A ​Tű a szénakazalban 307 csillagozás

Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cselekmény 1940-ben indul, amikor a Henry Faber álnéven élő német mesterkém (fedőnevén Die Nadel, a Tű) egy kis londoni panzióban kénytelen meggyilkolni a szerelmi ajánlatával váratlanul rátörő szállásadónőjét, mert az éppen rádióadása közben nyitott rá. Rendkívüli óvatossága révén Tűnek sikerül mindig kisiklania a rá vadászó angol kémelhárítók kezei közül, akik már elég sokat tudnak a Tűről, amikor 1944-ben, az invázió előtt létfontosságú felderítést hajt végre: tisztázza, hogy Calais felé irányuló invázió csak álcázás, a valódi invázió iránya Normandia lesz…

Eredeti mű: Ken Follett: Eye of the Needle

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
GABO, Budapest, 2013
ISBN: 9789636897819 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2008
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636892302 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
GABO, Budapest, 2002
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421391 · Fordította: Szíjgyártó László

6 további kiadás


Kedvencelte 27

Most olvassa 14

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Pont annyira vagyok Ken Follett-szkeptikus, mint Stephen King-szkeptikus: bár elismerem az író tehetségét és megsüvegelem a munkásságát, alapjaiban véve nem tartom a regényeit többnek egy-egy jobban megírt zsánergyakorlatnál, és bár jelen kötetet megelőzően egyetlen alkotását sem olvastam végig, az apró betekintések, részletek, meg úgy általában véve maguk a sztorik meggyőztek arról, hogy valamennyi igazság mindenképpen lesz a prekoncepciómban. Most is úgy hiszem, hogy nem tévedtem sokat, hiszen A Tű a szénakazalban egy remek stílusú, jól összerakott, de alapjaiban véve mégiscsak sablonos és sokszor hatásvadász kémsztori, aminek a felszín alatt felbukkannak a jellegzetes gyermekbetegségei is. Ezek közül a legkézenfekvőbb a regény utolsó harmadában tűnt fel, amikor a film ismerete miatt már végképp nem maradt számomra meglepetés: Godliman és az M.I. 5 elitcsapata gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt Faber sorsára. Sőt, bizonyos szempontból a mindvégig halálosan higgadt Tű a végkifejlet felé haladva sorra követte el azokat a hibákat, spoiler – bár tény, hogy ez a folyamat remekül meg van magyarázva, de akkor is kicsit mesterkélt az az elképzelés, hogy az elitkémet missziója utolsó etapjában a gyengéd érzelmei hátráltatják a munkájában.

Hogy behozzuk a filmet is a képbe, nagyon érdekes érzés volt látni, hogy Faber mennyire antipatikus hős Donald Sutherland jelenléte nélkül, illetve hogy Lucy karaktere is sokkal átélhetőbb és szimbolikusabb, mint a filmbéli megjelenítése. A mozit nézve bennem mindig támadt egy bizarr, szúrós érzés: elkezdtem a Tűnek szurkolni, mivel dühítő volt látni, ahogyan összeesküdik ellene a világ, ráadásul egy csapat alig kedvelhető, bumfordi alak képében. A regény ezt teljesen megfordította, kivette a képletből a fenti érzelmi pluszt. Nem mellesleg maga Godliman, akit a filmben kiváló színész alakít, itt jóval nagyobb szerepet kapott, méltó ellenfele lehetett volna Fabernek – csak hát a jelentősége kimerült annyiban, hogy köszönte szépen, ő is ott volt…

Tulajdonképpen jó kis regény, szerintem picit hosszabb a kelleténél, és néha furán éreztem magam olvasás közben – szex-jelenetet például Follett is csak a ponyvairodalom hagyományait követve tud írni, ami azért nem túl felemelő élmény. De ez legyen a legnagyobb gondunk!

>!
Magvető, Budapest, 1991
344 oldal · ISBN: 963141860X · Fordította: Szíjgyártó László
7 hozzászólás
>!
DaTa P
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Néhány hete Kondor Vilmos kapcsán azt írtam, a kémtörténetek soha nem kötöttek le igazán (https://moly.hu/ertekelesek/2275444). Azt a könyvet meglehetősen untam, alig vártam, hogy vége legyen.

Na de ez! Én ezt imádtam. Abszolút végigizgultam az egészet, az utolsó fejezetig, és közben fel-felrémlett a film, amit még valamikor ezer éve láttam. Szerencsére nem emlékeztem a cselekményből (szinte) semmire, így maximálisan lekötött egészen a legvégéig. Ideje felülírni a korábbi állításom ezennel. Igenis tudok én szeretni egy kémtörténetet, ha az jól van megírva. Kondoré pocsék volt. Ez nem. Ellenkezőleg.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor láttam a filmet, és valamikor olvastam a könyvet.
Mindezek ellenére, vagy éppen mindezekért most is magával ragadott, de annyira, hogy hordoztam magammal mindenhová.
Tele van izgalommal, de a vége volt az, amikor már hozzám sem lehetett szólni, olyan izgalmas volt.
Hiába, Ken Follett nagyon tud írni!

>!
Habók P
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Valamikor réges-régen már olvastam, nem is tudom, mikor de semmi nem maradt meg belőle, ezért is adtam rá regisztrálásomkor három csillagot. Most sokkal jobban tetszett.
Tetszett, mert jó benne a nyomozás, tetszett, mert csak annyira kegyetlen, amennyire muszáj. És tetszett, mert – amennyire ez egy II. világháborúról szóló könyvnél egyáltalán lehetséges – viszonylag jó véget ér.

