Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Pillars of the Earth (Kingsbridge 1.) 36 csillagozás
„Follett risks all and comes out a clear winner,” extolled Publishers Weekly on the release of The Pillars of the Earth. A departure for the bestselling thriller writer, the historical epic stunned readers and critics alike with its ambitious scope and gripping humanity. Today, it is a beloved favorite of countless readers, standing as a testament to Follett's unassailable command of the written word and to his universal appeal. A spellbinding epic set in twelfth-century England, The Pillars of the Earth tells the story of Philip, prior of Kingsbridge, a devout and resourceful monk driven to build the greatest Gothic cathedral the world has known… of Tom, the mason who becomes his architect-a man divided in his soul… of the beautiful, elusive Lady Aliena, haunted by a secret shame… and of a struggle between good and evil that will turn church against state, and brother against brother.
Eredeti megjelenés éve: 1989
Fordítások
Ken Follett: A katedrális · Ken Follett: I pilastri della terra · Ken Follett: Die Säulen der Erde · Ken Follett: Los Pilares de la TierraEnciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 5
Most olvassa 7
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Korábban is szerettem a Katedrálist (olyannyira, hogy a magyar verzió a kedvenc könyvek közé került). Most azért olvastam el angolul, hogy fejlesszem kissé a nyelvtudásom és mert a folytatása (A World without end, magyarul Az idők végezetéig) eleve csak angolul van meg.
Azt gondolom, kimondottan magával ragadó, valós kutatásokat jól felhasználó munka ez, amely érzékletesen mutatja be a világ egy darabkáját a középkorból.
Az erotikus részek persze „kenfollettesek”, én biztos nem vettem volna ennyire bele a történetbe őket, de hát ha megnézem a borítót, nem az én nevem áll ott a szerző helyén, nem én találtam ki és dolgoztam vele jó sokat, úgyhogy erről ennyit.
Öt csillag a műnek és a nyelvgyakorlásnak is (ugyanis arra kimondottan jó.)
Tényleg nagyon jó volt, sok szál, jól összeszőve, kiváló leírása a határtalan emberi butaságnak és mérhetetlen rosszindulatnak, de természetesen a végén a jónak kell győzedelmeskednie, mert túlságosan sokszor mérgelődtünk a könyv során az igazságtalanságok miatt. ;)
Érdekes történet a történelemből, rettenetesen szájbarágósan megírva. Egy-egy esemény felvezetésekor már előre lehet tudni, hogy mi mi a cél vele, és mi fog történni, szinte semmi meglepetés, semmi váratlan, semmi kiszámíthatatlan. A gonoszok néha kisebb győzelmet arathatnak, de aztán úgyis mindig a jó győzedelmeskedik.
Az elbeszélés stílusa szájbarágós, egyhangú, tele populáris, hatásvadász történet elemekkel, ami jellemzően erőltetett és életszerűtlen is.
Vezetés, mosogatás, rámolás közbeni audiokönyv hallgatásra elment, de az 1000 oldalt könyvben elolvasni kínszenvedés lett volna.
Huh, ez a könyv lefárasztott. Többször abbahagytam, hogy már nagyon unom, de aztán csakazértis befejeztem. Nem tudom, hogy tudnám e jó szívvel másnak ajánlani. Az alapötlet szerintem az író képességeit jócskán meghaladta, a részletek meg végképp. Olvasás közben nem tudtam eldönteni, hogy most építészeti bevezetőt, fordulatos,kalandregényt, vagy politikai-közgazdasági pamfletet olvasok. Csatlakozok azokhoz, akik szerint a karakterek kicsit elnagyoltak, egysíkúak; vagy hogy a vége a sztorinak nagyon elkapkodott.
Ami a legjobban bántott, az a nyelvi, stílusbeli igényesség hiánya. A magyar fordítás kifejezetten szörnyű, ezért fogtam neki az angolnak. Az meg olyan, mint egy hétvégi magazin: színes, de sekélyes.
Egy pozitívuma van azért: felkeltette az érdeklődésemet a korszak történelme iránt.
