Az ​örökkévalóság küszöbén (Évszázad-trilógia 3.) 325 csillagozás

Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI

Az Évszázad-trilógia öt család – egy amerikai, egy angol, egy walesi, egy német és egy orosz – történetét mutatja be a 20. században.

A harmadik kötet a hidegháború, az 1960-as és az 1980-as évek közötti időszak hatalmas szociális, politikai és gazdasági változásait mutatja be: a polgárjogi mozgalmakat az USA-ban, a politikai gyilkosságokat, a vietnami háború elleni tiltakozásokat, a berlini fal felhúzását és lebontását, az atomcsendegyezményt, a gorbacsovi peresztrojkát és természetesen a rock and roll és a beat nemzedékét.

Rebecca Hoffmann, a Kelet-Berlinben élő Von Ulrich család adoptált gyermeke rájön, hogy egy Stasi-ügynökhöz ment feleségül. A férfinak az volt a feladata, hogy a nagypolgári családot figyelje. Csodával határos módon az asszonynak sikerül átszöknie a falon, és Hamburgban kezd új életet…
George Jakes, a félvér jogász… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ken Follett GABO

>!
GABO, Budapest, 2019
1218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067726 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2014
1218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899646 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2014
1218 oldal · ISBN: 9789636899691 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Abraham Lincoln · Anton Pavlovics Csehov


Kedvencelte 63

Most olvassa 53

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Igazából nem öt csillagos, nincs olyan jó, mint a második kötet, dehát én szinte mindenre emlékszem. Nagyon kiskorom óta érdekel a politika. A Kennedy-gyilkosságtól kezdve emlékszem a történésekre. Ahogy olvastam, az eseményekhez tudtam társítani a saját életemet.
Ami nagyon tetszik, az objektivitása. Nem elfogult egyik politikai rendszerrel, egyik országgal sem.Az iskolákban nem nagyon tudják befejezni a történelem oktatást, a II. világháború körül vége az évnek. Tudnám ajánlani a diákoknak ezt a trilógiát. Ráadásul izgalmasabb a tankönyveknél.

MóroczMárk>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

„Amikor végeztem vele, nem tudtam mit csináljak az életemmel…”

Nagyjából pontosan ez a mondat hagyta el volt főnököm száját amikor beszélgettünk erről a sorozatról. Az Ő ajánlásának köszönhetően ismertem meg az Évszázad trilógiát ezúton is köszönöm neki :)

Valamilyen szinten egyet is értek vele. Egy grandiózusi történet ami magába foglalja az elmúlt évszázad fontosabb eseményeit: első és második világháború, a hidegháború, Vietnám, Kuba, faji megkülönböztetés stb.
Ebben a részben nagyon hasznos volt a családfa, ugyanis itt már az első részben megismert személyek unokái a főszereplők. Nem mondom, hogy mindegyik szál érdekfeszítő volt, mindenesetre meg volt a maga szerepe mindegyiknek.
Ez a rész öleli fel a legnagyobb idősávot a 3 rész közül, nem is csoda, hogy 1200 oldalt is meghaladja. És tudjátok mit? Bőven lehetne hosszabb.

Ken Follett itt már kicsit visszább vett a softporn részekből, meg kell hagyni a történések komolyságát tekintve nem is nagyon illettek volna ide. Természetesen meg kapjuk a szükséges mennyiségű romantikai szálat, sőt. Barátok háta mögötti hűtlenségek a hippi szlogenekre hivatkozva, őszinte szerelmek porba tiporása a pénzéhség miatt, politikai nézeteltérések miatti boldog évek elpazarlása.

Martin Luther Kinges részek kifejezetten tetszettek, az eredeti és méltán híres „I have a dream…” beszédét meg is néztem utána, hogy még jobban „át tudjam élni” mi is történt. Az alabamai szörnyűségeket elképzelni sem tudom, meg úgy en bloc az egész faji megkülönböztetéses dolog hál' istennek elég életidegen számomra.

