A ​katedrális (Kingsbridge–trilógia 1.) 1262 csillagozás

Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális Ken Follett: A katedrális

A világszerte népszerű Ken Follett legsikeresebb regénye. A cselekmény a középkorban, a XII. századi Angliában játszódik. A könyv oldalain középkori világ kel életre, mely színes, mint egy festmény, és mozgalmas, mint egy jó film. Olvasása közben belemerülünk a háború borzalmaiba, átélhetjük a zsarnokok önkényeskedéseit, a hideg kőpadlókon zajló forró ölelkezéseket, kínzást, gyilkosságot és a szerzetesi élet keserveit. A cselekmény egy katedrális építése körül bonyolódik, melyért Benedek-rendi szerezetesek küzdenek szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is. Mindez egy polgárháború közepén; körülöttük vér, ármány és szerelem.

Eredeti mű: Ken Follett: The Pillars of the Earth

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
GABO, Budapest, 2017
974 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065289 · Fordította: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2013
ISBN: 9789636897833
>!
GABO, Budapest, 2010
972 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893569 · Fordította: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna

9 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Jack Jackson · Walerand Bigod püspök

Helyszínek népszerűség szerint

Kingsbridge


Kedvencelte 417

Most olvassa 140

Várólistára tette 561

Kívánságlistára tette 242

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
bptoth
Ken Follett: A katedrális

A történet egy megindítóan szép jelenetsorozattal indul, amelyben Tamás építőmester megígéri haldokló feleségének, hogy az emlékére egy katedrálist fog építeni, majd még ugyanazon az estén meghágja az első szembejövő nőt. Aktus előtt természetesen közösen elhantolják az elhunytat.

Az igen erős kezdés után a folytatásban hamar megállapíthatjuk, hogy valószínűleg szerencsésnek vallhatjuk magunkat, amiért Tamás építőmester a szóban forgó estén nem egy nőstény kecskével találkozott először, mivel a szerző láthatóan komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy lehetőség szerint a könyv minél több szereplője és minél gyakrabban kerüljön szexuális interakcióba egymással. Helyenként alacsony költségvetésű pornófilmeket (*) meghaladó részletességgel értesülhetünk arról, amint az egyik szereplő éppen orálisan elégíti ki a másikat, miközben a szomszéd helyiségben a harmadik análisan szereti a negyediket (**) usw.

A könyv mindenképpen ajánlott olvasmány azok számára is, akik szeretik a plasztikus leírásokat arról, hogy melyik szereplőnek milyen körülmények között ontották ki a beleit, tolták ki a szemét vagy kasztrálták üzemi hőmérsékletre hevített metszőollóval. Ezen kívül még sok más minden érdekes is történik, például az életben maradt szereplők többek között felépítenek egy katedrálist is.

(*) én nem nézem ezeket, csak mások mesélték hogy állítólag vannak ilyen filmek is
(**) az említett filmekben állítólag ehhez hasonló jelenetek is vannak

38 hozzászólás
>!
vicomte P
Ken Follett: A katedrális

Baromi nagy csalódás volt, főleg, mivel szinte minden ismerősöm egekig magasztalta.
Nem vagyok szakértő, de még nekem is feltűnt, hogy a történelmi hűség erősen kérdéses. A szereplők hiteltelenek és anakronisztikusak, mivel motiváció és cselekvés szinten süt belőlük, hogy az író nem bírt megszabadulni a XX. századi gondolkodási sémáktól, s csak annyit tett, hogy megpróbálta azokat (sikertelenül) átültetni a középkori díszletbe.
A történet kiszámítható, a fordulatok sablonosak, laposak és gyakran nincs rájuk jobb magyarázat, mint hogy egyébként végképp leült volna a cselekmény. A regényen végigvonuló rejtély és a megoldása meg egyenesen nevetséges. A könyv nagy intrikusai jaaaajjjjj kategóriásan ostobák, akárcsak a Katedrális építése ellen ágáló nemes.
Az eredetit nem olvastam, de a magyar verzióban roppant mód bosszantott az a fajta finomkodás, ami szöveget jellemezte. (A "lenyisszantom a kobakodat"* szintű mondatok után nagyon mély levegőket kellett vennem.)
Tizenöt évvel ezelőtt talán tetszett volna, most inkább elajádékoztam az elolvasása után, de nem barátnak, csak kollégának, aki nagyon vágyott rá…

* nem pontos idézet, de a lényeget megragadja. :)

36 hozzászólás
>!
Levandra P
Ken Follett: A katedrális

Ken Follett kegyetlen és őszinte világa egy pillanat alatt beszippantott. Mintha egy tanulmányi kiránduláson lettem volna, úgy követtem végig a regény minden egyes mozzanatát, megfigyelőként, rajongóként és kíváncsi olvasóként. Nem szívesen reflektálok más olvasók értékelésére, de most felteszem a kérdést azoknak, akik a brutalitás és a szex túlzott jelenlétére hivatkozva húzták le a könyvet: mégis mit gondoltok, milyen lehetett a XII. században élni? Tudjátok, abban az időben még nem volt tévé, internet, ipod, sem óraátállítás, télen korán sötétedett, a gyertyák nem adtak túl sok fényt, hát szexeltek. A cselédlánnyal, a hűbérúr lányával, a szomszéd özvegyasszonnyal, és a nem egészen özveggyel. Ha önként nem adta magát egy nő, a férfi elvette, ami kellett neki. Focimeccsek helyett lovagi tornákat tartottak, esetleg megtette egy kocsmai verekedés is sport gyanánt, egy-két betört koponya igazán belefért, annál magasabb volt az est színvonala, minél több tört be belőlük. Ez volt a középkor. Sötét, brutális, sok iskolázatlan emberrel, akik a nevüket sem tudták leírni, és még ennél is több állatias tettel. Hatalmas túlélési ösztön a nehéz körülmények miatt és ennek arányában jóval kevesebb erkölcsösség.
http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/08/ken-follett-ka…

>!
ppeva P
Ken Follett: A katedrális

Egyrészt nem gondoltam volna, hogy gyakorlatilag egy hét alatt befalom, másrészt ahhoz képest, mennyire olvastatta magát, a végére egyre több dolog zavart.
A nagyon gonosz gonoszak és a nagyon jó jók között szinte nem volt átmenet szereplő, legfeljebb a közömbös mellékszereplők. Sokallottam a „csodálatos” elemeket. Besokalltam az aprólékos részletességgel, 20. századi nézőpontból megírt szexjelenetektől (azért gondolkozzunk már, ez itt a XII. század!!!). A fordító (nem tudom, ki volt, a könyv kiadási adataiból nem derült ki) felbosszantott azzal, hogy lefordítgatta magyarra az angol keresztneveket – ráadásul nem volt következetes (pl. a William-nek is lenne magyar megfelelője), és néha el is tévesztette, így egy váratlan elszólásból kiderült számomra, hogy Jancsit tulajdonképpen Jacknek hívják. Még jó, hogy Aliena-t nem keresztelte el mondjuk Arankának… A kiadó meg az olvasón próbált megspórolni vagy háromszáz oldalnyi papírt, a mikroszkopikus betűméretével.
Nyári könnyű olvasmánynak elment, kicsit felkeltette az érdeklődésemet, hogy utánaolvasgassak az angol történelemnek, de nem hozta meg a kedvemet további Follett-könyvek olvasásához.

>!
gabiica P
Ken Follett: A katedrális

Számomra elég nehezen indult be a történet, elég sokáig nem éreztem rá az ízére. Túl soknak éreztem a körítést, lassan haladtak az események, sokszor lényegtelennek éreztem bizonyos jeleneteket.
Kicsit azt éreztem, hogy olyan lassan halad, mint a katedrális megépítése, már-már attól tartottam, hogy minden egyes addig eltöltött nap eseményeit megismerhetjük.

Aztán kicsit jobban beindultak az események és elkezdtem én is élvezni az olvasást. Nagyjából a felénél jutottam el arra a szintre, hogy ténylegesen be akartam fejezni, mert tudni akartam, hogy mi történik az emberekkel.

Szereplőket igazából megkedvelnem nem sikerült. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, de nem sikerült szerethető karaktereket írni ebbe a könyvbe. Akiknek a sorsára leginkább kíváncsi voltam, az Aliena és János. Felülkerekedett a romantikus énem, talán ők kerültek hozzám a legközelebb, hiszen a történetük átöleli a könyv nagy részét. Sem Tamás mestert, sem Fülöp perjelt nem tudtam sem megérteni, sem megkedvelni. Bár voltak jó pillanataik, úgy éreztem, hogy főleg az önzőség vezérelte őket.

