Időcsapda 34 csillagozás

Ken Grimwood: Időcsapda

Jeff Winston éppen a feleségével beszélt telefonon, mikor utolérte a halál…
A telefon kiesett a kezéből és összetörte az üvegből készült papírnehezéket az asztalon.
A törölt üvegen keresztül még látta a könyvespolcra helyezett digitális óra vörös számjegyeit:
88., Okt. 18., du. 1:06
Aztán már nem volt több kínos gondolata, ahogy öntudata teljesen megszűnt létezni.
Jeff nem kapott levegőt. Természetesen nem tudott levegőt venni: halott volt. De ha halott volt, honnan tudta, hogy nem kap levegőt? Egyáltalán: honnan tudott bármit is?
Elfordította a fejét a felgyűrt takaróról és lélegzett. Áporodott, nedves, saját izzadtságától terhesen levegőt. Szóval mégsem halott.
… a Newsweek egy száma is az asztalon volt, címlapsztoriként a nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer visszavonulásával. 1963., május 6-i száma. Jeff megigézetten bámult a számokra, remélve, hogy valami racionális magyarázatot találhat.
Nem sikerült.

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Beholder, Budapest, 1998
318 oldal · ISBN: 9639047171 · Fordította: Fábián István

Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
gab001 P
Ken Grimwood: Időcsapda

Mi történne, ha újra élhetnénk az elmúlt huszonöt évet? Milyen döntéseket hoznánk meg másképp? Milyen következményekkel járna? Hogyan viselnénk, ha ez többször is megtörténne? Az író eljátszott ezzel a lehetőséggel, s szerintem kihozta belőle a maximumot. Eleinte kicsit féltem, hogy egyhangú lesz a történet, de szerencsére óriásit tévedtem. Érdekes elgondolások és életek keltek életre a könyv lapjain, melyek gondolkodóba ejtettek, de ugyanakkor az érzéseimre is hatottak, az író ugyanis nem tudományos, hanem inkább érzelmi oldalról közelítette meg az időutazás témáját.

>!
Anó P
Ken Grimwood: Időcsapda

Mi lenne, ha èletünk egy rèszèt többször, többfèlekèppen megismètelhetnénk anèlkül, hogy elfelejtenènk az előzőt? Nem èrtenènk, mèrt ès hogyan törtènik ez az egèsz, csak àtèlnènk ùjra meg ùjra, rengeteg mindent tapasztalva ès annyi mindenbe belefàradva…Jeffel èpp ez törtènik. S egyszer csak ràjön, hogy nincs egyedül.
Èrdekes ès elgondolkodtató törtènet. Szerettem. Csak örültem volna, ha kiderül, mièrt törtènik ez sz egèsz…

>!
jezsek P
Ken Grimwood: Időcsapda

„Ha volna két életem…”, és ha lenne sokkal több? De úgy, hogy emlékszel, hogy mi történt a korábbi életeidben? Ez az alap, amire épül a könyv, amivel egy nagyon izgalmas utazás kezdődik a főhős számára, ami nekem a boldogság kereséséről szólt. Mindvégig az érzelmi oldalon van a hangsúly, a szerelmen, a küzdelmen, a veszteségen és a nyereségeken. Ritkán fordul elő velem a „nem tudom letenni-effektus”, de itt a könyv utolsó harmadát egyhuzamban, éjszakába nyúlóan kellett olvasni. Nem igazi sci-fi, nem időutazós ( az eredeti cím: Replay sokkal találóbb), ezért azoknak is ajánlom, akik az érzelmekre ható és egyben elgondolkodtató könyveket szeretik.

>!
TeveLaci
Ken Grimwood: Időcsapda

Ez a könyv (is) különleges kedvencem, de erről le is tudom írni, hogy miért! :-)

Ez egy ‘fantasztikus’ könyv egy népszerű témával a középpontban (a címből szerintem egyértelmű, mi az a téma :-) ), de itt nem a technikai részletek állnak a középpontban, hanem a probléma emberi oldalára helyeződik a hangsúly (ezért tetszett),
mint ahogy a kedvenc íróm Lőrincz L. László korai fantasztikus könyveiben is.

A könyv nagyon izgalmas, elgondolkodtató, van benne romantika is, de pont a megfelelő mennyiségben, nem terheli túl a könyvet és nem is túl ‘csöpögős’.

Ami különösen tetszett benne, az, hogy legalább annyira elgondolkodtató az emberi kapcsolatok és úgy általában az életünk dolgaival kapcsolatosan, mint a ‘fantasztikus’ oldalával kapcsolatban (idő) és ez mellett egy nagyon izgalmas lendületes könyv!

