A ​katedrális (Kingsbridge-trilógia 1.) 1424 csillagozás

Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális

A világszerte népszerű Ken Follett legsikeresebb regénye. A cselekmény a középkorban, a XII. századi Angliában játszódik. A könyv oldalain középkori világ kel életre, mely színes, mint egy festmény, és mozgalmas, mint egy jó film. Olvasása közben belemerülünk a háború borzalmaiba, átélhetjük a zsarnokok önkényeskedéseit, a hideg kőpadlókon zajló forró ölelkezéseket, kínzást, gyilkosságot és a szerzetesi élet keserveit. A cselekmény egy katedrális építése körül bonyolódik, melyért Benedek-rendi szerezetesek küzdenek szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is. Mindez egy polgárháború közepén; körülöttük vér, ármány és szerelem.

Eredeti megjelenés éve: 1989

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ken Follett

>!
GABO, Budapest, 2020
972 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069430 · Fordította: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2017
974 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065289 · Fordította: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2013
ISBN: 9789636897833

11 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Jack Jackson · Walerand Bigod püspök · Tom Builder

Helyszínek népszerűség szerint

Kingsbridge


Kedvencelte 473

Most olvassa 163

Várólistára tette 662

Kívánságlistára tette 320

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

bptoth>!
Ken Follett: A katedrális

A történet egy megindítóan szép jelenetsorozattal indul, amelyben Tamás építőmester megígéri haldokló feleségének, hogy az emlékére egy katedrálist fog építeni, majd még ugyanazon az estén meghágja az első szembejövő nőt. Aktus előtt természetesen közösen elhantolják az elhunytat.

Az igen erős kezdés után a folytatásban hamar megállapíthatjuk, hogy valószínűleg szerencsésnek vallhatjuk magunkat, amiért Tamás építőmester a szóban forgó estén nem egy nőstény kecskével találkozott először, mivel a szerző láthatóan komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy lehetőség szerint a könyv minél több szereplője és minél gyakrabban kerüljön szexuális interakcióba egymással. Helyenként alacsony költségvetésű pornófilmeket (*) meghaladó részletességgel értesülhetünk arról, amint az egyik szereplő éppen orálisan elégíti ki a másikat, miközben a szomszéd helyiségben a harmadik análisan szereti a negyediket (**) usw.

A könyv mindenképpen ajánlott olvasmány azok számára is, akik szeretik a plasztikus leírásokat arról, hogy melyik szereplőnek milyen körülmények között ontották ki a beleit, tolták ki a szemét vagy kasztrálták üzemi hőmérsékletre hevített metszőollóval. Ezen kívül még sok más minden érdekes is történik, például az életben maradt szereplők többek között felépítenek egy katedrálist is.

(*) én nem nézem ezeket, csak mások mesélték hogy állítólag vannak ilyen filmek is
(**) az említett filmekben állítólag ehhez hasonló jelenetek is vannak

39 hozzászólás
vicomte P>!
Ken Follett: A katedrális

Baromi nagy csalódás volt, főleg, mivel szinte minden ismerősöm egekig magasztalta.
Nem vagyok szakértő, de még nekem is feltűnt, hogy a történelmi hűség erősen kérdéses. A szereplők hiteltelenek és anakronisztikusak, mivel motiváció és cselekvés szinten süt belőlük, hogy az író nem bírt megszabadulni a XX. századi gondolkodási sémáktól, s csak annyit tett, hogy megpróbálta azokat (sikertelenül) átültetni a középkori díszletbe.
A történet kiszámítható, a fordulatok sablonosak, laposak és gyakran nincs rájuk jobb magyarázat, mint hogy egyébként végképp leült volna a cselekmény. A regényen végigvonuló rejtély és a megoldása meg egyenesen nevetséges. A könyv nagy intrikusai jaaaajjjjj kategóriásan ostobák, akárcsak a Katedrális építése ellen ágáló nemes.
Az eredetit nem olvastam, de a magyar verzióban roppant mód bosszantott az a fajta finomkodás, ami szöveget jellemezte. (A "lenyisszantom a kobakodat"* szintű mondatok után nagyon mély levegőket kellett vennem.)
Tizenöt évvel ezelőtt talán tetszett volna, most inkább elajádékoztam az elolvasása után, de nem barátnak, csak kollégának, aki nagyon vágyott rá…

* nem pontos idézet, de a lényeget megragadja. :)

