A ​tűzoszlop (Kingsbridge–trilógia 3.) 15 csillagozás

Ken Follett: A tűzoszlop

1558. ​Anglia.
Stuart Mária és Tudor Erzsébet vetélkedik a trónért. Az angol katolikus arisztokrácia Mária oldalán áll, Erzsébetet, aki sokkal türelmesebb vallási kérdésekben, az anglikán egyházhoz csatlakozó protestánsok és puritánok támogatják. Erzsébet ellen uralkodása alatt számtalan merényletet kíséreltek meg – gyakran Stuart Mária támogatásával – a katolikusok, akik mellett jelentős külföldi erők is álltak.
Erzsébet okos és tehetséges kémfőnöke a kingsbridge-i kereskedőcsaládból származó Ned Willard, aki a 16. század egyik legnagyobb besúgóhálózatát építi ki, és sikeresen hiúsítja meg az Erzsébet királynő ellen tervezett merényleteket.
Ned Willard életének nagy szerelme a katolikus Margery Fitzgerald, akivel együtt nőtt fel Kingsbridge-ben. A lány testvére, a ravasz, okos és elszánt Rollo Fitzgerald több évtizeden keresztül sikeresen csempészi be Jean Langlais álnéven Franciaországból a képzett merénylőket. Ned Willard csak több évtized után, egy véletlen… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2017
924 oldal · ISBN: 9789634065555 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2017
924 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065067 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

politikus


Most olvassa 30

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Ken Follett: A tűzoszlop

"A tűzoszlop” inspiráló és izgalmas portréja Európa egyik legveszélyesebb történelmi időszakának. Egy átfogó utazás a 16. század viharos világán és a történelem legvéresebb vallási háborúin, középpontban az angliai katolikusok és protestánsok (hugenották) közötti hatalmi harc. A regényből újfent kiderül, hogy a középkorban sokkal többet jelentett a vallás az embereknek, mint manapság. Akkoriban az eretneküldözés miatt a lakosság nagyobbik része félt kimutatni vallási érzelmeit, míg a kisebbség épp ellenkezőleg, büszkén vállalta hitét, minek eredményeként sokan mártírokká váltak közülük. Ken Follet ötvözi a gondos történelmi kutatásokat élénk képekkel és drámai iróniával. Az eredmény egy nagyon érzelmes történet, amely a valóságos történelmi figurákat együtt fiktív karakterekkel köti össze, megragadva a kor szellemét. Követi a Föld és a Végtelen Világ szereplőit a kémkedés, a politikai cselszövés és a szélsőséges hit történetében a soha véget nem érő vallási konfliktus idején. Folyamatosan van miért izgulni, a karakterek (még ha felejthetőek is) nagyon szerethetőek. A szereplők gondosan megrajzolt önálló személyiséggel bírnak, ugyanakkor egy személyben testesítenek meg alapvető emberi jellemeket. Ebből fakadóan a szereplők egyéniségében nem fogunk csalódni, hiszen jellemfejlődésről szó sincs a regényben, ám a történet fordulatossága elég sok próbatétel elé állítja őket. Nagyon emberközelivé tesz minden eseményt, nem kerüli ki a szerelmes jeleneteket, de egyik szerelmi szál sem nyálas, vagy szürreális. Follett remekül ért ahhoz, hogy a szerelmet (erotikát) úgy ábrázolja, hogy ne tűnjön mesterkéltnek, ugyanakkor a vulgaritás teljes mértékben hiányzik az eszköztárából. Aki a csatákat, véres jeleneteket kedveli, az sem fog csalódni: igen realisztikusan festi le a középkori ütközetek véres jeleneteit. Van itt minden: ostrom, rajtaütés, asszonygyalázás, vérbosszú, melynek középpontjában az istentől félő, ám a hatalomvágytól vadállattá váló ember áll. Mindezeken felül a történet ugyanúgy hozza azt a korábban már megszeretett (az első két részre gondolok) középkori Anglia hangulatát. A regény a kalandossága mellett remek szociográfia is. A könyv olvasása alatt egész egyszerűen ott vagyunk, járjuk a poros-koszos londoni utcákat, bóklászunk a gazdátlanul maradt, az enyészetre hagyott kolostorok tövében, csónakázunk a mocskos Temzén, ott vagyunk a nyilvános kivégzéseken, udvari ünnepségeken. Szinte benne érezzük magunkat a középkor forgatagába, egyszerre vagyunk jelen a középkori várúr kastélya falai között, szerzetesi kolostorban, iparos műhelyben, királyi palotában vagy akár a tengeren egy vitorlás kereskedelmi hajón. Mindig lenyűgöznek az olyan regények, amihez óriási kutatómunkát kell végeznie az írónak, hogy aztán néhány eseményt kicsit megmásítva vagy eltúlozva, de aránylag történelem hűen továbbadja a fellelt tudást olvasóinak. Minden ízében igazi, hamisítatlan Ken Follett regény, az író szerelmeseinek kötelező darab. Olyan, mint egy mocsár, ha nem kerülöd, el pillanatok alatt elsüllyedsz benne.

