Az ​idők végezetéig (Kingsbridge-trilógia 2.) 553 csillagozás

Ken Follett: Az idők végezetéig Ken Follett: Az idők végezetéig Ken Follett: Az idők végezetéig

Az ​idők végezetéig A katedrális folytatása: ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik. Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak. A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céheknek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben. Ken Follett megint remekelt: olyan művet kínál olvasóinak, amely egyszerűen letehetetlen – egy hatalmas… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ken Follett

>!
GABO, Budapest, 2019
1062 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065296 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2017
1062 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065296 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2014
ISBN: 9789636897871 · Fordította: Sóvágó Katalin

1 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Caris · Buonaventura Caroli · Godwyn · Gwenda · III. Eduárd angol király · Mair · Merthin · Petranilla · Philemon · Ralph · Richard püspök · Roland gróf

Helyszínek népszerűség szerint

London · Franciaország · Anglia · Firenze · Kingsbridge · Normandia · Portsmouth


Kedvencelte 112

Most olvassa 58

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

A katedrálist jó néhány évvel ezelőtt olvastam, Follett megfogott tárgyszerűségével, s azzal a miliővel, amit ott teremtett. A legendás Bosnyákon, egyik könyvesemtől vásároltam meg 600 Ft-ért a folytatást. (Kitűnő vétel volt sztem.)Kicsit elbátortalanított a több, mint 1000 oldal, de miután belekezdtem, egyszerűen beszippantott a történet. Szorítottam Carisnak és Gwendának, Merhinnek és Wulfricnak – és persze Thomasnak –, hogy sikerüljenek a terveik, de tudom és meg is értettem, hogy az életben nem sikerülhet minden célunkat elérni, s ha változik is a világ, legfeljebb új helyzet teremtődik.
Kitűnő történet, örömök és tragédiák sora, nagyon jó, olvasmányos stílusban írt regény, méltó előzményéhez – középkorhű iromány. Mindenkinek ajánlom!

5 hozzászólás
tgorsy>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Egy napon nem lehet említeni a Katedrálissal.
Azt olvastam valahol, hogy állítólag 20 évig készült, kutatott, gyűjtött anyagot a könyv megírása előtt. Meglátszik.
Nem mondom, hogy időnként nem húztam fel a szemöldököm, de azok bocsánatos bűnök. meg lehet, hogy nincs is igazam. Ha minden lektűr ilyen színvonalú lenne sok ember nem tudná hol a TV távirányítója.
A középkor legsötétebb történéseit vegyíti a 20. századi harcos feminista gondolkodásával. Eleinte furcsálkodtam. De hát nem mindig a nők által ment a világ előre?

3 hozzászólás
bokrichard>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Kingsbridge mesés kisvárosa 200 év múlva, de ismét a történelmi kor hányattatása közepette tér vissza Ken Follett tollából. Azokat az érzéseket, azokat a kilátástalan, nyomorúságos, olykor azért reményt keltő helyzeteket hozza magával, amiket az előző kötetben már megszokhattunk. Sőt, itt talán még több a sötétség, hisz a sötét középkor javában dúl, és Angliát sem kerülheti el a nyomor, a járványok, az éhinség. Elképesztő erővel zúdul mindez az olvasóra, miközben a korábban megtapasztalt vér, erőszak, szexmennyiséget is megkapjuk. Nagyon ütős, és még mindig imádom!

Mariann_ P>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Ez a könyv a Katedrális folytatása, az 1300-as években játszódik.
Kis ráhangolódás után – valljuk be más körülmények közt éltek – beszippantja az embert.

„A városiak többsége naponta mosott arcot-kezet, a szagosabb testrészeiket is megmosták minden héten egyszer. A fürdésre évente legfeljebb kétszer kerítettek sort, mert noha szükséges, árt az egészségnek. ”

Szerzetesek, apácák kezében a fontos dolgok.
Az orvoslást a papok tanulhatták ki, nők nem , ők csak utasításokat hajthatták végre az ispotályokban.
Érdekességképpen emelném ki :

„A pestis, amely mintha visszavonult volna 1349 első három hónapjában, áprilisban kétszeres dühvel támadott. Húsvét hétfőjén Caris fáradtan nézett végig a halszálkamintában összezsúfolt szalmazsákokon. Olyan szorosan voltak, hogy a maszkos apácák alig bírtak elmenni közöttük… ”
(maszk viselése. )

Földeken, építkezéseken dolgoztak az emberek, harcoltak az elismertségért, az öröklésért.
Ezernél is több oldalon sok-sok esemény történik, de megemlíteném a bujaságot , ami elég szélsőségesen tarkítja a történetet. Erőszakos, vágyott, tiltott , kötelességből végzett. Tehát már 700 évvel ezelőtt is nagyon sok minden függött tőle…
Van folytatás, de éppen tegnap hoztam haza a az előzményt, ami nem éppen rövidke, 816 oldalas, tehát még jócskán bele lehet merülni az akkori történésekbe.
Én szerettem olvasni !

