Víziboszorkány 12 csillagozás

Kemény János: Víziboszorkány Kemény János: Víziboszorkány Kemény János: Víziboszorkány Kemény János: Víziboszorkány Kemény János: Víziboszorkány

A tragikumában tipikus sorsú erdélyi író életrajzi és fejlődésregényében az erdélyi nép nagy és erős asszonyai egyikének állít emléket. Erdély legszegényebb és legvadregényesebb vidékén, a Máramarosi Havasokban bontakozik ki Jolka élete, aki a korai, 19. századi kapitalista vállalkozó ritka példáját testesíti meg a Kárpát-medencében. A regény új kiadása nem csekély újdonságot jelent majd a mai olvasók számára. Hiszen a téma, a helyszín és az ábrázolás módja egyaránt egyéni és újszerű, ugyanakkor magán viseli a sokat próbált Kemény János élettapasztalatát és emberi humánumát. „A Víziboszorkány nem a teljességre törekvő társadalomrajznak vagy a jellemábrázolás mélységeinek, hanem a jóízű, anekdotikus elbeszélésmódnak (Jókai, Mikszáth), a friss, érzékletes tájleírásoknak, jellemzéseknek kőszönhetően érdekfeszítő regény. S válik nemcsak az életmű fontos állomásává, de a két világháború közötti erdélyi irodalom más darabjai felé átcsábító,szerethető olvasmánnyá is" (Vallasek Júlia).

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2013
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789736653582
>!
Mundus, Budapest, 2007
244 oldal · ISBN: 9789639501577
>!
Kriterion, Bukarest, 1990
290 oldal · ISBN: 9732601426

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Kemény János: Víziboszorkány

Kemény János nevével nem most találkoztam először, könyvtárba, antikváriumba járó, könyvvásárló ember vagyok, de voltaképpen egy könyvét sem tudtam volna megnevezni, sőt, még korban, térben sem tudtam volna elhelyezni.

A napokban néztünk Szerelmetesfeleségtársammal egy dokumentumfilmet A funtinelli boszorkány-ról, (itt megnézheted) és abban említette Bartha József lelkész úr Kemény János jelen könyvét. Gyorsan utánanéztem, a moly.hu-n igen jó értékelést kapott a regény, (95%-a tetszési indexe), bár tény, hogy mindössze tizenegyen olvasták. Ahogyan az is tény, hogy Kemény többi könyvét még kevesebben.

Kemény János erdélyi író volt. Bárói családból származott. Abból a Kemény családból, amelyik Kemény János fejedelmet és Kemény Zsigmond írót adta a világnak. Nem csupán irodalmár volt, hanem önvagyon-feláldozó színházi ember is: alapítója nagy hírű Erdélyi Helikonnak és a vásárhelyi Székely Színháznak. Gyakorlatilag az erdélyi kulturális élet legnagyobb mecénása volt. Például az ő támogatása nélkül Szerb Antal nem írhatta volna meg A magyar irodalom története című díjnyertes munkáját. A szocialista rendszerben, az ötvenes években szénégetőként volt kénytelen dolgozni. Marosvásárhelyen hunyt el, 1971-ben, sírja, ahogy egyébként Wass Alberté is, a marosvécsi Kemény-kastélyban van, mintegy három órára az Istenszékétől, annak lábánál, a Maros mellett.

A jelen regényét, mely öt kiadást ért meg, 1965-ben írta.

EGY KIS ÖNKÉNTELENÜL ALJAS BEVEZETŐ
A regénnyel az az alapvető bajom, amit már érintettem a bevezető bevezetőjében: Wass Albert A funtineli boszorkány című fantasztikus opuszával kapcsolatban hallottam róla. S nem véletlenül azzal kapcsolatban. Ember legyen a talpán, olvasó a maga foteljában, heverőjén, kerti padján, vagy akármijén, aki ismerve Wass művét képtelen nem arra gondolni Kemény ezen regénye olvastán.

Kicsit olyan ez mint a keleti mesében, amikor valaki úgy nyerhet csak el valamit, hogy egy napig nem gondol az elefántra, majomra, szóval egy adott dologra. Megvan? Próbálj meg nem gondolni valamire, amit eszedbe juttattak! Ha működik, tiéd a jutalom! (Csak szólok: ugyan, dehogy, fittyfenét fog működni!)

Azonban a magas labdát maga Kemény János adta. Wass regénye 1959-ben jelent meg a Kelemen havasokban, az Istenszéke közelében magányosan élő, szép, formás, jó lelkű leányról, Nucáról, aki szörnyen csodálatos képességekkel bír, s a hegyi emberek segítik őt…

Nem mondom, hogy Kemény lenyúlta Wass sztoriját, mondván, hogy az előbbi azt már úgyis Amerikában követte el, és esély nem látszott, hogy a távollétében halálra ítélt gróf regénye lássa Erdélyt, hát megírta ő is a maga verzióját. Amit Kemény János emberi értékéről írtam, ezzel a verzióval nem férne össze. Talán az lehet a megoldás, hogy a Kelemen-havasokban, Istenszéke környékén közismert lehetett a havasi lány története, és a közszájon forgó történet mindkét író képzeletét megragadta. A Kemény család egyik kastélya ma is Marosvécsen áll (bizarr módon Kemény János unokája bérli a család kastélyát a román államtól és szállodát üzemeltet benne), az Istenszéke lábánál.

(Az eredeti bejegyzésben itt képek vannak az Istenszékéről. Csak mondom.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/10/04/kemeny_janos…

De nem leszek rest hozzátenni, hogy bár vannak szembeötlő azonosságok Wass Albert Nucája és Kemény János Jolkája között, legalább ugyanekkora különbségekkel is szembe kell néznünk mind a főszereplők jelleme, mind a cselekmény, mind a mondanivalót illetőn. Ennek ellenére nem távozik az érzés, hogy a két regény főhőse ugyanaz a személy, csak, hm, hogyan is mondjam, a két író két története az adott személy életének két irodalmi alternatívája.

A KÖNYV STLUSA
Előre bocsátom: nem olvastam még mást Kemény Jánostól. Ahogyan azt is, hogy úgy en bloc kedvelem a 20. századi erdélyi írók stílusát. Ugyan egyáltalán nem egykaptafa, de van bennük valami egyöntetű szépsége a nyelv használatának, a természet és az alakok szeretetteli kezelésének. Ha az olvasó ember Tamási Áron, Nyírő József, Karácsony Benő, Wass Albert, Sütő András vagy éppen Kemény János könyvét veszi a kezébe, valahogy egyből meg tudja mondani, hogy történelmi Magyarország mely tájegysége gyermekének az írását olvassa. Anélkül, hogy egyformák lennének az írók művei. Tán egyként hat vissza rájuk a földrajzi környezet, a történelem által rájuk kényszerített közös sors (még ha egészen más jutott is kinek-kinek,; még mielőtt valaki a fenti névsor ellen kijátszaná a Wass–Karácsony-kártyát). Ki tudja?

Kemény János is, hogyan is mondjam csak, igen: szépen ír. Egyáltalán nem tart távolságot semelyik alakjától, lett légyen bármelyik nemhez, nációhoz tartozó. Igaz ugyan, ahogy éppen most olvastam, a szocialista rendszerben, amelyben Kemény a regényeit megjelentette, a magyar szerzőknek kisebbségként mintegy kötelező volt a Romániában élő népek közötti harmóniát beleszőni a történeteikbe. (Wass Albert A funtineli-t már Floridában írta, tehát rá ez a kényszer nem vonatkozott, a „létező” szocializmust hazájában ő már nem tapasztalta meg, tehát nála fel sem merülhet a kényszer gyanúja sem.) Ellenben azt is olvastam, hogy ez a nációk közti harmónia a Havasokban élő emberek között valóban létező, élő kapcsolati lap volt. Érdekes párhuzam még egyébként Wass és Kemény regénye között, hogy a saját nemzetségüket simán merték mindketten negatív szerepben feltüntetni: Wassnál gyakorlatilag csak a grófi család magyar, s bár a vérük szerint nemesek, a viselkedésük szerint koránt sem. Keménynél a dúvad, magyar erdész-apa veri félholtra a lányát, akit egy román plájász (hegyi pásztor) fogad be és ápol egészségesre. Vagyis mindkét író jelzi, hogy a nemzetiség kérdésének semmi köze az emberséghez és még kevésbé ahhoz, melyikük Ember és melyik nem az, csupán genetikusan emberszerű biomassza.

A könyv olvasmányos, cselekményes, nem ül le, nem akadozik, nincsen benne verejtékszag. Az alakok nem mondvacsináltak, nem papírmesék és nem klisések. A cselekményvezetés, a motivációk hihetők. Mindezzel együtt az írásában van valami bájosan, megbocsátható naivitás. Nem bárgyúság, hanem valami olyan (ide nem illő hasonlattal) különbség mint Bud Spencer és Terence Hill filmbeli pofonjai között: Spencer toppant és ott mint a cövek, lesújt és az ellen röpül mint alacsonyan szálló hidroplán. Hill fürge mozgású, testcseles, ha üt, nem pöröly, de mert gyors, a végeredmény ugyanaz. Valami ilyesféle a különbség.

De egyáltalán, ugyan adja magát az összehasonlítás, ám miért lenne szükséges ezen lemérnünk, amit olvasunk? Rendben, az eddigiekkel elraktuk a Víziboszorkány-t a megfelelő fiókba, betájoltuk, megvannak a viszonyítások, nézzük most önmagában állva!

S akkor most lassítsunk le egy cseppet! Mert mindaz, amit eddig elmondtam a párhuzamokról, úgy a könyv harmadánál-negyedénél semmissé lesz. Puff neki! Wass Albert Nucája egy, a természettel harmóniában élő, majd kizárólag a hasonszőrűek körében mozgó, mindvégig szerethető, misztikusságában tragikus alak. Nuca nem lesz törtető, erkölcstelen, ő mindvégig azt a tisztaságot képviseli, ahogy a könyv elején megismerjük.

Kemény János Jolkája nem ilyen. Jolka nem rossz ember, csak sorozatosan rosszul, meggondolatlanul dönt, majd belekeseredik a döntéseiből fakadó következményekbe.

(Emitt meg kihagytam egy hosszabb szakaszt. De amott elolvashatod ám!)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/10/04/kemeny_janos…

Jolka aztán, a döntései törvényszerű következményei miatt pragmatikussá válik. S ezáltal a könyvben is kihangsúlyozott jellemdeformálódásom megy át. Borzasztó, bár így a 21. század elejének megfelelő ember lesz belőle: célratörő, praktikus, okos, mindenen átgázoló, mások véleményére teljesen fittíet hányó üzletember, akinek akinek mindenki más csupán eszköz valamire.

JOLKA TÖRTÉNETE
Egyvalamivel semmiképpen nem vádolható Kemény hősnője: a jellemfejlődés hiányával. Tizenhat évesen ismerjük meg. Az Istenszéke alatt él a megalkuvó, küzdésre képtelen édesanyjával, a vadállat, egyáltalán kedvelhető, erdész édesapjával. Egy szerelemnek hitt érzésből fakadó, meggondolatlan és buta lépése következményeként az édesapja összeveri Jolkát, majd kidobja otthonról. Felütésnek és indulási alapnak a későbbiekhez pompás ez a történet. Sok mindent megelőlegez és megmagyaráz. Jolka házasságát is, majd a házasság borítékolható megfeneklését is, egy szekérderék gyerekkel tarkítva.

A történet innen vált egy nagyot. Jolka nem éppen hatvan-hetven kiló tépelődő, teszetosza nyávogásból áll. Mert okos, gondolkodó típus, a korát és a feminista mozgalmat megelőzve vállalkozásba fog. De nem ám varrodát vagy bölcsődét nyit, hanem szálfákat tutajoztat le a folyón, és úgy fogja a tutaj kormányát, ahogyan az férfiban is ritka.

Ám annak, hogy szemei előtt csak a céljai megvalósítása lebeg, jellemtorzító következményei lesznek. Akkor is, ha a célok a túlélést szolgálják, és akkor is, ha messze nem csupán önmaga túléléséről van szó: ott van a hat gyereke, akiket magával vitt, amikor a férjét elhagyta.

A jellemtorzulás ha nem is egyenesen vezet a végső eseményekhez, de mindenképpen okozója annak: Jolkának vannak, lesznek hűséges emberei, de igazából nem maradnak emberi kapcsolatai. Vannak, akik mindvégig ott maradnak mellette, de már őket sem tudja másként, csupán mozgatandó bábúként kezelni.

A funtineli Nucája nem tehet arról, ami vele történik, mintegy irgalmatlanul kibabrál vele a megkerülhetetlen sorsa. Keseredik ő is, a lelkét menthetetlenül meggyűri mindaz, ami történik vele, de a tartása mindvégig megmarad. Abban a pillanatban, amikor egy pillanatra elveszíti, akaratlanul is iszonyatos tragédia okozójává válik.

Jolkával nem történik hasonló. A maga tragédiája neki is meg van (ugyan kinek nincsen?), de dramaturgiailag igazából nincsen semmi szerepe nincsen.

A REGÉNY HIBÁI ÉS ERÉNYEI

(Itt van a lényeg. Vagyis ott. Az igazság mindig odaát van, ugyebár. Mégpedig az alábbi linken:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/10/04/kemeny_janos…

>!
Kriterion, Bukarest, 1979
272 oldal
Jaina>!
Kemény János: Víziboszorkány

Kedvenc könyvtárosom ajánlására vettem ki ezt a könyvet, szerintem magamtól a borítója alapján soha nem emelem le a polcról. Néhány oldal után magával ragadott Jolka története, alig tudtam letenni. Nagyon szerettem :)

Seres_Éva_Mónika >!
Kemény János: Víziboszorkány

Végtelenül jó történet volt, imádtam, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Mai szemmel egy ilyen régi történetet olvasni, nem sejtettem, hogy ilyen hatással lesz rám. Kár hogy nem lehet tíz csillagot adni, mert tuti 13 at adnék :D
Az elején furcsa volt a történet, nem tudtam eldönteni tetszik vagy nem, csak sodródtam az eseményekkel. Jó sok éve a polcunkon van, végre neki fogtam, mert a címe mindig csigázta a fantáziám. Egy egész élettörténet rajzolódott ki a könyvben, a Jolkáé, különleges és nagyon nehéz sorsa, élete volt. Nagyon sok küzdelmen ment át, igazán kitartó, tiszteletreméltó személyiség. Kerestem, hogy van e valami valóságalapja a könyvnek, sajnos nem találtam róla információkat. Az erdővilág csodás leírása a könyvben, csodálatos volt. Kicsit féltem a tutajos leírások miatt, a könyv felénél azért imádkoztam csak ne legyen ő is tutajos, de az lett. Még azt is szerettem a könyvben a fa szállítmányok útleírását, velük együtt izgultam, hogy épségben megérkezzenek. Nekem a könyv vége egy egész más világ volt, a tutajos világhoz az erdőhöz képest, mégis úgy gondolom így volt kerek a történet. A könyv felénél már azt éreztem, nem tud ujjat mondani, a könyv végéig az író, nekem, azon gondolkodtam mivel fogja fent tartani az érdeklődésemet, mégis sikerült neki. Végig izgalmas történet volt. Nagyon szeretem az olyan filmeket, könyveket, történeteket ahol egy egész élet játszódik le, gyermekkortól, az ember haláláig. Számomra nagyon kedves könyv lett, Jolkát sosem fogom elfelejteni, a kalandjait, a nehézségeit, a bátorságát, a küzdeni akarását. Mindenkinek ajánlom, csodás író, csodás könyv.