3 hozzászólás
>!
salidigger P
Ken Follett: A tűzoszlop

Ezúttal csak tíz évet várt a mester azzal, hogy újra Kingsbridge-be vigyen bennünket. Megmondom őszintén, a Katedrális anno az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem volt. „Az idők végezetéig” már nem ütött úgy be, most viszont megint úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak (a könyvvel – olyan súlyos, hogy ölni lehet vele :D ).
A Tűzoszlop a XVI. század második felébe repít. Ez a nagy földrajzi felfedezések, a reformáció, vallásháborúk, kereskedők és kalózok korszaka. Ami a korabeli nyugatra jellemző volt az szépen bemutatásra is kerül a regény lapjain. A trilógia két korábbi kötetéhez képest szélesebb az idő és térbeli keret is. Több helyszín, több család, több szereplő. Follett jól hasznosította az Évszázad-trilógia tanulságait is. A karakterek jól sikerültek, kellően életszagúak és mindenki talál szeretni és utálni valót egyaránt. A női karakterek különösen jók (megint)!
Ken Follett ezúttal a legjobb formáját hozta! Csodás olvasmány! Kötelező annak, aki kedveli a műfajt.

>!
bmgrapes I
Ken Follett: A tűzoszlop

Ez a könyv ugyan a Kingsbridge-trilógia része, mégis olvasható, megérthető önállóan, az első két rész ismerete nélkül is. Engem ez a regény leginkább a Titánok bukására emlékeztetett azzal, hogy a szerző közismert történelmi eseményeket, személyeket mutatott be testközelből (pl. Szent Bertalan éj, Nagy Armada elpusztítása, Guy Fawkes), elsősorban nem az egyes társadalmi csoportok mindennapjainak bemutatása volt a cél, mint a Katedrálisban.
Ken Follett korábban is bebizonyította, hogy nem csak kémtörténeteket és krimiket tud írni, de a történelmi regényeknek is mestere. Nagyon jó a könyv témaválasztása, és az ahhoz kapcsolód helyszínek, illetve főbb szereplők kiválasztása. A történet végig izgalmas és érdekes, ahogy már megszoktuk a szerzőtől, letehetetlen.

>!
szvandaaa
Ken Follett: A tűzoszlop

Mestermű :) !!!
Nos, hogy őszinte legyek, én ezt nem papír formában és nem is magyarul olvastam. 3 hete nyertem egy lehetőséget, Mr. Follett oldalán, ahol kiválasztottak párunkat, hogy publikálás előtt elolvashassuk a könyvet, megoszthassuk a gondolatainkat és kérdezhessünk az írótól… én éltem is a lehetőséggel és borasztóan örültem, mikor magától Ken Follettől kaptam válaszokat azon kérdésekre, amik a fejemben motoszkáltak.
Maga a könyv is letehetetlen, de ajánlom mindenkinek, hogy guglizza ki a Mr. Follett kutatása során rögzített videót, mert sokkal élhetőbbé, átérezhetőbbé válik a történet.
Imádtam minden percét; Margery&Ned története annyira megkapó és mindezt átjárja az Európán átfutó szövevények sora… hihetetlen, hogy valaki ennyire mesterien fűzi egy szálra a kitalációt a jól ismert történelmi tényekkel.
Mindenkinek tiszta szívből ajánlom :) !!!!

