Az ​ígéret földje 85% 160 csillagozás

"Hiszek abban, hogy az egyetlen küldetésem az életben az, hogy az embereket arra késztessem, hogy szeressék mindazt, amit írok”- nyilatkozta egy interjúban Ken Follett. Én szeretem. Még nem volt a kezemben olyan története, amelyik ne nyűgözött volna le teljes mértékben. Számomra az egyik legjobb lektűr író, (Jeffrey Archer mellett) ez kétségtelen. Felkavaró és elgondolkodtató, sajátságosan megkapó hangulatú könyv ez is, megannyi különböző emberi sorssal, melyekben csak egy közös van: a szabadságkeresés. Nagyon élveztem a XVIII. században játszódó skóciai szénbányászat leírását, a londoni dokkok durva kereskedelmét, az „ültetvénytársadalom” megjelenítését, valamint Virginia állam szegényeinek növekvő elégedetlenségének ábrázolását. Azzal együtt is, amivel egyetértek, és amivel nem, amit át tudok érezni, és amit nem. Épp ettől, a számos élethelyzetből kirajzolódó sokféleségből, néhol nyersen valóság ízű, máskor (illetve egyidejűleg) szinte zavarba ejtőn túlzásnak érzett emelkedettsége. Küzdelmes, egyéni sorsokra figyelő embersége, mély és gyakran feloldhatatlan ellentmondásokon keresztül több kérdést vet fel, majd hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. A jó ízlés határain belül erotikus, ezáltal elmondhatom, remek arányérzékkel dolgozik ezen a téren is. Azért is „erős” könyv, mert érezhetően egy pillanatig sem akar az lenni. Szerény narratívában, hatásvadászattól mentesen, már-már meglepő egyszerűséggel beszél a szabadságkeresés problémaköréről és az ember legalapvetőbb rétegeiben lakozó, soha el nem múló fájdalmáról. Nem kirobbanó, de kihagyhatatlan könyvélmény.

Ken Follett az egyik kedvenc íróm lett. Eddig egyik könyve sem okozott csalódást, ezt is imádtam. Már maga a hangulat is magával ragadott, ami a könyvből árad. Egy lázadó nemes kisasszony, és egy, a szabadságáért bármire kész bányász a két főhős. Rengeteg igazságtalanság, küzdelem jut nekik osztályrészül egy olyan korban, amikor a pénz, a kapcsolatok, a származás befolyásolja a törvénykezést, és úgy általában mindent… Nem szeretnék spoilerezni, olvassátok el.

Nem volt rossz, de nekem a Katedrális jobban tetszett.
A történelmi háttér bejött, izgalmas is volt, de néha elég kiszámítható.

Teljes mértékben nekem való könyv, minden megvolt benne, amit szeretek: történelem, szerelem, izgalom, kaland, stb.. Most sem kellett csalódnom Ken Follett írásában, a sztori érdekes volt, a karakterek pedig szerethetőek, természetesen egy-két gonosz figurával kiegészítve.

A kedvenc Follett könyvem. Hiába sablonos kicsit az összes szereplője, mindig magával ragad a története, ahogy azt leírja.

Németül olvastam, szóval kicsit lassabban ment…(nem találtam a német változatot, hogy azt jelöljem be). Ez volt az első olvasásom Follet-től, el fogom magyarul is, alig várom, hogy esetleg mi az, amit félreértettem! :D Mást is biztos fogok olvasni, nagyon ott tudtam lenni a korban, amikor játszódik; szerethetők a szereplők, még a gonoszak is.Nem volt túl sok a romantika, a kaland, a leirás, mindenből pont annyi volt, hogy szépen egybe lett szőve, élvezhetően. :)

Kellemes, megbízható iparos munka a szó jobb értelmében, igazi vasárnapi könyv, még mondanivalója is van. Nincsen túlspilázva, nem is nagyon tudok többet írni róla. :)

Kicsit a Túl az óperencián filmre emlékeztetett.

Ez volt az utolsó könyv a Ken Follett kihíváshoz, hiányozni fog, de ha valamit ír, azt kiolvasom, az biztos!

Második könyvem az írótól, még valamikor régebben olvastam a Katedrálist tőle.
Az első, amit megállapítottam, hogy élvezetes stílusban ír. bár néha kifejezetten idegesített az aprólékos ábrázolásmódja. A szereplők közül hamar sikerült megtalálni, hogy kikkel szimpatizálok és kikkel nem. Mondjuk némi sablonosságot éreztem némelyiknél, de ennek ellenére is szórakoztató könyv volt.
Az biztos, hogy rosszul tűröm az igazságtalanságot, és azt, ha valakinek azért nincs igaza, mert szegény. Még jó, hogy ezeknél a részeknél nem volt senki a közelemben, majdnem pattogtam idegességemben a székben :D.
A végét valahogy éreztem, hogy ez lesz, de nem baj, néha kell ilyen is.

Bokszoló ír fenegyerek! Rebellis természetű, meredező mellbimbójú angol úrilány! Vadnyugat! Van itt minden, mint a búcsúban – ez a szemét kiérdemelte, hogy Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével film készüljön belőle. Ha elfeledkezünk arról, hogy ízlés is van a világon, akkor jól el lehet lenni vele.