Kemény István költő, író 1961-ben született Budapesten. Az Élőbeszéd az első könyve a Magvető Kiadónál.
Kezdetben az ember: mint elveszett kesztyű egy zebrán. Aztán „fel és alá [járkál] az érdligeti állomáson”. Először leginkább magánember magánproblémákkal, a későbbi ciklusokban pedig leginkább az „általános”-ról gondolkodik. A tapasztalata magánból lesz köztapasztalat; ahogy közös az eredet: mindenki Káin utódja, aki – Keménynél – „nagybácsi, és csakis nagybácsi, alig-alig apa”. Az ember az ő ősbűnét hordja magában az első gyilkos leszármazottjaként. Van is vétke meg nincs is. Pluszban is van magával meg mínuszban is; pozitív és negatív közt lebeg, akár szegény nulla, amit egyik oldal sem érez magáénak A semmieset című hosszúversben. S miután megtárgyalta emberünk a halállal – az Élőbeszédben –, hogy az igazi bűnösök (nácik) mind meghaltak-e, „a szekrény alól előbújt az élet egész kisbetűs testében remegve, és óvatosan visszamászott belé…”
Élőbeszéd 23 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Kedvencelte 1
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Eleinte a versbeli Kemény olyan ember, akivel találkozik az ember tekintete, ha meglátunk egy utcán elhagyott kesztyűt. Akit nem ismerünk, de ha az érdligeti állomáson nézzük a tovahúzó vonatokat a sajátunkra várva, akaratlanul is bólintok felé egyet. Sorstárs, egy közülünk. De aztán úgy kezd csevegni a Halállal, mint egy félelmes régi ismerőssel, olyankor én is a montevideói hegyekbe mennék keresni az utolsó utániakat. A végére ő is Nulla, én pedig végképp, mert ugyan hol is vagyok én tőle.
Megragad, de még hagyja, hogy továbbsétáljak a peronon. De talán a következő köteteiben már muszáj lesz melléülnöm a padra, és egyszer majd meg is szólítom – igazi versbeszéd.
Ebből a kötetből nem konkrét versek tetszettek, hanem úgy összességében az egész. Szerintem nincs értelme szétbondtani, egyben kell rá visszagondolni. A címadó vers(?) azért mégiscsak a legkiemelkedőbb számomra – de az is a többi kontextusában igazából –, szívesen olvasnék egy komplett drámát az Élőbeszédből.
Káin nekem is egy örök kedvenc témám, örültem neki. Ez a pár vers többet adott, mint Saramago idióta regénye (bocsánat, sajátvélemény-figyelmeztetés elmaradt).
A semmieset utolsó kérdésére pedig az lenne a válaszom, hogy azért mentek vissza végül, mert egy Nullával mindenki tízszer többet ér. Nem szabad otthagyni a Nullát sem. Ha nem is „egészen”, de a semmi is kell valamiért.
Az első versek sokkal jobban tetszettek, mint a kötet zárása. A Káin téma valahogy nekem nem jött át és ezért nem is élveztem őket, a nácik pedig… Összességében nem túlzottan nyert meg.
Népszerű idézetek
Itt állok most tehát,
és tudom, amit tudok:
fölösleges fények nincsenek,
és célszerűek a romok.
Kétszer kettő pedig négy.
Ha sosem mondom el – elfelejtik,
ha túl sokszor mondom – nem hiszik el.
És gúnyolódni tilos.
76. oldal, Célszerű romok
Te, aki tudsz vezetni,
fékeznél, ha egy kesztyű
volna az útra dobva
eléd, ahol a zebrát
közlekedési lámpa
világítja be zölden,
pirosan, sárgán, vagy ha
későre jár, csak sárgán,
elhinnéd azt, hogy sün,
vagy egyéb elütött állat;
mondjuk, hogy időd volna,
kedved is lenne élni
és élni hagyni mást is,
megállni és kiszállni
a hülye sünt szapulva,
vagy észrevenni rögtön,
hogy az egy kesztyű ott csak,
mégse lépni a gázra,
ha már nem tetted addig,
hanem kiszállni, és úgy
konstatálni, hogy kesztyű,
kesztyű az útra vetve,
és mivel te állsz itt csak,
nyilván eléd vetették,
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
rájönni, hogy nem is fog,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni?
Megmondom, miért kérdem,
mert nem tudok vezetni,
és egy zebrára esve
heverek, mint egy kesztyű,
pirosan, sárgán, zölden,
ilyenkor már csak sárgán
villódzik rám a lámpa,
el is vagyok veszítve,
meg is vagyok találva,
van is párom meg nincs is,
egyedül, mint az ujjam,
akármelyik az ötből,
mert nem jelentek semmit,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni.
5-6. oldal: Kesztyű
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él:
Elfelejteni az egészet,
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
11. oldal, Szomorúan
Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér.
A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy,
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.
Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Elfelejteni az egészet
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
Szomorúan
[…] Várjál,
kérdezem egyszerűbben: mi a különbség
gyilkos és áldozat között,
hát nem együtt érnek valamit?
Élőbeszéd (34. o.)
Nincs most rád ideje a fejnek. Zúg.
Nincs most rád ideje a parknak. Zúg.
Nincs rád ideje a forgalomnak. Zúg.
Zúgnak.
A város se ér most rá. Ő is zúg.
Az éjszakai ég is elfoglalt. Zúg.
A légkondicionálók is zúgnak.
Semmi se ér most rá. Minden zúg.
Nincs idejük rád, ők most dolgoznak.
Osztozkodnak a halk morajon.
Játsszál egyedül, kis majom.
61. oldal: Kis majom
És a nagy háború, ötvenmillió halott
távolabbról nézve már csak két
későkeresztény szekta vitája,
később még az se lesz –
kérdezz ma meg tíz embert: ki
ölte meg Káint? Öt nem is hallott róla,
két díszpinty meg rávágja: Ábel.
36. oldal
Te csak sárkány voltál,
annyi ostoba fejjel,
amennyit éppen nem lehet levágni.
14. oldal: Pénz
A vacsorát főzi a Nulla,
A semmiből főzi ezt is,
De legalább nincs vele munka,
A vacsorát főzi a Nulla,
Ha nem jönnek egy óra múlva,
Akkor ő bizony lefekszik,
A vacsorát főzi a Nulla,
A semmiből főzi ezt is.
Le is fekszik a Nulla tényleg
És pont alakú az ágya,
Álmában sincsen semmi lényeg,
Le is fekszik a Nulla tényleg,
De bizony rögtön fel is ébred
Mert túl szomorú az álma,
Le is fekszik a Nulla tényleg,
De pont alakú az ágya.
65-66. oldal: A semmieset
5.
– De úgy látom – folytatta rögtön –, hogy
magyarázattal tartozom. Én már
ott voltam a legelső halottnál. Ezt tudod.
Bólintottam.
– Tapasztalatlan voltam, hiszen
emberhalottat addig
nem látott senki, én se,
ezért még jó sokáig
meg voltam győződve, hogy az,
ami Ábellel történt,
úgy volt természetes.
Később aztán gondolkodóba estem,
mert ott voltam, persze, máig
minden alkalommal, és bizony
igencsak sok szelíd elalvást
láttam később, többet talán, mint
ahány szörnyűségeset, sőt,
Ádám és Éva pusztulása elméletben
előbb is volt kész, mint Ábelé,
de mindent összevetve én azért
mégiscsak egy gyilkosságról
kaptam a nevem.
Élőbeszéd (34. o.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás