A ​tűzoszlop (Kingsbridge–trilógia 3.) 41 csillagozás

Ken Follett: A tűzoszlop

1558. ​Anglia.
Stuart Mária és Tudor Erzsébet vetélkedik a trónért. Az angol katolikus arisztokrácia Mária oldalán áll, Erzsébetet, aki sokkal türelmesebb vallási kérdésekben, az anglikán egyházhoz csatlakozó protestánsok és puritánok támogatják. Erzsébet ellen uralkodása alatt számtalan merényletet kíséreltek meg – gyakran Stuart Mária támogatásával – a katolikusok, akik mellett jelentős külföldi erők is álltak.
Erzsébet okos és tehetséges kémfőnöke a kingsbridge-i kereskedőcsaládból származó Ned Willard, aki a 16. század egyik legnagyobb besúgóhálózatát építi ki, és sikeresen hiúsítja meg az Erzsébet királynő ellen tervezett merényleteket.
Ned Willard életének nagy szerelme a katolikus Margery Fitzgerald, akivel együtt nőtt fel Kingsbridge-ben. A lány testvére, a ravasz, okos és elszánt Rollo Fitzgerald több évtizeden keresztül sikeresen csempészi be Jean Langlais álnéven Franciaországból a képzett merénylőket. Ned Willard csak több évtized után, egy véletlen… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2017
924 oldal · ISBN: 9789634065555 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2017
924 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065067 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

politikus


Kedvencelte 3

Most olvassa 36

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
jehuka P
Ken Follett: A tűzoszlop

Ken Follett mindig lenyűgöz a történelmi regényeivel, és nem volt ez másképp most sem. Ezúttal a 16. század második felének történéseit tárja elénk az Évszázad trilógiánál már sikeresen alkalmazott több szálon futó történetvezetéssel és olyan gördülékeny stílussal, ami szinte olvastatja önmagát. Az ember szinte észre sem veszi (vagy ha igen, csak azért, mert görcsbe rándult a keze a vaskos kötetet tartva), és már tova is tűnt mind a kilencszáz oldal. Aki nem olvasta az első két részt, de érdeklődik a kor iránt, ki ne hagyja, önállóan is teljes értékű regény.
Nem tudom vannak-e ilyen tárgyú statisztikák, de nagy valószínűséggel az emberiség története során a legtöbb erőszakos halált a vallások miatt szenvedték el az emberek. A kereszténység pedig mindig is élen állt ebben – mint ahogy ebben a regényben is: a két fő színtér a katolikus Franciaország, ahol a (kálvinista) hugenották élnek rettegésben, és az protestáns (anglikán) Anglia, ahol a katolikusoknak tiltják a misézést. A két vallási irányzat véres konfliktusa jelen van a nagypolitikában a hatalomért vívott harcban (Angliában trónkövetelőként állítják a protestáns Erzsébettel szemben a katolikus Stuart Máriát, Franciaországban pedig mindent elkövetnek a protestáns nemesek megsemmisítésére, ami végül a St. Bertalan éjszakájába torkollik) és a mindennapi emberek hétköznapjaiban egyaránt. Follett ismét remekül eltalálta az egyensúlyt a valós történelmi személyek és a fiktív hétköznapi hősök, a történelem nagyszabású eseményei és az egyéni sorsok alakulása között. Mesterien szőtte keresztbe kasul a szálakat, mígnem kirajzolódott az európai viszonyok korhű képe spoiler

