Marvel ​Kapitány: Magasabbra, távolabbra, gyorsabban 85% 105 csillagozás

Szórakoztató space fantasy (the American way!), de pár nap távlatából már nem igazán emlékszem, mit is olvastam.

Szóval… Carol Danvers sem a filmben, sem a képregényben nem tett rám nagy benyomást, bár ez utóbbiban legalább jobban megismerjük és látjuk, hogy valóban egy laza, bátor, intelligens karakter, akinek a szíve is a helyén van. Támogatja az elnyomottakat, felszólal az igazságtalanság ellen, küzd a népek önrendelkezési jogáért (importálja a demokráciát amolyan amerikai módra), de néha mégis csak egy cserfes és önironikus fiatal nő. Ha egy kicsit többet tudnánk meg a motivációiról, még azt mondanám, példakép is lehet, de enélkül sem megvetendő figura (és ha fiatal lányoknak akarunk képregényt adni, remek ajánlat lehet).

A történetei pedig, bár vitathatatlanul szórakoztatóak, pláne azzal a színpompás űrvilággal együtt, amit leginkább A galaxis őrzőinek hátteréhez tudok hasonlítani, ugyanakkor nem rejtettek számomra túl sok mélységet. Csapongunk, csellengünk ide-oda, rengeteg fajt, világot, kütyüt ismerünk meg (nyilván Marvel kapitány régi ismerőseinek itt sok-sok egyéb infó is el lehet rejtve, sok egyéb sztori, amit első olvasóként nem ismerhetek), de ennél többet nem érdemes várni ezektől a meséktől. Szerencsére azért flerken van benne, aki Mordállyal együtt sokat tesz az élvezeti faktor növeléséért. A rajzok pedig profik, színesek és látványosak, de nem késztettek arra, hogy mélyebben vizsgálgassam őket – jól kiszolgálták a történetet.

Habkönnyű kalandok a csillagok között – a nyári melegben ideális.

Nem azért mondom, de végre egy szuperhős, aki nő, és akit kedvelek spoiler mindenestül.

A 2010-es évek a Marvel háza táján leginkább arról szóltak, hogy pár évente kabarészerűen újraindították a sorozataik háromnegyedét – elméletileg ugye azért, hogy minél több olvasó tudjon frissen becsatlakozni, a sorozatok önmagukban is érthetőek és értelmezhetőek legyenek, illetve újabb lendülettel lehessen belenézni, hogy kivel épp mi történik, kire hogyan hatott az aktuális gigantikus esemény (a gyakorlatban persze az eladások kicsit fontosabbak a kreatív szempontoknál, de hát ez egy másik kérdés). A Captain Marvel sorozat számozása „mindössze” négyszer kezdődött újra ezalatt, de ami igazából fontos, hogy Kelly Sue DeConnick irányítása alatt Ms. Marvelből Captain Marvellé avanzsált Carol Danvers, vele pedig nagyon izgalmas színfolt került be a fősodorba.
Egyrészt a könnyedség miatt: igazán szórakoztató a hangulat, nincsenek különösen drámai események, inkább csak hosszabb-rövidebb terjedelmű epizodikus űrkalandok, cserébe viszont a jópofa dialógusok, a humor, a kedvelhető mellékszereplők (Chewie!) miatt szívesen olvasunk tovább.
Másrészt maga Carol figurája ad sokat hozzá: a Magasabbra, távolabbra, gyorsabban a második olyan Marvel Kapitány-sorozat, ahol ő a főszereplő (abból viszont majdnem a teljes), és érdekes figyelni azt, hogy a szerző miként közelít a karakternek a csillagok közé lépéséhez. Kalandvágy, ambíciók, szomorkás honvágy, segíteni akarás: az érzelmek klasszikusak, de a tálalás módja abszolút szimpatikus. Eleinte még főellenségünk sincs – sajnálom is, hogy végül lett –, viszont megnyerő-szerethető jelenetből annál több.
Harmadrészt külön érdekes a nemi szerepek és a képregényes nemi szerepek felől olvasni. Szinte meglepő, hogy amikor a legutóbbi (khm, gyáva) újraindítás megtörtént, Marvel Kapitány nő maradt – mindenképp kár lett volna a figuráért.

Hihetetlenül irritál Marvel Kapitány személyisége, egy ennyire fellengzős főszereplővel nehéz az élet… egyébként pedig remekül elszórakoztatott!
A kivitelezés természetesen itt is csodálatos, szép, színes, szagos, tökéletes, tördelési hiba nincs, fordítási hiba sincs, élvezet volt forgatni (kondibérletet meg majd veszek később).
A fél csillagot tényleg azért vonom le, mert itt Carol (Kara?) nagyon kikészített, viszont a többi karakter felhúzta az egészet annyira, hogy ne akarjam kidobni az ablakon a kötetet. Mordály egy kíngöcs volt végig, de voltak jó poénjai, így miatta nem vonok le végül.