>!
WolfEinstein
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

A filmet már láttam, úgyhogy a történetet ismertem, de így könyvben is megvan a varázsa. Jól felépített történet, tele izgalommal, amit tökéletesen adagol a szerző. Az elején lassan indul, megismerjük a szereplőket és a konfliktust, hogy aztán éveket ugorjunk. És aztán exponenciálisan egyre izgalmasabbá válik, az utolsó ötven oldal alatt a hideg rázott, pedig 24 fokra állítottam a fűtést. Jó volt olvasni, kellemesen ki lehet rajta kapcsolódni – már amennyire egy kémüldözéses történet ezt lehetővé teszi.

>!
tgorsy
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Sokszor láttam a filmet, és nagyon szeretem, főleg – gondoltam eddig – Donald Sutherland miatt, aki annyira csúnya, hogy már szép.
Azt kell mondanom, a könyv jobb. Izgalmas, fordulatos, hihető, minden a helyén van, nincsenek erőltetett fordulatok, (vagy ha vannak, nem vettem észre).
Amennyire nem tetszett a Katedrális, ez háborús kém sztorinak ötös.

>!
matraimelinda
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

2. világháborús krimi, mely kitaláció, azaz írói képzelet szüleménye, mely teljes egészében mesébe is illik. Úgy tűnik, a szerző nem csupán a sötét középkor szak,értője, de tökéletesen otthon van a 2. világháborús történelemben, még akkor is, ha ez a történelmi krimi, egy hatalmas mese. Tettszett, hogy teljes, keretbe foglalt egész. Köszönet és hála a könyvtárvezetőmnek, hogy figyelmembe ajánlotta ezt a Follett regényt (is). Gyorsan olvasható, de akár részletekben és lassabban is „fogyasztható”.

12 hozzászólás
>!
Anó P
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Izgalmas, feszült, kegyetlen – akár Follett többi kémregénye, ez is igencsak „olvastatja magát”. Jó, hogy die Nadel annyira kegyetlen volt, hogy nem kellett sajnálnom, akármi is történik vele. Csak a nőt szántam… de erről ennyit:)

>!
Doro
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Műfajában tökéletes. De többet nem szabad várni tőle :-)


Népszerű idézetek

>!
Kahoko

A veszedelmes szerelmi viszonyokról szóló történetek csak akkor élvezetesek, ha az olvasónak tökéletesen biztonságos szerelmi viszonya van.

1. fejezet

>!
BeetheBlessed

Nézte magát, és azt gondolta: Gyilkos. Aztán hányni kezdett.

15. oldal

>!
BeetheBlessed

[…]az emberek, akik a kert fáit ültették, nyilván tudták, hogy ők már rég halottak lesznek, mire a fák megnőnek.

30. oldal

>!
ribizlii

Nyomasztotta a hírszerző szolgálatba való visszatérés gondolata is. Sok minden volt benne, amit szeretett: az, hogy a kis dolgok is fontosak; hogy az is ér valamit, ha az ember egyszerűen csak okos, hogy pedánsan aprólékosnak kell lenni, és hogy rejtvényeket kell megfejteni. Gyűlölte viszont a zsarolást, az árulást, a kalandorságot és azt, hogy az ember
mindig hátulról döfi le az ellenséget.

>!
darkfenriz

Godliman nem figyelt oda. Egy régi április jutott az eszébe, amikor egy platánfa egyik legfelső ágán kuporogva ő is Angliába vágyott. A fáról egy franciaországi völgyön túl húzódó német vonalak mögé próbált a hideg ködön át belesni. Nem látott semmit, még a látcsövén keresztül sem, csak bizonytalan, sötét alakokat, és éppen le akart mászni a fáról, hogy egy mérfölddel tovább lopakodjon, amikor három német katona bukkant elő valahonnan, leült a fa tövébe, és rágyújtott. Egy idő múlva kártyát vettek elő, játszani kezdtek, és az ifjú Percival Godliman rájött, hogy megléptek valahogy az alakulatuktól, és egész nap ott akarnak maradni. Szinte mozdulatlanul kuporgott a fán, amíg borzongani nem kezdett, görcs nem állt az izmaiba, és úgy nem érezte, hogy rögtön szétpattan a hólyagja. Akkor előhúzta a revolverét, és egymás után golyót eresztett mind a három katona feje búbjába, amelyen rövidre volt nyírva a haj. És három nevetgélő, káromkodó, zsoldját eljátszó ember egyszerűen megszűnt létezni. Akkor ölt először, és mindössze ennyit tudott gondolni: Csak azért, mert majdnem bepisiltem.

27. oldal

>!
Nefi

– Még soha nem fordult elő – idézte dagályosan-, hogy olyan sokan tartoztak volna annyival sokkal kevesebb embernek, mint most. Ezt Churchill mondta a minap.
Dávid megpróbálkozott egy szerény vigyorral.
– Bizonyára a tiszti kaszinó számláira gondolt.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frederick Forsyth: A Sakál napja
Minette Walters: A Testszobrász
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken
Stephen King: Mr. Mercedes
C. J. Box: Zsaruk paradicsoma
Jess Walter: A védett tanú
Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem
Agatha Christie: N vagy M