2 hozzászólás
>!
mate55
Ken Follett: A tűzoszlop

"A tűzoszlop” inspiráló és izgalmas portréja Európa egyik legveszélyesebb történelmi időszakának. Egy átfogó utazás a 16. század viharos világán és a történelem legvéresebb vallási háborúin, középpontban az angliai katolikusok és protestánsok (hugenották) közötti hatalmi harc. A regényből újfent kiderül, hogy a középkorban sokkal többet jelentett a vallás az embereknek, mint manapság. Akkoriban az eretneküldözés miatt a lakosság nagyobbik része félt kimutatni vallási érzelmeit, míg a kisebbség épp ellenkezőleg, büszkén vállalta hitét, minek eredményeként sokan mártírokká váltak közülük. Ken Follet ötvözi a gondos történelmi kutatásokat élénk képekkel és drámai iróniával. Az eredmény egy nagyon érzelmes történet, amely a valóságos történelmi figurákat együtt fiktív karakterekkel köti össze, megragadva a kor szellemét. Követi a Föld és a Végtelen Világ szereplőit a kémkedés, a politikai cselszövés és a szélsőséges hit történetében a soha véget nem érő vallási konfliktus idején. Folyamatosan van miért izgulni, a karakterek (még ha felejthetőek is) nagyon szerethetőek. A szereplők gondosan megrajzolt önálló személyiséggel bírnak, ugyanakkor egy személyben testesítenek meg alapvető emberi jellemeket. Ebből fakadóan a szereplők egyéniségében nem fogunk csalódni, hiszen jellemfejlődésről szó sincs a regényben, ám a történet fordulatossága elég sok próbatétel elé állítja őket. Nagyon emberközelivé tesz minden eseményt, nem kerüli ki a szerelmes jeleneteket, de egyik szerelmi szál sem nyálas, vagy szürreális. Follett remekül ért ahhoz, hogy a szerelmet (erotikát) úgy ábrázolja, hogy ne tűnjön mesterkéltnek, ugyanakkor a vulgaritás teljes mértékben hiányzik az eszköztárából. Aki a csatákat, véres jeleneteket kedveli, az sem fog csalódni: igen realisztikusan festi le a középkori ütközetek véres jeleneteit. Van itt minden: ostrom, rajtaütés, asszonygyalázás, vérbosszú, melynek középpontjában az istentől félő, ám a hatalomvágytól vadállattá váló ember áll. Mindezeken felül a történet ugyanúgy hozza azt a korábban már megszeretett (az első két részre gondolok) középkori Anglia hangulatát. A regény a kalandossága mellett remek szociográfia is. A könyv olvasása alatt egész egyszerűen ott vagyunk, járjuk a poros-koszos londoni utcákat, bóklászunk a gazdátlanul maradt, az enyészetre hagyott kolostorok tövében, csónakázunk a mocskos Temzén, ott vagyunk a nyilvános kivégzéseken, udvari ünnepségeken. Szinte benne érezzük magunkat a középkor forgatagába, egyszerre vagyunk jelen a középkori várúr kastélya falai között, szerzetesi kolostorban, iparos műhelyben, királyi palotában vagy akár a tengeren egy vitorlás kereskedelmi hajón. Mindig lenyűgöznek az olyan regények, amihez óriási kutatómunkát kell végeznie az írónak, hogy aztán néhány eseményt kicsit megmásítva vagy eltúlozva, de aránylag történelem hűen továbbadja a fellelt tudást olvasóinak. Minden ízében igazi, hamisítatlan Ken Follett regény, az író szerelmeseinek kötelező darab. Olyan, mint egy mocsár, ha nem kerülöd, el pillanatok alatt elsüllyedsz benne.

3 hozzászólás
>!
salidigger P
Ken Follett: A tűzoszlop

Ezúttal csak tíz évet várt a mester azzal, hogy újra Kingsbridge-be vigyen bennünket. Megmondom őszintén, a Katedrális anno az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem volt. „Az idők végezetéig” már nem ütött úgy be, most viszont megint úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak (a könyvvel – olyan súlyos, hogy ölni lehet vele :D ).
A Tűzoszlop a XVI. század második felébe repít. Ez a nagy földrajzi felfedezések, a reformáció, vallásháborúk, kereskedők és kalózok korszaka. Ami a korabeli nyugatra jellemző volt az szépen bemutatásra is kerül a regény lapjain. A trilógia két korábbi kötetéhez képest szélesebb az idő és térbeli keret is. Több helyszín, több család, több szereplő. Follett jól hasznosította az Évszázad-trilógia tanulságait is. A karakterek jól sikerültek, kellően életszagúak és mindenki talál szeretni és utálni valót egyaránt. A női karakterek különösen jók (megint)!
Ken Follett ezúttal a legjobb formáját hozta! Csodás olvasmány! Kötelező annak, aki kedveli a műfajt.

>!
Sz_Flóra
Ken Follett: A tűzoszlop

Hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy korunk legalapvetőbb problémái az elmúlt évszázadokból maradtak ránk, mint például a vallás. Aki tisztában van vele, mihez használták és használják fel, elhamarkodottan és kiábrándultan állíthatja, milyen egy undorító dolog. Szerintem viszont nem magával a vallással van a gond, a hitünk, amit a vallásba fektetünk, szükséges része az életnek. Inkább az vezet konfliktusokhoz és tragédiákhoz, hogy rengetegen rögeszmésen megoldást akarnak találni. A bigott vallásosak arra, hogy mindenki más az ő nézeteikkel osztozzon, a kételkedők pedig arra, hogyan tartsák fenn a kételyeiket, ha miattuk kirekesztést, fenyítést szenvednek el. Ezt az örökérvényű témát vitte vissza Ken Follett a 16. század tomboló vallásháborújába, mely remek eszközt szolgáltatott a trónért viszálykodóknak céljaik eléréséhez.
Már jó párszor elmondtam, mennyire ki tudnak ragadni Ken Follett regényei a valóságból, hogy aztán elrepítsenek a régmúlt idők izgalmas, rémisztő eseményeihez. Ez már nem a középkor, vallás szempontjából inkább egy erős átmenet a katolikus és a néhány szereplő által megvetendő, az olvasók számára azonban már elfogadott és megszokott protestáns nézetek között. A karakterek vérre menő küzdelmet folytatnak azért, hogy az egyiket terjesszék, és csak nagyon kevesen ismerik el, hogy az embereknek joguk van a vallásszabadsághoz. Ned Willard, a főszereplő, Erzsébet királynő tehetséges kémje éppen ezért vívja ki az olvasó tiszteletét: talán ő az egyetlen, aki képes teljesen ésszerűen és függetlenül gondolkodni. Ő az, akinek nézetei egyeznek az enyémekkel: egészséges kételkedéssel szemléljük a vallást, mégis elfogadjuk, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, miben hisz. Ha belépünk egy templomba/székesegyházba, annak környezete nyugalommal tölt el, legyen az aranyban és pompában bővelkedő, vagy egyszerű fehér falakkal körbevett.
De milyen lenne Ken Follett regénye, ha csupán rokonszenves karakterek segítségével szemléltetné az ábrázolt történelmi kor szépségeit és árnyoldalait? Akadnak itt is szép számmal az olvasók gyűlölködésére érdemes figurák, akik közül főként Pierre Aumande emelkedik ki. Agyafúrt, mások bukásaiból és félelmeiből táplálkozó, veszélyesen hataloméhes férfi, akinek fondorlatai hiába csűrik-csavarják mesteri módon a cselekményt, ő tényleg az a szereplő, akiben egyetlen szimpatikus vonást se fedeztem fel. Pedig kerestem, hiszen alig vártam az ő részeit, annyira követelték a figyelmemet, de az aljasságai összességében csak a lelkének végletekig beszennyezzett, sötét oldalát juttatták érvényre. Nekem, aki a jót és rosszat egyaránt kutatja az emberekben, ijesztő és dühítő volt az ő személyisége… érdekes módon viszont cseppet sem taszító, ami nyilván az általa generált folyamatos feszültségnek köszönhető.
A következő nagy kedvencem Sylvie lett, aki az imént említett mindkét férfinek karrierjében és életében jelentős szerepet tölt be. Ő lényegesen szelídebb, elfogadóbb teremtés, mint a korábban megismert Margery, Ned első szerelme, akire mélyen hatnak a katolikus eszmék. Sylvie is egyfajta küldetésnek tekinti, hogy terjessze a protestáns igéket, amelyek iránti elkötelezettsége egy bátor, elhivatott jellemet rajzol meg előttünk, de szerencsére őt nem vakítják el ezek az eszmék, sokkal békésebb úton igyekszik megvalósítani az Európába bekúszó vallásszabadság jelenségét.
A tűzoszlop, imádott Kingsbridge-trilógiám harmadik darabja méltó folytatása elődeinek, nem csalódtam benne! Színes és sokoldalú karakterekkel közelítette meg a vallás napjainkig húzódó problematikáját, arra ösztökélve, hogy a saját hitünk mellett ne felejtsünk el abban is hinni, hogy az azon való marakodás, hogy ki miben hisz, nem vezet megoldásra. És ha engem kérdeznek, nem feltétlenül kell megoldásra lelnünk, a szabadság, a függetlenség, a nézetkülönbségek elfogadása fontosabbak annál.

>!
Habók P
Ken Follett: A tűzoszlop

Ebben a regényben mindenki megkaphatja azt, amit várt. Egyszerű emberekből lesznek hősök, kis emberekből lesznek politikaformáló erők. Van benne örök szerelem, önfeláldozás és szerelmi árulás. Véres-füstös csatajelenetek földön és vízen. Vallásháború. Kivégzés és orgyilkosság. Összeesküvés, és azok felgöngyölítése. Mindaz, ami a XVI. században – mely egyike a volt legvéresebbeknek – megtörtént. Mindez hatásosan de nem hatásvadász módon, olvasmányosan megírva. Ugyan egy sorozat harmadik tagja, de alig kötődik az előző kettőhöz, aki azokat nem olvasta, az is bátran belekezdhet. (Legfeljebb utána megkeresi a másik kettőt is.)

>!
bmgrapes I
Ken Follett: A tűzoszlop

Ez a könyv ugyan a Kingsbridge-trilógia része, mégis olvasható, megérthető önállóan, az első két rész ismerete nélkül is. Engem ez a regény leginkább a Titánok bukására emlékeztetett azzal, hogy a szerző közismert történelmi eseményeket, személyeket mutatott be testközelből (pl. Szent Bertalan éj, Nagy Armada elpusztítása, Guy Fawkes), elsősorban nem az egyes társadalmi csoportok mindennapjainak bemutatása volt a cél, mint a Katedrálisban.
Ken Follett korábban is bebizonyította, hogy nem csak kémtörténeteket és krimiket tud írni, de a történelmi regényeknek is mestere. Nagyon jó a könyv témaválasztása, és az ahhoz kapcsolód helyszínek, illetve főbb szereplők kiválasztása. A történet végig izgalmas és érdekes, ahogy már megszoktuk a szerzőtől, letehetetlen.

>!
dpart P
Ken Follett: A tűzoszlop

Ken Follett nagy kedvencem. Egyszerűen nem tudom letenni a könyveit. És a Kingsbridge trilógia áll legközelebb hozzám.
Ez a könyv azonban egy kicsit átmenet számomra. Átmenet a Kingsbidge-i olvasmányos pörgős cselekményes történet, és az Évszázad trilógia közt. Itt is minden híres történelmi szereplő mellett található egy Follett hős, aki irányítja, gardírozza és sokszor elmeséli a történelmet.
Kihagyhatatlan!

>!
Swoosh
Ken Follett: A tűzoszlop

Ken Follett hozta azt amit elvártam egy frissebb könyvben. Megint ugyanaz a recept. Valós történelmi események köré épített egy nagyon jó regényt.

Erzsébet, Stuart Maria, Sir Francis Drake, Szent Bertalan-éj, vallásháború, kémek meg minden. Egyszerre funtak a szálak Sevillában, Kingsbridge-ben, Párizsban, de Antwerpen és Amsterdam is szóba kerül.

A karakterek is olyanok amilyenek szoktak lenni, pld a Katedrálisban is.

Mikor az elején a csaj spoiler, már akkor azon gondolkozok, hogy hogyan fogja ezt az író kibogozni.

Már csak 2 könyv van a Ken Follett kihívásból. Húzzál bele író bácsi !

>!
JamesBond007
Ken Follett: A tűzoszlop

Valahogy összecsapottnak éreztem. Kellett volna még 500 oldal, hogy ugyanaz a lassan hömpölygő, beszippantó történet legyen, mint a másik két kötet. A mester mintha kapkodott volna, a szereplők néha egész valószínűtlenül kerültek a fő történelmi események közelébe.

>!
Ingrid_Ferenczi
Ken Follett: A tűzoszlop

Lehetne 4 és fél csillag is, ha nem a katedrális folytatása címen futna. A második kötetnél mindenképpen jobb. Olvasmányos, izgalmas kis kötet, de elég volt könyvtári darabként egyszer olvasni. Külön kiemelném ismét, mennyire dühítő, hogy csináltak egy új kiadást az első kettőtől eltérőt. Bár nagyon szép lett a könyv, csak azért sem szerezném be, mert bántaná a szemem…


Népszerű idézetek

>!
mate55 

– Apám arra tanított minket, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk meg minden nyelvből, amerre járunk. Azt mondta, ez többet ér, mint a bankban lévő pénz.

402. oldal

>!
mate55 

A legtöbb férfi úgy kezeli a feleségét, mint egy gyermeket, akitől csak az különbözteti meg az asszonyt, hogy nő létére keményebben tud dolgozni.

330. oldal

3 hozzászólás
>!
TheEArt P

A templom, mint mindig, legalább annyira volt az üzlet, mint az istentisztelet színhelye: Murdo fráter tálcáról kínálta üvegcsékben a szavatoltan palesztinai földet; egy ember, akit Ned nem ismert, forró követ árult kézmelegítőnek, pennyért darabját; Puss Lovejoy vörös ruhában, dideregve árulta, amit szokott.

21. oldal

>!
bokrichard

Pierre élete hajmeresztő gyorsasággal lett szarrá.

65. oldal, 2. fejezet

>!
mate55 

Sajnos a házasság nem csak a szerelemről szól.

417. oldal

>!
mate55 

A kingsbridge-i székesegyház előtt akasztották fel, a szokott vesztőhelyen.

(első mondat)

>!
bmgrapes I

Az emberek mindig a kelő napot imádják a lenyugvó helyett.

841. oldal

>!
Habók P

Ha belevágsz a boszorkányüldözésbe, boszorkányt is kell találnod hozzá.

>!
Kallós

… az embernek joga van a maga módján elképzelni az Istent.

Ken Folett: A tűzoszlop

>!
bmgrapes I

Az egyszerű gondolat, hogy az embereknek hagyni kéne, hadd imádják Istent úgy, ahogy nekik tetszik, több szenvedést okozott, mint az egyiptomi tíz csapás.

257. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A királynő bolondja
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Philippa Gregory: A király átka
H. M. Castor: VIII. Henrik
Philippa Gregory – Michael Jones – David Baldwin: Asszonyok a rózsák háborújában
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer
Jack Whyte: Sasok vére
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Sarah Dunant: A Borgiák végzete