Vadmacskák 84% 100 csillagozás

Nem ez a kedvenc Ken Follett könyvem :-))
Nincs vele baj, jó a történet, jól is van megírva, csak a részletesen leírt kínvallatások miatt. Sajnos az ilyen dolgok nagyon nehezen olvasóvá tették a számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy a kedvenc íróm könyvéről ilyet írjak :-(((

Bevallom, hogy nem kellett csalódnom, Follett nem okozott meglepetést. Ezzel a könyvével sem sikerült kilépnie a ponyva kategóriából, akármennyire is erőlködött. Ami tény, hogy történelmileg hiába kerestem benne hibát (pedig igyekeztem), nem találtam. Ez rendben volt.
Valahogy a karakterei nem tudtak megfogni, tulajdonképpen csak Percy, az idősebb tartótiszt volt hiteles. Az a húzás pedig, hogy próbált rávenni, hogy a Tű a szénakazalban főhőséhez hasonlóan, drukkoljak a negatív szereplő sikerének, egyszer elég volt. (Gyerekkorom első felnőtteknek szóló filmje volt a Tű… féltem bevallani a szüleimnek, hogy a kémnek drukkoltam. :-) )
Tehát, nincs meglepetés, nálam Follett megmaradt ugyanabban a gagyi kategóriában ahol eddig nyilvántartottam. Talán pont ezért olvasok tőle néha-néha.

Van egy híres irodalmi mű, amely egy nagy háború történetéből beszél el ötvenkét napot, az a címe, hogy Íliász.
Van ez a Vadmacskák, ami egy nagy háború történetéből beszél el tíz napot, amivel nem azt mondom, hogy Ken Follett a homéroszi hagyományt akarta volna bármiben követni, csak úgy feltűnt ez a szerkesztésmód. Ha már szerkesztés: két szálon futtatja a történetet, és ez a két szál csak az utolsó pillanatokban fonódik össze (addig szigorúan külön fejezetekre oszlik). És nemcsak két szálon, de két oldalon is: a regényben a német megszállók és az angol ügynökök egyaránt versenyt futnak az idővel, és ha a vége nem is túl váratlan, előtte van jópár kiszámíthatatlan fordulat.
A szereplők sajnos nem lettek túl részletesen kitalálva, így például nem lett kedvenc Csókám spoiler, de ha valaki szeretne egy izgalmas, jó tempójú világháborús regényt olvasni egy maroknyi belevaló nőről, akkor hajrá.

Pár év után újraolvasva is nagyon jó volt és izgalmas. Egyik jól sikerült műve az írónak. Tetszik, mert háborús, kémes, és főleg, hogy mindenre elszánt női csapatról szól. Kikapcsolódásnak tökéletes, eléggé pörgős a történet. A Csókacsapatból pl Maude és Diana rettentően ostobák, és a többiek közül sem lett egyik sem kedvenc – bár ez nem elvárás számomra. Furcsa mód sokkal szerethetőbb volt a „gonosz” Dieter, még talán drukkoltam is neki.

Hát én egyenesen imádtam ezt a regény, szerintem zseniális volt. A történet pár napban játszódik, és ezért nagyon feszes, gyors tempójú a cselekmény. Elején ahogy össze szedik a csapatot, az a Hét mesterlövészre emlékeztetett, imádtam. A továbbiakban Flick és Dieter között a macska-egér harc nagyon szórakoztató. Bár a legtöbb karakterről keveset tudunk kimerem mondani hogy Flick az egyik legtökéletesebb női könyv szereplő. Erős, harcias, viszont közben megtartja nőiességét, az nagy szó. Képes határozott döntést hozni, de ő is esendő követ el hibákat, de a felelősséget teljes mértékben vállalja. Példakép lehet bárkinek, legyen az férfi vagy nő.

Elolvastam, de túl sematikus volt.
Follett-nek nem a legjobb műve, sőt… olyan érzésem volt, mintha azért írta volna, mert volt egy megrendelése, és teljesíteni kellett.
Azért kikapcsolódásként nem rossz elolvasni.
Sok tanulságot nem várjatok tőle.

A mindenit, ez nagyon jó volt.
Ez az egyik legjobb Follett regény szerintem.

Olvasd el !

Biztos, hogy nem Follett legjobb könyve, de tökéletes kikapcsolódást nyújt egy szokott szinten.

Sajnáltam hogy nem volt legalább egy kicsikét csavarosabb a sztori.

Igazi Ken Follett-es könyv, nagyon izgalmas, tele fordulatokkal, váratlan eseményekkel és természetesen a romantika sem hiányzik belőle.