Ajánlom mindenkinek a könyvet, még annak is aki a ‘fantasztikus’ könyvektől idegenkedik, vagy legalábbis a témát távol állónak érzi magától.

>!
Mandragoria
Ken Grimwood: Időcsapda

Nagyon érdekes regény, és érdekes az időutazás témájában is, mentes mindenféle tudománytól és fantasztikus elemtől (na jó, idegenek felbukkannak benne egy pillanatra, de az csak spekuláció, különösebb jelentősége nincs – a jelentőséget teljesen máshol kell keresni). Teljes hétköznapi eseményekre épült, az elhibázott életekre, a megbánásra és az újrakezdés lehetőségére, a remény megtalálására.
Mindenféle spoiler nélkül kijelenthetem, hogy a két főszereplő, Jeff és Pamela nyolc, ismétlem 8 (!!!) életet élnek végig, mire a 9.-ben végre megbékélnek. Ez előrevetíti annak a felvetését, hogy több meglepő csavart is tartogat.
Kicsit hullámzott. Az első felében, abban a néhány életben nem jött elő az egész időutazás, ismétlés, reinkarnáció, vagy ahogy tetszik dolognak a magyarázata, Jeffről szólt, elég szabadon élte az életét, szerencsejáték, nők, pia, drogok és szórakozás. Szerencsére mire ez kezdett unalmassá válni, felbukkant Pamela és a többi, spoileres szereplő, helyzet, okfejtés.
Az újraélt életekben általában sose teszik lehetővé, hogy az addig megszerzett tudást a múltban felhasználják, hisz visszaélés lenne (én legalábbis nem emlékszem ilyenre). Itt azonban ez maradéktalanul érvényesült (az első részben legalábbis) és nagyon jól szemléltette mind az előnyeit, mind pedig a hátrányait. Nem csak a személyes problémák megoldásáról és elkerüléséről van itt szó, hanem számos társadalmi/politikai/gazdasági/környezeti katasztrófa és válság megakadályozását, Kennedytől az Apollo 11-ig Dustin Hoffmannon és a Boeing 747-eseken át egészen Kína megnyitásáig. (Ha jobban képben lennék a történelmi események kapcsán, akkor több példát is tudnék hozni, de szemléltetésnek talán elég ennyi is.) Nem mondom, hogy kimondottan alternatív történelem, hisz ezek csak egy állomását képezték az eseményeknek, kifejezett hangsúlyt nem jelentettek, de maga a felvetés figyelemre méltó, rengeteg minden máshogy történik, rengeteg benne a lehetőség és a feltételezés, amelyek irányítása azonban szép lassacskán kicsúszik a szereplők kezei közül és válik semmivé korábbi, ragyogással és kényelemmel teli életük.
Az utolsó pár élet aztán már egyre elkeserítőbb és szívszorítóbb, de a végén, amikor is (úgy tűnik!) tényleg véget ér minden, Jeff és Pamela még mindig képes megtalálni a boldogságot és az életcélt.
Ha nem írja le a végére, akkor bizony nem tudtam volna számon tartani az életek számát, igazán megdöbbentő, és még megdöbbentőbb lenne, ha ki tudnám számolni, hogy összes leélt évben vajon mennyit érne!? (Százszor is rengeteget.)
Mint már említettem, voltak benne lapos és unalmas részek, amennyire egysíkú volt az eleje, annyira fordulatos volt a többi, így az izgalmas eseményeket nézve elég aránytalan volt. Az érdeklődésemet azonban végig fenntartotta, igazán egyedi a maga nemében.
Megérte elolvasni, és mindenképpen több figyelmet érdemelne!

>!
Balázs_Erőss
Ken Grimwood: Időcsapda

Időutazás, mit tennél ha tudnád, stb… Sokszor gondolkodtam el ezen én magam is. Ken Grimwood tovább vitte a fonalat, zseniálisan. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Ha összefutnátok egy magyar nyelvű példánnyal, ne rémítsen el a katasztrofálisan gagyi borító! Adnék rá magasabb pontot is mint 5!
A fordítástól nagyon tartottam, de csak annyi zavarót találtam benne, hogy a zeneszámok címét is magyarították és ezek bizony nagyon bénák lettek.

>!
Beholder, Budapest, 1998
318 oldal · ISBN: 9639047171 · Fordította: Fábián István
>!
Mindy27
Ken Grimwood: Időcsapda

Aki hisz a reinkarnációba biztosan fel tette már magában a kérdést, vajon mi lenne ha emlékeznénk a korábbi életeinkre? az elmúlás fájdalmát élnénk át? Mert azok az emberek akik fontosak voltak számunkra, már nincsenek velünk és újra kell kezdeni a nulláról mindent ? Vagy a korábban megszerzett tudás biztonságérzetet adna, mint amikor a második évét kezdi egy diák ahol már ismeri az iskola épületét. Tisztában van a szabályokkal és a társairól is tud egy-két dolgot. Ebben a könyvben a főszereplő a legcsodálatosabb ajándékot kapja amit egy ember kaphat: időt. Lehetőséget kap arra, hogy újraélje az életét egy kis bónusz tudással, ami megkönnyíti a dolgát.
Az ötlet nagyon érdekes és elgondolkodtató, mindenképpen ajánlom. A főszereplő valójában képtelen rájönni, miért is történik vele mindez, ( feltehetőleg mi is csak a halál után tudjuk meg miről is szólt az életünk ) talán nem a miért a fontos, hanem a hogyan.
Ami még érdekes, hogy akármennyit is szenvedett Jeff a végén mégsem szeretne meghalni, még akkor sem ha háromszor, négyszer annyi időt kapott mint egy átlagos ember.

Amit hiányoltam viszont, az Jeff első ( valódi ) életének ábrázolása volt. Így a férfi cselekedeteinek motivációja érthetőbb lett volna. Pl: jó lett volna kihangsúlyozni, hogy egy anyagi gondokkal küzdő riporterről van szó, aki egy boldogtalan házasságban él. Tehát ezért fókuszált annyira a pénzre, a könnyű életre, a tökéletes partner keresésére egész idő alatt. Valamint több elmélkedést és kevesebb hedonizmust szerettem volna ettől a történettől…

>!
tatuuu
Ken Grimwood: Időcsapda

Az eddigi legjobb könyv, amit az időutazás témájában olvastam! Még fiatal koromban kölcsönöztem ki, és pár éve sikerült beszereznem egy saját példányt is belőle, amitől nem fogok megválni! Pörgős, gyorsan olvasható könyv. Sajnos kicsit rövid is, szívesebben olvastam volna még jópár újraélt „világról”. A párhuzamos világok bemutatása (mely eléggé sokrétű) szerintem tökéletesre sikerült. Ezekben a főhős mindvégig az élet értelmét keresi, amely kérdés mindenkiben ott lapul…

Kihagyhatatlan, és mindenkinek szívből ajánlom!

>!
CyberMacs
Ken Grimwood: Időcsapda

Ez egy különlegesen nagyon-nagyon-nagyon jó könyv. Még azoknak is, akik egyébként nem érdekel az időutazás. Mert ez egyáltalán nem a szokványos időutazós könyv. Nem is értem, miért van ennyire háttérben.

Bár úgy tűnik, a fő téma az időutazás, a könyv valójában rólunk, emberekről szól. A szerző nagyon súlyos kérdéseket tesz fel látatlanban, mint pl. mit csináltnál, ha kapnál még egy esélyt, hogy újraéld az életedet? És azt jól csinálnád? És mit tennél, ha kiderülne, hogy az egésznek semmi értelme?
E mellett a klasszikus időutazós kérdés is előkerül, miszerint szabad-e, jogunk van-e megváltoztatni a múltat. Csakhogy a klasszikus kérdésre nem a klasszikus választ kapjuk.

E mellett a könyv nagyon izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal. Nem lehet letenni, míg a végére nem érünk. És utána is nyomokat hagy.

ui: a borító tényleg katasztrófa. Egyébként is a nő miért fekete hajú, ha a könyvben szőke?

1 hozzászólás
>!
Swoosh
Ken Grimwood: Időcsapda

Nagyon tetszett. Nem az a „hagyományos” idöutazás. De elgondolkoztató. Felénél nem tudtam volna kitalálni hogy fejezi be.
Melegen ajánlom mindenkinek.


Népszerű idézetek

>!
pannik P

Büszke vagyok rá, hogy ilyen bátor voltál. Megtanítottál engem, hogy nem kell saját érzelmeim vagy félelmeim elől elbújnom.

173. oldal, 12. fejezet

>!
pannik P

A mi dilemmánk, akármilyen különleges is, alapjaiban nem különbözik bárkiétől, aki valaha is járta ezt a földet: itt vagyunk és nem tudjuk, miért. Filozofálhatunk kedvünkre, kereshetjük a titok nyitját ezerféle módon is, mégsen jutunk közelebb a megoldáshoz.

164. oldal, 12. fejezet

>!
CyberMacs

hogy vágyott hallani egy olyan dalt, csak egyetlen dalt, amit még nem hallhatott annak előtte

308


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája
Sylvia Day: Megigézve
Kerstin Gier: Zafírkék
Deborah Harkness: Az élet könyve
Nora Roberts: Istenek tánca
Orson Scott Card: Bűvölet
Nora Roberts: Egyszer volt…
Robert A. Heinlein: A fenevad száma
William Goldman: A herceg menyasszonya