Kedves ​Ismeretlen 62 csillagozás

Kemény István: Kedves Ismeretlen

A Kedves Ismeretlen nevelődési regény: Krizsán Tamás története, azaz bukdácsolása a gyerekkorból az ifjúságig. Az élet díszlete ugyan kisszerű, egy Budapest környéki település se város se falu világa, de a célja annál nagyobb: Tamás családjának minden tagja az élet végső értelmét keresi, így jó fiúként ő sem tehet mást, mint hogy követi a családi hagyományt, és a maga egyszerű módján nekivág az Ismeretlennek. Kemény István új könyve kalandregény is. Tamás próbálja megismerni a világot és az embereket, de akármilyen naiv, hamar rá kell jönnie, hogy az emberek minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy félreértsék egymást. A Kedves Ismeretlen olvasható történelmi regényként is: Magyarország elmúlt négy-öt évtizedéről is szól egy olyan nemzedék szemszögéből, amelyik felnőtt fejjel élte át az úgynevezett szocializmus összeomlását, miközben sírt, nevetett, szeretett, vagyis megtalálta élete értelmét.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2009
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426625

Enciklopédia 14


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

„Azért vettem ki a könyvtárból ezt a könyvet, mert Kemény Lili apja írta, és ettől érdekes lett, de nem bántam meg. Legfeljebb azt, hogy napokig semmit nem tudtam csinálni csak olvasni. Olyan volt mint régen a Három testőr meg a Pármai kolostor, teljesen benne lehetett élni. Nem tudjátok, a regény beli Emma, aki nyilván az író felesége, nem ír szintén? Mert a regényben benne van, hogy igen, de nem tudom, az életben hogy hívják.”

Ez az olvasói értékelés* minden középkorú (lányos apuka) író álma lehetne – eltekintve attól, hogy az olvasó nem vette meg a könyvet. Egy diák előítéletektől mentes, rajongó sorai, bár spoiler.

A regényről született profi recenziók már nem ennyire lelkesek, mert bár Bárány Tibor az ÉS-KVARTETT-ben** ezt mondta róla:
Terítsük ki a kártyáinkat: szerintem a Kedves Ismeretlen az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb magyar regénye. Sőt, egy valódi közönségsiker lehetőségét is magában hordozza: olyan kultuszkönyv is lehetne belőle, amilyen az Iskola a határon vagy az Utas és holdvilág.
Ugyanakkor Károlyi Csaba ugyanott, 10 lehetséges pontból csak ötöt adva lehúzta:
Sok jó jelenetet találtam a regényben, de az egész nem állt nekem össze. A zárványszerű, töredékes fejezetekben nem jutunk ötről a hatra. Ami itt megfogalmazódik számomra, az a nagy-nagy törekvés ellenére nem tud nagyszabásúvá válni. Ahogy Ottliknál az Iskola egy világegész, úgy itt a Könyvtár nem az. Engem idegesítettek a párbeszédek is, sokszor banálisak, túl szimplák. Zavart ennek a valóban arctalan narrátornak a magyarázkodása is, ez helyenként didaktikus volt. A családi jelenetekben pedig éreztem valami szirupos hangvételt. Kemény költészetét nagyra tartom, erre a regényre viszont egyszerűen haragudtam.

Szerintem a lehúzás jogos, ez a regény „írásszakmailag” nincs jól megírva spoiler, az első részben néhol hosszadalmas, a második részben néhol érdektelen, a karakterek némelyike papírízű és fölösleges, stb. Ennek ellenére nekem tetszett, alig tudtam letenni, négy nap alatt elolvastam a több mint 450 oldalt, és a végén még katarzist is éreztem, mert hajlamos vagyok az érzelgősségre. :)

A Kedves Ismeretlen tulajdonképpen három nap története: egy húsvéti rokonlátogatás, egy erdei kirándulás és egy könyvtári karácsonyi buli alkotja a három fő pillérét – ezek az 1970-es és 1980-as években játszódnak, s ezekből ágaznak el a további történetek, amelyek végül az epilógusban a könyv megírásának jelenébe, 2008-ba jutnak el.
A helyszín Budapest, leginkább az Országos Széchenyi Könyvtár várbeli épülete, és Nyék, egy Budapesttel határos kisközség.
A szereplők Krizsán Tamás családja – szülei, testvérei, egyéb rokonai – , valamint Tamás barátai, és egyéb ismerősei, akik valamilyen módon mind az OSZK-hoz kötődnek. (Könyvtáros-regény!)
A történet az én értelmezésemben arról szól, hogy egy kisfiú, majd kamaszfiú, valamint az ő gyermekkori szerelme és későbbi felesége (Emma) hogyan látta a Kádár-rendszer Magyarországát, milyen komplexusok alakulhattak ki bennük, és hogyan lehetett ezekkel együtt élni. (Igazából ebben a könyvben minden szereplőnek komplexusai, tévképzetei vannak: van aki ördögnek, van aki művésznek, van aki ravasz túlélőnek, van aki áldozatnak, és van aki egy nagy senkinek képzeli magát.) Az a lábszagú, dögunalmas és hazug, de mégis élhető világ nekem is gyerekkori emlékem, ismerős minden képe, mozzanata, ezért biztos, hogy elfogult vagyok a könyvvel szemben.
És szól ez a könyv arról is, hogy lehetséges-e megőrizni, és valamilyen módon beteljesíteni a gyermeki álmainkat, vágyainkat? spoiler
A kritikusok Szerb Antal és Bartis Attila műveivel rokonították ezt a könyvet, nekem Kőrösi Zoltán mesés történetei jutottak róla az eszembe. Akik szerették az ő könyveit, azoknak tudom jó szívvel ajánlani – és persze a tiszta szemű és szívű diákoknak, valamint Kemény Lili rajongóinak. :)

* spoiler
** spoiler

1 hozzászólás
Vágó_Dániel>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Azért vettem ki a könyvtárból ezt a könyvet, mert Kemény Lili apja írta, és ettől érdekes lett, de nem bántam meg. Legfeljebb azt, hogy napokig semmit nem tudtam csinálni csak olvasni. Olyan volt mint régen a Három testőr meg a Pármai kolostor, teljesen benne lehetett élni. Nem tudjátok, a regény beli Emma, aki nyilván az író felesége, nem ír szintén? Mert a regényben benne van, hogy igen, de nem tudom, az életben hogy hívják.

Che P>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Élénk és mindent átszövő humorral van átitatva a könyv, ami azonban nem volt annyira harsány, hogy elsodorjon olvasóként. Végig „kedves” volt a történet, ám minden ezirányú törekvés ellenére csak helyenként volt „vagány”, de ez egyáltalán nem zavart. Meglepően jó könyvnek tartom, tetszett a regény! Tinédzserként valószínű még inkább bejött volna, de így is élményszámba ment.

Mafia I>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Voltak benne gyönyörű mondatok, elképesztő gondolatok, zseniális karakterek. Mégis végig az volt az érzésem, hogy nem nekem szól, hanem valaki másnak, nem is nektek, hanem egy meghatározott közegnek, mondjuk az OSzK könyvtárosainak, vagy azoknak, akik Krizsán Tamás idejében voltak fiatalok, nem tudom. Többet vártam, az tény.

1 hozzászólás
Izolda P>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

A bátyámtól kaptam karácsonyra, de csak most sikerült végre elolvasni. Kicsit riasztott a mérete. :D
Jó regény, jó történettel, nagyon találó, szellemes mondatokkal. Tetszett.

Hegerobin>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

A kétharmadáig nagyon élveztem, mind a történetet, mind a magamban Kemény-lírával azonosított költői (ha úgy tetszik) betéteket. Minden fejezet kerek volt a maga módján, a gyerekkor leírásában akár novellákként is lehetett gondolni a fejezetekre, ami így hajtotta is előre a dolgot, a kis csomagok bontogatásának izgalma mindig átrántott a következő fejezetre. Aztán jött a második fele a könyvnek, ami eleinte még a hasonló elven működött, de aztán Kornél és Gábor szálával egy idő után ráálltunk egy vonalra, ahol már a költőiség is kiveszett, csak az alterség és a művészlét elviselhetetlen könnyűsége állt a középpontban, mindezt egy szövevényes ismeretségi kör ide-oda kavargatásával felszínen tartva. Ha úgy nézem, hogy ez egy novellafüzér, akkor a legtöbb történet nagyon tetszett, teljesen beszippantott és elvarázsolt, de az utolsó, egybefüggőnek tekinthető, mondjuk 150 oldalas történet teljesen érdektelen volt, leszámítva egy-egy visszakacsintást a korábbi részekre. De ahogy a novelláskötetekben is mindig vannak gyengébb darabok (még ha nem is 150 oldalnyiak), úgy itt se éreztem, hogy a csodálatos részek értékéből levont volna a gyenge befejezés, azok önmagukban is megmaradnak szép emlékként. Biztos, hogy keresni fogom még Kemény prózáját, rövidet, hosszút, szerintem megéri keresgélni, mert egy nagyon erős prózát mutatott meg a Kedves ismeretlenben!

rétivirág>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Az a világ, amiről szólt, a nyolcvanas évek nem érdekel túlságosan, de az érzelmek és a mondatok fantasztikusak benne. Gyönyörű könyv.

liapascal>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Nagyon aranyos és szerethető könyv ez, csak sajnos nem tart semerre sem.

Szabó_András>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

A legjobb könyv, amit mostanában olvastam. Nagyon vicces volt. Meg kicsit sírós is.

bat79>!
Kemény István: Kedves Ismeretlen

Ady áthallások:
“Ezeknek a közös démona a Duna. Jó démon, csak a hatalma kevés ahhoz, hogy segítsen a rábízott roppant területen. Annyit tud tenni érte, hogy nem hagyja magára. Ezért időnként meglátogatja, végighallgatja panaszait, együtt érez vele. Elbeszélget a rábízott lelkekkel. Suttog nekik. (…) Sietett, hogy ma éjjel is feltöltse szépen a vízgyűjtőjét. Meghallgassa az embereit, segíteni ne tudjon rajtuk, de kicsit szeresse őket.” (140, 142. o.) – Vö. Ady: A Duna vallomása.
“(…) bámulni a rettenetes, vörös, csonka holdat, rettegni, fázni, és nőni, nőni, nőni, hogy ne legyek már gyerek.” (146. o.) – Vö. Ady: Kocsi-út az éjszakában.


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Doktor úr, meg kell hogy mondjam magának, a halállal kapcsolatban nekünk a nejemmel kizárólag rossz tapasztalataink vannak.

107. oldal

1 hozzászólás
Izolda P>!

Negyvenméteres zsinór volt a telefonhoz, hogy az egész lakásban lehessen használni, és elég legyen minden második nap letekerni a bútorokról.

179. oldal

csillagka P>!

Szókratésznek sem voltak művei, tehát Patai is lehetett ettől még filozófus

85. oldal

8 hozzászólás
Mafia I>!

Állt és üres tekintettel bámult a semmibe. A szeme elé könyvet tartott, hogy a távozó lelket valamivel felfogja.

300. oldal

Szelén>!

Kozmikus méretű keleti oldala van a budai hegyeknek. Beletartozik a város teljes nyugati panorámája. Farkasrét, Szabadság-hegy, János-hegy, Hárs-hegy, az egész vonulat. Ez nem is csak egy városrész: inkább egy külön szférája a városnak. A hegyi Budapest. Négyszáz méter magas falként zárják el a budai hegyek a várost. Túl rajtuk szép rendben ott sorakozik az egész földkerekség. Hevenyészett sorrendben: Budakeszi, Zsámbék, távolabb Bécs, Fekete-erdő, Párizs, Atlanti-óceán, Egyesült Államok, onnantól már napsütés, Csendes-óceán, Szibéria, onnantól megint sötétség, Moszkva, Debrecen, Zugló, Belváros, Duna és megint a könyvtár.

18.

Szelén>!

Akinek a csuklója össze van vagdalva, annak nem szabad félreérthetően fogalmazni.

421

vargarockzsolt>!

A Nagyok a könyvtár Nagyjai voltak. Négyen voltak, de ötöt értek. A Vén Heltai volt az Ady-kutató. Látta Adyt a halálos ágyán. Az öreg Misztóthy volt a Kosztolányi-kutató. Ő Kosztolányit látta a halálos ágyán. Az idős ifj. Rimányi a Babits-kutató volt. Ő Babitsot látta a halálos ágyán. Olbach bácsi volt a Szabó Dezső-kutató. Szabó Dezsőnek nem volt halálos ágya, mert úgy végezte, mint egy kutya. Egy árokban. Ott látta Olbach bácsi. […] Az ötödik személy, akit a négy Nagy együtt kitett, egy komplett Hamvas Béla-kutató volt. Mind ismerték és szerették Hamvas Bélát. A könyvtári rossz nyelvek szerint szerény lehetőségeikhez mérten egyengették is az életútját, ami tekintve a nagy gondolkodó meghurcoltatását, internálásait és művei síron túl is tartó elhallgatását, bizony gonosz megfogalmazás.

11. oldal

Izolda P>!

– Ásótok van?
– Van.
– Lapát?
– Az is.
– Betemetsz, ha elásom magam?

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ásó · lapát
vargarockzsolt>!

De csak a Kicsik jöttek. Kissé berúgva, mint ilyentájt már mindig. Szabó, a Pilinszky-kutató, Dervis, az Újhold-kutató, Ócsai, a Gál Ervin-kutató és maga Gál Ervin. Ők voltak a Kicsik. Könyvtári státuszban, kissé félreállítva, de legalább kitűnő társaságban, életfogytig. Savanyú rókák.

20-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gál Ervin
Hegerobin>!

Az enciklopédisták, ha jó kedvükben voltak, ilyen szép tiszta estéken megtippeltek egy fénypontot a hegyen: márpedig ott az a fény nem lehet más, mint a Géza király utca három! Rendben van, kiváló. Megkötötték szépen a fogadásokat. És akkor a társaság egyik fele itt maradt a fele piával a Palota mellett, és mereven figyelték azt a fénypontot. Egyszerre mindig kettő bámult. Nehogy elveszítsék. A többiek meg felmentek taxival a megtippelt helyre, ebben az esetben a Géza király három elé, és tűzjelzést adtak a lentieknek. Például felgyújtottak egy kukát. Ha jó helyen gyulladt ki a kuka, valaki nyert. És akkor aztán ez a valaki fizetett az Ida presszóban, ami nyitva volt éjfélig, mint ma is különben. […]
Gyorsan arra gondoltam, hogy ez az a pillanat. Most kellene nekivágni az Ismeretlennek, kiválasztani egy fénypontot, megkeresni és birtokba venni, és erre az időre felfüggeszteni az életemet, mielőtt végérvényesen elrontok valamit, mert máris túl sok távoli fényponttal van tele az életem.

19-21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Vámos Miklós: Apák könyve
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Bereményi Géza: Vadnai Bébi
Havasréti József: Nem csak egy kaland
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Békés Pál: Csikágó
Fábián Janka: Emma évszázada
Tóth Krisztina: Akvárium