlékonyság érzetét” és a körülmények kényszerítő erejét mutatja be egy nagyon hasonló helyzetből kiindulva.
Abszolút kedvencem a könyvből az Állapotváltozás. A metaforák ilyetén átlényegítése, a megfogható valóságba történő átírása véleményem szerint az, amiért a mágikus realizmust kitalálták. A Jó vadászatot! pedig talán nem ekkora irodalmi érték, de kreativitása fantasy írók és olvasók számára egyaránt példa értékű lehet. A több évtizedet átfogó történet történelmi fantasyként indul és futurisztikus steampunk-ként zárul, és a megfelelő helyen mindkettő hangulatát magáévá teszi, egyúttal bemutatja, hogy húsz rövid oldalon is gyökeresen át lehet alakítani egy világot.

Kevésbé egyedi darabok, de ennek ellenére is figyelemre méltóak A visszatérő vendég poszt-kiberpunk nyomozása valamint A Csendes-óceáni alagút rövid története című alternatív történelem. Bár mindkettő hagyományos (angolszász) elemekből építkezik, találhatunk bennük néhány érdekes, újszerű gondolatot. A Tökéletes párosítás és a Szimulákrum már nem fogott meg ennyire: mindkettő egyfajta tanmese az elgépiesedő világról, és bár precízen fel vannak építve, alapvetően már ezerszer elmondott ötletekről szólnak. A papírsereglet díjözönét sem tudom igazán hová tenni: számomra csupán egy aranyos, de közhelyes történet.
Sajnos a szerzőből időnként kisprózáiban is előtör az a szószátyárság, amit első regényéből már ismerek. Ide tartozik a fentebb már említett A világ ízei, amelyről nem igazán tudom, hová is akart kifutni, illetve az Aki lezárta a történelmet. Utóbbi egy nagyon érdekes hard SF ötlet morális-etikai feldolgozása lehetne, de agyonnyomja a nagykanállal adagolt politikai üzenet. (Mellesleg ez utóbbi következetesen rosszul használja a történelem szót: valójában a történettudományról van szó.)

>!
Vicky3 P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Ez az év nálam teljes egészében az új vizekre evezés köré épült. Rengeteg új dolgot kipróbálok (nem csak olvasás terén) és azt kell mondjam, hogy nagyon élvezem, sok új dologba szerettem bele és nagyot tágult – vagy éppen csiszolódott – az érdeklődési köröm is. Egyik ilyen új keletű dolog nálam, hogy novellákat is olvasok. Előtte mindig úgy éreztem, hogy nekem szükségem van a regény hosszúságára, (meg egy „fuss az életedért” beidegződés is maradt a gimiből a novellaelemzések végeláthatatlan unalomhegyei után) hogy ténylegesen tartalmasat tudjon nyújtani az olvasás, de persze ez a gondolat jó nagy baromság volt részemről, mert nem a hosszától függ az értéke és a mondandója.

„Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket.”

Úgy érzem Ken Liu bármiről képes lenne színvonalasan és magával ragadóan írni, de szerencsénkre nem egy bevásárlólistát kaptunk a könyvben, hanem nagyon is elgondolkodtató témákat ölelt fel a novelláiban. Így a sci-fi és fantasy közegben olyan morális kérdésekbe ütközöl, amik ismerősek, az elevenedbe vágnak és nem tudsz elmenni mellettük egy-két saját gondolat születése nélkül. Volt hogy félre kellett tennem a könyvet egy-egy novella után, mert olyan szintű érzelmi reakciókat váltott ki belőlem, hogy muszáj volt megemésztenem az élményt, mielőtt belevetném magam egy másik történetbe. És mindezt úgy teszi, hogy észre se veszed, a történet során mögéd lopakodik, hogy mikor lankad a figyelmed, mert berántott a felépített világ, hátulról rád ugorhasson és a földre küldhessen. Te meg tátogsz a földön, mint egy partra vetett hal.