36 hozzászólás
Levandra>!
Ken Follett: A katedrális

Ken Follett kegyetlen és őszinte világa egy pillanat alatt beszippantott. Mintha egy tanulmányi kiránduláson lettem volna, úgy követtem végig a regény minden egyes mozzanatát, megfigyelőként, rajongóként és kíváncsi olvasóként. Nem szívesen reflektálok más olvasók értékelésére, de most felteszem a kérdést azoknak, akik a brutalitás és a szex túlzott jelenlétére hivatkozva húzták le a könyvet: mégis mit gondoltok, milyen lehetett a XII. században élni? Tudjátok, abban az időben még nem volt tévé, internet, ipod, sem óraátállítás, télen korán sötétedett, a gyertyák nem adtak túl sok fényt, hát szexeltek. A cselédlánnyal, a hűbérúr lányával, a szomszéd özvegyasszonnyal, és a nem egészen özveggyel. Ha önként nem adta magát egy nő, a férfi elvette, ami kellett neki. Focimeccsek helyett lovagi tornákat tartottak, esetleg megtette egy kocsmai verekedés is sport gyanánt, egy-két betört koponya igazán belefért, annál magasabb volt az est színvonala, minél több tört be belőlük. Ez volt a középkor. Sötét, brutális, sok iskolázatlan emberrel, akik a nevüket sem tudták leírni, és még ennél is több állatias tettel. Hatalmas túlélési ösztön a nehéz körülmények miatt és ennek arányában jóval kevesebb erkölcsösség.
http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/08/ken-follett-ka…

pável >!
Ken Follett: A katedrális

Dicséretnek szánom, de inkább kritika: ez egy remek iparosmunka.
Van, aki szerint pl. Benzoni sokkal jobb történelmi regényíró, szerintem meg ez egy lenyűgöző nagypróza, amiben talán nem is az apró hibák* a leginkább bajosak.
Túlságosan krónikusan krónikásan száraz a nyelvezete, ám nem szándékosan: talán „csak” ennyire képes Follett. Mert néha , érzeni lehet, mikor, akart ő patetikus lenni, meg költői, de nem ment neki: afféle románul zömök regény ez egy gótikus csodáról.
Szóval ezért is a 4 *„csak”. És azért ilyen sok mégis – ha másfelől nézzük –, mert egy lenyűgöző, monumentális történet. Fogságában tart, amíg olvasol. És ezt nem csak az oldalszámokkal érte el Follett.

* Tényleg apróságok, de pl. az (1989-es kiadás) 300. oldalán rosszul adja össze az évek számát Tamás; a következő, lehet csak a fordító hibája: néha lábbal, máskor meg méterben számol: ez már magában zavaró, de néha mintha méterben adná meg azt is, ami biztos csak lábban annyi, pl. amikor azt írja valahol, 30 méter magasságban kezdődnek el az ablakok… ill. hogy maguk a templomablakok voltak 30-40 m magasak… (ez több mint egy mai 10 emeletes panelház); a lovagi páncél ebben a korban még nem kovácsolt acélból volt volt, hanem bőrből vagy láncszemekből "font"…; stb. És ahogy Fülöpben egy abszolút pozitív figurát rajzol elénk, úgy Williamben meg egy abszolút negatívat: az hogy ez az ostoba mészáros erősen vallásos és minden mészárlása után megretten a várható túlvilági büntetéstől, nos, ettől nem a jellemrajza lesz összetettebb, hanem egész alakja válik egy rossz skiccé.
(2010 körül)

6 hozzászólás
Bla I>!
Ken Follett: A katedrális

Manapság elég akár egy könyv is hogy ismertté tegye az írót és könyvét(vagy a Katedrális esetében még ismertebbé), amit utána még 30 évvel is olvasni fognak. Én a könyvet a ’90-es évek elején olvastam először, amikor már széltében-hosszában lengedezett a híre.
Nekem Ken Follett, a szerző először a Tű a szénakazalban című filmben lett neves, – s miután elolvastam a könyvet – kedves és érdekes is. Ő régebben leginkább a thiller és kémregények terén aratott sikereket (pl.Tű a szénakazalban, Kulcs a Manderley-házhoz, Alattunk az óceán), ám 1989-ben mégis egy teljesen más stílusban íródott regénye hozta meg számára a világsikert, mégpedig a Katedrális, amely egy álmos 12. századi angliai városkában játszódik. Ez a történelmi-kalandregény oly sikeres lett, hogy az író még két regényt írt meg folytatásaként, trilógiává bővítve az érdekfeszítő történetet. A National Geografic-on vetített filmsorozatból tudjuk, hogy mélyen beásta magát a „sötét”középkortörténetébe.
A mű egyébként rendkívül olvasmányos, és fel sem tűnik a hossza, igaz már a végén érezni, hogy egy kicsit lehetett volna rövidebb is a könyv. Igen, egy-két helyen túlontúl részletes, vagy pedig az események vesznek olyan kanyart amelyet nyugodtan el is hagyhatott volna az író, de mindezek ellenére nem zavaró a hossza, és a történet olyan szinten beszippantja az embert, hogy szinte lehetetlen elszakadni világától.
Hamisítatlan korrajzot ad az 1130–1170-es évek középkori világáról. A vallásosság, az erőszakosság, háborúk, zúgolódó nemesek, hataloméhes grófok, árulások tömkelege várja az olvasókat, valamint egy katedrális felépítésének olyan pontos leírása, amely betekintést enged az építészet alapvető mivoltába. A különböző pillérek, árkádok, boltívek elkészítése, kőtömbök kifaragása mind-mind hozzájárul a könyv korhűségéhez, de ez még nem minden. Kicsit olyan, mint a stratégiai játékok, ugyanis részletesen leírja hogyan gazdálkodik az egyház, miket vetnek, hogyan szedik be az adókat, milyen reformokat vezetnek be, egyszóval akad egy kicsi stratégiai felhangja is az egésznek a szexualitás mellett. Úgy tűnik a szerző ezt a középkori hatalomérvényesítés és birtoklás jellemzőjének tekinti. Bizonyos szempontokból lehet leszólni, de – szerintem – egészében felnőtteknek szóló szinte meseszerű, ugyanakkor véres és mégis nívós szórakoztatás.
https://moly.hu/konyvek/ken-follett-az-idok-vegezeteig/en-es-a-konyv/bla