Azt hiszem, jól tükrözte a középkor kegyetlen világát. Bár nem vagyok szakértő, mégis teljesen magam előtt láttam ezt a világot, legalábbis olyannak képzeltem el, mint ahogy már filmekben láttam. Nagy hangsúlyt kapott a kegyetlenség, a nyers erőszak, némely ilyen jelenetet túl valóságosnak is éreztem – bár ezt pozitívumként szeretném kiemelni.

Mindent összefoglalva, meglehetőset csalódtam a kötetben, de nem utáltam teljesen. Érdekes volt, egy idő után izgalmas, de az elejének borzalmas vontatottságát igazán mellőzhették volna.

>!
pável P
Ken Follett: A katedrális

Dicséretnek szánom, de inkább kritika: ez egy remek iparosmunka.
Van, aki szerint pl. Benzoni sokkal jobb történelmi regényíró, szerintem meg ez egy lenyűgöző nagypróza, amiben talán nem is az apró hibák* a leginkább bajosak.
Túlságosan krónikusan krónikásan száraz a nyelvezete, ám nem szándékosan: talán „csak” ennyire képes Follett. Mert néha , érzeni lehet, mikor, akart ő patetikus lenni, meg költői, de nem ment neki: afféle románul zömök regény ez egy gótikus csodáról.
Szóval ezért is a 4/5-öd „csak”. És azért ilyen sok mégis – ha másfelől nézzük –, mert egy lenyűgöző, monumentális történet. Fogságában tart, amíg olvasol. És ezt nem csak az oldalszámokkal érte el Follett.

* Tényleg apróságok, de pl. az (1989-es kiadás) 300. oldalán rosszul adja össze az évek számát Tamás; a következő, lehet csak a fordító hibája: néha lábbal, máskor meg méterben számol: ez már magában zavaró, de néha mintha méterben adná meg azt is, ami biztos csak lábban annyi, pl. amikor azt írja valahol, 30 méter magasságban kezdődnek el az ablakok… ill. hogy maguk a templomablakok voltak 30-40 m magasak… (ez több mint egy mai 10 emeletes panelház); a lovagi páncél ebben a korban még nem kovácsolt acélból volt volt, hanem bőrből vagy láncszemekből "font"…; stb. És ahogy Fülöpben egy abszolút pozitív figurát rajzol elénk, úgy Williamben meg egy abszolút negatívat: az hogy ez az ostoba mészáros erősen vallásos és minden mészárlása után megretten a várható túlvilági büntetéstől, nos, ettől nem a jellemrajza lesz összetettebb, hanem egész alakja válik egy rossz skiccé.
(2010 körül)

3 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Ken Follett: A katedrális

Hatalmas elvárásokkal kezdtem el olvasni, aztán koppantam. Minden volt benne, amit szeretek, történelmi regény, papság, mindenféle, aztán 100 oldalanként untam, haltam meg.
Aztán mégis szerethető volt a történet egyben, érdekelt mi történik, mi merre halad, ki- mit tett ki ellen és miért, de úgy éreztem, hogy minden valós történés közé bekerült legalább 50 teljesen felesleges oldal.
Nagyon megosztó könyv lett, egyedül magamban vívódok, hogy akkor jó volt, vagy sem.
Majd biztos végigolvasom a trilógiát, de nem ma :D

>!
bokrichard
Ken Follett: A katedrális

Utólagos értékelésírás következik! Eleinte nagyon féltem a terjedelme miatt. Akkoriban az a sztereotípia élt bennem, hogy biztos a XII. század nem lesz annyira izgalmas, hisz lássuk be, hogy a XX. századhoz képest annyi minden nem történt. De Ken Follett általam olvasott első könyve elvitt engem abba a világba. Abba a középkori Angliába, ahol a vallás irányít, ahol céhrendszerekben szervezték a munkákat, ahol egyszerű anyagokból, egyszerű munkáskéz készítette ruhákba öltözködnek. Egy korba, amiben érdekházasságok köttetnek a béke és a megélhetés miatt, ahol a papok, perjelek, és egyéb vallási fők titkokat őriznek, és vagyonokat halmoznak fel önző hatalommániájuk kiteljesedése érdekében. Epikus terjedelemben epikus mennyiségű szereplő, akiket az elején nehéz volt koordinálnom fejben, de a harmadára mindenki a helyére kerül, és kialakulnak bennem az imádom/utálom érzések. Amik nagyon erősek, mivel a szereplők is azok. Sokak nyomorognak, sokak nyomorgatnak, sokak eltipornak, sokak létrehoznak, sokakat szánunk, és drukkolunk értük, sokakat mi magunk a puszta kezünkkel ölnénk meg. Rengeteg a vér, az erőszak, a szex nyers, állati elementáris prezentációban tálalva. És még lehetne részletezni, de inkább olvasni kell, és nem elrettenni attól a téglamérettől, ami szembejön. Mert beránt, és nem hagy kiszabadulni a végéig.

>!
Dark
Ken Follett: A katedrális

Befejeztem :-)
Sose gondoltam volna, hogy én egy ilyen hosszú, ráadásul történelmi regényt elolvassak. Sose érdekeltek, meg különben is hosszú és unalmas és minek az nekem.
De aztán megnéztem a könyv alapján készült sorozatot… Elvesztem. Eldöntetett, nekem ezt olvasnom kell. A kapcsolódó kihívás pedig megadta a végső lökést is, lett még egy motiváló tényező, ha saját magam és a méret miatti ellenérzéseim legyőzése nem lett volna épp elég.
A film miatt a történetet ismertem. Vagyis elég naiv módon azt hittem. Pedig más. Nagyon más. Ha filmes élmény után olvasom a könyvet, a szereplők a filmbéli színészek képében jelennek meg lelki szemeim előtt. De itt nem. Nagyon másképp képzeltem el az egyes embereket, a helyeket, az épülő katedrálist… Fura volt és borzongató. Follet bácsi tud valamit.
Teljességgel magával ragadott a történet, ott drukkoltam Jancsinak és Alienának, amikor kerülgették egymást, Fülöpnek, amikor bajban volt a perjelség, elpityeredtem, mikor meghalt Ágnes… Sok-sok számomra ismeretlen szót is tanultam, annyira nem vagyok tisztában az egyházi szakszavakkal, nem tudtam például mi is az a miniátor, de legelőször a perjel kifejezés is ismeretlenül hangzott.
Jó könyv ez, szegényebb lenne az életem enélkül az élmény nélkül. Örülök, hogy rátaláltam, és sikerült rávennem magam, hogy belefogjak. Kedvenc könyv lett, pedig ilyen elég kevés van.

10 hozzászólás
>!
Lazacc
Ken Follett: A katedrális

Nekem nagyon tetszett. Négy nap alatt befaltam :-)
Jöhet a folytatás!


Népszerű idézetek

>!
Mircsi 

Nem sok ember akad, aki kimondja azt, amit gondol, és azt teszi, amit mond.

430. oldal

>!
Izolda +SP

A konyha olyan mocskos volt, hogy felgyújtatta, és újat építtetett.

946. oldal

Kapcsolódó szócikkek: konyha
2 hozzászólás
>!
csillagka P

Legkorábban a gyerekek jöttek el, hogy lássák az akasztást.

(első mondat)

5 hozzászólás
>!
Mircsi 

…feladni a boldogságot, az olyan, mintha kincseket szórnál a tengerbe. Sokkal rosszabb, mint bármilyen bűn.

14. fejezet

>!
padamak

A túlzott büszkeség nagyon elterjedt bűn, de egy ember túlzott alázatossággal is meggátolhatja Isten akaratának megvalósulását.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság · büszkeség
>!
Maya

A rajzolás mindig csodának tetszik azok szemében, akik nem értenek hozzá.

429. oldal

>!
padamak

Miért kellemetlenkednek az emberek, amikor anélkül is annyi baj van a földön?

392. oldal

>!
Enola87

Az embernek mindig haszna van abból, ha megért valamit.

719. oldal

>!
Maya

Ha az embereknek nincs elég dolguk, olyan lustákká válnak, hogy azt a kevés munkát, amit elvégeznek, azt is csak gányolják.

121. oldal

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Kingsbridge–trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Vavyan Fable: Mesemaraton
Borsa Brown: A maffia gyermekei
María Dueñas: Öltések közt az idő
Guillaume Musso: Holnap
Cornelie C. G.: Talán mindörökké