Ez a rész és a sorozatot is azt hiszem megy a kedvencek közé.

ilovai_noémi>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Az Évszázad trilógia olvasása volt életem egyik legnagyobb élménye. Mai napig imádom ezt a trilógiát.
Amikor elindult a történet 1912-ben, úgy álltam hozzá, na lássuk, mi lesz a vége, tetszeni fog-e. Majd 1989-ben véget ért a történet és egyszerűen nem tudtam mit gondoljak. Rengeteg kedvenc szereplőm van: Rebecca, Walter, Lloyd, George, Cameron, Gus, Gyimka, Fitz, Billy, Maud, Ethel, Woody és Carla.
Minden eseménybe betekintést nyertem. Láttam, hogyan háborúznak, hogyan kötnek békét, hogyan választják meg Nick Dixont elnöknek, hogyan szónokol Martin Luther King és azt is, hogyan ölik meg Kennedyt.
Egyedüli problémám az volt, hogy az első részben megszerettem egy szereplőt és a harmadikban szinte láttam, hogyan hal meg. Előttem nőttek fel a gyerekek és ez eléggé fájdította a szívemet.
De akármit mondok róla, az egyetlen mondat amivel igazán jellemezni tudom: Az örökkévalóság küszöbén is kedvenc trilógia!

Amilgade>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Follett a 20. századot akarta bemutatni a monumentálisra sikerült trilógiában, és nyugodt szívvel mondhatom ez sikerült neki. A lapokról süt az a bizonyosság, hogy az író szívós, és kemény kutatómunkát végzett. A befejező rész számomra még azért is vonzó volt, mert elértünk azokhoz az évekhez, amikben már én is éltem. Ráadásként Ken Follett néhány epizódban még a magyar rendszerváltás koráról is ír.

1 hozzászólás
anesz P>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

A szomszédom úgy adta kölcsön olvasni, hogy ez a leggyengébb kötet a trilógiában. Szerintem nem. Nekem a második volt kicsit halványabb, de lehet, hogy azért, mert a II. világháborúról már rengeteg könyvet olvastam.
Ez kifejezetten tetszett. A hidegháborút megpróbálta minél tökéletesebben leírni, bár még az 1200 oldal is kevés volt ehhez. Kicsit sajnáltam, hogy csak a 60-as évekkel kezdte, így kimaradt 1956, meg a koreai háború stb. Nagyon tetszett a zenei vonal és a hippi életstílus leírása, valamint az, hogy ezek milyen problémákat okoztak az egyéneknek később, öregségükre. A kubai rakétaválság leírása szerintem a csúcs a műben, nagyon jó a kettős megközelítés, a párhuzamos nézőpont. Izgalmasak, mégis érthetőek a politikai összefüggések.
Üdvözöltem, hogy az agyongyötört vietnámi háborút nem helyezte annyira fókuszba, míg a kevésbé ismert történelmi helyzeteket jobban megvilágította. Például a feketék polgárjogi mozgalma nagyon logikusan és szívszorítóan van leírva, a számomra szinte ismeretlen Stasi- ügynökök rendszere az NDK-ban és az eddig mindig kicsit homályos Watergate- ügy is világosabb lett.
Hiányoltam, hogy Anglia és az a család kicsit el lett hanyagolva ebben a részben, így az ottani eseményekről sem értesülhettünk. A családi és emberi kapcsolatok leírása most is kitűnő volt. Édesapám, aki előttem olvasta, azt mondta, hogy szerinte ebben a kötetben kicsit elnagyoltak voltak az 1200 oldal ellenére is, de gondolom szelektálni kellett.
Kedvencem az orosz család volt ebben a részben, de nagyon jó figurákat ismerhettünk meg máshol is. A jó, megható és izgalmas történet mellett pedig a trilógiából végigtanulmányozhattuk a huszadik századot.

mazsolafa>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Számomra leült a történet és az új generáció tagjai sem voltak olyan érdekesek, mint az előző kötetekben megismert szereplők. A történelem sem sok jóval kecsegtetett, sok volt a politika (nyílván ez nem a könyv, hanem a történelem hibája), ami főként a hidegháborúról és a faji kérdésekről szólt. Összességében kerek egészet alkot és a végére még sikerült is egy könnycseppet elmorzsolnom.

