A ​Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.) 643 csillagozás

Ken Follett: A Titánok bukása

A ​VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI.

A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül.
Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ken Follett GABO

>!
GABO, Budapest, 2019
968 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067702 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2010
968 oldal · ISBN: 9789636899677 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2010
968 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636894306 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Ethel Williams · Maud Fitzherbert · Walter von Ulrich · Fitzherbert gróf (Fitz) · Dupuys ezredes · Gallieni tábornok · Grigorij Peskov · Otto von Ulrich


Kedvencelte 157

Most olvassa 74

Várólistára tette 401

Kívánságlistára tette 253

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Lenyűgöző alkotás. Mikor az ember kezébe vesz egy új Follett regényt, az olyan, mintha találkozna egy régi baráttal.

2 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Nagy kár, hogy eddig megrémisztett a könyv oldalszáma és mérete – több szálon futó, zseniálisan megírt regény ez.
A történelem olyan időszakát meséli el a könyv, amelyet érdemes a száraz történelem óráktól elszabadulva, több szemszögből is átérezni, a párhuzamosan zajló eseményeket szinte saját nézőpontból szemlélni. Minden mindennel összefügg, a tanórákon egyes leckeként megtanult, az első világháború elő- utóéletét, illetve a világégést, sőt az októberi szocialista forradalmat is más kontextusban látja az ember, ha árnyalják a képet emberi sorsokkal oly módon, ahogyan azt kell ahhoz, hogy a száraz történelem életre keljen.
Számos valós történelmi személy (Lloyd George, Churchill, Lenin, II. Vilmos császár, Wilson) mellett fiktív, ám a kor társadalmi összetételét híven tükröző hősök szemén keresztül látjuk a XX. század oly meghatározó első évtizedeit.
Magyarként egy dolgot hiányoltam: szerepünk és sorsunk hangsúlyosabb és fontosabb volt, mint ahogy itt említve van, de bocsánatos bűnként elkönyvelhető, hiszen főként angol, amerikai, német és orosz szempontból meséli el a történetet. Ettől a szépséghibától eltekintve ajánlom mindenkinek, aki szeretne picit elmerülni ennek a kornak a történelmében.

12 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Nagyon fordulatosan adja elő a történelmi eseményeket. Jó szórakozást nyújt és olvastatja magát. Olvasás közben sokszor járt a fejemben, hogy mik a pontos tények és mennyit toldott hozzá az író, de nem olvastam mindennek utánna. Néhány dolognak igen, ez is erénye a könyvnek hogy felkelti az érdeklődést a történelem iskolai tanulmányokon túli megismerése iránt.

2 hozzászólás
tgorsy>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Elkezdtem jegyzetelni, hogy melyik jelenet honnan van. Pl.: Otto von Ulrich látogatása Maudnál = Kaméliás hölgy (165. o.), Grigorij, Lev, Kátya kapcsolata = Hiúság vására. De egy idő után meguntam. Mindenesetre nem akárhonnan merítget Follett (Keresztapa, III. Richard, Háború és béke)
Kicsit untam. Ami szíven ütött az a Béketárgyalások Trianonban. Senki nem vádolhat múlton való merengéssel, nagy-magyarkodással, de azért, hogy Magyarország a futottak még kategóriában sincs. Az azért fájt.

1 hozzászólás
Rodwin>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Nos ez tisztes iparos munka volt. Egész véletlen akadtam az íróra és erre a trilógiára is. De milyen jó, hogy ráakadtam, első könyvnek remek volt.
Eleinte tartottam a sok szereplőtől, hogy jaj nekem, de egy idő után nem okozott fejben tartani őket. Adva van több család akiken keresztül követhetjük a háború viszontagságait, borzalmait.
Betekinthetünk emberi sorsokba, testvéri szeretetbe, szerelmek, barátságok szövődnek és mennek tönkre.
A könyv olvastatja magát,remekül meg van írva, bár vannak benne unalmasabb részek is, de egy ekkora könyvnél ezt elnézhetjük. Csaták is jól megírtak, véresek, amilyen a háború maga.
Nagyon beleéltem magam a háború szörnyűségeibe, hogy mennyit éheztek, fáztak ezek az emberek. Olykor a hideg rázott pl. 1914. karácsonyánál, mikor a Britek és a Németek önkényesen letették a fegyvert, kimásztak a lövészárkokból és átjárta őket a szeretet, ajándékot cseréltek, fociztak. Remek film is készült ebből a Fegyverszünet karácsonyra címmel, mikor ezt olvastam a film pergett előttem.
Nem lehetett könnyű ebben a korban élni sem hazánkban, sem Európában.
Egy, két szereplő több száz oldalra eltűnt, ezt nem néztem jó szemmel mert Lev sorsára is kíváncsi lettem volna olykor.
Nem egy könnyű téma, de aki szereti ezt a kort az nem fog csalódni. Walestől, Oroszországig, Német és Francia földeken egészen Amerikáig utazhatunk.
Mindenképp beszerzem a folytatást is, mert nagyon kíváncsi vagyok mi történik majd az utódokkal.

