Krúdy ​körül 0 csillagozás

Kemény ​Gábor tanulmánykötete meggyőzően bizonyítja, hogy a stilisztika ma is él, és a társtudományokkal kölcsönhatásban eredményesen szolgálja írásos világunk jobb megismerését, hagyományainak megőrzését, műveltségünk és kulturáltságunk ma különösen kívánatos gazdagítását.
(Péter Mihály lektori véleményéből)

A kötet három részből tevődik össze. Az első rész stíluselméleti tanulmányokat tartalmaz a hangszimbolikáról, a nyelvi kép típusainak osztályozásáról és a Nyugat első korszakának stílusirányzatairól.
A második rész Krúdy Gyula írásművészetével, a szerző kutatásainak központi témájával foglalkozik. A hat tanulmány többféle (stilisztikai, stílustörténeti, szövegtani, filológiai, irodalomtörténeti) irányból közelíti meg Krúdy munkásságát. Az egyik tanulmány kvantitatív módszert alkalmazva hasonlítja össze a Szindbád-novellákat Márai Sándor Krúdyról szóló regényével, a Szindbád hazameggyel.
A harmadik rész Krúdy kortársai és utódai (Móricz,… (tovább)

Kemény ​Gábor tanulmánykötete meggyőzően bizonyítja, hogy a stilisztika ma is él, és a társtudományokkal kölcsönhatásban eredményesen szolgálja írásos világunk jobb megismerését, hagyományainak megőrzését, műveltségünk és kulturáltságunk ma különösen kívánatos gazdagítását.
(Péter Mihály lektori véleményéből)

A kötet három részből tevődik össze. Az első rész stíluselméleti tanulmányokat tartalmaz a hangszimbolikáról, a nyelvi kép típusainak osztályozásáról és a Nyugat első korszakának stílusirányzatairól.
A második rész Krúdy Gyula írásművészetével, a szerző kutatásainak központi témájával foglalkozik. A hat tanulmány többféle (stilisztikai, stílustörténeti, szövegtani, filológiai, irodalomtörténeti) irányból közelíti meg Krúdy munkásságát. Az egyik tanulmány kvantitatív módszert alkalmazva hasonlítja össze a Szindbád-novellákat Márai Sándor Krúdyról szóló regényével, a Szindbád hazameggyel.
A harmadik rész Krúdy kortársai és utódai (Móricz, Kosztolányi, Weöres, Mándy) egy-egy alkotását elemzi stilisztikai, szövegtani és poétikai szempontból. A tanulmányok egyike azt vizsgálja, hogyan dolgozta át Móricz Kemény Zsigmond regényét, A rajongókat, és hogy ez az átdolgozás sikeresnek minősíthető-e. A zárófejezet azt a kérdést veti fel, lehetséges és érdemes-e nyelvhelyességi szempontból ’’lektorálni’’ a szépirodalmi műveket.
A szerző ezt a könyvét nemcsak a szakmabeli olvasóknak szánja, hanem tanítványainak, az egyetemi hallgatóknak és általában mindenkinek, aki szeretne elmélyedni a 20. századi magyar irodalom nyelvi szépségeiben.

Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 187. tagja.