A Száll a kakukk fészkére című remekmű után az Olykor egy nagy ötlet szintén fontos állomása lett Ken Kesey pályájának. Főhőse, Leland Stamper magának a sorsnak próbál megfizetni. A regény arról a bosszúhadjáratról szól, amelyet tulajdon bátyja ellen indít, aki viszont a szülővárosuknak üzen hadat. Amit csak tesznek, csupa „nagy ötlet”, ön-, köz-, de mindenképpen életveszélyes kísérlet, így aztán a szövevényes történet konfliktusok sokaságával tartja izgalomban az olvasót.
Olykor egy nagy ötlet 6 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1963
Kedvencelte 4
Most olvassa 2
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 18
Kiemelt értékelések
Ken Kesey, aki elsősorban, és mindenekfelett a Száll a kakukk fészkére. A regény, amellyel ismert lett, és amelyet nem tudott túlhaladni azóta sem. Pedig a Hajósének jó kísérlet volt a nagyregényre, de nem lett olyan egységes, olyan feszített, inkább széteső, tele idegesítő részekkel, mondatokkal, manírokkal, amelyeket csak részben feledtetett a regény utánozhatatlan – és engem újraolvasásra késztető hangulata. Minden hibájával együtt megfogott, és nem ereszt.
Amikor a polcon szembejött az író neve, a fura „Olykor egy nagy ötlet” cím felett, nem volt kétséges, hogy elviszem. Ha egy szóval kell jellemezni, amerikai családregény, Hardy, Dreiser, Irwin Shaw örökében – de fényévnyire azoktól.
A könyv nehezen adja magát. Az idősíkok és az elbeszélő is folyton változnak, beszélgetés közben átugrunk a másik személybe, aki ugyancsak egyes szám első személyben folytatja – az eligazodásban a tipográfia, majd később ennek elmaradásával a szereplők ismerete segít, az első 150 oldal után nem okozott már gondot, hol is vagyunk éppen, ki az, akinek a gondolataiban járunk. Vibrálóan izgalmas egy nagyjelenetet mondatról mondatra váltakozva a szemben álló felek szemszögéből látni. A folyamatos váltás ébren tartja az embert, ebből a regényből nem lehet félálomban olvasgatni – de letenni is nehéz.
A cselekmény egy kis oregoni (nyugati parti) városkában játszódik, kemény favágók között, akik a hegyekben termelik ki a fát, és az egyformára vágott rönköket a folyóhoz vontatják-csúsztatják, és leúsztatják a tengerhez. Nehéz, embert próbáló munka, aki marad, és bírja, nem a széplelkek táborát gyarapítja. Durva tréfák, ugratások, és az önhittség megnyilvánulásai alapozták meg a történetet. A Stamperek jól ismert, könyörtelen, különc, öntörvényű, de nagyon szorgalmas, hajtós tagjai a városnak. A Stamper-család egy tagja, Leeland elfuserált öngyilkossági kísérlete után megvilágosodva visszatér a városba, hogy elintézze régi, lezáratlan ügyeit féltestvér bátyjával, Hankkal. Leszámolásra készül, vagy megbékélésre, visszavágásra a kamaszkori sérelmekért vagy tisztázásra, ez sokáig nem derül ki. Hank 12 évvel idősebb nála, ő volt a nagy testvér, aki mindenbe beleugratta, és mindenből kihúzta öccsét, aki sosem bánt vele kesztyűs kézzel, de mindig ott volt, amikor ki kellett őt húzni valamiből, akár a szó szoros értelmében is. És ugyancsak ő volt, aki összeszűrte a levet Leeland anyjával, a nő emiatt menekült el a városból, és nem kizárható, hogy ennek szerepe volt a halálában is.
Messziről indul a történet, a család történetén keresztül, egyes embereken keresztül, akikről sokára tudjuk meg, mit és miért tettek ott az elején, és azt is, mi a szerepük a regény csúcspontjának előkészítésében. A csúcspont pedig annyira, de annyira fokozva van, újabb és újabb oldalakról mutatva a történetet, Lee és Hank hangtalan egymásnak feszülését, a sztrájkoló városbeli famunkások és a faszállításra csakazértis leszerződött Stamperek közötti növekvő ellentétet, amíg a dolog csaknem unalomba fúl.
Szerencsére eljő a hálaadás, amikorra már mindenki elpártol tőlük, tömény ellenségeskedés-óceán közepén döntik a fát hűvös halomba – de hol van itt már pátosz, hol van itt már hősiesség, csak az embertelen erőfeszítés, a muszáj és az akkor is megmutatom parancsa, a rendületlenül szakadó eső és áradó folyó marad. És az óhatatlanul bekövetkező tragédia, ami ahogyan általában sosem, itt sem a konokokat, a másokon átgázolókat, a kihaénnem-embereket, a 'megmutatjuk ezeknek' hőseit éri közvetlenül.
Mindenki fellélegzik, mert azt hiszik, felvirradnak a szép napok a városra. De mindig vannak, akiknek ez kevés. Akik még gyorsan kreálnak véletlen balesetet (tüzet), amivel újra indul a történet. Hogy hol lesz vége, azt nem tudhatjuk, hogy kik és hogyan mennek még rá a küzdelemre, azt már nem kapjuk meg az írótól: a regény befejeződik a visszavágás első jeleneténél. Elmondhatjuk: a Stamperek és a favágók közti harcban, és a Hank és Leland közti elszámolásban a címhez hűen valóban mindig volt valakinek egy nagy ötlete, amivel továbblendítette a cselekményt, és ébren tartotta a figyelmet.
Hogy mi lett az utóbbiak között a játszma vége? Nem lenne ildomos elárulni. Meglepő és váratlan eredményre jutnak, egyikük sem ezt szerette volna, de tudható, sejthető, köztük sem lesz vége sosem…
Érdekes családregény a múlt század hatvanas éveiből, a szakszervezeti mozgalom erősödésének idejéből. Az emberi megosztottság, a hajlíthatatlanság, a mindenáron való felülkerekedési vágy mozgatja a történetet, fekete lelkű szereplőkkel, olyan hősökkel, akikkel nehéz, ha nem lehetetlen azonosulni.
(Megjelent itt is: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/02/08/Ken_Kesey/)
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember 94% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Isabel Allende: Kísértetház 91% ·
Összehasonlítás - John Irving: Árvák hercege 91% ·
Összehasonlítás - Barbara Kingsolver: Mérgezett Éden 91% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Érik a gyümölcs 90% ·
Összehasonlítás - Truman Capote: Hidegvérrel 90% ·
Összehasonlítás - Paul Auster: Holdpalota 90% ·
Összehasonlítás - Richard Bradford: Oly távol az ég ·
Összehasonlítás - Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol 87% ·
Összehasonlítás