gabiica P>!
Ken Follett: A katedrális

Számomra elég nehezen indult be a történet, elég sokáig nem éreztem rá az ízére. Túl soknak éreztem a körítést, lassan haladtak az események, sokszor lényegtelennek éreztem bizonyos jeleneteket.
Kicsit azt éreztem, hogy olyan lassan halad, mint a katedrális megépítése, már-már attól tartottam, hogy minden egyes addig eltöltött nap eseményeit megismerhetjük.

Aztán kicsit jobban beindultak az események és elkezdtem én is élvezni az olvasást. Nagyjából a felénél jutottam el arra a szintre, hogy ténylegesen be akartam fejezni, mert tudni akartam, hogy mi történik az emberekkel.

Szereplőket igazából megkedvelnem nem sikerült. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, de nem sikerült szerethető karaktereket írni ebbe a könyvbe. Akiknek a sorsára leginkább kíváncsi voltam, az Aliena és János. Felülkerekedett a romantikus énem, talán ők kerültek hozzám a legközelebb, hiszen a történetük átöleli a könyv nagy részét. Sem Tamás mestert, sem Fülöp perjelt nem tudtam sem megérteni, sem megkedvelni. Bár voltak jó pillanataik, úgy éreztem, hogy főleg az önzőség vezérelte őket.

Azt hiszem, jól tükrözte a középkor kegyetlen világát. Bár nem vagyok szakértő, mégis teljesen magam előtt láttam ezt a világot, legalábbis olyannak képzeltem el, mint ahogy már filmekben láttam. Nagy hangsúlyt kapott a kegyetlenség, a nyers erőszak, némely ilyen jelenetet túl valóságosnak is éreztem – bár ezt pozitívumként szeretném kiemelni.

Mindent összefoglalva, meglehetőset csalódtam a kötetben, de nem utáltam teljesen. Érdekes volt, egy idő után izgalmas, de az elejének borzalmas vontatottságát igazán mellőzhették volna.

ppeva P>!
Ken Follett: A katedrális

Egyrészt nem gondoltam volna, hogy gyakorlatilag egy hét alatt befalom, másrészt ahhoz képest, mennyire olvastatta magát, a végére egyre több dolog zavart.
A nagyon gonosz gonoszak és a nagyon jó jók között szinte nem volt átmenet szereplő, legfeljebb a közömbös mellékszereplők. Sokallottam a „csodálatos” elemeket. Besokalltam az aprólékos részletességgel, 20. századi nézőpontból megírt szexjelenetektől (azért gondolkozzunk már, ez itt a XII. század!!!). A fordító (nem tudom, ki volt, a könyv kiadási adataiból nem derült ki) felbosszantott azzal, hogy lefordítgatta magyarra az angol keresztneveket – ráadásul nem volt következetes (pl. a William-nek is lenne magyar megfelelője), és néha el is tévesztette, így egy váratlan elszólásból kiderült számomra, hogy Jancsit tulajdonképpen Jacknek hívják. Még jó, hogy Aliena-t nem keresztelte el mondjuk Arankának… A kiadó meg az olvasón próbált megspórolni vagy háromszáz oldalnyi papírt, a mikroszkopikus betűméretével.
Nyári könnyű olvasmánynak elment, kicsit felkeltette az érdeklődésemet, hogy utánaolvasgassak az angol történelemnek, de nem hozta meg a kedvemet további Follett-könyvek olvasásához.

Bleeding_Bride IP>!
Ken Follett: A katedrális

Hatalmas elvárásokkal kezdtem el olvasni, aztán koppantam. Minden volt benne, amit szeretek, történelmi regény, papság, mindenféle, aztán 100 oldalanként untam, haltam meg.
Aztán mégis szerethető volt a történet egyben, érdekelt mi történik, mi merre halad, ki- mit tett ki ellen és miért, de úgy éreztem, hogy minden valós történés közé bekerült legalább 50 teljesen felesleges oldal.
Nagyon megosztó könyv lett, egyedül magamban vívódok, hogy akkor jó volt, vagy sem.
Majd biztos végigolvasom a trilógiát, de nem ma :D

Garbai_Ildikó P>!
Ken Follett: A katedrális

Ezért a könyvért megdolgoztam. Nem haladtam vele gyorsan. Az elején felhúztam magam Tamáson,hogy mit művelt és ott egy kicsit le is álltam. A történelmi része tetszett. Érdekes bepillantást nyerni abba az időszakba. Volt itt minden ami kell. Ármány,szerelem,harc…stb. Voltak kedvenc szereplők és persze olyanok is akiket utáltam. Örültem mikor valamelyik negatív karakter esetleg megkapta méltó büntetését. Nem volt olyan izgalmas de mégis valamiért csak piszkált és ha nem is gyorsan de haladtam. Kíváncsiság hajtott de nem hiszem,hogy bármikor újra fogom olvasni,mert annyira nem az én világom.

2 hozzászólás
bokrichard>!
Ken Follett: A katedrális

Utólagos értékelésírás következik! Eleinte nagyon féltem a terjedelme miatt. Akkoriban az a sztereotípia élt bennem, hogy biztos a XII. század nem lesz annyira izgalmas, hisz lássuk be, hogy a XX. századhoz képest annyi minden nem történt. De Ken Follett általam olvasott első könyve elvitt engem abba a világba. Abba a középkori Angliába, ahol a vallás irányít, ahol céhrendszerekben szervezték a munkákat, ahol egyszerű anyagokból, egyszerű munkáskéz készítette ruhákba öltözködnek. Egy korba, amiben érdekházasságok köttetnek a béke és a megélhetés miatt, ahol a papok, perjelek, és egyéb vallási fők titkokat őriznek, és vagyonokat halmoznak fel önző hatalommániájuk kiteljesedése érdekében. Epikus terjedelemben epikus mennyiségű szereplő, akiket az elején nehéz volt koordinálnom fejben, de a harmadára mindenki a helyére kerül, és kialakulnak bennem az imádom/utálom érzések. Amik nagyon erősek, mivel a szereplők is azok. Sokak nyomorognak, sokak nyomorgatnak, sokak eltipornak, sokak létrehoznak, sokakat szánunk, és drukkolunk értük, sokakat mi magunk a puszta kezünkkel ölnénk meg. Rengeteg a vér, az erőszak, a szex nyers, állati elementáris prezentációban tálalva. És még lehetne részletezni, de inkább olvasni kell, és nem elrettenni attól a téglamérettől, ami szembejön. Mert beránt, és nem hagy kiszabadulni a végéig.


Népszerű idézetek

Mircsi>!

Nem sok ember akad, aki kimondja azt, amit gondol, és azt teszi, amit mond.

430. oldal

Izolda P>!

A konyha olyan mocskos volt, hogy felgyújtatta, és újat építtetett.

946. oldal

Kapcsolódó szócikkek: konyha
2 hozzászólás
Mircsi>!

…feladni a boldogságot, az olyan, mintha kincseket szórnál a tengerbe. Sokkal rosszabb, mint bármilyen bűn.

14. fejezet

csillagka P>!

Legkorábban a gyerekek jöttek el, hogy lássák az akasztást.

(első mondat)

5 hozzászólás
padamak>!

A túlzott büszkeség nagyon elterjedt bűn, de egy ember túlzott alázatossággal is meggátolhatja Isten akaratának megvalósulását.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság · büszkeség
Maya>!

Ha az embereknek nincs elég dolguk, olyan lustákká válnak, hogy azt a kevés munkát, amit elvégeznek, azt is csak gányolják.

121. oldal

2 hozzászólás
padamak>!

Miért kellemetlenkednek az emberek, amikor anélkül is annyi baj van a földön?

392. oldal

Maya>!

A rajzolás mindig csodának tetszik azok szemében, akik nem értenek hozzá.

429. oldal

Enola87 P>!

Az embernek mindig haszna van abból, ha megért valamit.

719. oldal


A sorozat következő kötete

Kingsbridge-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Umberto Eco: A rózsa neve
Alafair Burke: Egy feleség dolga
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Steve Berry: A templomosok öröksége
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje