A ​néma H 16 csillagozás

Kemény István: A néma H

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Pesti Szalon, Budapest, 1996
58 oldal · ISBN: 9636051607

Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

postmodjane>!
Kemény István: A néma H

Kemény István
A néma H

Világgá menni láttam, de
azt hittem, csak sétál,
sétál a nagykabátban,
a szerelem idején együtt
vásárolt nagykabátban,
sétál csak úgy, vagy sétál
de világgá akar menni,
azt hittem, hogy csak sétál
és nem fog világgá menni,
világgá menni láttam,
nem gondoltam, hogy ennyi.

A hatalmas, néma H-nál
futottunk akkor össze
(kórházba rohantam éppen,
a műtét előtt apámhoz),
a hatalmas, néma H-nál,
a járdaszélen álltunk.
Mondta, hogy világgá megy,
mondtam, hogy sietek sajnos,
mondta, hogy akkor menjek,
motyogtam: akkor én is…
mosolygott: szia, és elment.

Az utca lejtett előtte
és emelkedett előttem,
emelkedett és lejtett,
végig működött közben.

Lassan megtanulom kívülről.
Szeretem a mélységét.

iniesta>!
Kemény István: A néma H

Mint kötet, nincs mögötte vezérlő költői koncepció. Sok a definitív másolat is, ami nem baj – a baj az, hogy a másoltakat (Kosztolányi, Weöres) általában még csak lőtávolra sem közelíti meg, így pedig az utánérzés a másodlagosság olvasói érzése lesz.

Ahol a zeneiség, a „furcsán ritmizált gondolati enjambement-ok” előtérbe tudnak kerülni (pl. ’Igazságosztás’ – bár teljességében tulajdonképpen egyedi példa), ott valamivel jobb. Ahol önmaga, ott egy-egy vers erejéig minden nyelvi anakronizmusa ellenére szinte jó (pl. ’Éjjel a nyájaknál’, ’Sztélé’). Olykor persze már az aggasztó jövőbe mutatóan elpuffanó (pl. ’Füst’), felfeslik a gyalázatosan béna érzelmessége, vagy akár az örökké idétlen játékossága (itt még szerencsére csak alig, leginkább egy-egy szó, sor erejéig), de azért őzek még nem fáznak semmilyen k..va szántáson, ez mindenképpen pozitív. Illetve még egy fontos kitétel: a vége felé javul.

Mindet egybevéve: olvasható. Őszinte és jogos cinizmussal mondom: emiatt Kemény egyik legjobb kötete. És emiatt tudok adni rá 6,5/10-et, bizony.

1 hozzászólás
memoir>!
Kemény István: A néma H

Szerintem árulkodó, hogy melyik polcomra raktam. Nagyon nem az én stílusom, a kötetben 2 vers tetszett, a többit ki nem állhattam.

encsy_eszter>!
Kemény István: A néma H

Ez most olyan kis gyenguska. Néhol buta rímek, és az egész kötetből jó ha öt vers megfogott. Talán ez is túl belterjes nekem…? Lehet.

Fainthoar>!
Kemény István: A néma H

Éjjel a nyájaknál, Úti dal, Egy kalandor, Hajnal, Egy nap élet. Öt verset emelnék ki, ezek megfogtak, főként az Egy nap élet, aminek a hangulatát Kemény nagyon eltalálta. A többinél csak ritkán éreztem, hogy megmozdít bennem vagy előhív belőlem valamit.


Népszerű idézetek

Fainthoar>!

Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők vagyunk.

51. oldal, Egy nap élet

6 hozzászólás
encsy_eszter>!

A bűnbeesés

Száz éve, mikor a nagy vashajók
áthordták a bűnt Amerikába
Európa meggyónt és megáldozott
és még nem derült ki, hogy hiába,
elvitte a százéves lázadót
emigrációjából a nátha,
a karácsony akkor havat hozott,
a kispolgár szép volt mint a kályha.

Akkor még a régi házban laktunk
arkangyal előtti gyerekésszel,
Apu fiókjában mi matattunk,
nyitva felejtette, nem emlékszel?
Karácsony volt, még csak ki se kaptunk,
pedig a tűzből kapkodta kézzel.
Meggondolatlanul tűzre raktunk
valamit, ami most lassan ég el.

Szelén>!

Az eperfa lombja

Honnan tudjam, mit láttam még működésben?
Mi volt az a bácsi ott a napsütésben?
Megjelent az utcán, rövid utca volt az,
benne volt a kertünk, kerítése korhadt,
ő ment, honnan tudjam, hogy mivel törődve?
Néztem, hogy a sarkon eltűnik örökre.
Nem jelentett jót, de nem jelzett veszélyt sem,
mint egy krákogás az elmondott mesében.

Idős úr volt, szikár, katonásan ép test,
vadászruha, kalap, halálpontos léptek,
tekintet előre, érett, szinte fénylik,
mint hogyha nézhetne akár másfelé is,
derűs volt, sőt, szép is, mégis féltem, mert egy
sétabot is táncolt a léptei mellett:
egyet koppan, aztán egyet szúr előre,
szúr-koppan-szúr-koppan, sújt a levegőbe.

Akkor már húsz éve volt délben is este,
ötéves sem voltam, nem tűnt föl az este,
aznap kérdeztem csak, mért van mindig este,
azt mondtad, butuskám, hiszen nincs is este!
nem hittem, de este tényleg jött az este,
megmutattad: látod, ez most tényleg este,
cigarettás kézzel legyintettél: "édes!
sétapálcát láttál, ma már nevetséges!"

Akkor a régi volt éppen eltűnőben,
volt minek eltűnni abban az időben,
ami korhadt akkor, azt korhadni hagyták,
ami jött az utcán, inkább menni hagyták,
bár akkor a Nagy Bűn készen volt már régen,
s ami száradt, jórészt megszáradt a kézen.
Öreg kezek újból játszani tanultak,
botot ugráltattak fürge, csontos ujjak.

Honnan tudjam, mit láttam még működésében,
most, mikor az új is lassan eltűnőben,
mi járta utolsó sétáját el aznap
színét és visszáját hordva a gonosznak?
A nagyvillany aznap nem volt csak leoltva,
aznap kavargott úgy az eperfa lombja,
mesétekből egyszer látszott, hogy kíméltek,
aznap kérdeztem meg a sötét miértet.

encsy_eszter>!

Világgá menni láttam, de
azt hittem, csak sétál,
sétál a nagykabátban,
a szerelem idején együtt
vásárolt nagykabátban,
sétál csak úgy, vagy sétál
de világgá akar menni,
azt hittem, hogy csak sétál
és nem fog világgá menni,
világgá menni láttam,
nem gondoltam, hogy ennyi.

encsy_eszter>!

Jó félni. Fürdök az erős félelemben,
mert a gyengékben már-már meggonoszodtam.

encsy_eszter>!

Úti dal

A vadludak is mást terveztek őszre
Összeálltak mégis, és utaznak
Nem akartam hallgatózni rájuk
Nem akartam semmit, ami már volt

Ahol voltam, ott már csomagolnak
Ahol leszek, nem vár oda senki
Ahol vagyok, a köd visszagágog
El akarlak hagyni mindörökre.

encsy_eszter>!

Elvált férfi a házasságról

Indulás Kithéra szigetére,
tervezett mozgás régi zenére,
derűs öregkor helyett nyomozva,
a megnőtt fák között botladozva –

a még élő tanúk kihallgatása,
a festmény párizsi bámulása,
csalódott madár felröppenése,
az adatok biblikus elmentése –

kacsapár leszállása a vízre,
két komoly fahasáb a tűzre,
egy szippantás a ma délutánba,
belefekvés az éjfélutánba –

Megbékélés a kishalállal,
izgatott játék a nagyhalállal,
nem készülés már több örömre,
csak reggelit vinni a Zöld Terembe –

megreggelizni régi zenére,
jegyet rendelni két személyre,
az enyhe unalmat megbeszélni,
hogy mért nem sikerül messze,

élni.

encsy_eszter>!

Az látszik benne,
Ami van.
Például eszme
Nem látszik benne

És a szellem se
Komolyan.
Az látszik benne,
Ami van.

encsy_eszter>!

És nem borzongunk, hogyha éjszakánként
Az egészségünk lombja zúg a szélben
Mert mi lettünk az erdő, és a házban
Csak egy üres képernyő zúg, a tenger
Az emberélet útjának helyén
Egy nagy, sötétlő allé és a semmi.

Csokisbolondgomba>!

A mólón

Életműve hozza, mint a régi
vitorlások orrukon a szobrot,
lassan, gőgösen tolva előre
őt, az embert, aki úgyse fontos,
nálunk ő csak szótlan ittüléssel
kárhoztatja éjfélig a sorsot,
édes-fehér állt előtte nemrég,
s immár szódát tesz a vörösborhoz,
lassú, büszke, korhadt, élhetetlen,
régi, magányos és titkolózós,
találgattat, nem érdekli mégsem,
mit szólunk a kilenc altatóhoz,
lesi az óránkat, szinte sértő,
mindjárt feláll, már eloldozódott:
életműve hordja, mint a régi
vitorlások orrukon a szobrot.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus
Fecske Csaba: Hol voltam
L. Simon László: Japán hajtás
Győrffy Ákos: A Csóványos északi oldala
Bozó Lake Norbert: Mezítelen hasonmás
Birtalan Ferenc: Rigótörténet, feleségének
Birtalan Ferenc: A félnégyes barom
Halmosi Sándor: Mely a Salamoné
Baranyi Ferenc: Epiprológus
Lackfi János: Elképzelhető