Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.
Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…
A Modigliani-botrány 141 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1976
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Világsiker JLX · Ken Follett GABO
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 10
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Megértem a fanyalgókat, mert milyen krimi már az, amiben nincs nyomozás meg gyilok, romantikusnak olvasva meg pláne okozhat csalódást. Kalandregénynek viszont remek, fordulatos és szórakoztató. Kicsit kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda, meg melyik szálon kapcsolódik, de hamar belerázódtam, és a festmények kárpótoltak. A slusszpoén is nagyon jó, a mondanivalója és az iróniája is tetszett, csak némely szereplő sikerült kicsit sematikusra. Örülök, hogy nem hallgattam a százalékokra, és elolvastam.


Teljesen kihagyható könyv, semmi olyan pozitív dolgot nem tudok említeni, ami miatt érdemes lenne belenézni.
Gyerekkoromban anyukámat mindig ilyen könyv fölé hajolva láttam, krimiket, albatroszos könyveket és hasonlókat olvasott Ezt a könyvet is az ő polcáról emeltem le, és mindvégig vártam a nagy fordulatot, a gyilkosságot, a nyomozást, de ebből az albatrosz könyvből ez teljesen hiányzik.


Dee, a fiatal művészettörténet hallgató a dolgozati témájának kutatása – a tudatmódosító szerek hatása a festő alkotására, meghatározó stílusjegyeire – közben, Párizsban egy ismeretlen sorsú, sok éve eltűnt Modigliani festmény vélhető nyomára bukkan. Felfedezését, nem túl titkosan, és kevésbé átgondoltan megemlíti három hozzá közeli embernek. Innen hamarosan mások is értesülnek az érdekes „kincskereső” túráról. Ezzel kezdetét veszi egy sokszereplős és fordulatos hajsza a festmény után, ami esetleg még felkutatható és rengeteget érne. Közben a művészvilág pár elismerésre és pénzre, hatalomra sóvárgó tagja nagyszabású hamisítási és csalási akcióba kezd, hogy a hatalmaskodó galéria tulajdonosokat a sznob rajongó – művészetpártoló látogatóikkal együtt alaposan megleckéztesse…


A nem túl erős értékelés miatt eleinte tartottam ettől a könyvtől, de igazán kellemes meglepetést okozott. Tetszett, hogy egy kicsit beleláthattam a szereplők gondolataiba és a művészvilágba. Amúgy sem teljesen ismeretlen előttem, így külön örültem a könyv által nyújtott kellemes élménynek. Nem igazán egy pörgős krimi, de élvezhető.


Follett egy igazán olvasmányos, jól megírt, pörgős krimije, amelynek központjában egy festmény áll.
Tökéletesen pontos képet „fest” a korabeli (és valószínűleg a kortárs) londoni művészvilágról, valamint a pökhendi képtár-tulajdonosokról.
Nem akar több lenni, mint ami: egy jól megírt krimi, amelyben vannak ugyan kiszámítható jelenetek, de nem könnyű letenni és könnyű olvasni. Rejtő műveire hasonlít, de annál árnyaltabb jellemrajzokkal.


Merőben más mint az eddig olvasott Ken Follett könyvek. Krimi, nyomozós, fordulatos, de nagyon érezni az idő múlását rajta. A ma születő krimik között, sajnos ez labdába sem rúghat. De hát persze ez valahol normális. Nem várhatjuk el egy 70-es években írt regénytől, hogy a mai ízlésnek teljesen megfelelő legyen. Ahogy fordítva sem várhatjuk el, hogy az elmúlt 30-40 évben ne változzon a közízlés… Szóval négy csillag. A „nekem tetszett” és a „must read” fiókokba teszem a művet.


Hát nem a legjobb Follett könyv, örülök, hogy csak most olvastam, és tudom, hogy ennél sokkal de sokkal jobb könyvei is vannak.
Szórakoztató krimi, tényleg az. Gyorsan olvasható, vannak benne jó fordulatok, de ennyi. Talán az volt a gond, hogy a könyv nagy része a karakterek bemutatásával telik el, és olyan összecsapottnak tűnik a vége.


Nem értem ezt a csúnyán alulszázalékolást az értékeléseknél. Ebben az évben az egyik legjobb olvasmány, ami a kezembe akadt. Még a humora is zseniális volt, bár nem ismerem az író további munkásságait, ha nem is ez volt a szándéka… Az eseményeket nagyon intelligens humorral szőtte át. Ó, és micsoda eseményeket! Imádtam!


Könnyed nyár olvasmány sok festménnyel, műkincsvadászokkal, meg persze hamisítókkal. A festészet az egyik kedvenc témám – Modiglianit különösen szeretem –, Follett jó kis pergő, kellemes hangulatú krimit rittyentett belőle, amiben egy perc üresjárat sincs. A végén szépen összeáll minden, ami a képekkel kapcsolatos spoiler. Szerettem ezt a könyvet olvasni.
Népszerű idézetek




Julian a reggelizőpulthoz vitte a bögrét, és fölült egy magas székre. Körülnézett a konyhában: mosogatógép, hipermodern tűzhely, amelyen csak lágy tojást főznek, mosogatógép, mélyhűtő és seregnyi kisebb elektromos háztartási vicik-vacak. Őrjítő ekkora vagyon közelében élni, anélkül, hogy javamra fordíthatnám, gondolta.
138. oldal




Visszatért a szállodába, fölment a szobájába, és alaposan megnézte magát a tükörben. Úgy érezte, vastag, fűzős cipőjében, szolid angol öltönyében túlságosan is rendőrnek látszik. Poggyászából elővette bőrtokban őrzött harmincöt milliméteres filmfelvevőjét, és a szíjánál fogva a nyakába akasztotta. Sötét okulárfedőt csíptetett a szemüvegére. Ismét figyelmesen megszemlélte magát a tükörben. Most már német turistához hasonlított.
192-193. oldal




A taxi begördült az ügynökség belső udvarára, és Lampeth belépett az épületbe. Egy alkalmazott lesegítette a felöltőjét, amit a csípős szeptemberi szél ellen viselt.
Lipsey az irodájában várta; már kikészítette az asztalra az elmaradhatatlan sherryt. Lampeth leparkolta terjedelmes testét az egyik karosszékben, s belekortyolt a sherrybe, hogy átmelegedjen.
291. oldal




A festőt ugyanúgy gyötri a vágy, hogy festhessen, ahogyan a dohányos kívánja a cigarettát […]
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gail Carriger: Szívtelen 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Holnap 91% ·
Összehasonlítás - Wilbur Smith: Lángoló part 88% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon legenda 87% ·
Összehasonlítás - Borbás Edina: Hullámok csapdája 83% ·
Összehasonlítás - Cornelie C. G.: Talán mindörökké 82% ·
Összehasonlítás - Egri Zsanna – Hauser Tamás – Kocsis Nagy Noémi – Violet C. Landers – Saláth Barbara – Szamilák Tünde – Tiszlavicz Mária: Egy őrült történet ·
Összehasonlítás - Lesley Pearse: A múlt nyomában 79% ·
Összehasonlítás - Adam Brown: A kód 59% ·
Összehasonlítás - Estelle Brightmore: 13. napon 58% ·
Összehasonlítás