Saját gyűjteményemben nem akarnám tudni (na jó, talán csak a menő borítóval), így könyvtári kölcsönzésnek tökéletes volt.

Túl gyorsan lett vége, pedig nagyon-nagyon bele lehet feledkezni.
Humoros, sokrétű volt a sztori, ide-oda lépett helyszínileg és karakterek szintjén is. (Egyetlen hátránya, hogy képben kell lenni, én láttam már a filmet, kicsit ismerem A galaxis őrzőit is – kell a kötethez háttértudás, mert nem magyaráz el semmit.)

Az illusztráció MESÉS, pláne az csodás benne, hogy igyekeztek tartani Marvel kapitány főszíneit a rajzokon, a sárga-kék-piros kombinációt.

Meglepően jó volt, legalábbis abból kiindulva, hogy a filmmel hányadán állok. A legnagyobb problémám még mindig az, hogy Carol karaktere nagyon sótlan, bár itt legalább személyisége is volt, nem úgy mint a filmben. Arról inkább ne is beszéljünk. Eszméletlenül örültem A galaxis őrzőinek a felbukkanásának, vagy éppen Rhodney szerepeltetésének. spoiler Az utolsó pár sztori meg meglepően laposra sikerült.

Így frissen, olvasás után, azt kell mondjam, nagyon tetszett. Szellemes, lendületes, akciódús sztori, remek, kifejező rajzokkal. Még egy olyan pillanat is volt, amikor picit meghatódtam, de azért kacarászni többször sikerült. Szóval, na, jó volt ez, de DE.

Én tudom, hogy két hét múlva már szinte semmire sem fogok emlékezni ebből a kötetből. :(

Láttál már kislányt úgy nekiiramodni, hogy elesett? Mielőtt magához rántja a Föld… van egy pillanat, amikor minden félelem, minden kétely lepereg róla, és repül. Egy rövid pillanatig övé a szabadság. Ezt az érzést akarom.
*
Ja Kyee Lrurt. Hadvezér. Istennő. Neked csak „Jackie”.
*
– „Úgy sajnálom, Mordály! Az első pillanattól igazad volt!” Csak nyugodtan, Kapitány.
– Majd később nézek szembe a fájdalmas valósággal, mert van sürgősebb dolgunk. Oké?!
*
afélelemnemegydöntés léccineharapjmeg afélelemnemegydöntés léccineharapjmeg
*
Lehet, hogy az önhittség elsorvad az űrben.

Érdekes kötet. Alapvetően egy habkönnyű, színes-szélesvásznú csillagközi kalandsorozat, de néha előcsillannak belőle Carol lelkének mélységei egy-egy drámai pillanatban, és ezek igen jót tesznek a karakterábrázolásnak és a cselekménynek is. A zseniális mellékszereplők, mint Mordály, Csubi vagy Harrison, lopják a show egy részét, de azért ez mégiscsak Carol Danvers bulija, aki becsülettel el is viszi a hátán az egészet. A kategóriájában kifejezetten kellemes és szórakoztató darab, megéri vele tölteni az időt.
A rajzolás (emlékeim szerint) rendben van: dinamikus akciójelenetek, kifejező arcok és tetszetős hátterek – az pedig kifejezetten tetszett, amikor spoiler.
Négy flerken az ötből.

borító és illusztráció: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Mindig nehezen állok neki egy képregénynek, ráadásul a könyvesboltunkban nem is igazán nagy a választék. Amikor azonban belekezdek, általában már tetszik. Ez a sci-fi / fantasy képregény is tartogatott érdekességeket. Nekem a főszereplővel nem volt bajom, a kettős élete jól elkülönült. Kissé elvakult, vakmerő és forrófejű, de milyen legyen egy szuperhős? A fő célját, a szórakoztatást maradéktalanul teljesítette. A hipermacin azért vigyorogtam ezerrel, hiába volt válságos a helyzet. A rajzolással meg voltam elégedve, szép, a súlya és az ára azonban igazi fejfájást okozott. Nem lesz maradandó élmény, de egynek jó volt.

Miután megnéztem a filmet, nem mertem volna nagy összegben fogadni, hogy megérte előrendelnem a képregényt.
Szerencsére a kettőnek nincs közvetlen köze egymáshoz. A filmmel ellentétben ez nagyon szórakoztató is. Ez a történet sem fogja újradefiniálni az alapfogalmaimat, nem fog legeket dönteni, de nagyon szerettem minden oldalát.
Megvan minden benne, ami a szórakozáshoz kell. Egzotikus tájak, izgalmas akció, könnyed humor, és egy nagyon dögös főhős.( Na meg persze a jó küzd a túlerőben lévő gonosszal.) Mint egy tipikus űropera.
Ráadásul kicsit a Star Wars eredeti élményét adta, és nem csak a Twi'lek-szerű csápok miatt.