A ​Tű a szénakazalban 414 csillagozás

Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cselekmény 1940-ben indul, amikor a Henry Faber álnéven élő német mesterkém (fedőnevén Die Nadel, a Tű) egy kis londoni panzióban kénytelen meggyilkolni a szerelmi ajánlatával váratlanul rátörő szállásadónőjét, mert az éppen rádióadása közben nyitott rá. Rendkívüli óvatossága révén Tűnek sikerül mindig kisiklania a rá vadászó angol kémelhárítók kezei közül, akik már elég sokat tudnak a Tűről, amikor 1944-ben, az invázió előtt létfontosságú felderítést hajt végre: tisztázza, hogy Calais felé irányuló invázió csak álcázás, a valódi invázió iránya Normandia lesz…

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Ken Follett GABO

>!
GABO, Budapest, 2013
ISBN: 9789636897819 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2008
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636892302 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2002
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421391 · Fordította: Szíjgyártó László

6 további kiadás


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Nagy-Britannia


Kedvencelte 46

Most olvassa 12

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Pont annyira vagyok Ken Follett-szkeptikus, mint Stephen King-szkeptikus: bár elismerem az író tehetségét és megsüvegelem a munkásságát, alapjaiban véve nem tartom a regényeit többnek egy-egy jobban megírt zsánergyakorlatnál, és bár jelen kötetet megelőzően egyetlen alkotását sem olvastam végig, az apró betekintések, részletek, meg úgy általában véve maguk a sztorik meggyőztek arról, hogy valamennyi igazság mindenképpen lesz a prekoncepciómban. Most is úgy hiszem, hogy nem tévedtem sokat, hiszen A Tű a szénakazalban egy remek stílusú, jól összerakott, de alapjaiban véve mégiscsak sablonos és sokszor hatásvadász kémsztori, aminek a felszín alatt felbukkannak a jellegzetes gyermekbetegségei is. Ezek közül a legkézenfekvőbb a regény utolsó harmadában tűnt fel, amikor a film ismerete miatt már végképp nem maradt számomra meglepetés: Godliman és az M.I. 5 elitcsapata gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt Faber sorsára. Sőt, bizonyos szempontból a mindvégig halálosan higgadt Tű a végkifejlet felé haladva sorra követte el azokat a hibákat, spoiler – bár tény, hogy ez a folyamat remekül meg van magyarázva, de akkor is kicsit mesterkélt az az elképzelés, hogy az elitkémet missziója utolsó etapjában a gyengéd érzelmei hátráltatják a munkájában.

Hogy behozzuk a filmet is a képbe, nagyon érdekes érzés volt látni, hogy Faber mennyire antipatikus hős Donald Sutherland jelenléte nélkül, illetve hogy Lucy karaktere is sokkal átélhetőbb és szimbolikusabb, mint a filmbéli megjelenítése. A mozit nézve bennem mindig támadt egy bizarr, szúrós érzés: elkezdtem a Tűnek szurkolni, mivel dühítő volt látni, ahogyan összeesküdik ellene a világ, ráadásul egy csapat alig kedvelhető, bumfordi alak képében. A regény ezt teljesen megfordította, kivette a képletből a fenti érzelmi pluszt. Nem mellesleg maga Godliman, akit a filmben kiváló színész alakít, itt jóval nagyobb szerepet kapott, méltó ellenfele lehetett volna Fabernek – csak hát a jelentősége kimerült annyiban, hogy köszönte szépen, ő is ott volt…

Tulajdonképpen jó kis regény, szerintem picit hosszabb a kelleténél, és néha furán éreztem magam olvasás közben – szex-jelenetet például Follett is csak a ponyvairodalom hagyományait követve tud írni, ami azért nem túl felemelő élmény. De ez legyen a legnagyobb gondunk!

>!
Magvető, Budapest, 1991
344 oldal · ISBN: 963141860X · Fordította: Szíjgyártó László
16 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Szórakoztató,izgalmas,háborús kémregény. Több szálon fut de ez nem probléma ,mert jól követhetőek az események. Izgalmas és pörgős volt. Jól megírt karakterek a lelki oldal is élethűen ábrázolva. A vége különösen tetszett. Érdekes volt bepillantani a háborús időszakba milyen lehetett az élet. Örülök,hogy én csak könyvből olvasom és ismerem meg. Aki szereti az ilyenfajta olvasni valót annak csak ajánlani tudom.

DaTa P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Néhány hete Kondor Vilmos kapcsán azt írtam, a kémtörténetek soha nem kötöttek le igazán (https://moly.hu/ertekelesek/2275444). Azt a könyvet meglehetősen untam, alig vártam, hogy vége legyen.

Na de ez! Én ezt imádtam. Abszolút végigizgultam az egészet, az utolsó fejezetig, és közben fel-felrémlett a film, amit még valamikor ezer éve láttam. Szerencsére nem emlékeztem a cselekményből (szinte) semmire, így maximálisan lekötött egészen a legvégéig. Ideje felülírni a korábbi állításom ezennel. Igenis tudok én szeretni egy kémtörténetet, ha az jól van megírva. Kondoré pocsék volt. Ez nem. Ellenkezőleg.

KBCsilla P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor láttam a filmet, és valamikor olvastam a könyvet.
Mindezek ellenére, vagy éppen mindezekért most is magával ragadott, de annyira, hogy hordoztam magammal mindenhová.
Tele van izgalommal, de a vége volt az, amikor már hozzám sem lehetett szólni, olyan izgalmas volt.
Hiába, Ken Follett nagyon tud írni!

Oláh_Zita P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Follett jól ír, de nem nekem, ez második regénye olvasásából leszűrtem. Holott a téma kedvenc, a sztori fantasztikus, de mégsem.

odivne P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Nagyon jól megírt kémtörténet a normandiai partraszállás előtti időből. Az angol területen működő német kémek legjobbika rájön, a Calais melletti angol-amerikai roham becsapás, az igazi támadás máshol várható. Hogy ezt a német vezetés megtudja, mindent elkövet: veszélyes helyzetekbe kerül, gyakran a lebukás fenyegeti. Olyankor öl. Mint egy gép. Legfeljebb a gyilkosság utáni reakciókból lehet tudni: talán ő is ember.
Németországba szeretne jutni, személyesen átadni az információt a Führernek, de az időjárás ezt nem teszi lehetőve. A Vihar-sziget lakói látják ennek kárát: ők következő áldozatok, a túszok.
Az itt élő család a magányt választotta a férj balesete miatt.
A cselekmény másik szála az angol kémelhárítás megfeszített munkájáról szól. Hogyan találnak rá Faberre, kik ismerhetik. A Tű azonosítása után az elfogása a legsürgetőbb feladat, de könnyűnek egyáltalán nem mondható.
A kém hazatérése nem sikerül. A történet ezzel akár le is zárulhatna. De még találkozunk a túlélőkkel, akik már boldog családban élnek. Egyik legfontosabb feladatuk a felejtés.
Ken Follett a háborús időszakot mutatta be angol területen, s a „szürke, kis” életek miként fonódtak össze a háborús eseményekkel. Mennyi névtelen ember lett áldozata az ilyen játszmáknak.
Nem emel erkölcsi magasságokba, érzelemmentes, szikár leírás egy-két rész kivételével.

Habók P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor réges-régen már olvastam, nem is tudom, mikor de semmi nem maradt meg belőle, ezért is adtam rá regisztrálásomkor három csillagot. Most sokkal jobban tetszett.
Tetszett, mert jó benne a nyomozás, tetszett, mert csak annyira kegyetlen, amennyire muszáj. És tetszett, mert – amennyire ez egy II. világháborúról szóló könyvnél egyáltalán lehetséges – viszonylag jó véget ér.

encus625 P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Ez nagyon-nagyon jó volt! Az eddigi legjobb kémtörténet, amit olvastam, bár nem túl sok van eddig az olvasmánylistámon, de ettől jobbat nehéz lesz találni!
Jó volt a történetet mindenki szempontjából megismerni, még Churchill és Hitler is kap pár mondatot. :) Azért izgultam csak a végén, hogy spoiler
És felnevettem, amikor megjelent egy Blenkishop nevű emberke. (Agatha Christie egyik könyvében Tuppence ezen az álnéven kémkedik ugyancsak a 2. vh-ban).

>!
Magvető, Budapest, 1984
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631400786 · Fordította: Szíjgyártó László
levendulalány>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

El is felejtettem, Ken Follett mennyire rabul tudja ejteni az embert!
Ez a krimi/kémregény nagyon elsodort magával! Hihetetlen izgalmas, mozgalmas a több szálon futó cselekmény, melyben egyszerre izgulunk a német kémért, és az angol titkosszolgálat embereiért. A Tű elképesztő férfi, akinek tényleg drukkolni kell. Hogy meg tudjon szökni, hogy továbbítani tudja a fényképeket, hogy ne akadjanak a nyomára. Közben viszont a sarkában ott lohol a szimpatikus Bloggs és az idős professzor, Godliman, akiknek szintén szívünkön viseljük a sorsát, vagyis hát egész Anglia sorsát. És persze ott van Lucy és David azon az elhagyatott szigeten, és izgulva várhatjuk, mikor fognak bekapcsolódni a történetbe, hogy aztán minden náluk csúcsosodjon ki.
Mindeközben az őrült hajsza közben pedig bepillanthatunk a háborús Anglia életébe, az emberek nélkülözésébe, szomorú sorsokba.
Follett ezzel a könyvével is lenyűgözött, igazi szórakoztató irodalom!

WolfEinstein>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

A filmet már láttam, úgyhogy a történetet ismertem, de így könyvben is megvan a varázsa. Jól felépített történet, tele izgalommal, amit tökéletesen adagol a szerző. Az elején lassan indul, megismerjük a szereplőket és a konfliktust, hogy aztán éveket ugorjunk. És aztán exponenciálisan egyre izgalmasabbá válik, az utolsó ötven oldal alatt a hideg rázott, pedig 24 fokra állítottam a fűtést. Jó volt olvasni, kellemesen ki lehet rajta kapcsolódni – már amennyire egy kémüldözéses történet ezt lehetővé teszi.


Népszerű idézetek

Kahoko>!

A veszedelmes szerelmi viszonyokról szóló történetek csak akkor élvezetesek, ha az olvasónak tökéletesen biztonságos szerelmi viszonya van.

1. fejezet

encus625 P>!

Egy hirdetőtáblára menetrend volt kiragasztva. Faber megállt előtte.
A kis jegypénzár ablaka mögül kiszólt egy hang:
– Én a maga helyében ügyet sem vetnék rá. A Forsyte Saga óta ez a legnagyobb mese.

SDániel P>!

A külföldnek persze mindig kémei vannak. Nagy-Britanniának viszont katonai hírszerző szervezete: Military Intelligence. Mintha ez az elnevezés nem volna magában is eléggé szépítő, még rövidítik is: M. I.-nek.

40. oldal, Első rész, 4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: hírszerzés · Nagy-Britannia
MóroczMárk P>!

A nap 5 óra 21 perckor kelt. Faber 4 óra 20 perckor hagyta el a csűrt.

170. oldal

darkfenriz>!

Godliman nem figyelt oda. Egy régi április jutott az eszébe, amikor egy platánfa egyik legfelső ágán kuporogva ő is Angliába vágyott. A fáról egy franciaországi völgyön túl húzódó német vonalak mögé próbált a hideg ködön át belesni. Nem látott semmit, még a látcsövén keresztül sem, csak bizonytalan, sötét alakokat, és éppen le akart mászni a fáról, hogy egy mérfölddel tovább lopakodjon, amikor három német katona bukkant elő valahonnan, leült a fa tövébe, és rágyújtott. Egy idő múlva kártyát vettek elő, játszani kezdtek, és az ifjú Percival Godliman rájött, hogy megléptek valahogy az alakulatuktól, és egész nap ott akarnak maradni. Szinte mozdulatlanul kuporgott a fán, amíg borzongani nem kezdett, görcs nem állt az izmaiba, és úgy nem érezte, hogy rögtön szétpattan a hólyagja. Akkor előhúzta a revolverét, és egymás után golyót eresztett mind a három katona feje búbjába, amelyen rövidre volt nyírva a haj. És három nevetgélő, káromkodó, zsoldját eljátszó ember egyszerűen megszűnt létezni. Akkor ölt először, és mindössze ennyit tudott gondolni: Csak azért, mert majdnem bepisiltem.

27. oldal

SDániel P>!

Igen, voltak bizonyos jelei, hogy háború van, és az emberek valahogy mégse vették komolyan az egészet. Rádióműsorok tették gúny tárgyává a bürokratikus háborús intézkedéseket, az óvóhelyeken mindenki énekelt, és az elegáns hölgyek divatszalonokban tervezett tokokban hordták magukkal a gázálarcot. A háborút csak „furcsa háborúként” emlegették. Nem mindennapi dolognak tartották, s ugyanakkor mégis banálisnak, akár egy mozifilmet. Eddig kivétel nélkül valamennyi légiriadó vaklármának bizonyult.
Faber véleménye más volt – de hát ő másfajta ember volt.
(…)
Harminckilencedik esztendejében járt, de ha megkérdezték, hány éves, hazudott. De hát ő majdnem mindenben hazudott: a biztonsága érdekében.

10. oldal, Első rész, 1. fejezet

SDániel P>!

A házak magasak, keskenyek és sötétek voltak, sötétek, mint azoknak az embereknek az agya, akik számára építették őket.

10. oldal, Első rész, 1. fejezet

SDániel P>!

(…) tudta, hogy a hirtelen támadt szeretet, amelyet London és a londoniak iránt érez, a tömeghisztériával rokon, múló érzelem; és tudta, hogy nem szabad bíznia a belső hangban, amely azt súgja neki: „Látod ilyenek ezek az emberek! Ezért érdemes harcolni!” Mindezt tudta, de nem tőrödött vele, mert hosszú évek óta ez volt az első eset, hogy elfogta a bajtársiasság jóleső érzése; valósággal beleborzongott.

28. oldal, Első rész, 2. fejezet

SDániel P>!

A kis falusi templom régi volt, és nagyon szép. Kertjét, amely egyben temető is volt, kőkerítés vette körül, vadvirágok nőttek benne. Maga a templom – ha nem is egészen a jelenlegi formájában – már akkor is állt, amikor -majdnem ezer esztendeje – utoljára özönlötték el Nagy-Britanniát. Erre az utolsó invázióra a templom hajójának több láb vastag északi fala emlékeztetett, amelyen csak két apró ablak volt: akkor építették, amikor a templomok nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is menedéket nyújtottak az embereknek: a kerek kis ablakok inkább arra szolgáltak, hogy nyilakat lődözzenek ki rajtuk, és nem arra, hogy az Úr napfényét bebocsássák.

29. oldal, Első rész, 3. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon legenda
Ian Fleming: James Bond – A gyémánt örök
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Mert többen nincsenek
Mario Puzo: A Keresztapa
Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Agatha Christie: Ferde ház
Truman Capote: Hidegvérrel
Agatha Christie: A láthatatlan hóhér
Agatha Christie: Nemezis