Andrée P>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Amennyire vártam már ezt a részét a sorozatnak, még akkor is, ha befejező része, annyira lassan és nyögvenyelősen ment az olvasás bizonyos helyeken.
Félreértés ne essék, ugyanolyan érdekes helyszíneken és jelentős történelmi gócpontokban fordulnak meg a főszereplők most is, mint a korábbiakban, nekem mégis kevésbé tetszett. Ugyan így vagyok a szereplőkkel is, nem tudtam őket annyira megkedvelni ebben a részben.
Belegondolva talán az lehetett a legnagyobb gondom a könyvvel, hogy túl nagy időintervallumot akart lefedni a korábban megszokottakhoz képest és túl sok lett a történés ez alatt az idő alatt. Nem sikerült annyira belemélyedni az adott korokba, mint a korábbiakban.
De nem panaszkodok így sem, hiszen bőven jutott így is olyan kaland és történelem ami kedvemre való volt.

mate55 P>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Nem csupán a súlya, kivitele is rendkívüli. De nyilvánvaló, hogy ha egyszer belekezd az olvasásba, bizony nehezen fogja abbahagyni, márpedig egy nap alatt képtelenség ennek a csodálatos történetnek a végére érni. Kihagyni pedig vétek. Tudom, hogy vannak hibái a könyvnek, de nem érdekelnek. Mert Ken Follett képes volt /mint mindig/ elvarázsolni, több órára kiszakítani a mindennapi dolgaimból. A könyvet nemcsak Ken Follett rajongóknak, hanem mindenkinek ajánlom, az írótól idegenkedőknek vagy az őt lenézőknek is. Talán ez az a trilógia, amin keresztül megismerhetik őt, ugyanis emberi sorsokról mesél olyan szeretettel, ahogy a világon csak ő tud.

LuPuS_007>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

1911-1924; 1933–1949; majd 1961–1989
Újabb ugrás a történelemben és a generációkban. VILÁG nincs, de HIDEG* van. Végjáték. A családok ismét nekifeszülnek a történelemnek. Kissé vontatótabb, mert a hidegháborút, mintha valami komolytalannak gondolnánk. Ám itt is van történet csak itt ezt kevésbé szeretik az emberek. KF itt mintha kissé megfásult volna. Jogosak a kritikák, de itt csak a hidegháborúval lehet operálni, és ezen időszakban a sakktáblán a két SZUPER NAGY hatalom tologatta a többi „parasztországokat”, ám itt sem engedi kevésbé a történelmet előtérbe. Itt is a szereplők vezetik a cselekményt.
Új generáció, ám még a az előző és az azt megelőző generáció is felbukkan. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Mivel sajnálatosan a történelem ismétli önmagát, és önön hibáit.

Konklúzió:
A TÖRTÉNELEM egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük**, s most mégis teljesen félremagyarázva értelmezzük.Már aki tudja értelmezni. Nem azt mondom, hogy ezt kellene olvastatni a gyerekekkel , inkább csak nyitottabban kellene nézni a történelemet