DTimi>!
Kemény János: Víziboszorkány

Erről a könyvről nehezen tudok értékelést írni. Ki vagyok én, hogy csak úgy belerondítsak a prózai mondatokkal. Ahogy a szerkesztő is írta ez egy regény-ballada. A havasok világa, havasi emberek kemény, kegyetlen harca az élettel, világgal.

eriksa>!
Kemény János: Víziboszorkány

Kemény János nagyon szépen ír az erdélyi tájakról,hasonlóan Wass Alberthez.(de mégsem olyan szépen) Szerettem ezt a könyvet, szerintem nagyon szép olvasmány!

nyolcadikutas>!
Kemény János: Víziboszorkány

Kevésbé ismert, de zseniális remekmű, mely számomra leginkább Wass Albert munkásságához közelít. Egy használt kereskedésben bukkantam rá, gondoltam, teszek vele egy próbát. Megérte. Maradandó emlék.

Téglagyári_Megálló>!
Kemény János: Víziboszorkány

„Lesz, ami lesz” alapon vettem le a könyvtár polcáról, de nagyon jól tettem. Nagyon jó regény, sokkal jobban bejött, mint Wass stílusa.

Gádorka>!
Kemény János: Víziboszorkány

Egy kihívás miatt kezdtem el olvasni a regényt. Nem bántam meg. Élveztem az olvasást.
A 19. században játszódik, a Máramarosi havasokban az erdélyi író regénye. Az ott élő emberek, ezen belül is a favágók, tutajosok nehéz életét mutatja be egy asszony életútján keresztül. A regény nyelvezete szeretnivaló. Élményszerűen megjelenteti a a havasok, az erdők világát, állatait, erdőit. Végig kíséri a fakitermelők munkáját, a tutajosok érdekfeszítő utazását a fák szállítását, küzdelmeiket a természeti és emberi akadályokkal szemben.
Szereplői egyszerű emberek. Tisztelik a munkáltatójukat, aki a megélhetőségüket biztosítja, mellette állnak, de nem szeretik. Nekem is furcsa, hogy az író elismeri a főszereplő Jolka érdemeit, küzdelmeit, de nem állítja be szerethető embernek. Kemény, megfontolt, munkája révén meggazdagszik, örömtelenül gyűjti a pénzét, ékszereit. Az embereket, akik érdemlik megbecsüli, de szeretni csak nagyon kevés embert tud, még a családján belül is.
Nagyon érdekes olvasmány.


Népszerű idézetek

Bece>!

Amikor a hóolvadás után, tavasz jöttén a Sztézseris szélén felcsilingelt az égbe az első furulyaszó, mint lépszállító méhész nyomán a méhek, úgy indultak el a Havas minden tája felől a legények az erdészleány után.

bírlak>!

A hitetlenkedők nem voltak rosszindulatú emberek, sem irigyek, csupán maradiak, akik csökönyösen ragaszkodtak a megrögzött babonákhoz, az ilyenekhez is, hogy a Tatár-szikla alól fát kihozni lehetetlenség, istenkísértés.

103. oldal, Harmadik rész - Megbolydulnak a fenyvesek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hajdú Farkas-Zoltán: Ki ez az ipse?
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wass Albert: Kard és kasza
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Bálint Tibor: Zokogó majom
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Méhes György: Gina
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Bleeding Bride: A téboly kertje
Lőrincz György: Áldozatok