>!
Tóth_László_7
Ken Follett: A tűzoszlop

A szerző hozza szokásos fprmáját, a trilógia másik két darabjától elétrően itt nagyon markán vezérfonal köré szervezve a selekményt: az egyéni kezdeményezést megfojtó katolicizmus és a polgári individualizálódást pártoló protestantizmus közötti különbséget a részletekben is bemutatva az ideológiákkal kapsolatos tolerancia mellett teszi le a voksát. Mindezt a szokásosnál kicsit több szálon és szereplővel, de minden jól követhető. A kezdés utáni olvasási kényszer garantált.

>!
GedyPapa
Ken Follett: A tűzoszlop

Már el is felejtettem, hogy milyen zseniális író ez a Ken Follett. A sorozat 3. köteteként ismét egy olyan történetet tett le az asztalra, amely mind történelmi regény szempontból, mind szórakoztató irodalmi szempontból zseniális.
Igaz, hogy nagyon hosszú (900 oldal), de csak úgy sodor a sztori lendülete. Maximálisan megéri elolvasni, megvenni.

>!
Ingrid_Ferenczi
Ken Follett: A tűzoszlop

Lehetne 4 és fél csillag is, ha nem a katedrális folytatása címen futna. A második kötetnél mindenképpen jobb. Olvasmányos, izgalmas kis kötet, de elég volt könyvtári darabként egyszer olvasni. Külön kiemelném ismét, mennyire dühítő, hogy csináltak egy új kiadást az első kettőtől eltérőt. Bár nagyon szép lett a könyv, csak azért sem szerezném be, mert bántaná a szemem…


Népszerű idézetek

>!
mate55 

– Apám arra tanított minket, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk meg minden nyelvből, amerre járunk. Azt mondta, ez többet ér, mint a bankban lévő pénz.

402. oldal

>!
mate55 

A legtöbb férfi úgy kezeli a feleségét, mint egy gyermeket, akitől csak az különbözteti meg az asszonyt, hogy nő létére keményebben tud dolgozni.

330. oldal

3 hozzászólás
>!
TheEArt P

A templom, mint mindig, legalább annyira volt az üzlet, mint az istentisztelet színhelye: Murdo fráter tálcáról kínálta üvegcsékben a szavatoltan palesztinai földet; egy ember, akit Ned nem ismert, forró követ árult kézmelegítőnek, pennyért darabját; Puss Lovejoy vörös ruhában, dideregve árulta, amit szokott.

21. oldal

>!
mate55 

Sajnos a házasság nem csak a szerelemről szól.

417. oldal

>!
bokrichard 

Pierre élete hajmeresztő gyorsasággal lett szarrá.

65. oldal, 2. fejezet

>!
mate55 

A kingsbridge-i székesegyház előtt akasztották fel, a szokott vesztőhelyen.

(első mondat)

>!
Kallós 

… az embernek joga van a maga módján elképzelni az Istent.

Ken Folett: A tűzoszlop

>!
bmgrapes I

Az emberek mindig a kelő napot imádják a lenyugvó helyett.

841. oldal

>!
nero

Ha az ember a hitét az éppen hatalomra került uralkodó ízlése szerint cserélgette, azt „politikának”, míg azokat, akik így cselekedtek, „politikusoknak” hívták.

431. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politika · politikus
>!
bokrichard 

– Henri herceg nem az első, aki „udvarolt” őfelségének- mondta sötéten a grófné.
Aphrodite comtesse-t megbotránkoztatta és felizgatta a célzás, hogy egy királyi hercegnő fehérmájú lehet.
– Anyám, igazán nem kéne megismételnie az efféle rágalmakat. Margot Bourbon Henriknek a jegyese!
– Talán csak összekeverte a két Henriket- mormolta Ned.
A grófnő vihogott.
– Túl sok a Henrik ebben az országban!


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A királynő bolondja
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Philippa Gregory: A király átka
H. M. Castor: VIII. Henrik
Philippa Gregory – Michael Jones – David Baldwin: Asszonyok a rózsák háborújában
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer
Jack Whyte: Sasok vére
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Sarah Dunant: A Borgiák végzete