Száll ​a kakukk fészkére 1392 csillagozás

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A félig indián származású Ken Kesey fellépése az amerikai irodalom színpadán szorosan követte a hatvanas évek elején a beatnemzedék látványos áttörését. Első regénye, a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg, s magyarul is nagy sikert aratott. Merész, egycélú lendület, izgalmas cselekménybonyolítás, kitűnően megszerkesztett jelképrendszer, bizarr és mégis hiteles emberábrázolás jellemzi a művet. A színhely: elmegyógyintézet. A szereplők: ápoltak és ápolók. A téma: talpra tudnak-e még állni a szánalmas emberroncsok. A regény azt sugallja, hogy a reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert az áldozat – fájdalmas bár – nem céltalan: talán van még visszatérés az elveszett emberséghez.

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2020
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794534 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európa, Budapest, 2018
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059172 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európa, Budapest, 2012
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794534 · Fordította: Bartos Tibor

12 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Randle Patrick McMurphy · Billy Bibbit · Martini


Kedvencelte 406

Most olvassa 134

Várólistára tette 917

Kívánságlistára tette 416

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Örökérvényű, időtlen klasszikus, ami a mai napig lehengerlő erővel hat. Megdöbbentő, hogy önéletrajzi vonatkozása is van, a szerző veteránkórházi munkatapasztalatain alapul, és egy időben még be is tiltották az Egyesült Államokban.
Egyrészt a teljes kiszolgáltatottság regénye, amihez nem kell még elnyomó diktatúra sem, bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet, hiszen a pokoli birodalom élén nem egy teljhatalmú, tévedhetetlen állami vezető áll, hanem csupán a babamosolyú Főnéni, az elmeosztály főnővére. Mégis szinte érezzük, ahogy gerincünket recsegve roppantja ketté a könyörtelen kórházi gépezet, szabad akaratunk megsemmisül, és személyiségünk utolsó morzsáit is eltakarítják lelkünk legmélyebb titkaiban vájkáló steril kesztyűbe bújtatott kezek.
Másrészt az elpusztíthatatlan szabadságvágy, az örök lázadás regénye is, hiszen az az őserő, az a lélekölő korlátokkal szembeszálló féktelen vitalitás, amit a főszereplő, McMurphy képvisel, minden zsarnokság legszörnyűbb rémálma.
Zseniális ötlet, hogy Ken Kesey a narrátor szerepét egy félvér indián ápoltra bízta. Tökéletes választás egy természetközeli nép képviselőjének szemszögén keresztül ábrázolni civilizációnk minden emberséget nélkülöző túlkapásait. Különleges elbeszélőnknek köszönhetően erőteljes, egyedi képi világ jeleníti meg a kórházi légkört és környezetet, átélhetjük a hátborzongató imbolygást a tiszta és a zavart tudatállapot között, a baljós események kommentálása során pedig még egyfajta sötét humor is felcsillanni látszik. Harsány, szeretnivalóan szélhámos, megrögzött kártyás főhősünk a narrátor szemében maga a két lábon járó csoda, aki pusztán egyéniségének erejével lelket tud önteni egy kórházi osztálynyi megfélemlített, reményvesztett, meghunyászkodásra kényszerített emberbe.
Száll a kakukk fészkére, ki lesz kakukk vesztére? – csendül a fülünkbe minduntalan a könyv mottója. A forradalmak legnagyobb vesztese gyakran a legelszántabb, legbátrabb szabadságharcos, de a regény végkicsengése mégsem egyértelműen tragikus, a változás visszafordíthatatlan, és sokak számára megnyílnak a jobb élethez vezető kapuk.

16 hozzászólás
Bla I>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Ken Kesey könyvéről a ’70-es évek elején hallottam először, majd olvastam, megnéztem a filmet, s a színházban is láttam később. Nagyhatású alapmű. Bő fél évszázad után sem vesztett semmit erejéből. Az emberi szabadság öncélú korlátozása mindig embertelen. A korlátozás megideológizálása, a korlátozásra eszköztár, gépezet kiépítése, az emberek manipulálása még embertelenebb. E folyamatoknak lehetünk tanúi a regényben, ahol egy ember fellázad a körülmények ellen, s megkísérli azokat megváltoztatni. Az üzenet egyértelmű: az emberek szabadságát korlátozó hatalom ellen lázadni kell, és semmilyen áldozat nem sok, vagy drága, hisz van remény a szabadság kivívására, legfeljebb nem a sajátunkéra.