*http://tortenelemcikkek.hu/node/559
** majdnem vagy csak a végét

1 hozzászólás
Sz_Flóra>!
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Milyen jó döntés volt, hogy a trilógia köteteit egymás után azonnal elolvastam! Ha hosszabb szünetet tartottam volna közöttük, később bizonyára összezavarodnék a háromgenerációs családok viszonyhálójától. A nagyreményű új generáció aktívan kivette a részét a hidegháború éveinek politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fellendüléseiből, illetve hanyatlásaiból.
Ezek az évek közelebb állnak a szüleim gyerekkorához, sőt, a 2008-ban lezajlott epilógus során már én is éltem. :D Elhamarkodott ilyet írni, de a cselekmény nem annyira régen játszódik (persze ki mihez viszonyít), a hidegháború viszont egy azon történelmi események közül, melyről eddig rettenetesen kevés információm voltak. Remélem, ha töriből eljutunk odáig, a száraz „tényeket” kiegészíthetem a regénytől megszerzett tudásommal. Ken Follett könyveiben az olvasmányosság és a lendületesség megfűszerezi és befogadhatóbbá teszi a történelmet. A hitelességet könnyű megkérdőjelezni, főleg a trilógia lezáró köteténél, ahol a valós történelmi szereplők a megszokottnál jobban belebonyolódnak a cselekménybe. Némelyiküknél a magánéletük sem marad titok, én ezt egy kis fenntartással fogadtam. Mégsem mondom azt, hogy bánom a fikció és a valóság keveredését, a történelem nem muszáj határt szabjon a fantáziának. Manapság bárki magát felsőbbrendűnek valló személy a saját kedve szerint alakítja a múltat, szóval én nem orrolok meg Ken Follett-re, ha elrugaszkodik a tankönyvekben megírt szövegektől. Ha történelemről van szó, nem árt élni a gyanúval.
Az új generáció munkája és álmai egyre csak a jelenkor jellegzetességeire utalnak: polgárjogi törekvések, az elnyomottság tűrése, lázadás a szabadságért a zene leplezetlen mondanivalóján keresztül. A politika néha emészthetetlen mennyiségűnek tűnik, de Ken Follett odafigyelt arra, hogy a karakterei a hétköznapi kapcsolatok terén is a boldogságot próbálják elérni.
A búcsú a trilógia egészére kiterjed. A legelején megismert szereplők megöregedtek, néhányan a halálos ágyukról rebegik el az utolsó szavakat gyerekeiknek, unokáiknak, valamint nekünk, az olvasóknak. Meghatódtam ezeknél az érzelemgazdag jeleneteknél, a régen várt találkozások olvasásakor. Valamiféle büszkeség tölt el Ken Follett iránt, ha arra gondolok, teljesített egy nem mindennapi regényírói vállalkozást: elmesélte a 20. század lenyűgöző történetét. Nem hibátlanul, nem a legprecízebben, de számomra emlékezeteset és értékeset alkotott. A történelmi regények kedvelőinek mindenképpen kötelező olvasmány!


Népszerű idézetek

LuPuS_007>!

– Vannak már tervei a vacsorához? – szólította meg.
A lány értetlen képet vágott.
– Úgy érti, receptek?

1022. oldal

Kultúrtárs>!

Német betegesen elsápadt, a hangja reszketett. Olyan volt, mint egy bíboros, aki ellentmondt a pápának. -Fel kell tennem önnek egy kérdést. Ha választást tartunk, és a Magyar Szocialista Munkáspártot (hol volt már akkor a KP) kiszavazzák a hatalomból, közbeavatkozik-e katonai erővel a Szovjetúnió úgy, ahogy 1956-ban tette?
Halálos csönd lett a szobában. Még Gyimka sem tudta, mit válaszol a főtitkár.
Azután Gorbacsov egyetlen szót mondott:
-Nyet.

1154. oldal

diamondfox P>!

– Jelenetet rendeztél a munkaközvetítőben.
– Jelenetet? Megkérdeztem a sorban előttem álló embert, hogy milyen régen munkanélküli. A pult mögött nő felállt, és rám ordított: „A kommunista államokban nincs munkanélküliség!”, rikácsolta. Végignéztem az előttem és mögöttem húzódó soron, és elnevettem magam. Ez jelenet?
– Hisztérikusan nevettél, nem voltál hajlandó abbahagyni, végül kidobtak az épületből.
– Az igaz, hogy nem bírtam abbahagyni a nevetést. Annyira abszurd volt, amit mondott.

139. oldal

mazsolafa>!

Ám a törvény a kommunista országokban csak púder a hullán.

mazsolafa>!

Márpedig nincs ország, amely túlélhetné a legbátrabb fiatalok kivándorlását.

bmgrapes I>!

Magyarországon izgalmas dolgok történtek.

1153. oldal (1988-1989)

alaurent P>!

Mostanában kerülte a politikai vitákat a laikusokkal. Nekik rendszerint könnyű válaszaik voltak: küldjünk minden mexikóit haza, sorozzuk be a Pokol Angyalait a hadseregbe, heréljük ki a buzikat. Minél nagyobb volt a tudatlanságuk, annál szilárdabb volt a meggyőződésük.


Hasonló könyvek címkék alapján

María Dueñas: Öltések közt az idő
David Benioff: Tolvajok tele
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Benkő László: Táltosidők
Iny Lorentz: A remény földjén
Steve Berry: A templomosok öröksége
Mario Escobar: A sárga csillag gyermekei
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör