A ​Tű a szénakazalban 373 csillagozás

Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cselekmény 1940-ben indul, amikor a Henry Faber álnéven élő német mesterkém (fedőnevén Die Nadel, a Tű) egy kis londoni panzióban kénytelen meggyilkolni a szerelmi ajánlatával váratlanul rátörő szállásadónőjét, mert az éppen rádióadása közben nyitott rá. Rendkívüli óvatossága révén Tűnek sikerül mindig kisiklania a rá vadászó angol kémelhárítók kezei közül, akik már elég sokat tudnak a Tűről, amikor 1944-ben, az invázió előtt létfontosságú felderítést hajt végre: tisztázza, hogy Calais felé irányuló invázió csak álcázás, a valódi invázió iránya Normandia lesz…

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek, Ken Follett

>!
GABO, Budapest, 2013
ISBN: 9789636897819 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2008
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636892302 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2002
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421391 · Fordította: Szíjgyártó László

6 további kiadás


Kedvencelte 42

Most olvassa 14

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Pont annyira vagyok Ken Follett-szkeptikus, mint Stephen King-szkeptikus: bár elismerem az író tehetségét és megsüvegelem a munkásságát, alapjaiban véve nem tartom a regényeit többnek egy-egy jobban megírt zsánergyakorlatnál, és bár jelen kötetet megelőzően egyetlen alkotását sem olvastam végig, az apró betekintések, részletek, meg úgy általában véve maguk a sztorik meggyőztek arról, hogy valamennyi igazság mindenképpen lesz a prekoncepciómban. Most is úgy hiszem, hogy nem tévedtem sokat, hiszen A Tű a szénakazalban egy remek stílusú, jól összerakott, de alapjaiban véve mégiscsak sablonos és sokszor hatásvadász kémsztori, aminek a felszín alatt felbukkannak a jellegzetes gyermekbetegségei is. Ezek közül a legkézenfekvőbb a regény utolsó harmadában tűnt fel, amikor a film ismerete miatt már végképp nem maradt számomra meglepetés: Godliman és az M.I. 5 elitcsapata gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt Faber sorsára. Sőt, bizonyos szempontból a mindvégig halálosan higgadt Tű a végkifejlet felé haladva sorra követte el azokat a hibákat, spoiler – bár tény, hogy ez a folyamat remekül meg van magyarázva, de akkor is kicsit mesterkélt az az elképzelés, hogy az elitkémet missziója utolsó etapjában a gyengéd érzelmei hátráltatják a munkájában.

Hogy behozzuk a filmet is a képbe, nagyon érdekes érzés volt látni, hogy Faber mennyire antipatikus hős Donald Sutherland jelenléte nélkül, illetve hogy Lucy karaktere is sokkal átélhetőbb és szimbolikusabb, mint a filmbéli megjelenítése. A mozit nézve bennem mindig támadt egy bizarr, szúrós érzés: elkezdtem a Tűnek szurkolni, mivel dühítő volt látni, ahogyan összeesküdik ellene a világ, ráadásul egy csapat alig kedvelhető, bumfordi alak képében. A regény ezt teljesen megfordította, kivette a képletből a fenti érzelmi pluszt. Nem mellesleg maga Godliman, akit a filmben kiváló színész alakít, itt jóval nagyobb szerepet kapott, méltó ellenfele lehetett volna Fabernek – csak hát a jelentősége kimerült annyiban, hogy köszönte szépen, ő is ott volt…

Tulajdonképpen jó kis regény, szerintem picit hosszabb a kelleténél, és néha furán éreztem magam olvasás közben – szex-jelenetet például Follett is csak a ponyvairodalom hagyományait követve tud írni, ami azért nem túl felemelő élmény. De ez legyen a legnagyobb gondunk!

>!
Magvető, Budapest, 1991
344 oldal · ISBN: 963141860X · Fordította: Szíjgyártó László
7 hozzászólás
DaTa >!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Néhány hete Kondor Vilmos kapcsán azt írtam, a kémtörténetek soha nem kötöttek le igazán (https://moly.hu/ertekelesek/2275444). Azt a könyvet meglehetősen untam, alig vártam, hogy vége legyen.

Na de ez! Én ezt imádtam. Abszolút végigizgultam az egészet, az utolsó fejezetig, és közben fel-felrémlett a film, amit még valamikor ezer éve láttam. Szerencsére nem emlékeztem a cselekményből (szinte) semmire, így maximálisan lekötött egészen a legvégéig. Ideje felülírni a korábbi állításom ezennel. Igenis tudok én szeretni egy kémtörténetet, ha az jól van megírva. Kondoré pocsék volt. Ez nem. Ellenkezőleg.

KBCsilla P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor láttam a filmet, és valamikor olvastam a könyvet.
Mindezek ellenére, vagy éppen mindezekért most is magával ragadott, de annyira, hogy hordoztam magammal mindenhová.
Tele van izgalommal, de a vége volt az, amikor már hozzám sem lehetett szólni, olyan izgalmas volt.
Hiába, Ken Follett nagyon tud írni!

encus625 P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Ez nagyon-nagyon jó volt! Az eddigi legjobb kémtörténet, amit olvastam, bár nem túl sok van eddig az olvasmánylistámon, de ettől jobbat nehéz lesz találni!
Jó volt a történetet mindenki szempontjából megismerni, még Churchill és Hitler is kap pár mondatot. :) Azért izgultam csak a végén, hogy spoiler
És felnevettem, amikor megjelent egy Blenkishop nevű emberke. (Agatha Christie egyik könyvében Tuppence ezen az álnéven kémkedik ugyancsak a 2. vh-ban).

>!
Magvető, Budapest, 1984
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631400786 · Fordította: Szíjgyártó László
Habók P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor réges-régen már olvastam, nem is tudom, mikor de semmi nem maradt meg belőle, ezért is adtam rá regisztrálásomkor három csillagot. Most sokkal jobban tetszett.
Tetszett, mert jó benne a nyomozás, tetszett, mert csak annyira kegyetlen, amennyire muszáj. És tetszett, mert – amennyire ez egy II. világháborúról szóló könyvnél egyáltalán lehetséges – viszonylag jó véget ér.

levendulalány>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

El is felejtettem, Ken Follett mennyire rabul tudja ejteni az embert!
Ez a krimi/kémregény nagyon elsodort magával! Hihetetlen izgalmas, mozgalmas a több szálon futó cselekmény, melyben egyszerre izgulunk a német kémért, és az angol titkosszolgálat embereiért. A Tű elképesztő férfi, akinek tényleg drukkolni kell. Hogy meg tudjon szökni, hogy továbbítani tudja a fényképeket, hogy ne akadjanak a nyomára. Közben viszont a sarkában ott lohol a szimpatikus Bloggs és az idős professzor, Godliman, akiknek szintén szívünkön viseljük a sorsát, vagyis hát egész Anglia sorsát. És persze ott van Lucy és David azon az elhagyatott szigeten, és izgulva várhatjuk, mikor fognak bekapcsolódni a történetbe, hogy aztán minden náluk csúcsosodjon ki.
Mindeközben az őrült hajsza közben pedig bepillanthatunk a háborús Anglia életébe, az emberek nélkülözésébe, szomorú sorsokba.
Follett ezzel a könyvével is lenyűgözött, igazi szórakoztató irodalom!

WolfEinstein>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

A filmet már láttam, úgyhogy a történetet ismertem, de így könyvben is megvan a varázsa. Jól felépített történet, tele izgalommal, amit tökéletesen adagol a szerző. Az elején lassan indul, megismerjük a szereplőket és a konfliktust, hogy aztán éveket ugorjunk. És aztán exponenciálisan egyre izgalmasabbá válik, az utolsó ötven oldal alatt a hideg rázott, pedig 24 fokra állítottam a fűtést. Jó volt olvasni, kellemesen ki lehet rajta kapcsolódni – már amennyire egy kémüldözéses történet ezt lehetővé teszi.

tgorsy>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Sokszor láttam a filmet, és nagyon szeretem, főleg – gondoltam eddig – Donald Sutherland miatt, aki annyira csúnya, hogy már szép.
Azt kell mondanom, a könyv jobb. Izgalmas, fordulatos, hihető, minden a helyén van, nincsenek erőltetett fordulatok, (vagy ha vannak, nem vettem észre).
Amennyire nem tetszett a Katedrális, ez háborús kém sztorinak ötös.

Aliko P>!
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Egy újabb filmadaptáció, amiről nem is tudtam, hogy az. Egy imádni való, világháborús krimi, egy Kolett féle olvasmányos mű, amit meglehetősen szerettem. Na nem egy lövöldözős, háborús könyv, ez kérem egy profi kémregény.

1944-et írunk és épp a Normandia partraszállást készítik elő a szövetségesek, de hogy az ellenséget is a meglepetés erejével érje a dolog, elterelésként egy fantomhadsereget állítanak fel Calais-nál, illetve rádió és egyéb üzenetek hadával akarják átrázni a náci vezetést. Na de Hitlerék se estek a fejük lágyára így mivel fenntartásokkal kezelik a megszerzett információkat, próbálják felderíteni a terveket és kicsit közelebbről szemügyre venni a készülődést. Érkezik Die Nadel, avagy a Tű, a profi német kém, itt lesz az MI-5 és az őt segítő történelem professzor, kapunk egy angol rendőrt és végül, de nem utolsó sorban beköszön egy fura házaspár és eljutunk a szigetre is.

Egy nagyszerű regény ez, aminek a cselekménye izgalmas és érdekes, na meg nem mellesleg történelem hű. A szerző teljesen hitelesen ábrázolja a háborús mindennapokat és a kém machináció is elég jól megtervezettek. Az egyetlen bajom a könyvvel igazából a lassú felvezetésen túl az, hogy a szereplők, akik ugyan nagyon jól kidolgozottak, valahogy nem tudtak a szívembe férkőzni. Ettől függetlenül szerettem a regényt és nem tartom rossz alkotásnak, így bátran ajánlom a művet ugyanis a szigetre érve már tényleg nagyszerűvé válik. Kapunk itt akciót és romantikát, na meg egy csipet humort is, mindezt pedig pergő cselekménnyel és olvasmányos stílusban tálalva.


Népszerű idézetek

Kahoko>!

A veszedelmes szerelmi viszonyokról szóló történetek csak akkor élvezetesek, ha az olvasónak tökéletesen biztonságos szerelmi viszonya van.

1. fejezet

encus625 P>!

Egy hirdetőtáblára menetrend volt kiragasztva. Faber megállt előtte.
A kis jegypénzár ablaka mögül kiszólt egy hang:
– Én a maga helyében ügyet sem vetnék rá. A Forsyte Saga óta ez a legnagyobb mese.

MóroczMárk P>!

A nap 5 óra 21 perckor kelt. Faber 4 óra 20 perckor hagyta el a csűrt.

170. oldal

darkfenriz>!

Godliman nem figyelt oda. Egy régi április jutott az eszébe, amikor egy platánfa egyik legfelső ágán kuporogva ő is Angliába vágyott. A fáról egy franciaországi völgyön túl húzódó német vonalak mögé próbált a hideg ködön át belesni. Nem látott semmit, még a látcsövén keresztül sem, csak bizonytalan, sötét alakokat, és éppen le akart mászni a fáról, hogy egy mérfölddel tovább lopakodjon, amikor három német katona bukkant elő valahonnan, leült a fa tövébe, és rágyújtott. Egy idő múlva kártyát vettek elő, játszani kezdtek, és az ifjú Percival Godliman rájött, hogy megléptek valahogy az alakulatuktól, és egész nap ott akarnak maradni. Szinte mozdulatlanul kuporgott a fán, amíg borzongani nem kezdett, görcs nem állt az izmaiba, és úgy nem érezte, hogy rögtön szétpattan a hólyagja. Akkor előhúzta a revolverét, és egymás után golyót eresztett mind a három katona feje búbjába, amelyen rövidre volt nyírva a haj. És három nevetgélő, káromkodó, zsoldját eljátszó ember egyszerűen megszűnt létezni. Akkor ölt először, és mindössze ennyit tudott gondolni: Csak azért, mert majdnem bepisiltem.

27. oldal

Gábor_Sutyinszki>!

Közben az járt az eszükben, hogy a magasabb rangnak, úgy látszik, elmaradhatatlan velejárója az együgyűség.

451. oldal, 32. fejezet (Albatrosz könyvek, 1983)

BeetheBlessed>!

Nézte magát, és azt gondolta: Gyilkos. Aztán hányni kezdett.

15. oldal

BeetheBlessed>!

[…]az emberek, akik a kert fáit ültették, nyilván tudták, hogy ők már rég halottak lesznek, mire a fák megnőnek.

30. oldal

ribizlii>!

Nyomasztotta a hírszerző szolgálatba való visszatérés gondolata is. Sok minden volt benne, amit szeretett: az, hogy a kis dolgok is fontosak; hogy az is ér valamit, ha az ember egyszerűen csak okos, hogy pedánsan aprólékosnak kell lenni, és hogy rejtvényeket kell megfejteni. Gyűlölte viszont a zsarolást, az árulást, a kalandorságot és azt, hogy az ember
mindig hátulról döfi le az ellenséget.

Aliko P>!

– Maga mit csinál, mikor nem halászik? – tette fel a kérdést a cigarettával a szájában.
– Hivatalnok vagyok – mondta Faber.
– Mi munkája?
– Pénzügyekkel foglalkozom. Csak egy jelentéktelen csavar vagyok a gépezetben.
– Kincstári pénzügyekkel?
– Főleg.
Még ez az ostoba válasz sem akadályozta meg Davidet, hogy tovább kérdezzen.
– És érdekes a munkája? – tartott ki a téma mellett.
– Eléggé. – Faber minden energiáját összeszedte, hogy kitaláljon valami mesét. – Ismernem kell egy kicsit, mennyibe kerülnek bizonyos alkatrészek, és az időm legnagyobb részét azzal töltöm, hogy vigyázok, nehogy túlterheljék az adófizetőket.
– Egy bizonyos gép alkatrészeit kell ismernie?
– A gemkapcsoktól kezdve a repülőgépmotorokig jóformán mindent.
– Hát igen. Ki-ki a maga módján járul hozzá a háborús erőfeszítéshez.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem
Jason Matthews: Vörös veréb
Minette Walters: A Testszobrász
Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken
Stephen King: Mr. Mercedes
C. J. Box: Zsaruk paradicsoma
John Hart: Lenn a folyónál
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
Jess Walter: A védett tanú