Hat ​nap múlva telihold 86% 73 csillagozás

Ken Follett fantasztikusan jó stílusa itt sem maradt el. Alapvetően tetszett, a repülést is szeretem, a történelem is érdekel, egyszóval adott volt minden, hogy egy jó könyvet olvassak. Egy picit soknak éreztem benne a „repülőgép kézikönyvet” és a végén volt néhány hihetetlen dolog, ettől eltekintve izgalmakban nem volt hiány.
Kedvet kaptam Dániához, mielőbb meg kell látogatnom ezt az országot, fel is kerül a bakancslistámra.

Nem tudom, olyan másmilyen érzés volt ez a könyv a Katedrális sorozat meg az Évszázad-trilógia után. Ez is hasonló, de azok azért klasszisokkal jobbak.

Bevallom én nagyon szeretem Follett regényeit és szerintem ezeket a
„modernebb” történeteket vétek a Katedrálissal összehasonlítani. Mert tény, hogy a trilógia jobban felépített, de ott jó sok oldal állt az író rendelkezésére, hogy megvalósítsa a terveit. Én kifejezetten szeretem ezeket a történelmi regényeit (is). És ugyan ezt a könyvet elég felemás érzéssel tettem le (Mert bár érdekes volt, de az eleje egy kicsit vontatottan indult és túl hirtelen lett a vége) . Ettől függetlenül a témaválasztásért 5 csillag jár. Jön Harald és Karen története na meg egy kis repülő történelem… ami nálam szívszerelem hisz apu pilóta!

Ez olyan igazi kenfolettes lett, habár spoiler is volt egy picit :)

Nagyon megy neki a kém topik szerintem és a második világháborút is jól érti.

A cselemény annyira pörög, hogy talán kicsit túlságosan is, de nem volt rossz egy kicsit sem spoiler

spoiler

Szóval a kedvenc íróim egyike hozta a formáját.

Alapvetően nem szeretem a háborút, ezt a könyvet is csak egy kihívás miatt vettem kézbe. Aztán jól pórul jártam, mert sokszor nehéz volt letenni. Ez csak akkor probléma persze, ha az ember éjjel 2-kor csinálja, miközben reggel menni kell dolgozni. :)

Azt hiszem, azért olvastam szívesen, mert nem a konkrét véres csaták álltak a középpontban, hanem a háttérben tevékenykedő emberek.Jó volt drukkolni nekik, és meglepően jól működött feszültséglevezetésként a némely figurával szemben érzett ellenszenv hangos kifejezése. És igen, vannak részek, melyekről el tudom hinni, hogy a valóságban is így működik az ember / a világ.

Ugyanakkor nem tudom elfelejteni azt a csalódottságot, amit a könyv elolvasása után éreztem. Olyan volt, mint ha a bevezetés nagyon, de nagyon el lett volna húzva, aztán tárgyalás nélkül sutty, hirtelen befejezzük, ráadásul az utolsó fejezeteknél a realitás, a hihetőség egészen más arányban jelent meg, mint előtte, ebből a szempontból ellentmondásosnak éreztem. Most ennyi csillagot tudok adni, de biztos, hogy fogok még Ken Follett könyveket olvasni.

Kb. 8-9 évvel ezelőtt olvastam ezt a könyvet, és emlékszem rá, hogy nagyon tetszett!

Végig nagyon izgalmas. De a meneküléskor az a sok véletlen, az már nem igazán hihető és a vége kicsit túl gyorsan befejezet. De mindenkinek ajánlom aki szereti a háborús regényeket. Dániáról is meg tudunk pár dolgot.

Ken Follett-ben az a jó, hogy úgy tud mesélni, hogy akkor is élvezetes olvasni, ha nem veszed komolyan.
Tetszik az a már-már bulvárnak mondható, könnyed és szórakoztató stílus, amiben a történetei életre kelnek. A II. Világháborúba helyezett történetei közül a Hat nap múlva telihold abszolút kiemelkedik. Végtelenül szórakoztató, kellően fordulatos, izgalmas, könnyed kikapcsolódás.
Szerettem ezt a könyvet.

A Vadmacskák jobban tetszett, de ez a regény is nagyon érdekes volt, bár néhol túl részletes, de ez is az előnyére szolgált.

Nem rossz, de sok egyéb Ken Folett könyvhöz képest elmarad. Az első fele elég unalmas (bár ez Ken Folett-től megszokott), a második fele már pörgős, viszont ez az a könyv, amiből a fele is pont elég lett volna terjedelemben.