1 hozzászólás
tinuviel89>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Hangoskönyvben hallgattam egy hónapig, és nagyon jó volt így. Másodjára fogtam neki, és így hallgatva türelmesebben álltam hozzá. A kedven szereplőm Gwenda, akiről most így utólag többet is olvastam volna. A befejezés pedig gyönyörű. Nagyon szép volt, hogy hallottam ahogyan a felolvasó hangja elcsuklott az utolsó mondatnál.

Levandra>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Az erős falak is ledőlnek egyszer. Ennek a katedrálisnak a falai ledőltek, pedig úgy tűnt, ki fog tartani Az idők végezetéig. A helyszín Kingsbridge, csakúgy, mint az első kötetben, és az ott megismert szereplők leszármazottai a mostani hőseink. Kíváncsian vártam az ő kalandjaikat, de sajnos a várakozásaimmal ellentétben úgy érzem, ezúttal semmi újat nem kaptam.

http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/11/ken-follett-az…

ÁrnyékVirág P>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Ken Follett ismét kifogott rajtam, és röhöghet a markába. Megint úgy jártam, mint anno a Katedrálissal: miközben végig elégedetlenkedtem, hogy a szereplők nem hitelesek, a történetvezetés erőltetett, a fordítás nem a legjobb stb, mégis gyorsan fogyott a több, mint ezer oldal. Valamit mégiscsak tud a fickó, hogy szinte akaratom ellenére végigolvasom a könyveit.
A Katedrálishoz képest értékelem, hogy nem erőlködtek a nevek lefordításával, hogy a főgonosz már néhány emberi tulajdonsággal is rendelkezett, na, azért nem volt épp egy árnyalt jellem, de néha szinte emberként is meg tudott nyilvánulni, továbbá értékelem, hogy nem tocsogott annyira az erőszakban, hiszen így is bőven elég volt, de hiányolom az igazán alapos jellemrajzokat, és ismételten kifogásolom, hogy a szereplők távolról sem középkoriak. Egy feminista amazon a 14. században?
De tulajdonképpen akár élhetett is egy Carishoz hasonló nő, hiszen minden történelmi korban voltak kiemelkedő nőalakok is.
Ezúttal kedvenc szereplőm is lett, Gwenda, aki szerintem a leginkább valósnak tűnő jelenség az egész könyvből: hihetetlen szívóssága, makacssága, furfangos észjárása és praktikus gondolkodása miatt szerintem ő a mindennapok hősnője – nem olyan látványos, mint Caris, de sokkal életszerűbb jelenség.
Tehát megadom a négy csillagot, és többet a közelébe sem megyek Follett könyveinek, nem bírom ezt az ambivalens viszonyomat vele!

3 hozzászólás
Vackor6 P>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Kicsit ismétlése az első kötetnek, tele kiszámítható, de idegörlő fordulattal… mindez még mindig tetszik.

WolfEinstein>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Egy fiktív regény sikeréhez az kell, hogy legyen egy jó történet, amit el akar mesélni a szerző, egy rakás izgalmas karakter, akiket lehet szeretni és lehet szeretni utálni, és hogy lebilincselő stílusban legyen elmesélve az izgalmas karakterek jó története. Ebben az esetben mindhárom feltétel teljesül. Elsőre túl soknak tűnik a főszereplőgárda, de hamar át lehet tekinteni őket és a közöttük fennálló kapcsolatokat. A látszólag sok szál egészen harmonikusan egymásba simul, és a végére kivétel nélkül mind szépen el van varrva. Talán túl szépen is. spoiler
A központi konfliktus – túl az egyéni érdekeken – a konzervatív és haladó szellemiség közötti versengés. Sokszor igencsak dühös voltam olvasás közben, mert az öncélú hatalomfitogtatás és az emberi ostobaság még egy könyv esetében is kihoz a sodromból. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó olvasni, sőt! A tekintélyelvű dilettantizmus és a gyakorlati tapasztalatokon alapuló reformtörekvések közötti ellentétekből mindig az utóbbi felülkerekedése esetén tapasztalható fejlődés és jólét, és a regény ezt csodálatosan mutatja be. Azon viszont cinikusan somolyogtam, hogy egy járvány milyen otromba eszköz egy író számára, hogy minden felesleges mellékszereplőt eltakarítson, és nem kell megmagyaráznia különösebben, hogy aki pedig életben marad, az miért. Nyilván, mert az ő sorsuk érdekli az olvasót. Aki pedig már felesleges vagy nincs szükség rá tovább, nem kell változatos módon kiírni a történetből, tömegével belehalnak a pestisbe, és le van a gond. Kényelmes megoldás…
Oké, ez utóbbi kicsit rosszmájú kötözködés volt. Összességében nagyon izgalmas olvasmány, A katedrális méltó folytatása, a történelmi környezetbe helyezett fiktív kalandregény igen kimagasló teljesítménye. Jó volt olvasni.