Eléd tartja a tükröt, hogy valóban lásd magad, annak, ami vagy – embernek – minden hibáddal és csúfsággal együtt, amit el akarsz rejteni, egyszerre szembesít a múltaddal és a jeleneddel, ugyanakkor bepillantást enged az emberi természet szépségébe is. Nagyon megdöbbentő volt a kínai-amerikai emberek problémáiról, kérdéseikről és generációs szakadékaikról olvasni, de épp oly félelmetes volt szembesülni a kínai történelem pár rémtettével is. Általánosságban elmondható, hogy a múlt felidézése és az emlékezés fontossága, valamint a kisebbség helyzete (általában a kínaiaké) egy idegen társadalomban foglalkoztatta központi szinten az írót. Ez pedig rengeteg alapanyagot szolgáltatott a számára, hogy kibontogathassa a képzelete szárnyait.

Mert igenis bontogatta azokat, ugyanis a morális kérdések mellett nagyon szépen felvonultatja a sci-fi és fantasy zsáner repertoárját, nagyon sokszínűre sikeredett ez a gyűjtemény ebből a szempontból is, van, hogy egy novella erejéig még mágikus realizmussal is összeakadsz. Külön öröm volt olvasni a novellák után az apró megjegyzéseket és az iránymutatásokat, hogy ha mélyebben bele akarod ásni magad a novella során bemutatott témába, könnyen megtehesd azt.

Olyan élményt nyújt ez a kötet, ami még sokáig az olvasóval marad az olvasás végét követően is. Remélem olvashatunk majd még az írótól könyveket magyarul bőséggel a jövőben is.

https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/11/az-ev…

2 hozzászólás
>!
Bori_L P
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Úgy érzem egy kicsit, hogy én leszek most az ünneprontó, de nekem kifejezetten hiányérzetem maradt a kötet olvasása után. Még annak ellenére is, hogy önmagában szinte mindegyik novellát 5 csillagosra értékelném. Nem vártam többet, mert Ken Liu csodálatosan ír, de valahogy egy kicsit mást vártam. Több fantasztikumot. Több Kínát. Vagy csak egy ívet a novellák sorrendjében, amit nem találtam meg.
Ugyanitt: most már tényleg nagyon szeretném tudni, hogy az Agave-könyvekben hogy működik a dőlt betűk szedése, mert lassan már csak a randomgenerátorra tudok gondolni. Nem von le a könyv élvezeti értékéből, de már sokadik könyvnél tapasztalom ezt és zavar.

Általánosságban jobban tetszettek (vagy legalábbis maradandóbb élményt okoztak) azok az írások, amik valamilyen múltbéli eseményre vagy jelenbéli helyzetre reflektáltak. A Jó vadászatot! és A világ ízei kifejezetten tetszettek, talán azért is, mert remekül mutatják, hogy a változás megállíthatatlan, és hogy az ember mennyire változékony, simulékony, alkalmazkodóképes tud lenni, ha úgy dönt. A betűmágus és A papírsereglet szintén mélyen megérintettek, de a „tetszett” szót nem érezném helyénvalónak erre a két novellára. A „fantasztikusabb” novellák közül az Állapotváltozás és A visszatérő vendég lett a kedvencem, igazából mindkettőről szívesen olvastam volna egy nagyobb lélegzetvételű művet, ahol jobban ki vannak bontva a történések meg a sztori háttere.

Ha szabad ilyet írni, kulturális szempontból is rendkívül érdekesek voltak az írások, annak ellenére, hogy nem az ismeretterjesztés volt a céljuk. Nagyra értékelem az egyes novellákhoz tartozó rövid magyarázó utószavakat, amik sokszor nem csak az értelmezéshez adnak kiindulási pontot, hanem a további kutakodáshoz is. A betűmágiába egyből beleszerettem, és az ízekről leírt „értelmezés” is egyből megfogott (most már tudom, miért szeretem annyira a kínai szószokat!), amellett, hogy persze sok (nem túl vidám) újdonságot is megtudtam Kína történelméről. Milyen hatalmas ország, évezredekre visszanyúló történelemmel, és mennyire keveset tudunk róla itt nyugaton! Persze előkerültek itt is a kínai és japán kultúrával kapcsolatos ambivalens érzéseim, melyek természetesen nem korlátozódnak erre a két országra, de bennem valahogy feloldhatatlan feszültséget eredményeznek a két ország kultúrájából és például a második világháborús tevékenységeikből kiragadott képek egymás mellé helyezése. Természetesen ugyanez elmondható lenne bármelyik európai országról is, csak ott talán jobban hozzá vagyok szokva, hogy felváltva érkeznek a pozitív és negatív infók, míg a távol-keleti országok esetében általában elég egysíkú a kép, ami idáig eljut. Na mindegy, filozofálás off.

Összességében hiányzott nekem vagy valami feloldás a kötet végére (az utolsó novella kicsit túl hosszú lett az én ízlésemnek) vagy pedig egy jobban felépített történeti (vagy bármilyen) ív, amit az írások követtek volna, hogy ne csak önmagukban lehessen értelmezni őket.
Olvasás közben írtam némelyik novelláról: https://moly.hu/olvasasok/6504468


Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Tudod, mi a legszomorúbb érzés a világon a kínaiak szerint? Az, amikor egy gyerekben végül feltámad a vágy, hogy a szülei gondját viselje, ám ők már rég nincsenek.

173. oldal A papírsereglet

>!
abstractelf P

Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket.

197. oldal, Hullámok

>!
Chöpp P

A kínai írást úgy alakították ki, hogy segítse a jövendőmondást, így a kínai karakterek mindig mélyebb, mágikus jelentéssel bírnak.

79. oldal A betűmágus

Kapcsolódó szócikkek: írás · jóslás · mágia
>!
Chöpp P

… amikor ekkora különbség van két barát éveinek számában, a kínaiak azt mondják rá: vang nian cse csiao, azaz egy barátság, amelyik nem számolja az éveket.

82. oldal A betűmágus

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Chöpp 

Élvezi, ha előadást tarthat, és nem azért, mert szereti hallani a saját hangját, hanem mert úgy hiszi, ő maga is tanul, valahányszor megpróbál elmagyarázni valamit.

344. oldal Aki lezárta a történelmet: dokumentumfilm

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
Chöpp 

A politika azok mulatsága, akiknek teli a kamrája.

300. oldal A Csendes-óceáni-alagút rövid története

Kapcsolódó szócikkek: politika
>!
Chöpp 

A katasztrófák idején tudjuk megmutatni emberi erőnket. Ha megértjük, hogy nem egyéni magányunk határoz meg bennünket, hanem kapcsolataink szövedéke, melybe be vagyunk ágyazva. Az embernek felül kell emelkednie saját önző szükségletein, hogy mindannyian harmóniában élhessünk.

211. oldal Mono no aware

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség.

54. oldal

>!
abstractelf

Egész életünket azzal töltjük, hogy történeteket próbálunk elmesélni magunkról, melyeknek lényege az emlékezet. Ezáltal tudjuk elviselni az életet ebben a bizonytalan, esetleges univerzumban. És csak azért, mert ezt a tendenciát „narratív tévedésnek” hívjuk, nem jelenti azt, hogy ugyanakkor nem érintkezik az igazság bizonyos aspektusaival.
Néhány történet egyszerűen csak szó szerint értelmezi a metaforáit.

7. oldal, Előszó

>!
ViraMors P

– Ha azt mondom, „szeretet”, érzem itt. – Az ajkára mutatott. – Ha azt mondom, „ai”, érzem itt. – És a szívére tette a kezét.

166. oldal, A papírsereglet


Hasonló könyvek címkék alapján

Gene Wolfe: A kínvallató árnya
China Miéville: A város és a város között
Susanna Clarke: A hollókirály
Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc
Robert Holdstock: Mitágó-erdő
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő
Guy Gavriel Kay: Ysabel
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek