Játék ​méreggel és ellenméreggel 1 csillagozás

Kemény István: Játék méreggel és ellenméreggel

A költő írja verseiről:
Ebben a könyvben 1980–1985 között írt verseim olvashatók. Lényegében az összes. Keveset írok, igényes vagyok magammal szemben, ezért kénytelen-kelletlen kivárom az „ihletet”.
Nem irodalmár, hanem művész szeretnék lenni. Az előbbihez nincs meg a felkészültségem, és sohase lesz. Az utóbbihoz talán megvan a tehetségem, talán nincs meg – ha nincs meg, akkor ezt a könyvet életem csúcsteljesítményeként kell az olvasók figyelmébe ajánlanom, melyet már sose bírok túlszárnyalni. Ettől félek állandóan, mert megrekedni csak a halhatatlanság szintjén volnék hajlandó. Írásaimban káprázatosan szeretnék érvelni, és úgy, hogy aki megérti, csak azért ne legyen öngyilkos, mert az utolsó pillanatban mégis felismeri a sorok közé rejtett életörömöt. Nem tudom, sikerül-e ez valaha is.
Végül köszönetet mondok Mezey Katalinnak. Az ő értő segítsége nélkül ez a könyv másképp, rosszabbul jött volna létre.
Kemény István

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
142 oldal · ISBN: 963153362X

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Dün SP
Kemény István: Játék méreggel és ellenméreggel

Valamiért tetszenek nekem Kemény István versei, még akkor is, ha a legtöbbet nem értem; mindenesetre – talán a meghökkentő képek, az ebben a kötetben felfedezett személyesebb versek miatt – lassan besorol a kedvelt költők közé.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dün SP

A KÉTELYEK
Kun Árpádnak, akivel egyszer beszéltünk ilyenekről

Csak lenne legalább valami szesz itthon
Csak ne lenne ilyen relatív a siker
Csak lenne legalább már karácsony
és múlna el

Csak látnék újra egy életre szóló álmot
Csak álmomban ne aratnék félsikert
Csak lennének medvék és téli álmok
és télikert

Télen az élmények is hidegebbek
Ha most kinevet valaki – nyáron is vihog
De én nem nevethetek ki senkit – Hideg van
de szégyellem azt is, ha ásítok

Csak lennének verseim amik vigasztalnak
Csak ne vigasztalna mindenki a verseimmel
Csak lennének öngyilkossági terveim

mert senki sem ismer.

120. oldal

3 hozzászólás
>!
Dün SP

ÉJSZAKAI HIEDELEMVILÁG AZ EGYETEMEKEN

Odvas, vén tanárok
mohos tanszékeken már csak
foltos, penészes falakat látnak,
az ablak beszakad,
nyikorognak a szekrények, az ágak –

Kupacokban bomlanak a könyvek,
fél egykor róka járja körül őket
és felkapja orrát, mert a gyökerek közül
fény szűrődik ki – szőrös és ragacsos:
az öreg mókus bűzlik odúja legalján,
halkan zümmögve bomlik a fehérje…

Az erőd szélén villamos jár,
a tisztáson meg manók –
a vitrinekben bozót és
kéregkötésű sorokban állnak
M. és E. – a nagy álmodozók –

Nem messze az erdész nagylánya horkol,
nehéz függönyök védik a Holdtól –
azt álmodja, amiről tanulni kellett,
hogy fiúkat boncolnak az ágya mellett –

A lámpát égve hagyta, úgy aludt el
és odvas, vén tanárok búgnak: "Úúúgy kell!
szenilis szelekben lehet jót szunyálni,
könyvek mögé, a polcokra fölhasalva,
egérszagú tájfun kap csimbókos, szürke hajba…"

És a folyosón fülelnek az erdész kutyái.

96. oldal

1 hozzászólás
>!
Dün SP

NEM VAGYUNK EGYEDÜL

Ha kezedet belenyújtod az éjszakába
Nedves, puha szálak tekerednek rá
Nedves, puha szálak érnek hozzá
Kezedet sóhajtozva húzzák.

Oda se figyelnél nappal, Megmosakodnál,
Hihetetlen, hogy az este milyen más,
Hihetetlenül bonyolult lények
Találkahelye lesz a lélek.

Esténként kavarognak a holdak, a spermák,
A modern és ősi bádogűrhajók
Ütött-kopott tornyukban csonthűvös
Szelek borzolják az őr haját…

Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben
Nedves, puha szálak tekerednek ránk
Nedves, puha szálak, élőlények
Lelkünk gömbjét becsavarogják.

92. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Addig is
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Még: mindig
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Kányádi Sándor: Zümmögő