Doro>!
Ken Follett: Az idők végezetéig

Ma reggel tettem le, két hét alatt végigszáguldva a könyvön. A folytatás alapötlete nagyon tetszett: hogy ti. a Katedrális szereplői itt már legendának számítanak, a kétszáz évvel későbbiek hozzájuk hasonlítják magukat és komoly teljesítménynek számít tőlük leszármazni. (Mintha ez külön érdem lenne.) Igen, így működünk: istenítünk, vagy démonizálunk régen élt hús-vér embereket, akik a maguk idejében ugyanolyanok voltak, mint mi. És érdekes azt is látni, hogy a „vér” kiben hogyan ütközik, vagy nem ütközik ki…
A történet Follettől elvárható módon kacifántos volt, nem várt fordulatokkal – ebben sem kellett csalódnom.
Az egy csillag levonás és a nagyhangú ováció elmaradása annak tulajdonítható, hogy a rossz karakterek megtérése egyszerűen nem fért össze a kitalált jellemükkel, nem volt életszagú. Jóval inkább tudtam be a történet dramaturgiai szükségszerűségének, mint jellemváltozásnak. A fordítás meg egyszerűen csapnivaló volt, olyan szavak keringtek benne, hogy a hideg rázott tőle. Muszáj leszek ezt is elolvasni angolul. (Mondjuk ez azért nem akkora baj… :-) )

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Levandra>!

– Volt egyszer egy püspök, aki, amerre csak járt, makkot szóratott el az úton, védelmül az oroszlánok ellen. Mikor figyelmeztették, hogy Angliában nem is él oroszlán, azt felelte: „Hát ez hatékonyabb, mint hittem!"

1 hozzászólás
padamak>!

Azt mondják, a zarándokoknak nem tanácsos túl sok időt tölteni az útjuk megtervezésével, mert annyi veszedelemről szerezhetnek tudomást, hogy a végén el sem indulnak.

66. oldal - II. rész, 6. (Gabo Kiadó, 2008)

csillagka P>!

Csak egy kicsit kell ferdíteni az igazságon, hogy pokolszaga legyen.

512. oldal

padamak>!

A szerzetesek, ha nincs igazuk, azonnal belerángatják a vitába Istent.

194. oldal - III. rész, 14. (Gabo Kiadó, 2008)

2 hozzászólás
RandomSky>!

A becsület olyan, mint a kard (…): ne hadonásszunk vele fölöslegesen, akkor rántsuk ki, ha próbára kell tenni.

Papusz>!

Az emberek azt mondják, a pestist Isten küldte. Én meg azt mondom, ha Isten esőt küld, fedél alá húzódunk. Ha Isten telet küld, felszítjuk a tüzet. Ha Isten gyomokat küld, gyökerestül kitépjük őket. Meg kell védenünk magunkat!

mcborzaska>!

A nő élete csukott ajtajaú ház: nem lehet inas, nem tanulhat egyetemen, nem lehet pap vagy orvos, és nem mehet férjhez úgy, hogy ne vegye magára a férji zsarnokság igáját.

301. oldal

Andrée P>!

Mindenki tudja, hogy a holtak szellemei beleszólnak az ember életébe. Ha elégedettek, nyulakat küldenek az ember csapdáiba, egészséges kisdedekkel ajándékozzák meg az embert, napsugárral érlelik a vetését. De ha megharagszanak, kukacos lesz az ember almája, a tehene torzszülött borjat ellik, a férje tehetetlen lesz. Még a kolostori doktorok is elismerték, hogy a szentekhez intézett imák hatásosabbak az ő gyógyszereiknél.

128. oldal

Andrée P>!

A férfit, aki kenőcsöket és orvosságokat készít, patikáriusnak hívják; az asszony, aki ugyanezzel foglalkozik, azt kockáztatja, hogy boszorkánynak kiáltják ki.

129. oldal

KingucK P>!

Merthin bámészan nézte az oltárt, a feszületet, és a triptichont, amely Magyarországi Szent Erzsébetet, az ispotályok patrónáját ábrázolta. Az egyik tábla a királylánynak született szentet ábrázolta, amint fején koronával eteti a szegényeket, a másodikon Erzsébet az ispotályát építette, a harmadik azt a csodát mutatta, amikor a szent kötényében átváltozik rózsává a kenyér. Mit keres ezen a helyen a szkeptikus Caris, aki kételkedik az egyháznak nagyjából minden tanításában? Sose hitte, hogy egy királylány rózsává képes változtatni a kenyeret. „Ezt meg honnan tudják?” – kérdezte olyan történetekről, amelyeket mindenki más feltétel nélkül elhitt: Ádámról és Éváról, Noé bárkájáról, Dávidról és Góliátról, még a karácsonyról is. Úgy fogja érezni itt magát, mint egy ketrecbe zárt vadmacska.

42. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Árpádházi Szent Erzsébet · Caris · Merthin

A sorozat következő kötete

Kingsbridge-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
David Gilman: Az utolsó leheletig
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Alexandre Dumas: A három testőr
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel
Bán Mór: Isten árnyéka
Henryk Sienkiewicz: A kislovag
Umberto Eco: A rózsa neve
Maurice Druon: Az országvesztő