1 hozzászólás
Chöpp P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Nem is tudom, kinek (minek) rebegjek hálát, hogy a könyv után a filmet is szeretni tudtam! Meg egyébiránt a debreceni Csokonai Színházban is láttam, és az élmény minden szempontból nagyszerű és maradandó. A három csodálatos elegye ötvöződik bennem. Egymás mozaikdarabkáiból kirakott saját történetem van! Én mondom, ez már valami!

Rituga P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

A diliház maga az élet, mi pedig a bolondok vagyunk. Azt, hogy ki milyen mértékben terhelt és milyen defektussal, az már mindenkinek a saját dolga. McMurphy, az örök lázadó, aki rámutat, hogy változtatni mindig lehet és érdemes. A Főnénihez és a rendszerhez való viszonya determinálja sorsát, közben pedig példaképpé válik. Ő maga a változás, ami egy jól működő rendet is megingat. Feloldja a tragédiát, hogy a könyv végén még nincs vége a játéknak. McMurphy távozása csak a félidőt jelzi a meccsben. A többi már megy a maga útján.

mate55 P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

A „Száll a kakukk fészkére” (1962) semmit sem veszített erejéből az elmúlt ötvenöt évben. S hogy mitől marad időszerű Kesey könyve? Talán az írónak az emberi természetre és viselkedésmódokra kihegyezett kivételes érzékenysége miatt, vagy, mert a (tágabb értelemben vett) hatalom és egyén viszonyának kérdése mindig aktuális. Habár egy mikro társadalom tragédiáját olvastam, mindvégig tisztában voltam vele, hogy bizony az egész világunk ilyen: steril, nem tűri az egyéniséget, bármi áron helyreállítja a rendet. Rémisztő gondolat ugye? Pedig ez még ma is így van, és valószínűleg a jövőben sem fog változni. Sokrétegű mondanivalójáról, napokig lehetne gondolkodni, és érdemes is, hiszen a felszínes írások szórakoztatnak ugyan, de nem jutnak el a lélek legmélyebb bugyraiba. Kesey „diliháza” az egész nyugati világ kritikája, ahol a szabadság illúziója spoiler mögött egy intoleráns, az emberek gondolatait és tetteit minduntalan ellenőrizni és szabályozni kívánó rendszer bújik meg. Fellelhető ugyan a társadalom kritikája (szóljon az politikáról vagy akár vallásról), elsődlegesen mégis az egyénről és ez egyént megszabó hatalmi viszonyokról készít portrékat. Szereplői minden ideológiától függetlenül lehetnek nevetségesek, tiszteletre vagy sajnálatra méltók. A „Gépezet” egy sokkal nagyobb elmegyógyintézet falai közt igazgat, de a történetben az a szép, hogy mindenféle spekulációtól és analógiáktól mentesen is több szinten élvezhető, lebilincselő élményt nyújt. Azért a békésnek látszó felszín mögött elfojtottan mindvégig ott él a feszültség, ami egy ponton kirobban, és olyan elviselhetetlenné válik, hogy nagyon vártam már a könyv végét, hogy megszabaduljak ettől a rendkívül zavaró érzéstől. Persze nem szeretnék senkit befolyásolni, meghagyom mindenkinek az élmény felfedezésének lehetőségét, hiszen (mint minden jó könyv) ez is éppen attól jó, hogy képes az olvasó(k)nak más-más oldalát mutatni.

5 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Őrültek között félbolond a király.

Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, amit éreztem a könyv olvasása közben, hogy a lélek remegése . Az egész belsőm borzongott, ahogy haladtam a történetben.
Eleinte kicsit nehezebben rázódtam bele a furcsa szövegbe, idegennek hatottak a mesélő által használt szavak, aztán sikerült ráhangolódnom. Alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet, és nem szerettem volna, ha véget ér.

Ken Kesey egyszerre mesél nekünk hétköznapi hősökről, a zsarnokság hatásairól, a lázadás szépségeiről, és hogy egy mennyire furcsa világban élünk. Ahol sokszor a normálisnak mondott emberek, akik az őrültekre figyelnek, sokkal őrültebbek, mint a betegeik. Ahol az emberrel az utolsó méltóságfoszlányt is lehánthatják anélkül, hogy bárki is fel merné emelni a szavát.

Mindvégig elszoruló torokkal szurkoltam McMurphynek, hogy sikerüljön a feje tetejére állítania ezt az őrült világot. A történet végét pedig megsirattam, keserédes könnyeket hullatva felette.

8 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

„Azért mit lehet fizetni, ahogy az ember él? Azért mit lehet fizetni, amiért él?”

Nagyon személyes élmény nekem ez a könyv, ezért nehéz írnom róla. Nem tudom, melyik a nagyobb tragédia. Nyúlnak születni, vagy megváltónak. A nyúl az nyúl, ugyebár, elég baj az neki. A megváltó létnek meg mindig az a vége, hogy az embernek töviskoronát nyomnak a fejébe. A szelleme él tovább az ilyennek, azt osztja szét a nyulak között, ahogy megy a vállán a kereszttel a Golgotáig. Addig rángatják a nyulak dróton, makogva: „Tedd meg helyettünk! Harcolj értünk! Válts meg minket!” Rángatják, tolják, emelik a karját, a lábát, vigyort feszítenek az arcára, egészen addig, amíg az erejéből telik, hogy mozduljon, hogy vigyorogjon.

Ez is egy ilyen történet. A nyulak megváltója összecsap az Üzemmel. A harc véres, kegyetlen és egyik fél számára sem érhet jó véget. A nyulak meg kirajzanak az üregből, már amelyik önmagára ébred, mialatt a titánok küzdelmét csendben végignézte. Mégse lehet őket hibáztatni ezért. A megváltó is tudja, hogy ezek nyulak, de a megváltónak az a dolga, hogy higgyen a nyulaiban, hogy többek, jobbak, mint üregben bujkáló, reszkető orrú, bojtos farkú kisállatok.

Ebben a kifacsart, szemtelen történetben a megváltó egy szélhámos hamiskártyás, egy handabandázó ír börtöntöltelék. Vörös csavargó, rettenthetetlen kutyafattya. A nyulak meg egy elmegyógyintézetben sínylődnek, mint páciensek. A szívtelen Főnéni az úrnője annak az osztálynak, ahol a nyulak makognak-reszketnek, és ahová a megváltó, McMurphy is kerül. A Főnéni a maga hideg, elszánt, szeretetlen keserűségében mindent megkeserít maga körül, és ami nem hajlik a szép szóra, azt megtöri gerincben.

Ezért aztán McMurphy azzal végzi, hogy szétosztogatja minden kincsét odabenn. Az életének morzsáit, az élményeit, az erejét. A nevetését. Igen, a képességét a jóízű, harsány nevetésre. Megnöveszti őket, hogy úgy mondjam. Visszaadja az emberségüket. Ezt adja a nyulaknak, némi aprópénzért, talmi hírnévért cserébe, amíg a saját júdása utol nem éri.

Bromden, a félvér indián a megváltó fegyverhordozója, és felszabadítójává is lesz végül. Ő a mi furcsa narrátorunk a maga egyszerű beszédkészségével. Az elején még olykor zavaros, amit mond, mert a ködben botorkál, de aztán, ahogyan a nevetését kezdi visszanyerni és elkezd megnőni, egyre inkább értjük, miről beszél. És elhisszük neki, amikor azt mondja: „… ha nem így történt, akkor is igaz.” Igaz hát, minden szava.

A végkifejlet egyszerre borzasztóan fájdalmas, és hordozza magában a feloldozást. Az üzenet, amit hátrahagy a lélekben olyan, mint a billog régi, viszkető, ráncos nyoma a bőrön. Sercegő, meghurcolt, düledező neonbetűi felvillannak az utolsó oldalakon: „Meddig nem voltam én eszemnél? Ködösítenek kicsit, de most nem bújok bele. Nem én… már soha többet…”

2 hozzászólás
dagikám>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Nèha nekem nagyon kusza volt az elejèn,de aztàn kezdett letisztulni ès kikerekedni az egèszből egy törtènet. Voltak olyan rèszek,amik nagyon megnevetettek, ès külön tetszett,ahogy az ùj lakò szìnt vitt a dilihàzban èlők èletèbe ès ugyanakkor megkeserìtette a Főnèni èletèt. Viszont nem ilyen befejezèst gondoltam a sztorinak,ezèrt cdak 4 csillag.

KBCsilla P>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

1. olvasás
Először színházban láttam, aztán a filmet néztem meg, aztán jött a könyv. (Sokat tett hozz Jack Nicholson és különösen Jászai László alakítása!!!)
Minden formában lenyűgözött. McMurphy jött, látott és győzött. Amikor már mindenki lemondott az otthon lakóinak életre keltéséről, az ellaposodott világ felébresztéséről, akkor jött ő, és mindent megváltoztatott.
Frappáns gondolatok, még frappánsabb megfogalmazással, fanyar humor, maga az élet.
Rá kellene végre jönni, hogy alapvetően bolondnak néznek minket addig, amíg hagyjuk, itt, a rácson kívül is. De néha elgondolkodom, hogy ki melyik oldalán is áll annak a bizonyos rácsnak?
2. olvasás
Minél mélyebben gondolom végig a könyvet, annál biztosabb vagyok benne, hogy a külvilág sokkal jobban benne van, mint amikor valaki csak felületesen olvassa.
Mert egyébként lehetne azt is mondani, hogy tök jó kis történet egy diliházról. De tudjuk nagyon jól, hogy sokkal többről van itt szó.
A karakterek erősek, és most elkezdtem keresni a környezetemből a rájuk hasonlító embereket.
Érdekes játék, próbáljátok ki.
Vagy inkább nem is játék, hanem egy jó nagy adag tanulmány!

>!
Európa, Budapest, 1973
298 oldal · puhatáblás · Fordította: Bartos Tibor
smetalin>!
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Azt gondoltam, nem fog tetszeni, ezért halogattam az olvasását! Mekkorát tévedtem……..
Nagyon felkavart, az érzelmek összes skáláját lejátszotta bennem!!! Minden megtalálható ebben a könyvben: barátság, szeretet, önfeláldozás, remény és még sorolhatnám!!! Valamikor régen láttam a filmet, ahogy olvastam a könyvet, visszajött minden, és szurkoltam, hogy ne az legyen a vége, mint amire emlékeztem! A remény az utolsó, amit feladunk………de hiába!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rea P>!

Tudja, hogy az embernek nevetni kell a fájó dolgokat, mert másképp oda az ép ész, és az őrületbe hajtja az embert a világ.

230. oldal

1 hozzászólás
Izolda P>!

Senki se egy nagy csoda, és mégis az van, hogy mindenki a másik rágásával-szapulásával tölti a java életét.

megan29>!

(…) addig nem igen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

Kapcsolódó szócikkek: humor
volna>!

Vik Lovellnak,
aki arra tanított, hogy sárkányok nincsenek,
aztán elvezetett a barlangjukhoz

ajánlás

11 hozzászólás
clem>!

(…) ha az ember becsukja a szemét, mindjárt nem látnak annyira bele.

első oldal

Anniennke>!

(…) nevettem magamban, hogy tessék: a siketet kell játszanom, hogyha hallani akarok.

217. oldal

Awa>!

(…) ha már kimondották rám, hogy hülye vagyok, akkor ebbe is az élre török.

pdaniel>!

A mosoly leolvadt a szájáról, és lecsöppent az állán.

ludovika>!

Csak annyi biztos, hogy ha nem így történt, akkor is igaz!

15. oldal

Avilda >!

A mi csapatunk kicsi is volt, lassú is, és Martini folyton olyan tagoknak passzolt, akiket csak ő látott, senki más, úgyhogy az ápolók húsz ponttal ránk vertek.

239. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Sebastian Fitzek: A Terápia
Dan Wells: Szellemváros
Kertész Imre: Sorstalanság