Volt szerencsém eredetiben olvasni, és még most is, hogy eltelt már pár hét azóta, hogy befejeztem, hiányoznak a karakterek, a párbeszédek; hiányzik a történet vezetését jellemző folytonos feszültségkeltés és oldás. Nagyszerű olvasmány volt, valódi, hús-vér karakterekkel, zseniális párbeszédekkel. Nem tudtam letenni.
A korábbi értékeléseket olvasva az az érzésem támadt: nagy szerencsém, hogy hangoskönyv formájában fogyasztottam a „Pillars of the Earth”-t. Így nem futottam bele abba, hogy nézegessem, mennyi van még hátra belőle, hányadik oldalnál tartok és mikor árultak el vagy szexualizáltak meg utoljára valakit, ezért számomra igenis tartogatott fordulatokat a könyv, nem is keveset. Ez volt az első Follett könyvem, de kétlem, hogy az utolsó. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Kinget és Martint bedobták volna egy mixerbe, hozzáadtak volna egy csipetnyi Camus-t, csomómentesre keverték és tálalták volna. És nekem bizony bejött ez a fogás.
Follett regényóriása egy nagyszabású történelmi-politikai tablót tár elénk a 12. század Angliájáról, felvázolja az akkori korszak technológiai-művészeti eredményeit, bepillantást enged az egyház saját különbejáratú világába, és mindeközben az emberi tényezőket sem téveszti szem elől. A bonyolult, szerteágazó történet szálai mind-mind egy katedrális megépülése köré rendeződnek, hiszen maga a regény emberi sorsok és érdekek szövedéke.
https://litfan.blog.hu/2013/08/07/ken_follett_the_pilla…
Sikerult. Befejeztem. Voltak benne izgalmasabb es kevesbe erdekfeszito reszek..leginkabb ugy tudnam leirni, mint egy kozepkorban jatszodo szappanopera, minden sztereotipiajaval egyutt. Az elejetol kezdve tudjuk, ki a jo, ki a gonosz, es persze bar mindenkit meegtepaz a sors egy kicsit, azert a vegen garantalt a happy end. Az egyetlen pozitivum, hogy Philip, bar pap, nem gonosz, ahogy az altalaban lenni szokott a kozepkori papok abrazolasaval :D
Nekem nem lesz kedvencem, de egy probat megert.
Nagyon szeretem ezt a történetet. Olvastam már magyarul régebben, megnéztem az ebből készült minisorozatot is. A sztori ezek után újat nem mondott. Nekem nehezen volt olvasható a nyelvezete, sok sok ismeretlen szóval, így azért jó pár mondatot nem is nagyon tudtam mit jelentett. Egy biztos: nem szívesen éltem volna a középkorban, ez nekem nagyon barbár. A főszereplők helyében pár embert biztos kiiktattam volna, amennyi bosszúságot okoztak :) Persze kell a „dráma” a könyvbe, de időnként tehetetlen düh fogott el olvasás közben :)
Népszerű idézetek
Jack was too absorbed in his work to hear the bell. He was mesmerized by the challenge of making soft, round shapes of hard rock. The stone had a will of its own, and if he tried to make it do something it did not want to do, it would fight him, and his chisel would slip, or dig in too deeply, spoiling the shapes. But once he had got to know the lump of rock in front of him he could transform it. The more difficult the task, the more fascinated he was. He was beginning to feel that the decorative carving demanded by Tom was too easy. Zigzags, lozenges, dogtooth, spirals and plain roll moldings bored him, and even these leaves were rather stiff and repetitive. He wanted to curve natural-looking foliage, pliable and irregular, and copy the different shapes of real leaves, oak and ash and birch.
A sorozat következő kötete
Kingsbridge sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Theresa Ragan: A Knight in Central Park ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis? (angol) ·
Összehasonlítás - Diana Gabaldon: Outlander 90% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Heartless 87% ·
Összehasonlítás - Leo Tolstoy: War and Peace ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: What the Wind Knows 87% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Red Sky at Noon ·
Összehasonlítás - Weina Dai Randel: The Moon in the Palace ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Stardust 87% ·
Összehasonlítás - Stendhal: The Charterhouse of Parma ·
Összehasonlítás