3 hozzászólás
Judit_56 P>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Harmadjára ülök le, hogy értékelést írjak ehhez a könyvhöz. Az az igazság, hogy annyi mindent lehetne írni, de valahogy szóhoz sem jutok.
2015-ben olvastam először, akkor emlékszem óriási élmény volt, és meghatározó könyvvé vált az életemben. Másodjára hangoskönyvként hallgattam meg, munkában, így kicsit más volt, mintha olvastam volna.
Mindig félek az újraolvasásoktól, mert azt gondolom, hogy az első olvasás során tapasztalt élményt, 5-10 év múlva biztos, hogy nem tudom megkapni a könyvtől. Az ilyen meghatározó könyveket inkább csak egyszer kell elolvasni, és megmarad az az akkori borzongató élmény.
Szerencsére nem rombolódott le bennem a könyv iránti csodálat és rajongás, viszont most már sokkal több hibát észrevettem, amit első olvasás során.

A közel 1000 oldal elrettentő lehet, és való igaz, aki pörgős történetre vágyik, az inkább ne olvassa el. Rengeteg rész túlságosan aprólékos, rengeteg rész azt lehet mondani felesleges. Tényleg voltak részek, amit már én is alig vártam, hogy vége legyen, fejezetek, ahol elvesztem a rengeteg ici-pici apróságban, és egyáltalán nem értettem, hogy miért is kell 40 oldalon kifejteni a semmit.
Viszont. Ez az aprólékosság és részletesség segít bemutatni az akkori életet. A ruhákat, az emberek gondolkodását, a házakat, az életet, minden kis pici apróságot.

A politikai részek így hangoskönyvként hallgatva néha érthetetlenek voltak, sokszor nem igazán tudtam, hogy éppen miről is van szó. A háborúról és harcról szóló részek tetszettek. De legfőképp a szereplők magánéletének alakulása érdekelt.

Rengeteg szereplőt sorakoztat fel, nem is értem, hogy hogy tudta ezt ennyire jól összefoglalni, és összerendezni a gondolatai. Ki kihez kapcsolódik, és hogyan. Ki kivel mikor és miért találkozik. Ki kinek mit és mikor mond. Szenzációs, és óriási munka lehetett.

A főszereplők közül az orosz szál volt nekem a legkevésbé érdekes, főleg miután Gregorij politizálni kezd. Addig tetszett is, de utána az a rész teljesen érdektelenné vált számomra.
Ethel története teljesen tipikus lehetett az 1900-as években, legalábbis az eleje. Az ő fejlődése, és eljutása oda, ahová a könyv végére ér, az egyáltalán nem mindennapi. Az elején kis butuska szolgálólány, és az alapján is cselekszik, és a gondolatai is annyira naívak. De aztán „megokosodik”. Billy bányász élete is nagyon izgalmas volt, részletesen megismerhettük, hogyan éltek a bányász családok, és hogyan dolgoztak. Majd a háborúban követhettük az életét és mindennapi harcait. Fitz és Bea az angol grófságot mutatja be. Szép ruhák, estélyek, finom ételek, de ennek ellenére Fitz-et is elszólíta a háború. Maud és Walter története volt a leginkább kedves a szívemnek, és azt vártam leginkább, hogy velük mi fog történni. Lev bicskanyitogatóan borzalmas egy ember, ahogy ő Amerikába kerül és az egész amerikai léte is. Ő a könyv leginkább unszimpatikus szereplője, de ezek is izgalmasak voltak. Az amerikai szál Gus-sal volt az egyik legunalmasabb, mert nekem ez a kémkedés és hírszerzés nem igazán izgalmas. Vele kapcsolatban inkább azok a részek tetszettek, ahol már megelent Rosa, a többi rém unalmas. Az utolsó pedig az oroszok, Gregorij és Katarina történetével. Amint már említettem, ez addig tetszett, még inkább személyes történetekből állt. Amint megjelentek a politikai dolgok, onnantól kezdve kissé unalmassá vált.

Összességében egy aprólékos, tökéletesen kidolgozott, csodálatos történet, ami mindent megjelenít, ami az első világháború előtt, alatt, és kicsivel utána történt. Az összes fontosabb embertípust bemutatja, a grófokat, cselédeket, bányászokat, oroszokat, gazdag amerikaiakat, németeket, kémeket, harcosokat, csatatéri szereplőket, gyakorlatilag nincs olyan, amit kihagyott volna.
De.
Ez a részletesség néhol unalmassá válik, és némelyik rész egyáltalán nem halad olyan mértékben, ahogy várná az ember.
De.
Számomra még mindig óriási alkotás.

Upsz, kimaradt két dolog.
Az első, hogy Robert személyében volt egy osztrák főszereplő, aki inkább mellékszereplő. De Magyarországról és az Osztrák-Magyar-Monarchiarol szinte egy szó sem esett. Már a háború kirobbanásával kapcsolatban sem, a harcok alatt sem, de ami a legfájóbb, hogy a trianoni béke kapcsán sem. Pedig ott aztán lehetett volna legalább 3 mondatot írni rólunk is.
Kettő. Hogy a szerelmi jelenetek rettenetesen alpáriak. És ezt a szót tényleg így kell használni, mert az állandó merevedő tagok, meg az ilyen és olyan szőrös lenti testrészek egyáltalán nem illenek egy ilyen könyvbe. Gyakorlatilag undorító az összes jelenet. Gusztustalan. Az meg végképp felfoghatatlan, hogy miért kell húsnak nevezni mindent… Nyers hús. Brr. A hideg futkos a hátamon.

smetalin>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Atyaég!!jó hosszú egy könyv, de milyen tartalmas! nem voltak unalmas részek, de nem ám!!! Négy nemzetből ismerhetünk meg különböző társadalmi rangú embereket, kik barátok voltak, de a háború ellenséget csinált belőlük! Részletesen megismerhetjük a családok életét, és hogy milyen hatással volt rájuk a háború. Voltak akik felemelkedtek, és voltak akik elbuktak, de egy biztos, mindenki megszenvedte. Izgultam a szereplőkért, és igaz tudtam mit lesz a vége a háborúnak, hisz tanultuk, de ettől függetlenül érdekes volt olvasni, és tanulságos is!
Kérem a következő részét!!!!

7 hozzászólás
Andrée P>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Szerintem Ken Follett egyik mesterműve ez a könyv.
Igen tudom nagyon hosszú és rengeteg a szereplő, de…
… a sok szereplőt idővel megszokja az ember és tudja ki az, aki lényeges és ténylegesen viszi előre a történetet és ki az, aki nem. Úgyhogy egy idő után nem zavaró.
A terjedelmét tekintve pedig, ha megnézzük, mekkora idősávot fed le a történelemből és azt a világ hány részére leosztva, sokszor egy időben mesélve több ország történését, máris érthető és nem is olyan hosszú. Szóval nálam ebből a szempontból abszolút nyerő a könyv.
Ezen felül azért is tetszik annyira, mert sikerült úgy megírni a történetet, hogy a főszereplőink valamilyen módon mindig kapcsolódjanak az adott korszak jeles, vagy fontos eseményeihez. Mindezt úgy, hogy még akár hihető is legyen. És ha ez még nem lenne elég sikerült úgy csavarni a cselekményt, hogy egymásra, egymás családjaira is kisebb nagyobb ráhatással legyenek valami módon. Elképesztő jól lettek összedolgozva a szálak!
Érdekes, hogy a korábban olvasott nagy kedvencben a Katedrális trilógiában, azért mindig sikerült olyan családot találni, akit valamiért jobban kedveltem a többinél és ugyan így megvolt az utált is, ebben a történetben valami mindegyik családból szimpatikus és így nem tudok sem kedvencet, sem utáltat találni.
Igazi élmény volt olvasni!

KBCsilla P>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Rettenetesen megijedtem, amikor megláttam a könyv oldalszámait.
De ez a gondom azonnal elmúlt, amint elkezdtem olvasni. Csak vittek a sorsok, vittek magukkal.
Annyi volt csak a problémám, hogy nem tudtam egyszerre, egyvégtében elolvasni.
Érdekes volt a gróf alakja, illetve minden hasonló emberrel szemben van egy kis fenntartásom. Amiatt, hogy hogyan tud valaki ennyire másféleképpen viselkedni hol egyik, hol másik helyen.
Úgy vélem jelenleg, amikor még kavarognak az évszámok, az emberek, a gondolatok a fejemben, hogy a folytatás elolvasása előtt mindenképpen újra a kezembe kell vennem.

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Ken Follett: A Titánok bukása

Igazán üdítő volt, hogy nem csak a győztes, vagy csak a vesztes oldalt figyelhettük meg, hanem mindkét oldal mindennapi életébe, háborús stratégiájába is betekintést nyerhettünk. Senki sem volt kizárólagosan rossznak, vagy jónak elkönyvelve, végignéztük a kevésbé rossz, a rossz, és a még rosszabb döntések sorozatát, amelyek emberéletek millióit követelték.

A karakterek kellően emberiek, nagy kedvencem volt Maud Fitzherbert, aki nagyon intelligens és felvilágosult nő, de akkora marhaságokat követ el, hogy azért már-már tisztelni lehet. Hiába no, nem tud teljesen kibújni az egész életén át belénevelt arisztokrata gúnyájából. Az ő ellenpárja Ethel Williams, aki minden őt ért katasztrófa ellenére bizonyítja, hogy nem kell ahhoz nemesi származásúnak lenni, hogy nagyra törjünk, mindig akar, mindig megy és harcol, többek között a nők jogaiért is. És most érzem, hogy belemelegszek, és legszívesebben felsorolnám az összes megjelenő szereplőt, mert mindenkiben található valami, ami miatt kedvelni lehet, vagy legalább utálni szerettem. Mint például maga a fiatal Fitzherbert gróf, akinek szent meggyőződése, hogy mind a nőket, mind a munkásosztályt távol kell tartani a szavazástól, vagy attól, hogy beleszólhassanak az ország ügyeibe. Ugyanakkor kétségbeesetten keresi a szerelmet, de elvakult arisztokratizmusa távol tartja őt a normális élettől, és olyan döntésekbe kényszeríti bele, melyeknek nagyon komoly következményei lesznek.

http://csakegypercre.blog.hu/2018/05/07/ken_follett_a_t…


Népszerű idézetek

Algernon P>!

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom, gondolta Grigorij: az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

758. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · Grigorij Peskov · gyermek
2 hozzászólás
csillagka P>!

– Apus az szokta mondani, hogy ha a cár más körülmények közé születik, egy kis erőfeszítéssel egész alkalmas postás lehetett volna.

664. oldal

Algernon P>!

– Letartóztatnak egy embert, mert azt mondta: „Miklós hülye.” Mondja a rendőrnek: „Én egy másik Miklósra gondoltam, nem a mi szeretett cárunkra!” Mire a rendőr: „Hazudsz! Ha azt mondtad, hogy hülye, csakis a cárra gondolhattál!”

678. oldal

Algernon P>!

Van egy mondás: ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked, ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak.

867. oldal

Goofry>!

A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

68. oldal

Goofry>!

… a népnek mindig kell valaki, akit gyűlölhessen, és a sajtó mindig kész kiszolgálni ezt az igényt.

861. oldal

Irasalgor>!

Az emberek elhamarkodottan cselekszenek, ha sebet kap a büszkeségük.

505. oldal, 1916. Június vége

bmgrapes I>!

…mindig van valami ürügy, amivel az elit megmagyarázza különleges kiváltságait.

952. oldal

1 hozzászólás
csillagka P>!

– A legutolsó őrület a csárdás. Ez egy maragyar paraszttánc. Talán megtaníthatnám önnek.
– Gondolod, hogy ebből nem lesz diplomáciai incidens? – kérdezte Fritz.

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csárdás
Goofry>!

A szertartás a városi könyvtár olvasótermében volt. Carnegie Könyvtárnak hívták, az előcsarnokban lévő tábla szerint egy amerikai emberbarát alapítvány adományából alapították. Lev tudott olvasni, de nem igazán értette azokat, akiknek boldogsága ez a tudás. Az újságokat súlyos fatartókra erősítették, hogy ne lehessen ellopni őket, és mindenfelé CSENDET KÉRÜNK feliratú táblák lógtak. Hol a boldogság egy ilyen helyen?

401. oldal

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Évszázad-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
David Benioff: Tolvajok tele
Jeffrey Archer: Fej vagy írás
María Dueñas: Öltések közt az idő
Steve Berry: A templomosok öröksége
Iny Lorentz: A fehér csillag
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Bán Mór: A Csillagösvény hídja
Gaby Roney: A Huszár esküje